A szerzők irodalmi összefoglalójukban bemutatják a madarak vedlését, amely hormonálisan szabályozott élettani folyamat: nem csupán a tollazat cseréje, hanem a szaporodási szervek átmeneti visszafejlődésével járó nyugalmi szakasz, amely felkészíti a szervezetet a következő termékeny időszakra. A házityúk (Gallus gallus domesticus) vedlését a fotoperiódus és három neuroendokrin tengely – a hipotalamusz–hipofízis–ivarmirigy- (HPG), hipotalamusz–hipofízis–pajzsmirigy- (HPT) és hipotalamusz–hipofízis–mellékvese- (HPA) tengely – összehangolt működése irányítja. A rövidülő nappalhossz ezeken keresztül az ivarszervek regresszióját és a tollváltást eredményezi. Ezt a ciklust használja ki az irányított vedletés, amellyel a tojóállomány termelési élettartama meghosszabbítható.
A laphámrák lovakban gyakran előforduló rosszindulatú daganat. Klinikailag leggyakrabban a szemtájékon, valamint a genitáliák környékén jelenik meg. Jelen tanulmányban a szerzők egy praeputialisan, valamint a péniszen megjelenő laphámrák sikeres kezelését mutatják be egy herélt lovon. Az elváltozások 2019-ben jelentek meg, majd a lovat 2021 márciusában kezelték a szerzők. A kezelés során többféle módszert kombinálva jutottak el az elváltozás kórszövettanilag is igazolt gyógyulásáig. Alkalmazott módszerek: sebészi kimetszés elektrokemoterápiával kombinálva, elektrokemoterápia, kemoterápiás kezelések (lokális valamint szisztémás formában).
A szerzők közleményükben bemutatják a tűzijátékok állatjólléti szempontú aggályait. A tűzijátékok és petárdák rövid ideig tartó, de extrém intenzitású antropogén zavarásnak tekinthetők, amelyek impulzusszerű zajjal és villanásszerű fényhatásokkal járnak. Az ilyen típusú zavarások sajátossága, hogy a vadon élő állatok számára elkerülhetetlen és értelmezhetetlen, ezért az állatok természetes veszély észlelési mechanizmusait aktiválják, ami kényszerű meneküléshez és tartós stresszreakcióhoz vezethet. Madaraknál csoportos menekülést, emlősöknél és tengeri fajoknál a normális nyugalmi ritmus felborulását tapasztalták.
A szerzők közleményükben bemutatják a posztbiotikumok működését és alkalmazásuk lehetőségeit. A vakcinázási és kezelési gyakorlatok nem tudják megfékezni az összes gyakori fertőző sertésbetegség kitörését, ezért egyre fontosabb az állatok fertőző betegségekkel szembeni toleranciájának növelése. Az egyik hatékony módszer a posztbiotikumok alkalmazása az állatok nevelése során. A már jelenleg is súlyos egészségügyi és gazdasági károkat okozó antibakteriális rezisztencia az elkövetkező évtizedekben várhatóan jelentősen tovább növekszik majd. Az antibiotikummentesen nevelt állatoktól származó termékek iránti fogyasztói igények növekvő tendenciát mutatnak. Az antibiotikumfelhasználás csökkentésére a posztbiotikumok gyakorlatban történő alkalmazása megoldásként szolgálhat.
Az állatorvosi élettan hagyományos oktatásában az élő állatokon végzett kísérletek játszottak fő szerepet, biztosítva a hallgatók manuális készségeinek és gyakorlati tapasztalatainak fejlődését. Azonban a szigorú állatvédelmi szabályozások és etikai szempontok miatt jelentős változások történtek az oktatási módszertanban is, amelyek az alternatív, technológiaalapú módszerek irányába mozdultak el. Ezek nemcsak az állatok szenvedésének csökkentését célozzák, hanem költséghatékonyabbak és rugalmasabbak is a hagyományos lehetőségeknél, továbbá támogatják a tudás egységesítését és a kompetenciaalapú értékelést. Cikkükben a szerzők áttekintést nyújtanak a magyar állatorvosi élettan oktatásának történelmi fejlődéséről, továbbá bemutatnak néhány ígéretes alternatív megoldást, amelyek segítségével a jövő állatorvostan-hallgatói elsajátíthatják az elméleti és gyakorlati tudásukat, valamint a szükséges szakmai kompetenciákat.
