This study examined the impact of organic pig slurry on soil properties over three years through regular sampling on calcareous chernozem soils near the city Orosháza, in the south-eastern part of the Great Hungarian Plain (Pannonian Basin). Field plots with varying slurry application histories were assessed using soil, groundwater and plant sampling, along with laboratory analysis of the physical and chemical parameters of the soil. The results indicate that repeated slurry application markedly altered the microelement composition of the soil, in the newly established agricultural plot treated with pig slurry for the last three years zinc concentrations increased by approximately 60% and doubling sodium levels compared to control plots. The humus content steadily increased from 2.10% to 2.98%, reflecting improved soil structure and organic matter accumulation, particularly in the deeper layers. The control, untreated areas showed shallower humus layers and reduced nutrient levels. Notable changes in macronutrients emerged primarily in plots with multi-year slurry treatment, though some effects were already visible within the first year. Groundwater analyses did not reveal contamination; however, shifts in deeper soil strata underscore the need for careful timing and dosage of application. In addition to soil analysis, plant data, meteorological records, and remote sensing were used. Spectral indices effectively detected vegetation differences, especially higher biomass peaks in treated areas. These findings indicate that repeated slurry application contributes to improved soil nutrient availability and organic matter content, which are associated with enhanced soil structural properties and water retention capacity The study supports a site-specific and environmentally responsible use of organic slurry, offering practical insights for improving soil health and productivity in similar agroecological zones.
Kutatásunk célja annak vizsgálata, hogy a külszíni fejtésű bükkábrányi lignitbánya meddőhányójának erdősítését követően a föld alatti és föld feletti primer produkcióból származó szerves szén (C) és nitrogén (N) milyen ütemben épül be a talaj szerves anyagába különböző korú (5, 9, 18, 23, 29 éves) akácültetvényeken. A talaj felső 25 cm-es rétegét három szintben (0–5, 5–15, 15–25 cm) elemeztük CN analizátor segítségével. Eredményeink szignifikáns növekedést mutattak a szerves szén- és nitrogéntartalomban, amelynek mértéke a mélységtől és az állomány korától függően eltért. Összességében 23 év alatt 4–8-szoros növekedést tapasztaltunk, ami igazolja, hogy a kiinduláskor szinte szervesanyag-mentes fedőréteg negyed évszázad alatt számottevő mennyiségű szerves anyagot halmozott fel. A felső 5 cm-es rétegben a C tartalom elérte a 4%-ot, míg a 15–25 cm-es mélységben 1,1%-ot. Az 5 cm-es felső rétegben a C- és N-tartalom a 23. évre elérte az adott erdőtípusra, klímára, talajra és egyéb földrajzi adottságokra jellemző egyensúlyi állapotot, amelyet további növekedés már nem követett. A szerves széntartalom növekedése 2 t ha –1 értéket mutatott éves szinten az 5–29 éves időszak között.
Reducing nitrogenous chemical fertilizers (CF) by partially substituting CF with farmyard manure (FYM) can increase the effectiveness of CF and improve environmental conditions by enhancing soil quality. A field trial was conducted to evaluate the effects of different rates of FYM (0, 10, 20, 30, and 40 t ha –1 , designated as FYM 0 , FYM 10 , FYM 20, FYM 30 , and FYM 40 , respectively) combined with various levels of nitrogen fertilizer (0, 50%, 75%, and 100% of the recommended dose, designated as N 0 , N 50 , N 75 , and N 100 , respectively) on the growth and yield of winter rapeseed in northwest Iran. Increasing the application of FYM and nitrogen improved the greenness index, plant height, and days to maturity. Plants grown with FYM 40 and FYM 30 had the highest number of lateral branches. Application of FYM above 20 t ha –1 significantly increased growth characteristics and economic yield. However, there was no significant difference between N 75 and N 100 . Application of high fertilizer levels of reduced silique length. The highest number of siliques was recorded under FYM 40 + N 75 (178) and FYM 40 + N 100 (175). The highest grain yield was observed with FYM 40 + N 75 (1,221 kg ha –1 ). The highest oil content was recorded with FYM 20 + N 100 (44%). The results showed that FYM above 10 t ha –1 , combined with 75% of the recommended nitrogen dose, provide acceptable rapeseed performance. Replacing 25% of CF with FYM 20 can increase rapeseed yield.
