A hőhullámok hatására 2003-ban figyeltek fel Európa-szerte, és bár ezt követően sok országban vezettek be hőségriasztást és preventív intézkedéseket, azonban így is 11-35% között regisztrálnak a hőhullámok alatt többlethalálozást. A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) jogelőd intézménye 2005-ben dolgozta ki a hazai hőségriasztást, azóta évente 1-5 alkalommal vált szükségessé a kihirdetése. 2011 és 2023 között az éves országos többlethalálozás átlagosan 814 (28-1741) fő. Közleményünkben áttekintjük a hőségriasztás jogi hátterét, a riasztást megalapozó vizsgálatok eredményeit. Bemutatjuk a nemzetközi irodalomban használt hőségindexek összehasonlító elemzését, ami alapján a napi középhőmérséklet-mutató kiválasztása és a riasztási küszöbhőmérséklet (25°C, ill. 27°C) meghatározása történt. A küszöbértékek felülvizsgálata alapján ezek használata továbbra is indokolt. Kitérünk a hőségriasztás előrejelzésének, a hőmérséklet-halálozás valós idejű nyomon követésének nehézségeire. Bemutatjuk a hőségriasztások alatti többlethalálozás jellegzetességeit, összefüggését az influenza és a felső légúti fertőzések súlyosságával. Megállapítottuk, hogy 2011-2023 között a hőségriasztások alatti többlethalálozás enyhe csökkenő tendenciát mutat, amely a hőségtervek, az intézményi és lakossági alkalmazkodás erősödésére enged következtetni.
A szív- és érrendszeri betegségek a vezető halálokok közé tartoznak világszerte. Az influenza fertőző betegség, amely fokozott kockázatot jelent a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők számára. Keveset tudunk azonban az influenza elleni védőoltási átoltottságról ebben a kockázati csoportban. A jelenlegi tanulmányban az Európai lakossági egészségfelmérés magyarországi adatait használtuk fel annak érdekében, hogy megvizsgáljuk az influenza elleni átoltottságot és az azt befolyásoló tényezőket a szív- és érrendszeri betegek körében 2009 és 2019 között. Az eredmények alapján azt mondhatjuk, hogy az oltási arányok az évek során csökkenő tendenciát mutattak (24%-ról 21%-ra), annak ellenére, hogy Magyarországon ingyenes védőoltás áll rendelkezésre a krónikus betegségben szenvedők számára. Az influenza elleni védőoltás felvételét befolyásoló főbb tényezők a következők voltak: fiatalabb életkor, alacsonyabb iskolai végzettség, jónak értékelt egészségi állapot, dohányzás, az orvossal való találkozás gyakorisága és a légúti betegségek jelenléte. A szív- és érrendszeri betegségekben szenvedő betegek körében az átoltottság javítása elengedhetetlen az influenzával összefüggő megbetegedések és halálozás csökkentése érdekében.
A magasvérnyomás-betegség jelentős népegészségügyi problémát jelent, ezért a rendszeres vérnyomásmérés elengedhetetlen a hipertónia korai felismeréséhez és a betegség progressziójának csökkentéséhez. Vizsgálatunk célja a vérnyomásmérés gyakoriságának és az azt befolyásoló tényezőknek az elemzése a hipertóniás betegek körében, a 2019-es Európai lakossági egészségfelmérés (ELEF) adatai alapján. Az adatbázis 4 796 fő adatait tartalmazza, köztük 1850 hipertóniás betegét. A vérnyomásmérés előfordulásának gyakoriságát és a mérés elvégzését befolyásoló tényezőket többszörös logisztikus regressziós modellel vizsgáltuk, figyelembe véve a demográfiai jellemzőket (nem, korcsoport, iskolai végzettség, anyagi helyzet, lakóhely típusa), valamint az egészségi állapotot és egészségmagatartást. Az eredmények azt mutatják, hogy a hipertóniás betegek 91%-a részesült vérnyomásmérésben az elmúlt egy év során. A háziorvossal (EH=7,36; p<0,001) és a szakorvossal való találkozás (EH=3,54; p<0,001) szignifikánsan növelte a vérnyomásmérés esélyét. Ugyanakkor sem a nem, az iskolai végzettség, a korcsoport, az anyagi helyzet, sem a lakóhely típusa nem mutatott szignifikáns kapcsolatot a vérnyomásmérés gyakoriságával. A vizsgálat megállapította, hogy a hipertóniás betegek nagy arányban részesültek rendszeres vérnyomásmérésben, amely kiemelt szerepet játszik a betegség kontrolljában és a kardiovaszkuláris szövődmények megelőzésében. A legfontosabb befolyásoló tényező a háziorvossal és szakorvossal való rendszeres találkozás volt, míg a szocio-demográfiai tényezők nem befolyásolták szignifikánsan a vérnyomásmérési gyakoriságot, így a prevenciós szolgáltatás homogénnek tekinthető.
