A statinok évtizedek óta a lipidcsökkentő kezelés és a cardiovascularis prevenció alapját képező gyógyszercsoport. Bár az újabb lipidcsökkentő szerek, köztük az ezetimib, a bempedonsav és a proprotein konvertáz szubtilizin kexin 9 gátlók megjelenése, és az alkalmazásukkal végzett nagy betegszámú, randomizált klinikai vizsgálatok hatására időről időre módosulnak a terápiás irányelvek, a statinok továbbra is őrzik biztos pozíciójukat a klinikai gyakorlatban. Legutóbb 2025-ben frissítették az ESC/EAS dyslipidaemia kezelésével kapcsolatos irányelveit, melyek több ponton is érintik a statinok alkalmazását. A frissített ajánlás kiemeli a nagy intenzitású statinok szerepét az akut coronaria szindróma korai ellátásában, kiegészítve a fent említett újabb szerekkel. Az új dokumentum emellett két másik területet is megjelölt, ahol a statinok egyértelmű cardiovascularis előnye már bizonyított: primer prevencióban humán immundeficientia vírusfertőzésben szenvedő személyeknél, valamint daganatellenes kezelésben részesülő betegeknél a kemoterápia indukált kardiotoxicitás, ezen belül az antraciklin-indukált cardialis diszfunkció kockázatának csökkentése céljából. A szerzők ezeket az alkalmazási területeket tekintik át, hangsúlyozva a legújabb tanulmányok eredményeit és azok hatását a mindennapi klinikai gyakorlatra.
Az elmúlt évtizedekben a stratégiai szolgáltatásvásárlás rendszere a kötelező egészségbiztosítási és állami egészségügyi rendszerek működésének egyik meghatározó pillére lett – már nemcsak a gazdaságilag fejlett országok egészségügyi és egészségbiztosítási rendszereiben, hanem egyre inkább a fejlődő országokban is. A stratégiai szolgáltatásvásárlás rendszerének célja az egészségbiztosítási csomag tudatos fejlesztése: az új költséghatékony egészségügyi technológiák mielőbbi elterjesztése, a hatékony, magas minőségű egészségügyi ellátórendszer fenntartható működtetése és a lakosság hozzáférésének javítása érdekében. Magyarországon már a 2000-es évek első évtizedében átfogó fejlesztési javaslat készült a stratégiai szolgáltatásvásárlás kialakítására az Országos Egészségbiztosítási Pénztár megvalósításában. Ezek ugyan részben eredményre vezettek, de a mai napig elmaradt egy átfogó törvényi és kormányrendeleti szinten meghatározott forrásokkal, megfelelő intézményrendszerrel és erőforrásokkal rendelkező stratégiai szolgáltatásvásárlási rendszer kialakítása. Tanulmányunkban részben feltárjuk ezeket az előzményeket, részben nemzetközi kitekintést adunk más országok jelenlegi gyakorlatára. Főként azonban a hazai javaslatokat aktualizáljuk egy potenciálisan más megközelítésű új egészségpolitikai irányítás számára.
Az asthma a várandósokat érintő leggyakoribb tüdőbetegség. A terhes asthmások nagyjából negyede a mellékhatásoktól való félelem miatt elhagyja az asthmagyógyszereit. Általánosságban asthmás nők esetén, különösen, ha a betegség jól kontrollált és kevésbé súlyos, a terhesség lefolyása kedvező. Másfelől asthmás várandósoknál magasabb rizikója lehet az anyát és magzatot érintő perinatalis komplikációknak, mely kockázat fő tényezői a súlyosabb betegség, a nem megfelelő asthmakontroll és az exacerbatiók előfordulása. A terhesség önmagában is az asthmaexacerbatio rizikója. A terhes asthmában a kezelés előnyei meghaladják a szokványos asthmaterápia potenciális mellékhatásainak rizikóját. Terhesség tervezése vagy bekövetkezett várandósság esetén az asthmakontrollt biztosító kezelésben visszalépés nem javasolt, a terápia leállítása pedig kerülendő. A várandós asthmások szoros követése, súlyos asthmások centrumokban történő ellátása javasolt.
