Az általános adatvédelmi rendelet lehetővé teszi az érintettek nem vagyoni kárának megtérítését. A tanulmány az ezzel kapcsolatos uniós jogértelmezést és az ahhoz kapcsolódó tagállami tapasztalatokat vizsgálja. Az Európai Unió Bírósága az elmúlt években számos döntést hozott, így előzetes döntéshozatal formájában kezelte a jogintézménnyel kapcsolatos főbb kérdéseket. Németországban más országokhoz képest lényegesen nagyobb a jogérvényesítési hajlandóság, és a legtöbb jogeset a személyes adatok feletti kontroll elvesztésével kapcsolatos, legyen szó a közösségi médiáról, a hitelminősítésről vagy az álláskeresésről. A sérelemdíj magánjogi büntetés funkciója nem jelenik meg az uniós jogban, de a bagatell sérelmek kezelése és megtérítése is kevésbé problémás a nem vagyoni kártérítés alapján. Az uniós jogon alapuló bírói gyakorlat egyébként is inkább a kisebb összegek megítélésére hajlik. Úgy tűnik, az egyes nemzeti jogok különböző megoldásokat alkalmaznak az erkölcsi sérelmeknek az uniós és a nemzeti szabályokon alapuló párhuzamos igényérvényesítésére - míg Magyarországon ezt nem zárta ki egyértelműen a Kúria, addig Ausztriában az egyes jogkövetkezmények az általános-különös viszonyában állnak.
A tanulmány az Európai Bizottság digitális méltányosságról szóló jogszabályjavaslatát vizsgálja a nyilvánosságra került információk alapján. Többek között arra jut, hogy az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló irányelv és a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet párhuzamossága nem tűnik olyan kezelhetetlen problémának az Európai Unió Bíróságának ne bis idemre vonatkozó joggyakorlata alapján, hogy szükségessé tenné a fogyasztóvédelmi hatáskörök centralizációját. A tanulmány két magyar ügy alapján mutatja be, hogy egy esetleges európai hatáskör-centralizáció például a gyermekvédelmi és a nyelvi szempontok miatt érintené hátrányosan a nemzeti érdekeket is érvényesítő tagállami fogyasztóvédelmet. A tanulmány levezeti, hogy a centralizáció a szubszidiaritás elve alapján is kifogásolható.
Bár a sajtó-helyreigazítás jogintézménye sok évtizedes múltra tekint vissza, a jogalkalmazás folyamatosan szembesül olyan helyzetekkel, amelyekre expressis verbis jogszabályi rendelkezés nem ad egyértelmű választ. A legkirívóbb esetek azok, amikor a jogaiban sértett fél nem megfelelő eljárása vagy valamilyen objektív körülmény igényérvényesítési akadályt eredményezhet. Ezek közül némelyek a sajtótermékek nyilvántartására vezethetők vissza. A nyomtatott és az internetes sajtótermékek kapcsán gyakorlati problémák adódhatnak a helyreigazítás iránti kérelem nem megfelelő címzéséből, továbbá abból, ha a magyar nyelvű sajtótermék nem rendelkezik belföldi szerkesztőséggel, vagy annak kiadója olyan belföldi, képviseletre hivatott szervvel, szervezeti egységgel, ahol a szerkesztői tevékenység folyik. Kérdés, hogy a speciális perbeli jogképességgel rendelkező sajtótermék szerkesztősége a helyreigazítási perben pernyertesség esetén saját maga érvényesíthet-e perköltség iránti igényt, vagy erre csak a kiadó, tartalomszolgáltató jogosult. A tanulmány a felvetett kérdésekre a bírósági gyakorlat által adott hiányos válaszokat és jogalkotási javaslatokat tekinti át.
Napjainkban az influenszermarketing már nem számít újdonságnak. A kis- és középvállalkozások, a világcégek, de még a hétköznapi emberek is az influenszerek online jelenlétét kihasználva igyekeznek növelni népszerűségüket, és ezzel gyakran a bevételeiket, hasznukat is. Azonban ez nem csupán a felnőttkorú társadalom tagjai számára csábító: egy 2019-es brit felmérés szerint a 8 és 12 év közötti korosztály 30%-a, egy 2023-ban publikált amerikai kutatás szerint az X generációba tartozó fiatalok 57%-a, míg egy 2024-ben közzétett magyar felmérés szerint a megkérdezett gyerekek 36,33%-a válaszolt igennel arra a kérdésére, hogy szeretne-e akár influenszerként híres lenni az interneten. Úgy tűnik, napjainkban egyre több fiatal képzeli el magát jövőbeli tartalomgyártóként, mintegy "két lábon járó hirdetőoszlopként". Azonban ez a vállalkozás korántsem "csak játék és mese". Számos gyermekvédelmi, jogi és etikai kérdés övezi a kidfluencerek világát. A tanulmány azokat az amerikai és európai jogi megoldásokat mutatja be, amelyek a gyermekinfluenszerek jogi védelmét kívánják közvetlenül vagy közvetetten biztosítani magánjogi, munkajogi vagy épp gazdasági aspektusból.