A szabadalmi védelem lejárta után a generikus készítmények piacra lépése költségcsökkentő hatású lehet, így az egészségügyi rendszerekben források szabadulhatnak fel. Célkitűzésünk az volt, hogy elemezzük a betahisztintartalmú generikus készítmények magyarországi gyógyszerpiacra való belépését, különös tekintettel a gyógyszerek hozzáférhetőségére. A betahisztin a szédülés kezelésére alkalmazott gyógyszer. A betegség kísérőtünetei lehetnek például a fülzúgás, a halláscsökkenés, a hányinger és a hányás. Kutatásunkat a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő által közzétett gyógyszerforgalmi adatok felhasználásával végeztük. A vizsgálatunkhoz szükséges indikátorokat (terápiás napok száma, fogyasztói ár, társadalombiztosítási támogatás) évi bontásban használtuk fel a 2003 és 2023 közötti évekre vonatkozóan. A betahisztin hatóanyagra vonatkozó éves terápiás napok számának forgalma 37 178 949 (±3 870 555) középérték körül ingadozott. Trendvonala lineáris volt, mely nem mutat emelkedő tendenciát a vizsgált húszéves időszakban. A generikus készítmények teljes részesedése 2007-ben már 0,6%-os volt, 2010-ben pedig már meghaladta az 50%-ot, és az originális készítmény kivonulása előtti évben már 83,6%-os mértékű volt. A betahisztin átlagos fogyasztói ára napi terápiás költségben kifejezve 37,0 forintról 26,4 Ft-ra csökkent. A generikus árverseny a betegek gyógyszerhez való hozzáférését nagyban segíti, különösen pénzügyi szempontból, az egészségügyi rendszerek oldalán jelentős megtakarításokhoz vezet, de hosszú távon szükséges megtalálni az egyensúlyt, és szükség esetén egyéb ösztönzőket, hogy a gyógyszerek elérhetőségét a változó piacok mellett is biztosítani tudjuk a betegek számára.
A 15%-os globális prevalenciával rendelkező migrén jelentős népegészségügyi probléma, amely aránytalanul nagyobb mértékben érinti a fogamzóképes korú nőket és a cukorbetegeket. A magas gyakoriság okai továbbra sem tisztázottak, különösen kelet-közép-európai és magyar vonatkozásban. A tanulmány célja, hogy feltárja a migrén előfordulását cukorbeteg és nem cukorbeteg magyarok között, feltárva az állapot szociodemográfiai, életmódbeli és egészséggel összefüggő tényezőit. Az elvégzett keresztmetszeti vizsgálat az Európai lakossági egészségfelmérés 2009-es, 2014-es és 2019-es fázisainak összevont adatbázisát használta fel, amely a magyar lakosságra nézve reprezentatív mintát képez. A statisztikai elemzés egyszerű és többszörös elemzést tartalmazott, majd érzékenységvizsgálatot az elsődleges modellek robusztusságának felmérésére. A migrén és a cukorbetegséggel összefüggő migrén prevalenciája 14%, illetve 1,5% volt. A fiatalabb résztvevőknél, különösen a nőknél, nagyobb volt a migrén esélye (EH: 2,27 [1,87-2,76] <35 évnél; EH: 2,13 [1,90-2,39] a nőknél). Közép- és Nyugat-Dunántúlon alacsonyabb előfordulásról számoltak be, mint Közép-Magyarországon (EH: 0,70 [0,57-0,85]; EH: 0,80 [0,65-0,98]). A cukorbetegséggel összefüggő migrén prevalenciája is csökkent 2019-ben, Észak-Magyarországon magasabb volt az arány (EH: 2,11 [1,33-3,36]). A rossz vélt egészség és a szív- és érrendszeri betegségek szorosan összefüggtek a migrén gyakoribb előfordulásával mindkét csoportban (EH: 1,84 [1,58-2,15] a rossz egészségi állapot esetén; EH 1,71 [1,49-1,97] a szív- és érrendszeri betegségek esetében). A gyógyszeres cukorbetegeknél szignifikánsan magasabb volt a migrén prevalenciája (EH 4,06 [1,55-10,65]). A cukorbeteg egyéneknek és a fiatal nőknek célzott oktatásban kell részesülniük a migrén fokozott kockázatáról, az átfogó kezelési és megelőzési stratégiákra összpontosítva. A multidiszciplináris megközelítések elengedhetetlenek a cukorbetegséggel összefüggő migrén komplexitásának hatékony kezeléséhez, beleértve az orvosi és életmódbeli beavatkozásokat a társbetegségek kezelésére és a gyógyszerfüggőség csökkentésére.
A szembetegségek és a következményes látáskárosodás világszerte egyre nagyobb problémát jelentenek. 2020-ban világszerte 1,1 milliárd látáskárosodott személyt tartottak számon, akik közül 43 millióan éltek vaksággal. A legjobb megoldás a szembetegségek csökkenésére a prevenció. Összefoglaló közleményünkben a szemészeti kórképeket és azok megelőzési lehetőségeit elemeztük, a téma szempontjából releváns hazai és nemzetközi epidemiológiai adatok, közlemények, valamint szakmai irányelvek alapján. A szembetegségek, különösen az életkorral összefüggő kórképek (pl. szürkehályog) előfordulási gyakorisága Magyarországon is növekvő tendenciát mutat, így a prevenció lehetőségeinek feltárása itthon is aktuális és fontos népegészségügyi feladat. A primer prevenció az életmód, a táplálkozás tudatos alakításán keresztül ad esélyt a szembetegségek kialakulásának megakadályozására, progressziójának lassítására. A szekunder prevenció az életkornak és a rizikócsoportoknak megfelelő szűrővizsgálatok révén segíti a korai diagnózis felállítását, és ezáltal a mielőbbi adekvát kezelés elindítását. A tercier prevenció lényege pedig a látásukban már sérült emberek rehabilitációja, életminőségének és társadalmi megítélésének javítása. Mindhárom szinten számos lehetőség áll rendelkezésünkre, melyek segítségével a szemészeti ellátásra nehezedő teher hatékonyan mérsékelhető a mindennapi gyakorlatban.
