Mind a kőolajon, mind egyedi vegyületen, például a normál-hexánon végzett pirolízis-kísérletek eredményei szerint az olaj-szénhidrogének szénhidrogén gázokká alakulnak. Az olaj gázzá krakkolódása a nyomás növekedése és a termikus változások természetes környezetében jelen lévő víz miatt lassul. A szénhidrogén-gázok inkább az olaj gyantáiból és aszfalténjeiből képződnek, mint az olaj-szénhidrogénekből.
A litoszférában helyben keletkező kozmogén izotópos adatok jelentős szerepet játszanak a pliocén és negyedidőszaki glaciális, folyóvízi vagy akár szél általi felszínalakulás időbeliségének, a folyamatok sebességének megértésében. A különféle kozmogén izotópos adatok helyes értelmezésének és a kutatások során való alkalmazásának alapfeltétele a módszer elméleti és gyakorlati alapjainak a megismerése. A két részes tanulmány első részében került sor a módszer elméleti alapjainak bevezetésére. Ez a rész bemutatja a módszer alapvető felhasználási területeit, a kitettségi kor, a betemetődési kor és a lepusztulási ráta meghatározás mentetét, az egy és több izotópos alkalmazásokat és az ezekben rejlő lehetőségeket, különös tekintettel a legszélesebb körben használt 10Be és 26Al izotópokra. A tanulmány kitér a bizonytalansági tényezőkre és tárgyalja az alkalmazhatóság korlátait. Emellett ismerteti a módszer gyakorlati kérdéseit, ami segíthet a kutatás során felmerülő földtani-felszínfejlődési problémákhoz, valamint a mintázható kőzetekhez, geomorfológiai helyzethez leginkább megfelelő módszer kiválasztásában.
A litoszférában helyben keletkező kozmogén izotópok által nyújtott eszköztár napjainkra a felszínfejlődés számszerű vizsgálatának alapvető és széles körben alkalmazott módszerévé vált. Használható egykori felszínek, jellegzetes felszínformák kitettségi korának, eltemetett üledékek esetén a betemetődés korának meghatározására. Emellett alkalmazható fedetlen vagy regolittal fedett felszínek, valamint teljes vízgyűjtők lepusztulási sebességének számszerűsítésére. Alkalmazása változatos litológia mellett és 102–106 éves időtartományban lehetséges. Jelen áttekintő tanulmány két részből áll. Az első rész a módszer alkalmazásához szükséges elméleti hátteret ismerteti. Elsőként a helyben keletkező kozmogén izotópok keletkezését meghatározó tényezőket és a keletkezésének mechanizmusait, majd a földtudományban alkalmazott stabil és radioaktív izotópokat mutatja be. Ezen bevezető ismeretek szükségesek a tanulmány második részében a helyben keletkező kozmogén izotópok földtudományi célú alkalmazási lehetőségeinek, a kitettségi kor, betemetődési kor és a lepusztulási ráta meghatározásának és a módszer korlátainak megértéséhez.
Az NWA 10580 jelű, CO3 típusú szenes kondritmintán, azonos mérési pontokon Raman- és infravörös spektroszkópiai méréseket végeztünk három, egymást követő protonbesugárzási ciklust megelőzően, valamint azokat követően. A kozmikus mállás laboratóriumi körülmények közötti szimulálásához 1 keV energiájú protonokat alkalmaztunk, kísérletenként 1011, 1014 és 1017 ion/cm² fluxus értékekkel. A besugárzásokat követően a Raman-spektroszkópiai mérések során megfigyelhető a fő csúcsok félértékszélességének (FWHM) és csúcspozícióinak változása. A Raman- és FTIR-spektrumokban az olivin és a piroxén esetében több alkalommal is eltűnnek a kisebb intenzitású csúcsok (663, 697, 913 cm–1) a piroxénnél (FTIR), és 658 cm–1 a piroxénnél (Raman), valamint olivinnél 978 cm–1 (FTIR) pozíción. A piroxén infravörös tartományban megjelenő csúcsainál egyaránt kimutathatók pozitív [kisebb csúcsoknál 664 cm–1 (+3 cm–1), 913 cm–1 (+1 cm–1)] és negatív irányú csúcseltolódások (1046 cm–1 (–7cm–1), míg az olivinre elsősorban negatív csúcseltolódások (894 cm–1: –7 cm–1, 978 cm–1: –8 cm–1), valamint több esetben a kisebb csúcsok eltűnése jellemző. Utóbbi mind az infravörös, mind a Raman-spektrumokban az adott ásványfázisok amorfizációjára utal. Az ily módon azonosított, leginkább stabil csúcsok kiválasztása hozzájárulhat a jövőbeni űrszondák detektorrendszereinek optimalizálásához, valamint a meteoritminták kisbolygókhoz való kapcsolásához.