Az elmúlt évtizedekben végzett populációs vizsgálatok, primer és szekunder prevenciós tanulmányok, genetikai vizsgálatok, valamint az experimentális tanulmányok azt igazolták, hogy a lipidparaméterek közül az LDL-C meghatározó szerepet játszik az atherosclerosis kialakulásában és progressziójában. Ezek a tanulmányok módosították a terápiás irányelveket és az egyes cardiovascularis rizikókategóriákban alacsonyabb LDL-C-célérték elérését tűzték ki. Ezen célértékek hatékonyabb elérését biztosították a statinok mellett az ezetimib, a bempedonsav, a proprotein konvertáz szubtilizin/kexin 9-gátlók, az evinacumab és lomitapid. Az új terápiás lehetőségek biztosítják azt, hogy a magas LDL-C-szinttel rendelkező betegek jelentős része elérje a kívánt terápiás célértéket, és ezáltal a primer familiáris hypercholesterinaemiában is megelőzhetővé válik, vagy jelentősen késleltethető az atherosclerosis. Az 1963-ban felfedezett Lp(a)-ról is igazolódott cardiovascularis rizikót fokozó hatása. A PCSK9-gátlók, a pelacarsen és az olpasiran jelentős mértékben hozzájárulhatnak a mintegy 20%-ban magas Lp(a)-szinttel rendelkezőknél az Lp(a)-szint és a cardiovascularis rizikó csökkentéséhez. A HDL atherosclerosist gátló hatása ellentmondásos. Ez részben azzal magyarázható, hogy a HDL mennyiségén kívül annak minősége is jelentős szerepet játszik az atherosclerosis prevenciójában. Az európai lakosság mintegy egyharmadát érintő hypertriglyceridaemia kezelésében, a súlyos hypertriglyceridaemiás betegeknél jelentős előrelépést hozhat az apoC3-gátló volanesorsen alkalmazása. Az előbbiek is mutatják, hogy a hyperlipoproteinaemiák terápiás arzenálja az elmúlt időszakban jelentősen bővült. Ez lehetővé teszi azt, hogy a hyperlipoproteinaemia különböző formáival szemben hatékonyan felvegyük a küzdelmet.
Az orvoslásban a magyarázatra képes mesterséges intelligencia (MMI) a post-hoc értelmezés felől egy, az orvosi, klinikai gondolkodásnak jobban megfelelő, az átláthatóságot, a reprodukálhatóságot, a bizonytalanság csökkentését és a bizonyítékokon alapuló érvelést is magában foglaló, tágabb eszköztár használata felé fejlődik – legutóbbi számunkban áttekintettük a jelen helyzetet. Most az izgalmas közeljövőre fókuszálunk: a szakirodalom szerint a klinikailag értelmezhető magyarázhatóság már nem korlátozódik a például korábban említett szaliens térképekre vagy a grádiens attribúció ábrákra, hanem az orvosi mesterségesintelligencia-rendszer teljes folyamatát átláthatóvá teszi: az adatok eredetétől, a modell tervezésén, az értékelésen, a jelentéskészítésen át egészen az eredményekig és a bevezetés utáni nyomon követésig. Az elmúlt két-három évben a következő, párhuzamosan haladó fejlesztéseket figyelhetjük meg: 1) a szakterület a belsőleg értelmezhető és koncepcióalapú modellek felé halad, melyek klinikailag értelmezhető közbenső koncepcióikat is bemutatják, látens reprezentációk helyett; 2) a multimodális és longitudinális MMI-k lehetővé teszik a magyarázatot a szövegek, képek, biológiai jelek integrált, strukturált bemutatásával – mindezt az időtengely mentén; 3) a megújuló neuroszimbolikus módszerek ötvözik a neurális modellek rugalmasságát a szimbolikus szabályok és tudásgráfok ellenőrizhetőségével és determinizmusával; 4) a bizonytalanságot figyelembe vevő módszerek, beleértve a kalibrálást és a konformális predikciót, kulcsfontosságú magyarázó eszközökké válnak, jelezve, mikor nem szabad megbízni egy modellben; 5) elismerést kapott, hogy az MI-magyarázatoknak nem csupán a kimenetet kell igazolniuk, hanem csökkenteniük kell