Jelen tanulmány a méhnyakrákszűrésen való részvétel változását vizsgálta 2009 és 2019 között, valamint azonosította a szűrésen való megjelenéssel összefüggésben álló tényezőket. Az Európai lakossági egészségfelmérések magyarországi (2009, 2014, 2019) adatai többváltozós és többszörös logisztikus regresszióval kerültek elemzésre. Az elemzés 4 850 résztvevő bevonásával történt, az eredmények pedig azt mutatták, hogy a szűrővizsgálatokon való részvétel 10 év alatt szignifikánsan (p<0,001) 69%-ról 77%-ra növekedett. A magasabb részvételi aránnyal szignifikánsan összefüggő tényezők közé tartozott a magasabb iskolai végzettség (felsőfokú KEH=2,51 [2,03-3,09]), a társas támasz (KEH=1,59 [1,39-1,83]), ha valaki úgy gondolja, hogy sokat tehet az egészségéért (KEH=1,26 [1,05-1,52]) és a krónikus egészségi problémák hiánya (KEH=1,56 [1,33-1,84]). Az alacsonyabb szűrési esélyek szignifikánsan korreláltak a ros - szabb önértékelt egészségi állapottal (KEH=0,65 [0,52-0,81]) és a ritkább orvos- (KEH=0,64 [0,54-0,76]) és szakorvoslátogatással (KEH=0,46 [0,39-0,53]). A méhnyakrák szűrési arányának növelése személyre szabott népegészségügyi stratégiákat igényel, különösen az alacsonyabb iskolai végzettségű és rossz egészségtudattal rendelkező egyénekre vonatkozóan. A részvételi arányok további növeléséhez, különösen az azonosított csoportok körében, népegészségügyi kezdeményezésekre és az egészségügyi szakemberek közötti fokozott együttműködésre van szükség.
Az éghajlatváltozással kapcsolatos kihívásokra az egészségügyi és szociális ellátórendszereknek új, megfelelő válaszokat kell találni, mivel a demográfiai változások azokat a csoportokat érintik, amelyek ezeket a szolgáltatásokat leginkább igénybe veszik. A szociális ellátórendszer kiemelt szerepét az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban megerősíti a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS-2), ami előírja a nagyobb létszámú csoportokat ellátó (szociális, oktatási) intézmények számára a hőhullámok kezelésére irányuló „intézkedési terv” összeállítását. A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ jogelőd intézménye az I. és II. Éghajlatváltozási Cselekvési Tervben megfogalmazottak szerint végzett kérdőíves felméréseket a hőségriasztással kapcsolatos intézkedésekről 2019-2022 között a szociális alap- és szakosított szolgáltatást nyújtó intézményekben; a gyermekjóléti alapellátások és gyermekvédelmi szakellátások körében; az óvodákban és bölcsődékben. Felmérték az épületek korát, a felújítások szükségességét, a hőséggel kapcsolatos intézményi alkalmazkodóképességet. Rákérdeztek a hőségriasztások alatti intézkedések megtételére is. Az épületek korára és a felújítási igényekre vonatkozó válaszok szerint a szociális intézmények 70%-a 30-70 éves épületben van elhelyezve, míg a többi intézmény 50%-a működik ilyen korú épületben. A legnagyobb arányban (60%) a szociális intézmények szorulnak felújításra, beleértve az energiahatékonyságot; míg legkisebb, 14%-ban a bölcsődék. Az elmúlt években végrehajtott intézkedések közül kiemelendő, hogy a gyermekintézményekben korlátozzák a nagy melegben a szabadtéri tartózkodást, nagy figyelmet fordítanak a változatos folyadékpótlásra, a megfelelő öltözet viselésére, valamint fürdési, zuhanyzási lehetőséget biztosítanak. A környezet hűtése is változatos módon történik. Gondot fordítanak a könnyű, folyadékdús étrend összeállítására, továbbá a dolgozók egészségvédelmére is. A szociális intézményekben elsősorban a folyadékpótlással, a szobák árnyékolásával és az ellátottak egészségi állapotának ellenőrzésével kapcsolatos intézkedéseket említették. A válaszadók 80%-a jelezte, hogy hűti a hálószobákat, 70%-ban odafigyelnek a gondozottak öltözködésére, viszont csak egyharmaduk biztosít speciális étrendet. A felmért intézmények kb. harmada rendelkezik hőségtervvel; a hőségriasztásról hivatalos értesítést a szociális és gyermekjóléti intézmények 80%-a, az óvodák és bölcsődék kb. 50%-a kapott. A hőségriasztások idején az intézmények 93-100%-a számolt be intézkedésekről. A tervvel nem rendelkezők több mint harmada szeretne hőségtervet készíteni. A felmérés rámutatott arra, hogy szükség van átfogó, intézményspecifikus hőségterv-útmutatók kidolgozására, amelyek időközben elkészültek, és 2024 első negyedévében megkapta minden intézmény. A továbbiakban szükséges a felmérések megismétlése az intézményi alkalmazkodás nyomon követésére.