Banana is a popular agricultural product, the cultivation area and yield of bananas have rapidly increased in recent years. A large amount of post-harvest banana pseudo-stem are not collected and treated and are risk of environmental pollution and accumulation of phytopathogens. The purpose of this study was to isolate and screen bacteria degrading banana pseudostems. From 18 soil samples, 54 bacterial isolates were collected. Two screened strains of Bacillus sp. S3.1 and S6.1 were able to grow well in the selective medium containing 100% pseudo-stem extract and the ability to degrade 12.76% and 11.70% cellulose, respectively, in banana pseudo-stem. Both of Bacillus sp. S3.1 and S6.1 had the ability to simultaneously biosynthesize extracellular enzymes including amylase, cellulase, protease, and chitinase. In addition, these strains also showed antagonistic activity on fungal pathogens including Lasiodiplodia sp. GTC 2.4.1, Fusarium oxysporum GTC 2.2.8, and F. solani GTC 2.2.10 and could solubilize ZnO, ZnCO 3 , and Ca 3 (PO 4 ) 2 . The initial results showed the potential application of indigenous bacteria in decomposing banana pseudo-stem for production of organic fertilizer.
A szezonális hótakaró és a talajfagy talajhőmérsékletre gyakorolt hatása széles körben kutatott. A jelen tanulmány ezeket a kölcsönhatásokat egy magyarországi viszonylatban extrém mikroklimatikus környezetben, a Bükk-fennsíki Mohos-töbör térségében vizsgálja. A töbrök zárt morfológiai sajátosságai következtében a környezetüknél lényegesen hidegebb mikroklímával rendelkeznek. A felszínközeli inverzió – kedvező meteorológiai feltételek esetén – rövid időn belül jelentős léghőmérsékleti anomáliákat eredményez. Ez a dinamikus rendszer kiváló lehetőséget nyújt a felszínközeli levegő és talajrétegek közötti hőmérsékleti viszonyok vizsgálatára, különösen a hóborítottság és a talajfagy térbeli és időbeli változásainak függvényében. A vizsgálati pontot előzetes hideglevegő-akkumulációs elemzések és terepi megfigyelések alapján határoztuk meg, ahol a legalacsonyabb volt a várható minimum-hőmérséklet. A mérések a Mohos-töbör déli iker-aljzatában zajlottak, ahol a mérések kezdete óta gyakoriak az országos minimum-hőmérsékleti értékek. Az automata meteorológiai állomás a felszín feletti 2 méteres lég- és a –5 cm-es talajhőmérséklet értékeket rögzítette, 5 perces időfelbontásban. A tanulmány három különböző hóborítottság (35 cm, 2–4 cm, illetve hótakaró-mentes) esetében vizsgálja a léghőmérséklet és a talajhőmérséklet közötti kapcsolat erősségét, valamint a talajfagy jelenlétének vagy hiányának hatását a talajhőmérséklet napi változására. A lineáris korreláció alapján a lég- és talajhőmérséklet közötti kapcsolat gyenge (R 2 = 0,29) a vastag, tömörödött hótakaró alatt, közepes (R 2 = 0,58) a vékony, porhójellegű hóréteg esetén, és erős (R 2 = 0,81) a hómentes időszakban. A kutatás részletesen elemzi a talajhőmérséklet időbeli változását a rövid lefolyású mikroklímaesemények során, és kitér a talaj fizikai állapotától (fagyott vagy nem fagyott) függő hővezetési viszonyokra is. Az eredmények alapján a hótakaró és a talajfagy jelentősen módosítja a felszín-légkör közötti kölcsönhatást, amely a talajrétegek hőmérsékleteinek időbeli változásában is kimutatható. A tanulmány hozzájárul a hőmérsékleti szélsőségek és azok lefolyásának jobb megértéséhez, különös tekintettel a sajátos mikroklímával rendelkező területekre. Az eredmények hasznosíthatók a kisugárzási fagyok hatásainak értékelésében, kiváltképpen a takaratlan, csupasz vagy erodált talajfelszínek esetében, amelyek a leginkább kitettek a fagykároknak.
