Magyar tudomany : [a Magyar Tudomanyos Akademia Ertesitoje]

A kémiai képrögzítés első ismert és fennmaradt példánya Joseph Nicéphore Niépce francia vegyész, feltaláló műve. Nem tudjuk pontosan, hogy 1826-ban vagy 1827-ben készítette-e a fényképet az ablakából látható utcáról, amelyet Kilátás a dolgozószobából címen ismer a fotográfia története. Ennek a pillanatnak gazdag személyes és technikatörténeti előzménye és természetesen folytatása is van. A 200. évfordulón erről emlékezik meg a tanulmány.

A tanulmány Toldy Ferenc irodalomtörténeti felfogását vizsgálja az önkényuralom korszakában, különös tekintettel arra, miként kapcsolta össze a magyar irodalom és az irodalomtörténet művelését a nemzeti identitás megőrzésének feladatával. Bemutatja, hogy Toldy a szabadságharc leverése utáni kulturális bénultság idején az irodalomtörténet-írást a nemzeti önismeret, a hazafias öntudat és a közösségi összetartozás fenntartásának egyik legfontosabb eszközének tekintette. Elemzi Toldy alapvető műveit és elméleti nézeteit, amelyek szerint az irodalomtörténet a nemzeti szellem történeti kibontakozásának komplex művelődéstörténeti feltárása. A szerző amellett érvel, hogy Toldy munkássága és a Magyar Tudományos Akadémia tevékenysége meghatározó szerepet játszott a magyar nemzeti közösség kulturális önazonosságának kialakításában és megerősítésében.

A Magyar Tudományos Akadémia 200 éves történetét bemutató bicentenáriumi ünnepségsorozat részeként a Magyar Nemzeti Múzeumban 2025. május 5. és október 28. között megrendezett, addigi legnagyobb intézménytörténeti kiállításon a tudományos gondolkodás és az elméleti alapokra épített, látványos, a laikusokat is megszólító kiállítás aktív párbeszédbe lépett egymással. Az MTA története politikai és ideológiai kényszerűségekkel terhelt, mégis a tudomány és a tudós közösség autonómiateremtő erejének valóságos kalandregénye. A kiállítás a táj- és térelmélet, valamint a térpoétika felismeréseit alkalmazva az öt kiállítóteret egymás mellé helyezett, feldarabolt időként értelmezte. A lineáris idővonal helyett az Akadémia történetét korszakokra bontva, külső és belső tájként, térfoglalási helyzetképekként jelenítette meg. A léptékek, referenciapontok és nézőpontváltások révén a történet hol az Henri Lefebvre-féle piktorális tájként, hol megélt térként, hol relációs hálóként vagy foucault-i válságtérképként mutatkozott meg. A térszerveződés és térfoglalás problematikája alapvetően formálta a kiállítás kulturális és társadalmi tereit, kartográfiai, geográfiai és ideológiai nézőpontjai pedig szervesen illeszkedtek az Akadémia történetének főbb témáiba. A kiállítás közérthetően és látványosan bizonyította, hogy a tudás és a tudós közösség mindenkor a társadalom motorjaként és a mindennapi eligazodás alapjaként működött és működik.

Toldy Ferenc a 19. századi magyar tudományos élet kiemelkedő alakja volt. Élete folyamán két terület, az orvostudomány és az irodalomtudomány egyetemi tanára lett. Gyakorló orvosként is működött, a nyelvújítás korában vezéralakja volt a magyar orvosi nyelv kialakításának. Szakmai élete második felében nagyrészt az irodalomtudomány és az irodalmi élet irányításának és rendszerezésének szentelte az életét. Alapító tagja, majd titkára lett a frissen megalakuló Tudományos Akadémiának. Titkári beosztásában a különböző tudományok fejlődését támogatta, ebben fontosnak tartotta, elősegítette a folyóiratok (elsősorban az akadémiai lapok) és a könyvtárak szerepvállalását.

Romhányi György egyetemi tanár a 20. század kiemelkedő patológusa és neves kutatója volt. Orvostudományi és patológiai tanulmányai után tudományos érdeklődése a hemokromogén reakciókra és a szubmikroszkopikus szerkezetek kutatására irányult. Az elsők között írta le az amiloid fibrilláris- micelláris szerkezetét (1942), az elasztikus rostok spirális-fibrilláris felépítését (1958). A Pécsi Tudományegyetem Patológiai Tanszékének vezetője volt 1951 és 1976 között. Ez idő alatt számos topooptikai reakciót publikált, amelyek a polarizációs mikroszkópia reneszánszához vezettek. Romhányi topooptikai reakciói molekuláris szinten specifitással rendelkeztek, és lehetővé tették a szubmikroszkopikus struktúrák elemzését. Tanítványával együtt elemezte a biomembránt, a kollagénrostokat, a kötőszövetek extracelluláris mátrixát, különböző baktériumok és gombák sejtfalait, az ergasztoplasztikus membránt, az RNS-t és a DNS-t. Romhányi amiloidlerakódás-vizsgálatai mérföldkőnek számítottak, és intenzív immunbiológiai kutatásokat indítottak el ezen a területen. Szilárdan hitte, hogy a polarizációs mikroszkópia az elektron- és fluoreszcens mikroszkópiával együtt elengedhetetlen a molekuláris biológia alapvető kérdéseinek megoldásában.