A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) világszerte az egyik leggyakoribb halálozási ok, melynek prevalenciája, valamint a hozzá köthető rokkantsággal korrigált életévek (DALY) száma is növekvő tendenciát mutat. A dohányzás mellett a különböző időjárási helyzetek is a COPD súlyosbodásának kockázati tényezői lehetnek. Vizsgálatunk célja az volt, hogy elemezzük a Pécs városát érintő szélsőséges mértékű időjárás-változások és a pécsi Sürgősségi Beteg Osztályon (SBO) regisztrált COPD-vel kapcsolatos ellátások közötti kapcsolatot a 2010-2019 közötti időszakban. 2010-2019 között a COPD-s betegek általi napi SBO-megjelenések, valamint ugyanezen időszak összes releváns napi meteorológiai adatai alapján hoztuk létre a vizsgálat elvégzéséhez szükséges adatbázist. A napi középhőmérséklet-különbség jelentős csökkenése és emelkedése (OR = 1,385 [95% CI 1,012-1,897] és OR = 1,669 [95% CI 1,230-2,234] között), a harmatpont jelentős emelkedése (OR = 1,306 [95% CI 1,036-1,647]), a légnyomás jelentős csökkenése (OR = 1,423 [95% CI 1,002-2,022] és OR = 1,501 [95% CI 1,166-1,192] között) és az átlagos szélsebesség jelentős csökkenése (OR = 1,341 [95%CI 1,067-1,685] és OR = 1,661 [95% CI 1,217-2,267] között) a COPD-vel kapcsolatos SBO-látogatások magasabb számának lehetséges kockázati tényezőjeként azonosíthatók. A kockázatos időjárási helyzetek azonosításával eredményeink segíthetnek abban, hogy információt szolgáltassanak a COPD-vel élő betegeknek, valamint a sürgősségi osztályokon dolgozóknak, lehetővé téve ezáltal az optimálisabb kapacitástervezést.
A humán homeosztázis fenntartásában szerepet játszó endokrin rendszer működését számos, a környezetünkből bekerülő anyag befolyásolja. Az endokrin rendszerrel kölcsönhatásba lépő, annak működését megzavaró anyagokat összefoglaló néven endokrin diszruptoroknak nevezzük. Az endokrin diszruptorként azonosított vegyületeket két fő csoportra oszthatjuk: természetes vegyületek (pl.: fitoösztrogének, egyes mikotoxinok) és a mesterséges körülmények között szintetizált vegyületek (pl.: ipari oldószerek, műanyagok, lágyítók, peszticidek, fungicidek, számos gyógyszerhatóanyag). Az élelmiszerrel érintkező (FCM) anyagok közül az elmúlt évtizedben számos, eddig biztonságosnak ismert kémiai anyagról derült ki, hogy károsan befolyásolja a szervezet hormonális egyensúlyát. Ezek közé tartozik a biszfenol-A, a ftalátok, a benzofenon és származékai, valamint az ón szerves vegyületei, amelyek az FCM-ből az élelmiszerekbe vándorolnak. A biszfenol-A kölcsönhatásba lép az ösztrogénreceptorokkal, ezért szerepet játszik számos endokrin rendellenesség patogenezisében (meddőség, korai pubertás, hormonfüggő daganatok, anyagcserezavarok, policisztás petefészekszindróma). A ftalát vegyületeteket a fokozott elhízással és inzulinrezisztenciával, a nemi hormonok szintjének csökkenésével, valamint az emberi reproduktív rendszerre gyakorolt egyéb következményekkel hozzák összefüggésbe. A benzofenon befolyásolhatja a gonádok fejlődését. A papírból és kartonból készült élelmiszer-csomagolóanyagokban használt polifluoralkil-anyagok endokrinkárosító potenciállal rendelkeznek, és mind a pajzsmirigy-, mind a szteroidhormon-rendszerbe beavatkoznak. Az endokrin diszruptorok jelentős egészségkárosító hatással rendelkeznek, így kiemelten fontos az általuk okozott expozíció folyamatos becslése és a szükséges kockázatcsökkentő intézkedések meghozatala. Ezt a célt szolgálja például a HBM4EU projekt. Ezen felül az Európai Unió tagállamainak illetékes hatóságai folyamatosan monitorozzák az FCM anyagokat és az esetleges kioldódásokat. Amennyiben az ellenőrzéseik során egészségre káros vegyi anyag kioldódást állapítanak meg, haladéktalanul jelentik az Európai Unió élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszerén (RASFF) keresztül. A fogyasztók FCM-ek káros vegyi anyagaival szembeni védelmének elősegítése a közegészségügy fontos feladata.