a folyamat során a kognitív torzításokat mind az algoritmusok, mind az orvosok esetében. Összességében a reprodukálhatóság és az átláthatóság egyre inkább formalizálódik olyan iránymutatások révén, mint a TRIPOD+AI, a PROBAST+AI és a FUTURE-AI. A jövőben az MMI-t valószínűleg kevésbé az alapján fogják megítélni, hogy hihető indoklásokat generál-e, hanem inkább az alapján, hogy nyomon követhető bizonyítékokat, kalibrált bizonytalanságot, reprodukálható eredményeket és klinikailag hasznos érvelést nyújt-e a valós körülmények között.
Míg az emlôrákos esetek száma világszerte emelkedik, a korai felismerés és a kifinomult kezelés esélyt teremt a betegséggel kapcsolatos halálozás csökkentésére. A jó megelôzés és ellátás lehetôségeihez való hozzáférés ha - zánkban is nagy különbségeket mutat. Az egyenlôtlenségek megszüntetéséhez szük ség volna az emlôrákkérdéssel kapcsolatos feladatok definiálása mellett az ellátási eredmények monitorozására, értékelésére. A pre - ven cióra fókuszálva elô relépést jelentene az egészségesek fokozott emlôrákhajlamának felismerése és mene dzselése sze mély re sza - bott prevenciós és szû rési protokollokra tá - maszkodva. A be teg ellátás kizárólag nagy el - látócentrumok független emlôonkoteamjében történjék, ahol a nagy tapasztalat mellett a speciális diagnosztikához és kezelési lehetôségekhez való hozzáférés csökkentheti a lakóhelyi különbségekbôl, demográfiai és egyéb véletlenszerû hatásokból adódó hiányosságok hatását. Alapvetô, hogy a fogyasztó és szolgáltató számára egyaránt átlátható, egyszerû és jól mûködô rendszer a beteg - utakat kedvezôen befolyásolva javítsa a ki - menetelt, és csökkentse a betegekre és a szol gálta tó ra/fi nan szírozóra háruló terhet, meg rövidítve a ki vizsgálás idôtartamát és ki - iktatva a szük ség telen vizsgálatokat. A ma - gyar országi problémák, hiányosságok megszüntetéséhez muníciót adnak a világszerte megjelent kezdeményezések, ajánlások; a si - kerhez elengedhetetlen a szakma és a po li - tikai döntéshozók, illetve a biztosítók együttes akarata.
Az elmúlt bô évtizedben a szédüléssel küzdô betegek kivizsgálásában és gondozásában megfigyelhetô szemléletváltásnak köszönhetôen lényegesen eredményesebbé és sikeresebbé vált az otoneurológiai ellátás. Az új vizsgálati protokollok, digitális egészségügyi megoldások és innovatív vizsgálómódszerek nem csak idôt spórolnak meg, hanem hatékonyabbá teszik a betegellátást, amelyek javítják munkánk színvonalát és a betegek elégedettségét. A potenciálisan életveszélyes állapotok gyors felismerésében az ágy melletti vizsgálatok szerepe felértékelôdött a korai idôszakban. A drága és bonyolult mûszeres, valamint radiológiai vizsgálatoknak köszönhetôen ma már rendkívüli részletességgel térképezhetô fel a vestibularis funkció. Az elmúlt évtized számos újdonságot hozott az egyes perifériás és centrális vestibularis kórképek mélyebb megismerésében. Az újabb diagnosztikus kritériumrendszerek megalkotása és tünetegyüttesek újraértelmezése nagy elôrelépést jelentett a sokszor frusztrációt okozó szakterületen. A komprehenzív szemléletmód és a társ szak mák - kal való szoros együttmûködés eredményességének köszönhetôen mára a legtöbb szédüléssel kísért állapotban lehetôség van a definitív terápiára. A jelen közleményben a legfrissebb tudományos eredményekre támaszkodva kívánunk iránymutatást nyújtani az alap- és szakellátásban dolgozó kollégák számára a vestibularis tünetek osztályozásában, az egyes kórképek diagnosztikájában, továbbá tárgyaljuk a kezelés és rehabilitáció jelenlegi megközelítéseit.
