Az elmúlt három év három magyar illetőségű Nobel-díja után a szerző az egyetlen, szemészeti kutatásaiért Nobel-díjban részesült szemorvos, Allvar Gullstrand életéről emlékezik meg. A tudomány legnevezetesebb elismerésével díjazott elméleti munkáján túl Gullstrand hozzájárulása a szemorvoslás gyakorlatához hasonlóképp történelmi jelentőségű. Legfontosabb találmánya, a réslámpa a modern szemészet esszenciális munkaeszköze. Személyében a szemet mint optikai mechanizmust a számok nyelvén leíró tudós és a szem betegségeitől szenvedőt jótékony érintésével gyógyító orvos találkozott.
Célkitűzés: A szaruhártya-tomográfia legújabb eredményeinek bemutatása a Fuchs-féle endothelialis corneadisztrófia vonatkozásában. Az irodalmi áttekintés mellett célunk saját vizsgálati eredményeinkkel demonstrálni a betegcsoport tomográfiás sajátságait. Módszerek: Különböző stádiumban lévő Fuchs-disztrófiás (n=21) és ép, korcsoportazonos kontroll- (n=8) szaruhártyák Sheimpflug-tomográfiás (Pentacam AXL, Oculus Optikgeräte GmbH, Wetzlar, Németország) vizsgálata az elülső és hátulsó cornealis felszíni görbületi, pachymetriai és denzitometriai adatokra fókuszálva. A numerikus adatok alcsoport-analízise és a tomográfiás felvételek kvalitatív elemzése is megtörtént. Eredmények: Szignifikáns eltérések mutatkoztak a hátsó felszíni görbületben (lapos tengely: –5,0±1,6 D vs. –6,3±0,3 D; p=0,003; meredek tengely: –5,2±2,4 D vs. –6,6±0,3 D; p=0,001), a centrális corneavastagságban (695,1±133,7 µm vs. 567,9±22,3 µm [p=0,003]) és a denzitometriában (a teljes corneára vonatkozóan: 34,1±7,5 GSU vs. 28,5±3,1 GSU [p=0,023]; centrális 2 mm-es zónában: 41,3±14,9 GSU vs. 20,6±3,1 GSU [p<0,001]) egyaránt. Ezek a különbségek már a szubklinikai corneaödéma esetén is jelen voltak, amelyek a manifeszt ödéma megjelenésével tovább progrediáltak. Az elülső felszíni görbületben (lapos tengelyben: 45,0±3,6 D vs. 44,0±1,4 D (p=0,961); a meredek tengelyben (46,0±3,8 D vs. 44,6±1,3 D [p=0,625]) és legvékonyabb szaruhártya-vastagságban (595,5±85,3 µm vs. 564,4±25,0 µm [p=0,124]) nem mutatkozott különbség a disztrófiás és a kontrollcsoportok között. A pachymetriai és hátsó elevációs térképeken kimutatható kvalitatív tomográfiás eltérések is megfigyelhetőek voltak csaknem a teljes Fuchs-disztrófiás csoportban. Következtetések: Endothelialis Fuchs-disztrófiában a korai, tomográfiás térképeken megfigyelhető változásokat a denzitometria emelkedése követi, még a réslámpával látható manifeszt stromaödéma megjelenése előtt.
Bevezetés: Retrospektíve áttekintettük az osztályunkon 2018–2025 között, Chakrabarti-féle ab externo, 4 pontos transscleralis fixációval végzett, primer vagy szekunder műlencse-beültetéseket. Célkitűzés: Kiértékelni a módszer használhatóságát, és összevetni más szekunder műlencse-implantációs technikákkal. Módszer: 3 és 9 óránál, háromszögletű sclerafelezett lebenyek alatt a limbustól és egymástól 2-2 mm-re, egyenes tűvel fegyverzett 10/0 prolénfonalat vezettünk át a szemen, a tűt az ellenoldalról beszúrt 27G-s tűbe belevezetve. 12 óránál 6,0-7,0 mm-es sclerocornealis sebet készítettünk, amelyen át a fonalpárt kihúztuk és megfeleztük. A temporalis és nasalis fonalpárt a haptikáján fonalszemmel bíró polimetil-metakrilát- vagy 3 testű hajlítható hátsócsarnok-lencse haptikájára csomóztuk, majd a hurokra vett műlencsét a hátsó csarnokba implantáltuk. A fonalpárokat a sclerafelezett lebeny alatt összecsomóztuk, a sclerocornealis sebet varrattal zártuk. Preoperatíve 1 nappal, posztoperatíve 1 nappal, 1 héttel, 1 és 3 hónappal, valamint az utolsó kontrollkor felvettük a távoli nyers és korrigált visust, szemnyomásmérés, az elülső és a hátsó szegmens biomikroszkópos vizsgálata, valamint a macula optikai koherenciatomográfiája történt. Eredmények: 