Az elmúlt évtizedben tovább nőtt az üvegházhatású gázok globális kibocsátása, ami többek között a nem fenntartható energiafelhasználásból, az életmódból, a fogyasztási szokásokból ered. Örvendetes azonban, hogy egyre szélesedik az alkalmazkodási stratégiák és intézkedések köre, és már néhány válaszról bebizonyosodott, hogy hatékonyan csökkenti az éghajlati kockázatokat és azok egészségvonzatait. Ezek a tények számos ágazatban alátámasztják és segítik a beavatkozások tervezését, elindítását, többek között a lakhatás és az épületek korszerűsítése terén. Hazánkban is számos program indult el a 2000-es évek végétől a lakóépületek energetikai korszerűsítésére, illetve a lakossági alkalmazkodás egyéb formáinak támogatására. A Nemzeti Népegészségügyi Központ 2017-ben harmadszor szervezte meg a 3. osztályos tanulók körében az Országos Gyermek Légúti Felmérést (OGYELF), amit kibővítettek a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó kérdésekkel. A jelen közleményben vizsgálták a lakás/épületkorszerűsítések, valamint a beltéri hőmérséklet csökkentésére alkalmas klímaberendezések előfordulási arányát, működtetési sajátosságaikat a területi és társadalmi-gazdasági eltérések figyelembe vételével. A kérdőívet a gyermekek szülei, gondviselői töltötték ki. A KSH adatai szerint a nappali rendszerű általános iskolai oktatásban a 3. évfolyamos tanulók száma 2017-ben 92 220 fő volt, a beérkezett kérdőívek száma 61 428, a válaszadási arány 67%. Az adatbázisból a klímaváltozás lehetséges hatásaihoz való alkalmazkodás szempontjából fontos kérdéseket értékelték leíró statisztikai módszerekkel. A felmérésben részt vevők lakásainak közel fele (45%-a) hőszigetelt és a lakások közel 80%-ában az ablakok jól szigeteltek. Azon lakások aránya, amelyek hőszigeteltek és az ablakok is megfelelően záródnak 41%. Azon lakások aránya, amelyek hőszigeteltek és az ablakok 15 évnél újabbak 38%. A lakások közel 20%-ában van légkondicionáló berendezés, 15%-át 2 éven belül szerelték be, míg 9%-a 10 évnél régebbi. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás vizsgált tényezői szorosan összefüggnek a szociális helyzettel, kisebb mértékben a településtípussal, ebből a szempontból leginkább rossz helyzetben a kistelepüléseken élő, kedvezőtlen szociális helyzetben lévő családok vannak. A következő évtized végére kitűzött energiatakarékossági célok eléréséhez a meglévők mellett további szakpolitikai intézkedések bevezetése szükséges, a lakosság részéről pedig a lakásállomány korszerűsítése. Az OGYELF felmérések segítségével nyomon követhető a folyamat, illetve az eredmények segítik a célcsoportokra irányuló felvilágosító tevékenységet.
Közismert tény, hogy hazánkban továbbra is gondot jelent a levegő kisméretű aeroszol szennyezettsége, elsősorban a fűtési időszakban. A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ korábbi vizsgálataihoz hasonlóan becslést végeztünk ezen, egészségkockázatok szempontjából legjelentősebb légszenynyező egészséghatására vonatkozóan Budapest és 18 város esetében. A városok napi légszennyezettségi adatai az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat validált adatbázisából származnak a 2017-2019 évekre. Egészségi végpontként a külső okok nélküli összes halálozást vizsgáltuk (BNO-10: A00-R99) a 30 év feletti városi populációkra. A légszennyezettség hosszú távú hatását a PM2.5 méretfrakció mérési vagy származtatott adatai alapján értékeltük a WHO AirQ+ programjával a WHO irányértékét (10 µg/m3 éves átlagkoncentráció) figyelembe véve. A rövid távú hatások értékelésénél a WHO korábbi (25 µg/m3 ) és a 2021-ben elfogadott (15 µg/m3 ) egészségi irányértékeket vettük figyelembe és az ezen értékeket meghaladó napi PM2.5 átlagkoncentrációk többlethalálozásra gyakorolt hatását számoltuk. Az elemzésben szereplő városok összlakossága meghaladta a 3 millió főt, amely hazánk lakosságának több mint 30%-a. A 30 év feletti lakosság százezer főre számított éves halálozása 1347 (Százhalombatta) és 2024 (Putnok) között változott. A PM10 tömegkoncentráció értékek a legtöbb esetben (különösen az észak-magyarországi régióban) csökkenő tendenciát mutattak a három év során. Csökkenő vagy stagnáló tendencia figyelhető meg az éves PM2.5 átlagkoncentrációk esetén is, a három év átlagában a PM2.5 tömegkoncentráció értékek 14,2 (Ajka) és 27,3 (Putnok) µg/m3 között változtak. A PM2.5 hosszú távon a 3 év átlagában az összhalálozásokhoz a legkisebb mértékben Ajkán (2,5%-ban), míg legnagyobb mértékben Putnokon (10%-ban) járult hozzá, ami ott 5 fő elvesztését jelentette. Budapesten a halálozások 5,5%-a írható a PM2.5 szennyezettség terhére, ami 1041 fő elvesztését jelentette. A napi PM2.5 átlagkoncentrációk 25 µg/m3 -re csökkentésével Budapesten 2017-ben és 2018-ban egyaránt 52 halálesetet, 2017-ben Miskolcon 13, Szegeden 6, Debrecenben pedig 5 halálesetet lehetett volna megelőzni. Ha a WHO új irányértékét, a 15 µg/m3 koncentrációt nem haladták volna meg a napi átlagok, akkor Budapesten 2017-ben 105, 2018-ban 130, 2019-ben 81, Miskolcon 2017-ben 19, 2018-ban és 2019-ben egyaránt 15, míg Debrecenben és Szegeden 8 és 11 közötti halálesetet lehetett volna megelőzni.