Recent collecting of the Király Hill at Veszprémfajsz yielded a well-preserved Longobardian (upper Ladinian) fossil assemblage from the red nodular limestone of the Buchenstein Formation in the northeastern part of the Balaton Highland. At the previously unknown fossil site about 230 well-preserved ammonite specimens were collected and 33 taxa were identified. Besides the well-known upper Ladinian genera (Megaphyllites, Epigymnites, Proarcestes, Monophyllites), several Arpadites and Protrachyceras species appeared in large numbers. The presence of Argolites species is also characteristic, although this genus is barely found at the nearby Katrabóca II site. We recognized and described three new genera (Pinterites, Paranolcites, Katrabocaites), one of which, the Katrabocaites, contains new species, as well. These new data significantly expand our knowledge on the upper Ladinian ammonites of the Mediterranean region. The taxonomic studies of the ammonite assemblage and its comparison with faunas of Alpine and Dinaric sites provides a more detailed picture of the relationship between the different habitats of the western Neotethys as well as an opportunity to refine the biostratigraphic division of the Ladinian stage.
Jelen közlemény egy miocén magános korall, a Trochocyathus affinitatus Strand, 1928 nevezéktani kérdéseivel foglalkozik, emellett összefoglalja a faj ősföldrajzi elterjedését a Középső-Paratethysben, részletesebben kitérve a hazai lelőhelyekre.
A cikk azt mutatja be, hogyan módosult a Magyarhoni Földtani Társulat (MFT) „hivatalos alapítási éve” 1850-ről 1848-ra a Rákosi-korszak kezdetén az időszerű ideológiai követelményeknek és Vadász Elemér, a kortárs magyar földtudomány vezéralakja személyes meggyőződésének megfelelően. Az írás az ideologikusan irányított tudománytörténet manipulatív érvelési módszereinek szemléltetése céljából részletesen elemzi a korabeli szövegeket, emellett felvázolja az évválasztás nyilvánvaló és feltételezhető indokait. Az 1848-as szimbolikus megalakulási dátum tiszteletben tartása mellett a szerző felhívja a figyelmet az ideológia által vezérelt tudománytörténeti megközelítés veszélyeire is.
Egy „földismei bányászegyesület” megalapításának gondolatát 1847-ben Sopronban, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók VIII. Nagygyűlésén vetette fel Zipser Keresztély András (Christian Andreas Zipser). A nagy tetszéssel fogadott ötlet megvalósítása, vagyis a ma is működő Magyarhoni Földtani Társulat megalapítása egy majd hároméves folyamat eredménye volt. A szerző ezt az 1847. augusztus 11-től 1850. július 6-ig tartó folyamatot mutatja be a vonatkozó szakirodalom és az általa újonnan feltárt dokumentumok felhasználásával.