A talaj víztartó képességét fraktáldimenziót alkalmazó módszerrel még nem becsülték a hazai talajfizikai gyakorlatban. Többváltozós lineáris regressziós és korszerű regressziós-fa módszerű pedotranszfer függvényekkel azonban már voltak víztartó képesség becslések. Vizsgálatainkban mindhárom becslési eljárást összehasonlító módon elemeztük. TYLER és WHEATCRAFT (1990; 1992) útmutatása szerint meghatároztuk a hazai talajféleségeket reprezentáló HunSSD talajfizikai adatbázis talajain a szemcseméreteloszlás és a víztartó képesség fraktáldimenzió ( D m és D M ) értékeit. Összefüggést állapítottunk meg a D M és a talaj agyagtartalma között. GHANBARIAN-ALAVIJEH és munkatársai (2010) módszere alapján eljárást dolgoztunk ki a víztartó képesség adatok leírására általánosan használt van Genuchten (vG)-függvény (VAN GENUCHTEN, 1980) paramétereinek becslésére. A kidolgozott fraktáldimenziós (FD-vG) módszerrel a HunSSD talajokra becsült és a mért víztartó képesség értékekre illesztett regressziós egyenes meredeksége 1,01, tengelymetszete pedig 0,58 tf%, R 2 = 0,77. A fraktáldimenzió alapú becslés általános alkalmazhatóságát a HunpF adatbázison teszteltük. A HunpF talajok becsült és mért víztartó képesség értékeire illesztett egyenes meredeksége 1,01, tengelymetszete –2,78 tf %, R 2 = 0,81. RAJKAI és KABOS (1999) nyolcváltozós regressziós függvényekkel (LR8) és SZABÓ et. al. (2024) (HU-PTF v2) becslő modelljével is becsültük a HunSSD talajok víztartó képesség értékeit. A becsült és a mért értékekre illesztett egyenesek meredekségei sorrendben 0,99 és 0,94, tengelymetszetei 0,98 és 2,43, R 2 -értékei pedig sorrendben 0,80 és 0,79 voltak. A becslések pontosságának jellemzésére hibaelemzést végeztünk. Ellenőriztük, hogy a nedvességtartalom-becslés hibája független-e a vízpotenciál értékétől. Ez a feltétel csupán a HU-PTF v2 módszerre nem teljesült. A hibák eloszlása egyik becslési módszer esetében sem volt normális, és ugyanígy a hibavarianciák is vízpotenciálonként különböztek, azaz nem voltak állandóak. Emiatt a becslő modellek megítélésére általánosan használt ME (átlag hiba) és RMSE (négyzetes hiba) mutatók csak tájékoztató jellegűek. Megállapítottuk, hogy hazai talajok víztartó képességének becslésére a fraktáldimenziós módszer egy megfelelő alternatíva.