Célunk egy koncepciójában új környezettoxikológiát – mint koherens, az ökológia fogalomrendszerét használó – szupraindividuális tudományt elméletileg megalapozni, és gyakorlati példákon keresztül igazolni ennek létjogosultságát és használhatóságát. Emberek populációi, és nem az egyének befolyásolják azt a fizikai környezetet és kulturális rendszert, amelyben élnek (és vice versa). Ebből következik, hogy az emberre veszélyes, valamilyen betegség, malformáció, vagy egyéb biológiai válasz kiváltására képes expozíciók vizsgálata is szupraindividuális megközelítést igényel, jelentősen hangsúlyozva a természeti és kulturális környezet kölcsönhatásait. A környezeti eredetű expozíciókra az egyes (szub)populációk által adott válaszok különbözősége azok eltérő sérülékenységéből/érzékenységéből (vulnerabilitás) ered. Az ember többes természetéből fakadóan az eltérések csak részben vezethetők vissza pusztán biológiai (genetikai, fiziológiai, stb.) okokra. Léteznek egyéb okok is, melyek azonban – elsősorban határterületi jellegük miatt – nem vagy még nem eléggé vizsgált determinánsai, modulánsai a környezeti expozícióra adott válasznak. Illetve az adott (szub)populáció számára fokozott expozíciós helyzetek éppen ezek miatt jöhetnek létre. E tényezőket emberi populációk esetében egyáltalán nem lehet figyelmen kívül hagyni, sőt operatívan figyelembe kell venni a környezeti expozíciók kontrolljánál és a kockázatbecslésben. A populációkat rétegezhetjük biológiai (életkor, nem, fenotípus, stb.) vagy társadalmi-történelmi (osztály-, nemzetiségi, kulturális, képzettségi, foglalkozási, stb.) alapon, az expozíció kialakulása és következménye nagyban függ a vizsgált részpopuláció elhelyezkedésétől ebben a rendszerben. A dolgozatban idézett példák sorra veszik azokat a lehetséges okokat, melyek alapján az érintett közösség az átlagostól eltérően reagálhat bizonyos típusú expozíciókra, vagy az expozíció eleve csak az adott közösségben jöhet létre. Magyarországi roma (beás, ill. oláh) populációk egyedi környezeti expozícióit, nemzeti kisebbségeket és szomszédos nemzeteket érő expozíciók társadalmi és történelmi gyökereit vizsgáljuk. Partikulumexpozíciók (azbesztrostok, szénnanocsövek) példáján bizonyítjuk, hogy csak populációs szintű vizsgálatokban deríthető fel a valós expozíciós út, a valóban exponált részpopuláció mérete és valós kockázata. A szénnanocsövekkel kapcsolatos vizsgálatok a nanotoxikológia első eredményeinek populációs szintű konzekvenciáit nyújtják. A Kárpát-medence ásvány- és gyógyvizeinek különböző célú felhasználása (balneoterápia, ásványvízfogyasztás) nem pontosan azonosítható, de méretében becsülhető népességet érint. A vizek mikroszennyező anyagainak, szerves összetevőinek genotoxicitása – mindamellett, hogy antimutagén, protektív tulajdonságokat is találtunk – alkalmazásuk kockázatait is jelzi. A hazai gyógyiszapok (peloidok) ökotoxikológiai vizsgálata is fontos eleme ezeknek a balneotoxikológiai kutatásoknak. Speciális foglalkozási csoportokat (komplex expozíciókat) is tudunk új fejlesztésű biomarker-vizsgálatainkkal egzakt módon követni, így az expozícióból fakadó kockázatukat is tudjuk csökkenteni. Egy olyan szupraindividuális szemléletű alaptudományról van tehát szó a környezettoxikológia esetében, amelyre bátran felépülhet egy környezet-egészségügyi cselekvési stratégia, a prevenció érdekében meghozott intézkedések összessége. Célunk eléréséhez – mint azt a dolgozat igyekszik reprezentálni – a modern tudomány minden lehetséges eszköze bevethető.
A vegyi anyagok mára a mindennapi életünk elkerülhetetlen részévé váltak. Használatuk azonban számtalan előnyük mellett kockázatot is jelent az emberek egészségére és az ökológiai rendszerekre, amit folyamatosan vizsgálnunk és kezelnünk kell. Az utóbbi években a lakosság körében jól dokumentáltan nőtt a környezetszennyezéssel, illetve annak az egészségre gyakorolt hatásaival kapcsolatos közérdeklődés és aggodalom. A lakosság vegyi anyagoknak való kitettséggel kapcsolatos attitűdjének, valamint a humán biomonitoringra vonatkozó ismereteinek és elvárásainak felmérése céljából a HBM4EU projekt keretében, több résztvevő országhoz hasonlóan Magyarországon is fókuszcsoportos interjút, valamint online kérdőíves felmérést végeztünk 2020-ban. Az eredmények azt mutatják, hogy a megkérdezettek aggódnak az élelmiszerbiztonság és a vegyi anyagok okozta kitettség miatt. A kétféle közvélemény-kutatás résztvevői tisztában voltak a vegyi anyagok lehetséges felvételével az élelmiszerfogyasztás (pl. tartósítószerek, ízfokozók, színezékek, növényvédő szerek, fémek), illetve a szennyezett környezet (pl. levegő) révén. A kérdőíves felmérésben azonosított pozitív szempontok egyike, hogy a válaszadók nagy része támogatja a rendszeres humán biomonitoring vizsgálatok végzését és érdeklődést mutat a témával kapcsolatos újabb információk iránt, valamint bizonyos feltételek mellett hajlandó lenne meglévő szokásain változtatni. A személyes viselkedésbeli változások előmozdítása a teljes társadalom aktív részvételét igényli (pl. ingázási szokások, energiafelhasználás, hulladékgyűjtés, étkezési és fogyasztási szokások). Mivel a jelenlegi közvélemény-kutatásba csak a lakosság egy szűk rétegét sikerült bevonni, további kihívás a társadalom szélesebb rétegeinek elérése. A jövőben a lakosság tudatosságának növelésére, tudományosan megalapozott, új szakpolitikai intézkedések kidolgozására és végrehajtására, illetve a kapcsolódó témáknak az oktatási rendszerbe való beépítésére kell összpontosítani. A közvélemény tudatosságának növelése elősegítheti a polgárok elkötelezettségét, ami képessé teheti őket arra, hogy nyomást gyakoroljanak a politikai döntéshozókra az ártalmas vegyi anyagok okozta expozíció csökkentését célzó hatékony intézkedések meghozatalának érdekében.
