
A szerző a pszichoneuroimmunológia (PNI) belgyógyászati vonatkozású kérdéseivel foglalkozik történeti és a bio-pszichoszociális értelmezési keretet megújító network medicína nézőpontjából. A PNI vonatkozású kórképek szociál-pszichoimmunológiai értelmezésének élettani alapjait vizsgálva ismerteti a pszichoimmunológiai felismerések gyűjteményeként megismert Solomon posztulátumok hálózatelméleti aspektusait, majd vizsgálja a neuroimmunmodulációs hálózatok maladaptív szabályozási zavarai kapcsán jelentkező, és a főként immunológiai érintettségű daganatos, fertőző, allergiás és autoimmun kórképek pszichoimmunológiai vonatkozásait. A közlemény felhívja a figyelmet a jelenség népegészségügyi jelentőségére és az újkeletű, de ősi orvosi hagyományokat felújító életmódorvoslás pszichoimmunológiai szempontjaira is. Végül a hálózati orvoslás transzdiszciplináris látásmódjának jegyében a szerző javasolja a szakmaközi együttműködés fokozását a pszichoimmunológiai érintettségű krónikus betegek családorvosi és szakrendelői ellátásában, illetve rehabilitiációjában.
A pulmonológia a belgyógyászatból vált le, speciális szakterülete a tüdőbetegségek kivizsgálása, gyógyítása. A dohányzás közös kórok több betegség tekintetében, amelyek tünetei hasonlók lehetnek. Nem elég a panaszok mögött egy betegséget megtalálni, a társbetegségeket is keresni kell. Ebben is szükséges a tüdőgyógyász és a belgyógyász (kardiológus, gasztroenterológus) együttműködése. A légúti betegeknek a bétablokkoló és a béta-receptor-agonista együttes adása lehetséges, ha azok kellőképpen receptorszelektívek. A teofillin adásának indikációja nagyon beszűkült a jelenlegi nemzetközi ajánlások alapján.
Hazánkban a klinikai táplálás egy olyan orvosi felügyeletet igénylő intervenció, amelynek megtervezésében, kivitelezésében és a hatékonyság követésében a szakképzett dietetikus nagyon sokat tudna segíteni az orvosnak. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége 2022 augusztusában szakmai összefoglalót állított össze, amely bemutatja a dietetikus feladatait és kompetenciáját a táplálásterápiában. Ez az összefoglaló – amelynek szövegét jelen cikk adja közre – képezi az alapját annak a konszenzusnak, amellyel az MDOSZ vezetősége felkereste a hazánkban működő, a klinikai táplálás által érintett orvosszakmai társaságokat, kérve támogatásukat és egyetértésüket az orvos-dietetikus együttműködésre vonatkozóan a klinikai táplálás során, felhívva ennek jelentőségére azok figyelmét, akik eddig még nem, vagy csak ritkán fordultak konzultációs lehetőséggel dietetikushoz.
SARS-CoV-2 vírussal kapcsolatos információk robbanásszerű növekedése következett be, amelyek nagy része fontos és klinikailag releváns minden gyógyító orvos számára. A COVID-19-et eredetileg légzőszervi betegségnek tekintették, de egyre több bizonyíték mutatta ki a potenciálisan súlyos szisztémás következményeket, amelyek a főbb szerveket, köztük az emésztőrendszert is érintik. A közleményben a szerző áttekinti azokat a gasztrointesztinális megjelenési formákat, amelyeket a SASR-CoV-2 vírus fertőzés okozhat, illetve azokat a gasztroenterológiai kórképeket, amelyeket jelentősen befolyásol a COVID-19 fertőzés.
A sok éve ismert és inzulinnal is kezelt 2. típusú diabeteses beteg paraesthesiáit ismételten diabeteses neuropathia következményének tartották. A paraesthesiák felső végtagokon észlelhető domináns jelentkezése, a fájdalmas izomgörcsök jelenléte és a strumectomiás előzmény alapján késői fellépésű posztoperatív hypoparathyreosis volt igazolható. Tetania nem volt jelen. Kalcium-pótlással a tünetek teljesen megszűntek. Irodalmi adatok szerint a késői fellépésű posztoperatív hypoparathyreosis dominálóan neuropszichiátriai tünetekkel jelentkezik, de a hypocalcaemia kardiális tünetei is megfigyelhetők. A nyaki sebészeti előzmény –tekintet nélkül a műtét óta eltelt időre- megkönnyítheti a hypocalcaemia szerteágazó tüneteinek felismerését.