Az izlandi talajok kialakulását és a vegetáció fejlődését erőteljesen meghatározta a vulkáni üledéklerakódás, az éghajlat és az antropogén hatások. Az EcoBirch projekt keretében végzett vizsgálataink három növényzeti típus – idős nyírerdő, fiatal nyírerdő és fátlan törpecserjés – talajának összehasonlítására irányult, három izlandi mintaterületen: Húsafell (HUS), Leyningshólar (LEY), Neðri Dalur (NED), két mélységben. A 0–10 és 10–30 cm-es rétegekből származó talajmintákban meghatároztuk a szerves C-, N-, P-, K-, Ca- és Mg tartalmat, valamint a pH(KCl)-t. Az adatokat ANOVA és Tukey HSD próba segítségével értékeltük (p ≤ 0,05). Az idős erdők talajaiban következetesen a legmagasabb szerves C-, N- és tápanyagkoncentráció, valamint a legalacsonyabb pH jelentkezett a felső rétegben, ami a hosszú távú avarbevitel, a biológiai tápanyagkörforgás és mállás fokozott hatásait tükrözi. A fiatal erdők köztes állapotot mutattak, jelezve a folyamatban lévő regenerációt és a biomasszában történő ideiglenes tápanyagmegkötést. A fátlan területeken általában alacsonyabb felszíni tápanyagtartalom, esetenként pedig magasabb báziskation-koncentráció (K + , Ca 2+ és Mg 2+ ) fordult elő a mélyebb rétegben, főleg a legalacsonyabb éves csapadékú területen. A tápelemtartalom eloszlását az éghajlati és a növényzeti viszonyok miatt eltérő kilúgzás is befolyásolja, a korábbi legeltetés okozta talajdegradáció hatásaival együtt. Az erdősített talajok szerves C felhalmozódása elérte a 0,085 kg C m -2 év -1 értéket a felső rétegben, ami igazolja az izlandi andoszol talajok jelentős szénmegkötő potenciálját. Az erdősítés kulcsszerepet játszhat a hosszú távú talajrehabilitációban és a klímaváltozás mérséklésében a jelentős szénmegkötés révén.
A talajok víztaszító, vagyis hidrofób karaktere dinamikus, térben és időben változó felületi tulajdonság, amely a talaj szerves és ásványi fázisának, nedvességi állapotának, biológiai aktivitásának, növényzetének és használati módjának kölcsönhatásában alakul ki. A jelenség nem tekinthető kizárólag szélsőséges körülmények között előforduló sajátosságnak; gyenge, átmeneti vagy mozaikosan jelentkező formái is befolyásolhatják a beszivárgást, a talajnedvesség térbeli eloszlását, a preferenciális áramlást, a felszíni lefolyást és az eróziós folyamatokat. A víztaszítás kialakulásában kiemelt szerepük van a talajrészecskék felületét borító hidrofób szerves bevonatoknak, a szerves anyag mennyiségének és minőségének, a száradási-nedvesedési ciklusoknak, a növényzet és mikroorganizmusok anyagcseretermékeinek, valamint a tűz és az antropogén anyagbevitel hatásainak. A hidrofób karakter kedvezőtlenül hathat a beszivárgásra, növelheti a felszíni lefolyás és az erózió kockázatát, egyenetlen vízellátást idézhet elő a gyökérzónában, és módosíthatja a tápanyagok, illetve szennyezőanyagok mozgását. A hidrofób karakter jellemzésére több módszer áll rendelkezésre. A WDPT (Water Drop Penetration Time: vízcsepp behatolási ideje), EP/MED (EP – Ethanol Percentage: etanol százalékos koncentrációja; MED – etanolcsepp molaritása) és RI (Repellency index – víztaszítási index) tesztek gyors vagy félig kvantitatív információt adnak a víztaszítás intenzitásáról és tartósságáról, míg az infiltrométeres, kapillaritáson alapuló és kontaktszög mérések a hidrológiai és felületfizikai háttér pontosabb értelmezését segítik. A cseppalak-analizátorok ígéretes eszközök, mert lehetővé teszik a kontaktszög, a felületi feszültség és a cseppdinamika időbeli követését. A jövőbeli kutatások egyik legfontosabb feladata az egységes mintaelőkészítési és mérési protokollok kialakítása, valamint a hidrofób szerves bevonatok kémiai azonosítása és eredetük elkülönítése. Ez teremtheti meg a terepi megfigyelések, laboratóriumi mérések és hidrológiai modellezés megbízható összekapcsolását. A talajok hidrofób karakterének pontosabb megismerése ezért nemcsak alapkutatási és módszertani kérdés, hanem a talajdegradáció értékelése, a fenntartható talajhasználat, a vízgazdálkodás és a talajvédelem szempontjából is gyakorlati jelentőségű.
This study examined the impact of organic pig slurry on soil properties over three years through regular sampling on calcareous chernozem soils near the city Orosháza, in the south-eastern part of the Great Hungarian Plain (Pannonian Basin). Field plots with varying slurry application histories were assessed using soil, groundwater and plant sampling, along with laboratory analysis of the physical and chemical parameters of the soil. The results indicate that repeated slurry application markedly altered the microelement composition of the soil, in the newly established agricultural plot treated with pig slurry for the last three years zinc concentrations increased by approximately 60% and doubling sodium levels compared to control plots. The humus content steadily increased from 2.10% to 2.98%, reflecting improved soil structure and organic matter accumulation, particularly in the deeper layers. The control, untreated areas showed shallower humus layers and reduced nutrient levels. Notable changes in macronutrients emerged primarily in plots with multi-year slurry treatment, though some effects were already visible within the first year. Groundwater analyses did not reveal contamination; however, shifts in deeper soil strata underscore the need for careful timing and dosage of application. In addition to soil analysis, plant data, meteorological records, and remote sensing were used. Spectral indices effectively detected vegetation differences, especially higher biomass peaks in treated areas. These findings indicate that repeated slurry application contributes to improved soil nutrient availability and organic matter content, which are associated with enhanced soil structural properties and water retention capacity The study supports a site-specific and environmentally responsible use of organic slurry, offering practical insights for improving soil health and productivity in similar agroecological zones.