Az elmúlt években hazánkban és más, hasonló fekvésű európai országokban is szórványosan megjelent a Hyalomma marginatum kullancs, mely élőhelye az eredeti mediterrán, észak-afrikai és dél-ázsiai területekről megfigyelhetően északabbra tolódik. A kullancsfaj jelentőségét mutatja, hogy elsődleges terjesztője a krími-kongói vérzéses láznak, és ez a betegség, mint globális veszélyt jelentő, újonnan előforduló betegség 2018 óta szerepel az Egészségügyi Világszervezet dokumentumaiban. A Hyalomma marginatum változó elterjedése összefüggésbe hozható egyrészt az éghajlatváltozással, másrészt a globalizációval és az urbanizációval, illetve a növekvő nemzetközi kereskedelemmel és utazásokkal, az intenzív állattartással és a modern mezőgazdasági földhasználattal, a városokban növekvő peremkerületekkel. A téma népegészségügyi jelentőségét a betegség súlyossága és járványos terjedése adja. A betegség általában a fertőzött kullancsok csípésével, fertőzött vérrel vagy állati szövetekkel terjed. Nozokomiális átvitel történhet fertőzött vérrel vagy testnedvekkel való közvetlen érintkezés útján valamint kontaminált orvosi műszerekkel történő ellátás révén. A betegség megelőzése és a fertőzés terjedésének megakadályozása népegészségügyi feladat is.
Az általánosságban jó minőségű csapvíz ellenére Magyarországon világviszonylatban is magas a palackozott vizek fogyasztása. A csapvízzel kapcsolatos tévhitek befolyásolhatják a fogyasztást, ezért egy online felmérés készült ezek vizsgálatára a hazai fogyasztók körében. A felmérés emellett kiegészült az ivóvízzel kapcsolatos ismereteikre, illetve fogyasztói szokásaikra vonatkozó kérdésekkel is. A válaszok alapján elmondható, hogy a felmérésben résztvevő, kizárólag palackozott vizet fogyasztók nem rendelkeznek elegendő ismerettel a csapvízről. A vízszűrő kancsót használó válaszadóknak pedig nincs kellő információjuk azok helyes használatáról, karbantartásáról. A válaszadók a 18 felmért tévhitből 16 esetében rendelkeztek a megfelelő ismeretekkel, így a csapvizet kerülő fogyasztási szokások nem magyarázhatóak a tévhitek jelenlétével. A válaszokból az is kiderült, hogy a fogyasztók mintegy ötöde áttérne a palackozott víz fogyasztásáról a csapvíz fogyasztására, amennyiben biztosan tudná, hogy otthonában a csapvíz biztonságos.
Az „Éghajlatváltozás és egészség” jelentés egyik fejezete részletesen foglalkozott az alternatív gyógymódok egészségügyi ellátásba történő bevonásának lehetőségével egy, a klímaváltozás következményeként kialakuló krízishelyzetben. Jelen kutatás tovább vizsgálja ennek a lehetőségnek a feltételeit. A természetes gyógymódok társadalmi támogatottsága a fejlett országokban, köztük Magyarországon is a természetgyógyászat 1980-as években Magyarországon történő újbóli megjelenése óta fokozatosan növekedett. Ennek eredményeként ezekben az országokban ezek a gyógymódok egyre jelentősebb szerepet töltenek be az egészségügyi ellátásban és társadalmi szinten is a gyógyító-megelőző feladatok ellátásában. A tanulmány szakirodalmi források és a hazai egyetemi képzésben, valamint a természetgyógyászati tanfolyamokat indító intézményekben dolgozó szakemberekkel készített interjúk segítségével bemutatja a természetgyógyászat magyarországi helyzetének változásait az elmúlt 30 évben, valamint azt is, hogy e gyógymódoknak milyen szerepük lehet az egészségügyi ellátás sérülékenységének csökkentésében.