A szőlőültetvényekben a sorok közötti takarónövények szerepe a talajnedvesség visszatartása és a talajerózió csökkentése szempontjából egy kedvező megoldás. Azonban a sorközbe vetett növények a talajnedvesség mennyiségének megváltoztatása mellett a talajok CO 2 kibocsátását is befolyásolják. Ezért a jelen tanulmány célja a szőlőültetvények különböző sorközművelésű területein a talajok nedvességtartalom-változásának alaposabb vizsgálata és a talaj CO 2 kibocsátásával való összefüggésének megismerése volt. Három sorközművelést vizsgáltunk, tárcsázott (T), gyepes, illetve talajművelés nélküli (NT) és takarónövényes (CC) művelést, sorban és sorközben való mérésekkel 5 kiválasztott fenológiai fázisban. Megfigyeltük, hogy a sorközben mért talajnedvesség értékek magasabbak voltak a sorokban mértektől mind a három kezelésben. A talajhőmérsékletben, illetve a CO 2 kibocsátásban nem találtunk statisztikailag szignifikáns különbséget a lejtők alsó és felső pontjait összehasonlítva. A legmagasabb CO 2 kibocsátást a rügyfakadás után és a virágzás időszakában mértünk. Eredményeink azt mutatták, hogy a talaj CO 2 kibocsátása erősebben kapcsolódott a talaj és a levegő hőmérsékletéhez, míg a talajnedvességgel nem mutatott erős kölcsönhatást. Kutatásunk rámutatott a vegetációval fedett sorközművelés lehetséges hátrányaira, melyek közé tartozik a csökkent talajnedvesség és emelkedett CO 2 kibocsátás. Ugyanakkor ezek a különbségek kevésbé voltak számottevőek, ha figyelembe vesszük a talajparaméterek heterogenitását.
Az antropogén talajok és antropogén hatások következtében módosult talajok osztályozása sokáig számos talajosztályozási rendszerben háttérbe szorult, mivel gazdaságilag többnyire nem hasznosított talajok tartoztak ide. Ugyanakkor az antropogén talajátalakulási folyamatok intenzitásának erősödése, és az érintett, mezőgazdasági, urbánus és ipari területek kiterjedésének rohamos növekedése a legtöbb osztályozási rendszer esetében helyet követelt az antropogén talajoknak. Ezek az 1990-es évektől kezdve folyamatosan épültek be a megújuló nemzeti vagy nemzetközi talajosztályozási rendszerekbe. Tanulmányunkban áttekintést adunk az antropogén talajoknak, illetve antropogén talajátalakulási folyamatoknak, egyes talajképződési-talajfejlődési koncepciók rendszerében elfoglalt helyéről, amely végeredményben az osztályozás alapját jelenti. Bemutatjuk az antropogén talajok osztályozásának lehetőségeit számos nemzetközi és nemzeti talajosztályozás esetében. Az áttekintés célja, hogy a hazai osztályozás számára támpontokat nyújtson az antropogén talajtani bélyegek és antropogén talajosztályozási egységek értékeléséhez és rendszerbe illesztéséhez.
Global climate change has heightened the occurrence of heat stress, significantly impacting agricultural productivity, especially in tropical regions. This study investigates the interaction effects of cytokinin application and heat stress on the growth and biochemical traits of barley ( Hordeum vulgare L.) cultivars adapted to tropical climates. The experiment was conducted over two growing seasons (2021–2022 and 2022–2023) using a split-split plot design with three replications. The primary treatments included two planting dates (normal and delayed), three cytokinin levels (control, 50 μM, and 100 μM), and five barley cultivars (Oksin, Nowruz, Nimroz, Zahak, and Golchin). The results showed that cytokinin application, particularly at 100 μM, significantly enhanced photosynthetic pigment retention, catalase activity, and the accumulation of secondary metabolites such as flavonoids and anthocyanins. Additionally, cytokinin-treated plants exhibited higher protein content and reduced malondialdehyde (MDA) levels, indicating better membrane stability and reduced oxidative damage under heat stress. Cultivars Nowruz and Zahak demonstrated the highest resilience to heat stress across both planting dates. These findings indicate that cytokinin is an effective tool for enhancing heat stress tolerance in barley by improving key physiological and biochemical processes. The hormone's ability to enhance photosynthetic efficiency, antioxidant defenses, and secondary metabolite production provides a practical strategy for improving crop resilience in regions affected by rising temperatures due to climate change.