Az alapellátás színvonala és általános elérhetôsége meghatározó egy populáció egészségi állapotában. A kétrészes közlemény az alapellátás rendszerváltás utáni fejlôdési irányát, a modellválasztás lehetôségeit, jelenlegi problémáit és megoldási lehetôségeit veszi számba. 1992-ben az egészségpolitika a német letelepedett szakorvosi rendszer helyett az angol háziorvosi (General Practitioner) rendszer bevezetése mellett döntött. A szektorsemleges finanszírozáson és a független egészségbiztosítás rendszerén alapuló egészségügyi reform részeként a szabad orvosválasztáson alapuló háziorvosi rendszer az alapellátókat alkalmazottból önállóan szerzôdô vállalkozóvá tette. Az elsô 10 évben nôtt a háziorvosok száma, majd a kétezres évek stagnálása után a praxisok üresedése felgyorsult. 2025 elején 940 praxis volt betöltetlen, ami a praxisok 14,6%-a. Ma közel 1300 000 ember él olyan területen, ahol nincs állandó háziorvos. Ennek fô oka a háziorvosi kar elöregedése: a medián életkor 61 év, és 2024 júliusában majdnem kétszer annyi (1843) 61–70 év közötti kolléga dolgozott, mint 41–50 év közötti (963). Az ellátási hiány mellett problémát jelent az alapellátás alacsony szakmai kompetenciája. A há - ziorvosi rendszer az elmúlt 30 évben nem követte arányosan az egészségügy általános szakmai-technológiai fejlôdését. Or vo - si munkára alapozott individuális tevékenység maradt, és az alapellátás nem in - tegrált elég szakellátási feladatot és nem veszi igénybe eléggé a diplomás ápolók segítségét.
A tanulmány a fájdalom, szenvedés és szégyen orvosi megközelítése változásának, és egymáshoz való viszonya alakulásának kérdésével foglalkozik. Kiemelt figyelmet fordít Ferenczi Sándornak az interszubjektív terápiás megközelítést megalapozó, egyúttal a szégyenérzékeny kezelés számára szemléleti keretet nyújtó késői munkásságára. Kitér a szégyenérzékeny kezelés magyarországi iniciatíváira.
Az elmúlt évtizedek a hepatológia minden területén jelentős fejlődést hoztak. Az alapkutatások mint a biokémia, az immunológia, virológia, molekuláris biológia, genetika és epigenetika eredményei beépültek a klinikai hepatológiai gyakorlatba. Ezek lehetővé tették a májbetegségek okának, patomechanizmusának jobb megismerését, elvezettek az öt fő hepatotrop vírus felfedezéséhez, a hepatitis B, C és D célzott kezeléséhez, a védőoltások kifejlesztéséhez, a hepatocellularis autoantigének azonosításához és számos genetikailag determinált májbetegség molekuláris alapjainak megismeréséhez. Jelentős haladás történt a különböző eredetű májbetegségek gyógyszeres kezelésének területén. A sebészet, a májátültetés is jelentősen hozzájárult a fejlődéséhez. A májrák kezelésére multimodális algoritmus került kidolgozásra. A megoldatlan kérdéseknek és a fejlődésnek nincs vége. Az új világjárvány, a metabolikus zavarokhoz társuló zsírmájbetegség új kihívások elé állítja az orvostudományt és a hepatológia művelőit.