A Mecsek déli-délkeleti peremét alkotó Mecsekalja-öv széles, bonyolult felépítésű, többször felújult szerkezeti zóna. Neogén aktivitását a közelmúltban Pécsett létesült ideiglenes feltárások segítségével vizsgáltuk. A feltárt összletek korát mikropaleontológiai vizsgálatok és molluszka-biosztratigráfia, ezek híján kőzettani analógiák segítségével határoztuk meg. A vizsgált helyszíneken alsó szarmata, valamint a pannóniai emelet két különböző szintjébe sorolható üledékeket azonosítottunk. A bennük megfigyelhető szerkezetek – kibillenés, redők, vetők – általában ÉÉNy–DDK-i irányú összenyomásra utalnak. E deformáció következtében a prekainozoos alaphegység a neogén üledékekre tolódott. A változatlan jellegű feszültségmező hatására egy vagy két kora szarmata és három vagy négy későbbi deformációs időszakot tudunk elkülöníteni: a késő pannóniai (8 és 6,5 Ma közé eső) üledékképződést megelőzően, azzal egy időben, valamint azt követően. A pannóniai korszakban biztosan zajlott mozgás 10–9,6 Ma után, de lehetséges, hogy a szarmata üledékek ez előtt (is) deformálódtak a korszakon belül. Míg a szarmatában a Pannon-medence más részein aktív riftesedés folyt, a Mecseket már kompresszió érte. A területen az utóbbi 10 millió évben nem igazolható extenziós szerkezetalakulás, a medenceinverzió itt valószínűleg már a pannóniai korszak első részében megkezdődött. Pécs nyugati részén a rövidülés a hegységelőtéri durvatörmelékes üledékek feltorlasztásával a mai domborzatot is befolyásolta.
A geotermikusenergia-hasznosítás növelése meghatározó az energiaátmenet folyamatában, különösen a fűtés-hűtés szektorban. Magyarország földtani adottságai és a kiépített távhőhálózat kiváló alapot ad ehhez. A jogszabályi környezet azonban változtatásra szorul, mint azt a témával foglalkozó állami számvevőszéki jelentés megállapította. Ennek figyelembevételével fogalmaztam meg módosítási javaslataimat. „Az egész dolog veleje abban áll: Mit kelljen tehát javítni, mit változtatni törvényinkben, mert azok adják a köz erőműnek az impulzust. S ennek vizsgálata leend az előttem fekvő próbamunka tartalma.” (Széchenyi 1833)
Over the past two decades, traces of hydrocarbon-bearing paleofluid migration have been detected in several Triassic and Jurassic formations in the Mecsek Mountains. This study focuses on the easternmost known hydrocarbon occurrence, represented by a partially cemented fracture network in the Óbánya Valley, with the aim of reconstructing the formation conditions of the fracture system. Classical structural geological methods were employed to characterize the evolution of this fracture system. As a result, two distinct deformation phases were identified: a) a folding event, and b) a subsequent left-lateral displacement. Theoretical orientation of fractures associated with the observed folds were determined and compared with field measurements. This approach allowed us to define several fault orientations and fault breccias, as well as to link calcite veins to a folding process. Fluid inclusion petrography revealed the presence of both aqueous and hydrocarbon-bearing fluid inclusions within six distinct vein generations. These findings suggest that hydrocarbon-bearing fluids migrated along one of the four deformation-related fracture sets in this fracture system. Although the nature of the fluid inclusion assemblages provides only limited constraints on the thermal conditions during fluid migration, several vein structures suggest episodic increases in fluid pressure during the system’s evolution.