64 beteg 64 szemén végeztünk varrattal sclerafix műlencse-implantációt. A műtétet 7 szemen pars plana vitrectomiával, 3 szemen perforáló keratoplasztikával kombináltuk. A távoli nyers visus preoperatíve 0,09, posztoperatíve 1 nappal 0,1, az utolsó kontrollon 0,35 volt, a távoli korrigált visus pedig preoperatíve 0,37, posztoperatíve 1 nappal 0,1, az utolsó kontrollon 0,55 volt. Fontosabb szövődmények: műlencsetilt (3 szem), krónikus cystoid maculaödéma (3 szem), corneadekompenzálódás (1 szem), retinaleválás (2 szem), phthisis bulbi (1 szem). Megbeszélés: Az általunk alkalmazott műlencse-implantációs technika jól kombinálható keratoplasztikával vagy pars plana vitrectomiával, a visuseredmények és a szövődmények számát tekintve pedig felveszi a versenyt a legmodernebb eljárásokkal. Következtetés: A Chakrabarti-féle ab externo, 4 pontos transscleralis fixációval végzett műlencse-implantáció technikailag pontosan kidolgozott, kellő gyakorlattal nagy pontossággal elvégezhető, az esetek nagy részében jó visuseredményt hozó módszer.
Cél: Ismertetni, hogyan szükséges ellenőrizni egy anophthalmusos beteg állapotát, milyen megoldások állnak rendelkezésünkre az anophthalmusos kötőhártyazsák eltéréseinek kezelésére, és milyen rehabilitációs protetikai lehetőségek segítik a betegek rehabilitációját. Anyag és módszer: Továbbképző közleményünkben szerzett anophthalmusos betegek eseteit vizsgáltuk. Összevetettük saját eredményeinket, ismereteinket az irodalomban olvasható leírásokkal. Ismertetjük az anophthalmusos beteg ellenőrzésének lépéseit, ezzel az esetek többségében meg tudjuk előzni, illetve kezdeti állapotukban észlelni az esetlegesen kialakuló szövődményeket. Összefoglaljuk, hogyan, milyen eljárásokkal lehet a már kialakult szövődményeket kezelni, valamint milyen eszközök állnak rendelkezésünkre a beteg által is elfogadható posztoperatív rehabilitáció elérésére. Összefoglalás: A szerzett anophthalmus, az egyik szem elvesztése súlyos pszichés teher az érintett betegek részére. A pácienseket maga a betegség is megviseli, ami a szemgolyó eltávolításához vezet (többszörös műtétek után kialakuló szemfájdalom, súlyos sérülés és/vagy intraocularis malignus tumor). Monoculusos betegnél a térlátás és a mélységlátás megváltozik, ehhez az új helyzethez is alkalmazkodnia kell. Egyes foglalkozások betöltése nem lehetséges az egyik szem elvesztése után. Mindezek miatt is nagyon fontos az anophthalmusos betegek rendszeres ellenőrzése, amennyiben lehetséges, a műtét utáni szövődmények megelőzése és a legjobb rehabilitációs lehetőség biztosítása.
A chorioidea-melanoma a szemgolyó leggyakrabban előforduló primer rosszindulatú daganata. Kezelésében az egyik legfontosabb áttörést a brachyterápia bevezetése jelentette, amely lehetővé tette a szemgolyó megőrzését. Korábban a diagnózis szinte minden esetben egyet jelentett a szemgolyó eltávolításával, azonban a közelbesugárzás megjelenésével lehetőség nyílt a daganat célzott kezelésére. A szemészeti brachyterápia története a 20. század elejére nyúlik vissza, de a valódi előrelépést a ruténium-106 izotóp alkalmazása hozta. Ez a béta-sugárzó izotóp korlátozott behatolási mélységgel rendelkezik, így hatékonyan pusztítja a daganatot, miközben kíméli a környező egészséges szöveteket. Napjainkban a brachyterápia az uvealis melanoma egyik leggyakoribb kezelési módja, különösen kis és közepes méretű daganatok esetén. Magyarországon 1986-ban vezették be a ruténium-106 brachyterápiát, amely azóta széles körben alkalmazott, szemmegtartó eljárássá vált. Bár a brachyterápia hatékony a kis és közepes daganatok esetében, nagyobb tumoroknál továbbra is korlátozott a szerepe. A jövőbeni cél az, hogy új kombinált eljárásokkal még több esetben lehessen elkerülni a szem eltávolítását.