Részletes áttekintés az MI jelenlegi és jövőbeli alkalmazásairól a laboratóriumi diagnosztikában, a munkafolyamat-optimalizálástól a diagnosztikai pontosság javításáig.
Ismertetjük a női vizeletincontinentia meghatározását, formáit, a kórállapot előfordulási gyakoriságát, az etiológiai tényezőket, a lehetséges rizikófaktorokat, valamint a ke zelését. A női vizeletincontinentia ki vizs gálása és ellátása egyaránt kétlépcsős folyamat. Első körben olyan alapvizsgálatok elvégzése szükséges, melyek segítségével akár az alapellátás, vagy a szakellátás első szintjén megkezdhető ezen betegek konzervatív/gyógyszeres kezelése. Isme re te sek olyan alarmírozó tünetek, leletek me lyek esetén azonban sürgős szakorvosi ki vizsgálásra és kezelésre van szükség. Az első vonalbeli ellátás eredménytelensége esetén urológiai, nőgyógyászati szakvizsgálat indokolt, melynek során részletesebb, invazív vizsgálatokra (urodinamikai vizsgálat, cisztoszkópia stb.) is sor kerülhet, majd ezt követően minimálisan invazív, illetve invazív kezelések, műtéti beavatkozások segíthetik a betegek panaszainak megszüntetését. Vannak olyan esetek, ahol a beteg általános állapota miatt gyógyító oki, vagy tüneti kezelés nem végezhető, azonban ekkor is kötelező a beteget ellátni szivárgásés szagmentességet biztosító, minőségi segédeszközzel (betét, pelenka). Ez biztosítja a beteg számára, hogy az incontinens állapotot kellő diszkrécióval, emberi méltóságát megtartva tudja tünetmentesíteni, és így társadalmi, szociális kapcsolatai ne sérüljenek az állapotból következő kellemetlen, kirekesztő tünetek miatt.
A modern vakcinák kifejlesztése a 20. század egyik legnagyobb orvosi vívmánya. A fertőző betegségek elleni védekezés hatékonyságát, az életminőség javítását és a járványok visszaszorítását elsősorban az aktív immunizálás tette lehetővé. Különösen kiemelkedő az új generációs, mRNS-alapú vakcinák szerepe, amelyek nemcsak gyorsabb fejlesztést tesznek lehetővé, hanem precízebben, célzottan serkentik az immunrendszert, minimalizálva a mellékhatásokat és maximalizálva a védelmet.
A növekedési hormon (GH)/inzulinszerű növekedési faktor-1 (IGF-1) tengely gyermek korban ismerten a növekedésben, míg felnőttekben a metabolikus folyamatok szabályozásában kiemelt jelentőségű. Az IGF-1 csökkenti az inzulinszintet, növeli az inzulinérzékenységet és elősegíti a megfelelő glükózanyagcserét. A lipidprofil javításával, az atheroscleroticus plakk stabilizálásával, az érfali simaizomsejtek apoptózisának gátlásával kedvező hatást fejt ki a cardiovascularis folyamatokra. Az IGF-1 a ke ringésben majdnem kizárólag az IGF-1kötő fehérjékhez (IGFBP-k) kapcsoltan van jelen, amelyek az IGF-1 bioaktivitását is szabályozzák. A jelen összefoglalóban a szerzők bemutatják a GH/IGF-1 tengely fi ziológiás működését és annak szerepét el hízásban, inzulinrezisztenciában és 2-es tí pusú diabetes mellitusban. A szerzők kitérnek az IGFBP-k kardiometabolikus folyamatokban betöltött szerepével kapcsolatos eredményekre. Több tanulmányban az IGFBP-3-koncentráció és az IGF-1/IGFBP-3 arány a metabolikus szindróma független klinikai előrejelzőjének bizonyult. Továbbá az újabb megfigyelések alátámasztják, hogy az IGFBP-7 fehérje az inzulinhoz, az IGF-1-receptorhoz és az aktivin A receptorához kötődve a sejtek korai öregedésében, a gyulladásos folyamatokban, inzulinrezisztencia és fibrosis kialakulásában és az apoptózis szabályozásában játszik szerepet. A szerzők tárgyalják a glükagonszerű peptid-receptor-agonista alapú készítmények GH/IGF-1 tengelyre gyakorolt lehetséges hatásait.