A lemeztektonikai folyamatok megértéséhez kulcsfontosságú a metamorf kőzetek vizsgálata, amelyekben a geológiai fejlődéstörténet több epizódja (kémiai vagy mechanikai egyensúly, metamorf reakciók, fluidum-kőzet-kölcsönhatás) is megőrződhet. A kőzetalkotó ásványokban csapdázódott zárványok (fluidum-, olvadék- és kristályzárványok) olyan kémiai összetételt és fizikai állapotot konzerválnak, amelyek segítségével közvetlenül vizsgálhatók a nagyobb nyomáson és/vagy hőmérsékleten, például a szubdukciós zónákban végbement folyamatok. A metamorf kőzetek ásványaiban gyakoriak a kristályzárványok, melyek a bezáró ásvány növekedése során széles nyomás- és hőmérséklet- (P-T) tartományban csapdázódhattak, és vizsgálatukkal rekonstruálhatók a csapdázódási körülmények. A kőzetalkotó ásványok által – a növekedés során – bezárt szilárd kristályzárványokat eltérő mértékű térfogatváltozás jellemzi változó nyomás vagy hőméréklet esetén a különböző mértékű elasztikus (rugalmas) kompresszibilitási és hőtágulási együtthatójuknak köszönhetően. Ebből kifolyólag a P-T út további szakaszaiban (a nagy mélységben történő bezáródástól a felszínre kerülésig) eltérő mértékű térfogatváltozás hat a befogadó- és zárványkristályokra. Ez a „passzív” térfogati deformáció feszültséget okoz a befogadó ásvány és a zárvány között, amelynek meghatározása lehetővé teszi a csapdázódási P-T-viszonyok megállapítását. Ezért egyes befogadó ásvány –zárvány rendszerek az eltérő mechanikai tulajdonságaik miatt barométerként (pl. kvarc gránátban), míg más párok termométerként (cirkon gránátban) használhatók. A reziduális, azaz megőrződött alakváltozás – a megfelelő anyagi állandók és állapotegyenletek ismeretében – Raman-spektroszkópos vagy egykristály röntgen-diffrakciós mérésekkel meghatározható, amelynek segítségével a csapdázódási körülmények (izomek-görbe) is megadhatók. Jelen áttekintés az egyre szélesebb körben alkalmazott Raman-spektroszkópos méréseken alapuló elasztikus termobarometria módszertanát mutatja be, mely nemcsak metamorf, hanem magmás P-T fejlődés rekonstruálására is alkalmas.
The metamorphic basement of the Algyő High, located in the Pannonian Basin, is a reservoir unit within an important hydrocarbon system in the SE part of Hungary. Over the past century, more than 100 exploration wells have reached the basement in the area, providing a substantial number of core samples and well-log data for analysis. This study reviewed and analysed well-log data from these boreholes to establish correlations between primary metamorphic rock types and wireline logs, enhancing the spatial information derived from core samples. For geophysical–lithological correlation, natural gamma-ray intensity logs were considered the most suitable for this area. These logs are sensitive to lithological variations and are effective for large-scale lithological identification. Our results reveal significant lithological variations within the basement, reflected in variations in gamma-ray intensities. The well-log data for the entire area confirm that the basement of the Algyő High comprises three major blocks. The northwest and southeast portions of the area, dominated by garnet–kyanite gneiss, exhibit higher gamma intensities compared to the central region, which is characterised by low-grade metamorphic rocks and lower gamma intensities. The analysis of the entire region revealed anomalies in gamma intensities in the southeastern part. Focusing on this area, the petrographic and well-log data indicated that the basement is dominated by garnet–kyanite gneiss with zones of garnetiferous amphibolite with low gamma intensities. Within the gneiss mass, metagranite with higher gamma intensities was identified. This rock type is interpreted as young granite/granodiorite intrusive dykes. These intrusions may have affected the mineralogical and chemical composition of the host gneiss, resulting in metasomatised zones within the garnet–kyanite gneiss realm, which are interpreted as metasomatised gneiss. The analysis of wireline data in conjunction with core samples provides new insights into the complex lithological composition and structural evolution of the area.
Further data are presented on mineral occurrences in the Carpathian–Pannonian region in this sixth instalment of the series arranged by countries and localities. Each “mosaic” contains a concise mineral description, mainly based on XRPD, SEM-EDX and EMPA measurements, and a brief characterisation of the mineral paragenesis. Some minerals are first-time descriptions from the entire discussed region, but all are newly documented occurrences from at least the described locality. From Hungary, mineralogical data are reported on churchite-(Y) from a hydrothermal ore indication in the granite near Pákozd, pumpellyite-(Fe3+) and julgoldite-(Fe3+) from the metabasite of the Darnó Hill in Sirok, and chamosite from manganese concretions in the Jurassic shale of Egerbakta. From Romania, the presence of the following minerals is recorded: reevesite from the serpentinized ultrabasic magmatite of Eibenthal in Banat, axinite from monzodiorite of Groșii Ţibleşului, and braunite from a manganese deposit in the Jurassic sediments of Buceava-Şoimuş. We present the data of evenkite from the fissures of Mesozoic sandstone near Oporets, Ukraine, which was found in calcite fillings in association with hydrocarbon-containing quartz (“Marmarosh diamond” variety).