A mesterséges intelligencia (MI) egyre meghatározóbb szerepet tölt be a felsőoktatás tanulástámogató folyamataiban. A tanulmány célja annak vizsgálata, hogy milyen tényezők befolyásolják az egyetemi hallgatók MI-eszköz-használatát, különös tekintettel a technológiai elfogadásra, a tanulási motivációra és az etikai megfontolásokra, valamint az oktatói és intézményi támogatás szerepére. A kutatás kvalitatív módszertannal készült. Öt fókuszcsoportos interjúban összesen 34, különböző képzési területekről érkező hallgató vett részt. Az eredmények egy integratív MI-adaptációs modell kidolgozását alapozták meg, amelynek értelmében a technológiai elfogadás, motiváció, etika (független látens változók) befolyásolják a hallgatói MI-használatot (központi, mediátor változó), azon keresztül a tanulási folyamat eredményeit (függő változó), valamint az oktatói és intézményi támogatás, szabályozás moderálja, erősíti vagy gyengíti a tényleges használatot. A megállapítások szerint az MI-re elsősorban kiegészítő, hatékonyságnövelő eszközként tekintenek a hallgatók, miközben fontosnak tartják az önálló problémamegoldást és a felelős alkalmazást. Az oktatói és intézményi iránymutatás kulcsszerepet játszik a tudatos és etikus MI-használat kialakításában.

A Balaton nemcsak kiemelkedő természeti érték és gazdasági erőforrás, hanem Magyarország egyik legfontosabb társadalmi és kulturális helyszíne is. Cikkünk célja, hogy röviden áttekintse a Balaton múltbeli és jelenlegi állapotát, továbbá feltárja a fenntartható tóhasználat legfontosabb kihívásait és lehetséges irányait. Története során a természetes, ingadozó vízszintű tó fokozatosan alakult át szabályozott, beépített és intenzíven használt üdülőtóvá. A 20. század közepére a mezőgazdasági tevékenységekhez, az urbanizációhoz és a vízi rekreációhoz kapcsolódó túlzott terhelés a teljes tóra kiterjedő algavirágzásokhoz és ökológiai válsághoz vezetett. Az 1980-as évek közepétől indított beavatkozások – különösen a foszforterhelés csökkentése és ennek részeként a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer kiépítése – nemzetközi szinten is sikeres, egyedülálló vízminőség-javulást eredményeztek. Napjainkban azonban új kihívásokkal kell szembenézni: az éghajlatváltozás, az alacsony vízszintek várható gyakoribbá válása, az inváziós fajok terjedése, az algásodás új formái és a fokozódó turisztikai nyomás miatt a tó jövőbeni állapota nehezen jósolható. A fenntartható tóhasználat érdekében meg kell őrizni a természetes élőhelyeket, csökkenteni kell a külső terhelést, alkalmazkodni kell a változó klímához, úgy, hogy közben a Balaton továbbra is betölthesse ökológiai, rekreációs és gazdasági szerepét. A Balaton kezelése ezért a jó ökológiai állapot megőrzése és az emberi használat közötti egyensúlyozás művészete, amihez folyamatos párbeszédre és tudományos alapokon nyugvó víz- és területgazdálkodásra van szükség.

Rauss Károly professzor munkássága elválaszthatatlanul kapcsolódott az enterális baktériumok szerodiagnosztikájához. Ilyen vizsgálatokat a tanítványai is végeztek. Később erről a talajról továbblépve sikeresen teremtette meg az első hazai antigénkémiai vizsgálatok alapjait az intézetében, amely a halála után is működőképesnek bizonyult. Másrészt az indulásakor a mesterétől kapott tudásából és a hazai járványügyi helyzet ismeretéből fakadó tapasztalataiból szervesen következett a különböző bélbaktériumok okozta enterális fertőzések (tífusz, dizentéria és dyspepsia coli) elleni megelőzés egyedülálló mélységű kutatása. A hazai körülmények alakulása következtében a halála után ez a fontos kutatási terület árván maradt.

Gróf Teleki József családja könyvtárának felajánlásával 1826-ban megalapította a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárát, könyvtárost azonban hosszú ideig nem nevezett ki. Toldy (1847-ig hivatalosan Schedel) Ferenc az Akadémia jegyzőjeként évekig gondozta a Könyvtárat, majd 1835-től főtitkárként felügyelte működését az intézmény fennállásának első két évtizedében. Vezetése alatt a Könyvtár közel 60 000-es állományával az ország egyik legfontosabb gyűjteményévé vált.

Bemutatjuk a 200 éves Akadémiai Könyvtár modern digitális gyűjteményét, a REAL repozitóriumot. Felvázoljuk a szolgáltatás történetét, és az egyes gyűjteményi egységek ismertetése mellett foglalkozunk a repozitóriumok jelentőségével a kutatók és könyvtárak szempontjából.

„Mesterséges intelligencia és társas tudás” című cikkében Golden Dániel amellett érvel, hogy megismerő ambícióink szükségszerűen az ember-gép szimbiotikus rendszerek felé fordítanak minket. Inspiráló felvetéseit továbbgondoló reflexiómnak nem a pontosítás vagy a vita, hanem a tárgyról folyó párbeszédben rejlő értelem és izgalom megjelenítése az elsődleges célja. Úgy vélem, az ember-gép kapcsolat lényegi mozzanatainak megértéséhez a szimbiotikus jelző használata nem a legjobb választás, a „hibrid rendszer” pontosabb és kifejezőbb lehet. Az elme külső eszközökre való kiterjesztésének dilemmái pedig annyira nem is kínzóak, ha belátjuk, hogy a mesterséges intelligencia (MI) megoldásaira való fokozódó támaszkodással csak metonimikusan és nem ténylegesen kerül át a gépi térfélre sok fontos kognitív funkció és szerep, ami valójában mindig az emberi oldalhoz horgonyzott. Az MI társas fordulata mögött pedig felsejlik egy következő fordulat, amit egyelőre – jobb híján – ökoszisztemikusnak nevezek.