A növényi alapú és rovareredetű fehérjeforrások, ill. a laboratóriumi húsok alternatívákat kínálhatnak a hagyományos állati fehérjék mellett, bár gyakorlati alkalmazásuk erősen vitatott kérdés. Fenntarthatósági előnyeik ugyanis nem mindig egyértelműek, élelmiszer-biztonsági, jogi és gazdasági okok miatt szakpolitikai támogatottságuk és fogyasztói elfogadottságuk sem egységes. A szerzők rep- rezentatív fogyasztói kutatása igazolja, hogy a felsorolt alternatívák lakossági támogatottsága Magyarországon kicsi. Leginkább a növényi húshelyettesítőket, ezt követően a laborhúsokat, legkevésbé a rovarfehérjét preferálja a lakosság. A preferenciákat szignifikánsan befolyásolja a válaszadók neme, életkora és lakóhelyének típusa.
A szerzők két esetleíráson keresztül számolnak be a lovakban ritkán előforduló, ún. calcinosis circumscripta elváltozásról. Mindkét esetben a térdízület külső oldalán megjelenő, egyre növekvő, csontkemény tapintatú duzzanat hívta fel a figyelmet az elváltozásra. A két eset közül az egyik konzervatív kezelésben részesült, a másik sebészeti beavatkozáson esett át. A szerzők felhívják a figyelmet a sebészi beavatkozás kockázatára a térdízület lateralis oldalán előforduló formánál. A sebészi kimetszés során a térdízület magasságában lévő duzzanat eltávolításánál elkerülhetetlen volt a lateralis femorotibialis ízület synovialis hártyájának nagy mértékű reszekciója. Az ízületi tok zárásának elégtelensége következtében kialakuló, a hosszú utókezelésre nem reagáló, végül szeptikussá váló ízületi gyulladás miatt a lovat el kellett altatni. A konzervatívan kezelt esetben több hónap elteltével a duzzanat méretében körülbelül egynegyedére csökkent, majd a hároméves után követés során nagysága változatlan maradt.
Az esetbemutatás során a szerzők részletesen ismertetik egy nagyüzemi szarvasmarhaállomány BVD (szarvasmarha vírusos hasmenése, Bovine Viral Diarrhea) mentesítésének lépéseit a korábban mentes állományba való behurcolásának kimutatásától kezdve a védekezési stratégia kidolgozásán keresztül az újbóli mentesség eléréséig. A BVD-vírussal perzisztensen fertőzött állatok kimutatására irányuló szűréssel kiegészített élővírusos vakcinás mentesítés nagyon gyorsnak és hatékonynak bizonyult. A megfelelő intézkedések mellett ebben minden bizonnyal nagy szerepet játszott az, hogy a fertőzöttséget már viszonylag korai stádiumban észlelték. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy a fertőzöttség rendszeres monitoringvizsgálatokkal való minél korábbi felderítése esetén gyors és hatékony mentesítés hajtható végre.
A szerzők irodalmi összefoglalójuk második részében áttekintik a brucellosis szerológiai vizsgálataiban előforduló téves pozitív eredmények kiküszöbölésére irányuló eddigi erőfeszítéseket, különös tekintettel az ELISA-módszerek fejlesztésére. Rámutatnak a specificitási problémák lehetséges megoldásaira is, beleértve az R teleptípusú Brucella-antigének alkalmazását, a brucellin-alapú intradermalis bőrpróbák továbbfejlesztését, valamint a sejtmentes DNS diagnosztikai célú hasznosításának ígéretes lehetőségeit.