Newly collected Middle Miocene Costellariidae gastropod material obtained from the northern margin of the Pannonian Basin (Central Paratethys) is studied. The specimens were found in the lower Badenian (Langhian) limonitic clayey-marly sands of the Lajta Limestone Formation exposed at the Bagoly Hill locality, Letkés (western edge of the Börzsöny Mts, Hungary). Altogether, 17 costellariid species were found, including Bellardithala borzsonyensis spec. nov., Pusia pseudomoravica spec. nov., P. palmulleri spec. nov., and P. crassiornata spec. nov. which are described as new species. Bellardithala boehmi (BOETTGER, 1906), B. lapugyensis (HOERNES & AUINGER, 1880), Ebenomitra pseudopyramidella (BOETTGER, 1906), Pusia avellanella (BOETTGER, 1906), P. paraleucozona (BOETTGER, 1906), and P. vexans (BOETTGER, 1902) are recorded for the first time from the Miocene of Hungary. The taxonomic status of Bellardithala sp. is discussed. As the taxonomic composition of the Costellariidae assemblage found at the locality suggests, a mixture of various shallow- and deeper water species indicates the allochthonous origin of a portion of the association.
A Magyar Tudomány Éve alkalmából készült tanulmány áttekintést ad a magyar föld mélyének megismerését (tudományos és feltáró kutatását) meghatározó feltételekről és a fordulópontokról az elmúlt két évszázad során. Célja, hogy tudomány- és szakmatörténeti háttérismeretet adjon a hazai földtudomány jövőjéről való stratégiai gondolkodás elősegítéséhez. A földtudománynak érdemi és konkrét kérdésekre kell keresni a választ, és nem megadóan alkalmazkodnia a globális trendekhez. A magyar földtudomány akkor tudta leginkább a hazát szolgálni, amikor komoly feladatokat és ahhoz az államtól pénzügyi és politikai támogatást is kapott. Az energia-, az ásványi nyersanyag-, a talaj-, a víz- és a környezetbiztonság megteremtéséhez nagyrészt a földtudományok jelentik a kulcsot. Ez alapján remélhető, hogy a döntéshozók újból felismerik Magyarország földi természeti erőforrásainak, valamint a geokörnyezet minél jobb megismerésének fontosságát.
Az észak-atlanti térség éghajlata meglehetősen változatos volt az utolsó eljegesedés során, ami a poláris jégmagok és mélytengeri üledékek proxy adatsoraiban igen jól dokumentált. Az általánosan hideg klímát hirtelen, néhány évtized alatt bekövetkező felmelegedési fázisok szakították meg, amelyek hosszabb, ezeréves időskálájú ciklusoknak voltak a részei. Ezek az úgynevezett Dansgaard–Oeschger (D–O) ciklusok sokszor igen hideg, Heinrich-stadiálisokban kulmináltak, ami intenzív jéghegyborjadzással járt a Labrador-félsziget körüli térségben. Ezek a gyors klímakilengések globális hatást gyakoroltak és érintették az eurázsiai kontinens éghajlatát is, valamint kihatottak a növényzetre és a kontinentális porkibocsátára, amely direkt és indirekt visszacsatolásokon keresztül visszahatott a globális klímára. A közepes földrajzi szélességek (például Eurázsia) nagy területeit fedték be ebben az időszakban a szél által szállított por kiülepedéséből származó löszüledékek, amelyek unikális lehetőséget kínálnak a környezeti átalakulások és a porciklus változásainak együttes megismerésére a kontinenseken. Ezenfelül a szárazföldi porforrások és a poláris jégmagokba zárt ásványi por közötti kapcsolatok felderítése az északi félteke glaciális légkörzési mintázataiba enged bepillantást. Ebben a tanulmányban, amely az MTA doktori rövid értekezésem alapján született, két fő kutatási irányra koncentráltam: egyfelől arra, hogy a löszüledékek nagy pontosságú radiokarbon kormeghatározásával és újszerű, kvantitatív proxyk felhasználásával a korábbiaknál pontosabban érthessem meg a D–O események hatásait a Kárpát-medencében és tágabb értelemben Közép-Európában, és rávilágítsak az ezek mögött álló mechanizmusokra. Másfelől a NGRIP (North Greeland Ice Core Project) jégmag glaciális aeroszolmintáinak és az északi félteke különböző kontinentális porforrásrégióiból származó porminták felhasználásával, valamint agyagásványos, tradicionális (Sr-Nd) és új izotóp-geokémiai (Hf, δ2H) indikátorok segítségével világosabb képet szerettem volna kapni a fő porforrás(ok)ról.