The replacement of maize with grain sorghum is a promising practice for enhancing climate change adaptation strategies in the drought-prone areas of Central Europe. The refinement of the agrotechnics of commercial hybrids contributes to the development of sustainable agriculture. A field experiment was conducted between 24 May 2023 and 27 September 2023 in Keszthely (Hungary) in order to evaluate the effects of plant density (D1 = 240,000 plants ha –1 , D2 = 280,000 plants ha –1 ) and equidistantly increasing N doses (0–40–80–120–160–200 kg N ha –1 ) on the grain yield, biomass weight and leaf area index (LAI) of 4 grain sorghum cultivars (G1 = KWS Nemesis, G2 = RTG Huggo, G3 = GK Erzsébet, G4 = ES Foehn). Another aim was to examine the effect of treatments on weed coverage. According to the results, plant density and N treatment had a general significant effect on grain yield (p < 0.05), biomass weight (p < 0.05) and LAI (p < 0.05; p = 0.015), regardless of the applied cultivar. Positive correlations were observed between biological and grain yield (D1: r = 0.9, p = 0.02; D2: r = 0.91, p = 0.01) as well as between LAI and grain yield (D1: r = 0.89, p = 0.6; D2: r = 0.91, p = 0.07). Significant differences were also observed between the grain yield (p < 0.05), biomass weight (p < 0.05) and LAI (p < 0.05) of the cultivars. In general, grain yields peaked around 120 kg N ha –1 at the plant density of 240,000 plants ha –1 and around 160 kg N ha –1 at the plant density of 280,000 plants ha –1 . Among the experimental conditions RTG Huggo yielded the best results. In general, weed coverage was significantly lower (p = 0.002) in denser stands. The enhancing effect of N on weed coverage could not be detected (p = 0.318). In conclusion, a plant density of 280,000 plants ha –1 , a N dose of 120–160 kg N ha –1 and RTG Huggo cultivar proved to be the best under the experimental conditions.
Soil organic carbon (SOC) levels directly affect the production and health of crops. Making use of a database of the usefulness of using the 350–2,500 nm Near Infra Red (NIR) spectroscopy data range on 200 soil samples from the Indian state of Uttar Pradesh was evaluated in this study. The more sophisticated Artificial Neural Network, to choose the spectral components that were used to forecast SOC, Random Forest (RF) and Ensemble Lasso-Ridge Regression (ELRR) were utilized. In the preprocessing, the inversion derivative, logarithmic(log) derivative, and logarithmic base to 10(log 10 x) derivatives were employed to duplicate the spectrum wavelength. The main characteristic of spectrum wavelength for SOC were found to be within the range of 350 and 450 nm, per the results. The best accurate estimation of SOC content was obtained by combining the suggested DSANN or Dropout Sequential ANN technique with the Log 10 x pre-processed data. The R-squared (R 2 ), RMSE, and RPIQ (Ratio of Performance in Inter Quartile Distance) values for the testing dataset were 0.83, 0.08, and 4.32, respectively.
A tanulmány a magyar genetikai osztályozás sok szempontból kritizált rendszerének következetlenségeit, illetve ellentmondásait elemzi azzal a szándékkal, hogy a rendszer fő jellemzőinek: a talajtaxonok elnevezésének és tartalmának megőrzése mellett szakmai párbeszédet indítson a hibák kijavításának lehetőségéről és a rendszer megújításáról. Rámutattunk a nevében és koncepciójában genetikus, szerkezetében hierarchikus osztályozási rendszer hibrid jellegére: arra, hogy a fő genetikus szempont csak a főtípusok aggregációs szintjén érvényesül maradéktalanul, míg a típusoknál már mintegy egyharmad arányban diagnosztikus szempontok jelentik az elkülönítés alapját. Alsóbb hierarchiaszinteken (altípus, változat) pedig csaknem tisztán diagnosztikus az osztályozás. Listába rendeztük azokat a problémás típus, altípus és változati elnevezéseket, amelyek több hierarchiaszinten azonos névvel, és esetleg eltérő tartalommal fordulnak elő, illetve azonos hierarchiaszinten, de eltérő definíciókkal szerepelnek, vagy éppen szinonímnak tekinthetők, az eltérő elnevezés mögött rejlő azonos tartalom miatt. A vitacikk szándéka, hogy a kiszűrt hibák, következetlenségek széleskörű szakmai egyeztetést követően javításra kerüljenek.