A kényszer fogalma és a betegellátásban történő alkalmazása, az autonómia jelentése és jelentősége, az autonómia tiszteletben tartása mint etikai elv, valamint az emberi jogok fejlődése és mindezek állandó egymásra hatása folyamatosan változó elváráshalmazt eredményez, amely az ellátási gyakorlat és a jogi szabályozás rendszeres felülvizsgálatát teszi szükségessé annak érdekében, hogy azt állíthassuk: a kényszer adott esetben történő alkalmazása megengedhető (volt). A viszonyítási pontok változhatnak és változtak is az elmúlt évtizedekben és napjainkban is.
A komplementrendszer a veleszületett immunitás alapvető része, amelyet membránhoz kötött, illetve szolúbilis komponensek alkotnak. Az aktivátortól függően a komplementaktiválódás a klasszikus, a lektinvagy az alternatív útvonalon keresztül indul el, majd mindhárom út a központi C3 fehérje aktiválódását követően a terminális útba torkollik. A komplementrendszer komponenseit, illetve regulátorait érintő hiányállapotok az örökletes immundeficientiák körülbelül 5%-át teszik ki. Komplement deficientiára utalhat súlyos lefolyású és/vagy visszatérő fertőzés, korai kezdetű és/vagy családi halmozódású szisztémás autoimmun kórkép, glomerularis vesebetegség, időskori maculadegeneráció és további jellemző ritka tünetek, mint például az angiooedema. A specifikus fehérjevizsgálati mód szerek és a részletes genetikai vizsgálatok által felderíthető a hiányállapotok molekuláris háttere, de csupán néhány komplementmediált betegség kezelésére érhetőek el a komplementrendszer bizonyos elemeit célzó terápiák. Közleményünkben illusztratív céllal bemutatjuk egy gyakori (C2hiány), illetve egy ritkább (properdinhiány) komplementhiányban szenvedő beteg jellegetes fenotípusát, a kivizsgálás menetét és a komplementvizsgálatok eredményeinek komplex értékelését két, laboratóriumunkban diagnosztizált beteg esete kapcsán. A hiányzó, illetve megváltozott funkciójú komplementkomponens korai azonosítása elengedhetetlen a komplementdeficientiában szenvedő betegek kezelésének és gondozásának megtervezéséhez.
A lymphangioleiomyomatosis (LAM) ritka, diffúz, cystás interstitialis tüdőbetegség, melyet női túlsúly jellemez. Két formája van, az egyik a sclerosis tuberosa komplexszel társul (TSC-LAM), míg a másik formája a sporadikus (S-LAM), melyben hiány zik ez a mutáció. A két típus klinikai megjelenésében is különbözik. Az S-LAM klinikai tünetei a terheléses vagy nyugalmi nehézlégzés, recidiváló pneumothoraxok, chylosus pleuralis vagy peritonealis folyadékgyülemek, veseangiomyolipomák, cysto sus hasi tumorok, azonban hiányzanak a TSC-LAM-ra jellemző kognitív hanyatlás, epilepsziás rohamok, központi idegrendszeri és bőrlaesiók. Kezelésében mTOR-inhibitorok, előrehaladott esetekben oxigénkezelés és tüdőtranszplantáció jön szóba.