A jódhiány továbbra is jelentős közegészségügyi problémát jelent világszerte; különösen a várandósok és a kisgyermekek veszélyeztettek. Ugyanakkor mind az elégtelen, mind a túlzott jódbevitel is károsan befolyásolhatja a pajzsmirigy működését. A szervezet jódellátottságát a nemzetközi ajánlások alapján a vizelet jódkoncentráció (UIC) alapján lehet vizsgálni, ami nemcsak a jódhiány kimutatására, hanem a túlzott bevitel felderítésére is alkalmas módszer. Ezen ismeretek birtokában, rendszeres humán biomonitoring vizsgálatok (HBM) végzésével az adott populáció aktuális ellátottsági szintjéhez lehet igazítani a jódbevitel mértékét, így nemcsak a jódhiány, hanem a túlzott jódellátottság okozta betegségteher is megelőzhető. Az InAirQ projekt (2016-2019) keretében 9 magyarországi település 23 kiválasztott iskolájában, összesen 393 9-11 éves gyermektől gyűjtöttünk vizeletet egy alkalommal. A vizeletminták jód koncentrációját Sandell-Kolthoff reakción alapuló spektrofotometriás módszerrel határoztuk meg. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei települések iskoláiban a vizelet mintavételekkel egy időben több ponton vett ivóvízminták jodid koncentrációját is mértük a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) laboratóriumában. Az analitikai méréseket kérdőíves felmérés egészítette ki, melynek célja a jódbevitel lehetséges forrásainak azonosítása volt. A karcagi és Karcag környéki településeken élő gyermekek vizeletének medián jód koncentrációja 629 µg/l (95% CI: 557-667); ez a WHO definíciója szerint túlzott jódellátottságot jelez, ugyanakkor az egyéb településeken élő, vizsgálatba bevont gyermekek esetében a medián vizelet jódkoncentráció 165,5 µg/l (95% CI: 148-186) volt, ami megfelelő jódellátottságra utal. A Karcagon és a környező településeken vett ivóvízmintákban átlagosan 540 µg/l jodid- koncentrációt mértünk, 580 µg/l mediánnal. A többi település esetében, az NNK 2017. évben végzett országos felmérése alapján 20 µg/l ivóvíz jodidion tartalommal számoltunk. Az átlagos vízfogyasztással súlyozott ivóvíz jodidion-koncentráció és UIC között szignifikáns pozitív összefüggést (R=0,83, p<0,0001) találtunk. Ezen eredmény és a kérdőívek elemzése alapján valószínűsíthető, hogy Karcagon és a környező településeken a magas jódtartalmú ivóvíz- fogyasztás következménye az itt élő gyermekek emelkedett vizeletjód koncentrációja. Az érintett településeken élő gyermekek esetében javasoljuk az étrendi jódbevitel mérséklését, valamint az esetleges jódpótlás megszüntetését. Meg kell vizsgálni továbbá az ivóvíz jodidkoncentráció csökkentésének a lehetőségét, míg az ország egyéb részén élő gyermekek esetében a jódozott só szélesebb körű felhasználását kell elérni. Az aktuális jódellátottsági helyzet értékelése érdekében továbbra is javasoljuk a rendszeres, egész országra kiterjedő szűrővizsgálatok, illetve HBM vizsgálatok végzését (iskolai szűrések, pajzsmirigy-, vizelet és vérvizsgálatok, várandósok, szoptató anyák vizsgálata stb.).
Elméleti háttér: 2020 tavaszán a koronavírus pandémia és az azzal kapcsolatos intézkedések új kihívások elé állították a magyar lakosságot. Az észlelt fenyegetettség hatással lehetett az érzelmi reakciókra, a járvány hatására megjelenő újfajta stresszforrások eltérő megküzdési stratégiákat váltottak ki. Cél: a járványhelyzet pszichés hatásainak vizsgálata magyar felnőttek körében, és olyan stresszel való megküzdési stratégiák azonosítása, amelyek segíthettek a helyzet okozta nehézségekkel való a megbirkózásban. Módszerek: 2020 tavaszán egy 65 kérdéses anonim on-line kérdőívvel vizsgáltuk a COVID-19 járványhelyzet magyar felnőttekre gyakorolt pszichés hatásait, mely eszköz kettő nyílt kérdést is tartalmazott (a. „Hogyan hat a koronavírus járványhelyzet az Ön hangulatára?”, b. „Mik segíthetnek Önnek abban, hogy megbirkózzon a járványhelyzet okozta nehézségekkel?”). Eredmények: a vizsgálatunk online kérdőívét 441 fő töltötte ki 2020 májusában. A résztvevők (90% nő) átlagéletkora 47,53±11,66 év volt, összesen 151 települést jelöltek meg lakóhelyükként, leggyakoribb lakóhelyeik Budapest (38%), Győr (1,9%), Székesfehérvár (1,9%), Miskolc (1,6%), Szeged (1,6%) voltak. A kérdőív kettő nyílt kérdésére 339-en (79%) és 302-en (70,1%) válaszoltak. A vizsgált minta leggyakrabban megemlített szavai között tizenegy érzelem szerepelt, melyből kilenc negatív érzést és hangulatot jelölt (gyakoriság szerint csökkenő sorrendben a negatív jellegű kifejezések: aggódás, félelem, bizonytalanság, nyomasztó, lehangoltság, ideges, pánik, dühös, elkeseredett; és a pozitív jellegű szavak: szeret, nyugodt). A megküzdési stratégiák tekintetében a legtöbbször a következőket említették meg a résztvevők (gyakoriság szerint csökkenő sorrendben): családdal, barátokkal kapcsolattartás; munkavégzés; olvasás; beszélgetés; kertészkedés; sportolás; filmnézés; zenehallgatás. Következtetések: vizsgálatunkban feltártunk gyakori érzelmeket, lelki megküzdési stratégiákat a járványhelyzet első hulláma alatt, ezáltal eredményeink támpontokat adhatnak a magyar felnőttek pszichológiai és pszichiátriai támogatásához a koronavírus járványhelyzet második hullámának idején.
