Az Ischaemiás Posztkondicionálás Hatása Az Oxidatív Stresszre És a Szöveti Struktúrára Vékonybél Meleg Ischaemiás És Autotranszplantációs Modellekben

Absztrakt Bevezetés/célkitűzés: Az ischaemiás posztkondicionálás (IPO) hatását kívántuk vizsgálni vékonybél meleg ischaemia/reperfusiós (I/R) és hideg konzerválást követő autotranszplantációs modellekben. Anyag és módszerek: Sertéseken (Σn = 32, n = 2/csoport) az arteria mesenterica superior leszorításával meleg ischaemiát hoztunk létre 1, 3 és 6 órán át. A 3 órás reperfusiót megelőzően 3 ciklusban IPO-t végeztünk ciklusonként 30 másodperc ischaemia és 30 másodperc reperfusio alkalmazásával. A hideg ischaemiás csoportokban a vékonybelet University of Wisconsin oldatban konzerváltuk 1, 3 és 6 órán keresztül. A 3 órás reperfusio előtt a fenti IPO protokollt alkalmaztuk. Bélmintákat vettünk a laparotomiát követően (kontroll) és a reperfusio végén. Az oxidatívstressz-markerek közül meghatároztuk a szöveti malondialdehid (MDA) és redukált glutation (GSH) koncentrációját, illetve a szuperoxid-dizmutáz (SOD) aktivitását. A szöveti károsodást Park-féle klasszifikáció és Scion Image Software kvantitatív kiértékeléssel határoztuk meg. Eredmények: Az oxidatívstressz-paraméterek közül az IPO szignifikánsan csökkentette a reperfusio végi lipidperoxidációt, és az endogén antioxidánsok (GSH, SOD) védő szerepe szignifikáns mértékben megőrződött. A szöveti károsodás a meleg ischaemia és a konzerválás idejének emelkedésével szignifikánsan nőtt. Az IPO minden csoportban szignifikánsan csökkentette a bélfal károsodását (p < 0,05). Következtetések: A meleg I/R és hideg konzerválást követő autotranszplantációs modellekben az IPO szignifikánsan csökkentette mind az oxidatív stressz, mind a szövetkárosodások mértékét.