Az antimikrobiális rezisztencia (AMR) jelentős közegészségügyi kockázat, amely társadalmi, gazdasági és környezeti terhet okoz. A szerzők jelen elemzésének célja különböző egészségügyi és környezeti mutatók alapján képet adni az AMR humán betegség- és környezeti terhéről Magyarországon. Hazánkban a becsült AMR-rel összefüggő teher összesen 8274 haláleset/év és 223 448,9 DALY/év (Disability-Adjusted Life Years, egészségveszteséggel korrigált életévek). Ha az AMR 1%-kal csökken, összesen 82,7 haláleset/év és 2 234,5 DALY/év veszteség elkerülése várható. Ennek a becsült nemzetgazdasági haszna közegészségügyi oldalon 57,6 milliárd Ft/év, amelyhez 10,85 milliárd Ft/év környezeti haszon adódik.
Az elmúlt évtizedekben előtérbe került a klímaváltozás problémája, amely szélsőséges időjárási körülményekben nyilvánul meg. Az éghajlatváltozás mezőgazdasági termelésre és állattenyésztésre gyakorolt hatása világszerte fontos és időszerű kutatási téma a hőstressz lehetséges következményei miatt. A hőstressz olyan élettani és viselkedési reakciókat vált ki, amelyek negatívan befolyásolják a haszonállatok termelését és reprodukcióját. A nyári hőstressz termékenységre kifejtett hatása többtényezős probléma, amely számos szövet élettani és sejtfunkcióját érinti. A szerzők közleményükben tájékoztatást ad arról, hogy a termikus stressz mely pontokon befolyásolja a reprodukciós folyamatokat hím-, ill. különös tekintettel nőivarban.
A szakirodalmi áttekintés első részében a szerzők – szemléletes metaforákat is alkalmazva – részletesen feltárják a brucellózis szerológiai vizsgálataiban előforduló téves pozitív eredmények molekuláris hátterét. Kiemelik a Gram-negatív baktériumok sejtfalának, különösen az S teleptípusú lipopoliszacharidoknak a meghatározó szerepét, és bemutatják a specificitási problémák kialakulásának fő okait.
A nyugati orvoslás mellett, annak kiegészítéseképp egyre népszerűbbé váltak az alternatív gyógymódok, amelyekre egyre nagyobb az állattartók igénye, az állatorvosok pedig egyre gyakrabban bővítik szolgáltatásaikat ezen módszerekkel. A szerzők kérdőívek kiértékelésével vizsgálták az alternatív módszerek alkalmazását a hazai állatorvosi praxisban, valamint az állatartók ismereteit és hozzáállását ezen módszerek alkalmazásához. A kérdőívet kitöltő állatorvosok 66,7%-a válaszolta, hogy jó tapasztalata van az alternatív terápiával, 85,4%-uk pozitívnak látja az állattartók hozzáállását az alternatív módszerek alkalmazásához, ugyanis egyre többen kérik és tesznek fel kérdést ezzel kapcsolatban.
A szerzők hazánkban elsőként állapítottak meg egy kifejlett, gravid, tojócsövében részben terméketlen és bomlásnak induló tüszőket is hordozó vörösfarkú boában heveny septicaemiával járó salmonellosist. A baktérium a tipizálása során Salmonella enterica subspecies houtenae (IV.)51:z4,z23:- baktériumtörzsnek bizonyult. A kígyóban a megbetegedést és az elhullást a graviditás mint lehetséges hajlamosító tényező válthatta ki.
Magyarországon a leggyakrabban tartott kengurufaj állatkertekben és magántartóknál egyaránt a Bennett-kenguru (Notamacropus rufogriseus). A szerzők közleményükben bemutatják a 2014–2025 közötti időszakban végzett vizsgálatukat, amely szerint a kenguruk leggyakoribb megbetegedésének Magyarországon a kenguruk progresszív parodontalis betegsége, az állkapocsrothadás bizonyult. Összesen 286 Bennett-kengurut vizsgáltak, amelyek 48,6%-a szenvedett a betegségben. A jelentős prevalencia ellenére a közleményükben bemutatott csökkenő halálozási és kiújulási arány arra utal, hogy korai felismeréssel, az állattartók edukációjával és a megfelelő kezeléssel javul a kórkép prognózisa.