A Maros menti Egres (Igriş, Románia) III. Béla által alapított ciszterci monostora, mely II. András és neje, Courtenay Jolánta földi nyughelyét rejtette, a királysírt is kifosztó tatárdúlásból még újjáéledt, de a török pusztítást és a következő évszázadokat már nem élte túl. A háromhajós bazilika maradványait 2013 óta magyar–román régészeti ásatás tárja föl. A talaj alatt húzódó sárga, kőzetlisztes agyagból gyűjtött molluszkafauna nedves, mocsári környezetre utal. A romból vett kőzetminták természetes lelőhelyét mikropaleontológiai és kőzettani elemzéssel határoltuk be. A vegyes falazat kőanyaga 90%-ban késő kréta bózesi homokkő (Bozeşi Formáció), a többi középső–késő miocén mészkő és andezit, valamint pleisztocén édesvízi mészkő. A Maros völgyében fejtett kőzetet bárkákkal szállították Egresre. A míves kisarchitektúrákat (oltár, sírok, kapuzat stb.) bukovai fehér márvány és gerecsei, ún. „vörös márvány” (középső jura, tömött, vörös mészkő) faragványok díszítették. A tatárjárás kori tömegsírból a királysírok páratlanul szép szobortöredékei és Fátimida hegyikristály kehely darabjai kerültek elő. A bazilika négyezetében a király és királyné sírépítményének az alapozása maradt meg.
The aim of our study is to investigate the attitudes of elementary school students as a result of museum and field ac -tivi ties at the Kozárd geological section. During the study, one group of students participated in both museum and field sessions, another group only visited the field site, and the control group of a similar number of students did not participate in either of the two programs. In this study, we investigated the students’ approach and attitude towards living and non-living natural assets with the help of mind maps and the application of the Likert scale. The results show that the biggest change in attitude occurred when the field work was supplemented by a museum program.
A szerző áttekintést ad a kerogén kinetikájáról és a kinetikai állandók, az aktiválási energia és a frekvenciatényező meghatározására szolgáló pirolízis módszerekről. A laboratóriumi pirolízis két típusa, amelyekből a szénhidrogén-képződés kinetikai állandói származnak, a vizes izoterm és a víz nélküli nem-izoterm Rock-Eval-pirolízis. A kénben gazdag, IIS típusú kerogén esetében az ugyanazon anyakőzetmintán végrehajtott két pirolízis eltérő eredményt ad. A víz nélküli pirolízis a vizes pirolízishez képest alulbecsüli a termikus átalakulást. A szerző a Monterey Formációhoz hasonlóan IIS típusú kerogént tartalmazó Kösseni Formáció termikus átalakulását modellezte a Monterey Formációra vonatkozóan vizes és víz nélküli pirolízissel meghatározott kinetikai állandók felhasználásával. A modellezés eredményei szerint a vizes pirolízisből származó kinetikai konstansok esetén a teljes szénhidrogén-képződés a IIS típusú kerogénnek megfelelő, 0,36–0,42% vitrinitreflexió-tartományban ment végbe. A víz nélküli pirolízisből származó kinetikai konstansok esetén a teljes szénhidrogén-képződés a vitrinitreflexió 0,69–1,18% intervallumában ment végbe. Megállapítható, hogy a vizes pirolízisből származó kinetikai állandók alkalmazásával végzett modellezés eredménye felel meg a IIS típusú kerogénnek. A szerző szerint a poláris molekulákat tartalmazó víz csökkenti a kerogénben lévő szén–kén kötések felszakításához szükséges aktiválási energiát. Az anyakőzetek kerogénjének bomlásához tartozó kinetikai állandók ismerete igen fontos a medencék modellezésében.