A vitaalapnak szánt dolgozat bemutatja a hazai láptalajok kutatás- és osztályozás történeti (kronológiai) fejlődését 1859-től napjainkig. A bemutató ismertetés, kritikai elemzés kiemeli az osztályozás fejlődése, és a genetikus, talajföldrajzi osztályozás kialakulása szempontjából fontos eredményeket. Meghatározza a kialakult osztályozás továbbfejlesztését képező ismereteket, amelyek a következők (DÖMSÖDI, 2015; DÖMSÖDI, 1988): A „láp” és a „láptalaj” képződés genezise: folyamata, szakaszai, típusai A láptalajok talajképző tényezői: 2.1 Az egykori láp környezetének éghajlati viszonyai (főként éghajlati, klimatikus tényező). 2.2 A láp élővilág jellege: rétláp, mohaláp, al-láp, fel-láp, (ökológiai fejlődéstörténeti) és növényzete (vegetáció) tényező. 2.3 A láp felszínalaktani jellege és geomorfológiai helye (síkláp, dombláp, völgyláp, medenceláp), domborzati tényező. 2.4 A láp, illetve a talaj kora (földtörténeti; abszolút, relatív kortényező). 2.5 A láp, illetve a talaj földhasználata: rét, legelő, erdő, szántó művelése (antropogén hatások tényezője). A láptalajok típusai, altípusai, az altípusok típusszelvényei, mindezek definíciói és dimenziói .
Az Alföldet, azon belül is különösen a Homokhátságot érintő talajvízszint süllyedés, súlyos ökológiai és gazdasági következményekkel is járó problémakör. A jelenség hátterében álló lehetséges okokkal kapcsolatban több évtizede zajlik kutatómunka, ugyanakkor ezek relatív súlyának meghatározása a mai napig tudományos vita tárgyát képezi. Több szerző is kiemeli az erdőtelepítések talajvízszint csökkentő hatásának fontosságát. Ez a hatás két módon, a vegetáció vízfelvétele, illetve a csapadékból történő utánpótlódás csökkentése (intercepció, talajnedvesség felvétel) által jelentkezhet. Ezen mechanizmusok működését vizsgáltuk meg egy akác ( Robinia pseudoacacia ) és egy fekete fenyő ( Pinus nigra ) állomány esetében a Homokhátságon, Kecskemét-Ménteleken kialakított mintaterületünkön, 90, 150 és 200 cm-es mélységben, nagy időbeli felbontással mért talajnedvesség, illetve talajvíz adatokra alapozva. Az adatok alapján feltételezhető, hogy a talajvízből nem történik közvetlen, vagy közvetett vízfelvétel, aminek oka vélhetően a gyökérzóna és a talajvíz közti igen jelentős horizontális távolság. A talajnedvesség esetében a sekélyebb rétegekben egyértelműen jelentkezik az erdőállományok szezonális szárító hatása. Ugyanakkor a mélyebb rétegek talajnedvesség adatai alapján kijelenthető, hogy a csapadékból történő talajvíz visszatöltődésre leginkább az akác állomány alatt van elméleti lehetőség. A látszólagos ellentmondás feltételezhetően a gyökérzet által kialakított makropórusok hatásával magyarázható. Ezt támasztja alá az akác és fekete fenyő állományok közti igen jelentős eltérés is. Következtetésünk, hogy az erdőállományok lokálisan jelentősen eltérő hatást gyakorolhatnak a talajvízszintre. Ezért a lezajló folyamatok hátterét, általános jellegű megállapítások helyett, az adott hidrológiai rendszer több elemét vizsgáló monitoring adataira alapozva lehetséges csak felderíteni.