A szerzők egy a szakirodalomban ritkán tárgyalt betegséget a csontvarratgyulladást, vagy más néven suture periostitis-t mutatják be két eseten keresztül. Mindkét állatnál a frontonasalis varratokat érintette a kialakult elváltozás. A diagnózis felállításához a fizikális vizsgálat mellett röntgen- és ultrahangvizsgálatokat végeztek. Az állatok kezelése konzervatív módon történt, amely során céljuk a kialakult állapot konszolidálása és a gyulladás varratmenti terjedésének megakadályozása volt. Nem-szteroid típusú gyulladáscsökkentő szisztémás adása mellett preventív antibiotikumterápiára került sor, amelyet gyulladáscsökkentő kenőcsök alkalmazásával egészítettek ki. A kezelés során az állatok orrhátára eső erőhatásokat minimalizálták. Tíz hónappal a kezelés után végzett kontrollvizsgálat során az elváltozás helyén csak kismértékű, nem reaktív, csontkemény duzzanatot találtak.
A szerzők irodalmi összefoglalójukban kisállatok hemodialízis-kezelésének indikációit, típusait, gyakorlati kivitelezését, valamint lehetséges eredményeit tekintik át. A hemodialízis egy testen kívüli művesekezelési mód, amelynek során a páciens vérét a szervezetből kivezetik, egy dializátoron keresztül megtisztítják, majd visszavezetik a páciensbe, így helyettesítve a vesék sokrétű feladatait. A hemodialízis alkalmas az uraemiás toxinok mennyiségének csökkentésére, a metabolit- és elektrolitegyensúly rendezésére, továbbá bizonyos toxinok szervezetből való eltávolítására is.
A szerzők irodalmi összefoglalójukban bemutatják a nyugati mézelő méh (Apis mellifera) kulcsfontosságú beporzó rovarfaj jelentőségét, amelynek populációja számos tényező, köztük a növényvédőszerek, azon belül is különösen a neonikotinoidok hatására csökken. A cikk áttekinti az acetamiprid méhekre gyakorolt, oxidatív stresszt indukáló hatásait, amelyek a mitokondriális diszfunkció és DNS-károsodás révén járulnak hozzá a méhpopulációk gyengüléséhez, ill. a zsírsavprofil változásának jelentőségét. Kiemeli az oxidatív stressz mérésére szolgáló biokémiai markereket és azok jelentőségét a méhek egészségének vizsgálatában, valamint az elérhető antioxidáns hatású vegyületek alkalmazásának lehetőségeit.
A szerzők egy 5 éves, fogságban tartott és tenyésztett, a szaporodási ciklusában 3 kölyköt nevelő nőstény mezei nyúlban (Lepus europaeus) állapítottak meg idült májlebeny-csavarodást, és következményes, véres jellegű savófelhalmozódást a hasüregben. Az elváltozást hasi ultrahangvizsgálattal igazolták. A csavarodott májlebeny hasi műtéti feltárást követően reszekálták. A nyúl utókezelését fájdalomcsillapítókkal, antibiotikummal folytatták 7 napon keresztül, miután az állat tünetmentesen gyógyult.
Az irodalmi összefoglalóban a szerzők bemutatják a kasvirág fajok (Echinacea) marker molekulája, a cikóriasav, valamint a gombaeredetű cordycepin nukleozidanalóg hatásait in vitro és in vivo kísérletekben. Ezen anyagok immunmoduláns és citoprotektív tulajdonságuk révén alternatívát nyújthatnak az antibiotikum hozamfokozókkal szemben. A cikóriasavat tartalmazó növények széles körben ismertek, a cordycepint termelő gombák közül a Cordyceps militaris tömegtermesztése pedig technológiailag megoldott, így az immunmoduláns, valamint az in vitro antivirális hatás révén e molekulák szerepet kaphatnak vírusfertőzések és gyulladásos kórképek kiegészítő kezelésében haszonállataink esetében.
