Cél: E tanulmány célja feltárni, hogy a Fenyvesi Csaba által a kriminalisztika tudományát alapul vevő piramismodell egyik fehér foltjának, másként fel nem dolgozott területének tekinthető az emberi vándorlással összefüggő bűncselekmények nyomozásához kapcsolódó tudományos és gyakorlati ismeretek összefoglalása. Ez a migráció kriminalisztikája, amelynek rendszerezése eddig sem a kriminalisztikai, sem a migrációs szakirodalmon belül nem történt meg. Módszertan: A tanulmány számba veszi az emberi vándorlással összefüggő bűncselekmények fogalmi körét, ezen keresztül azonosítja, illetve kizárja azokat a deliktumokat, amelyek részei lehetnek a migrációs bűnözésnek. Ezt követően felvázolja azokat a kriminalisztikai eszközöket és módszereket, amelyek alkalmazása tipikusan meghatározható a migrációval kapcsolatban megvalósítható bűncselekmények nyomozása során. Megállapítások: Az emberi vándorlással kapcsolatban elkövetett bűncselekmények nyomozása alapozza meg a migráció kriminalisztikáját. A migráció kriminalisztikája nem azonos a krimmigrációval, így fogalmi környezetét tudományosan megalapozott módon szükséges feltárni. E fogalmi környezetbe pedig különböző kriminalisztikai eszközök és módszerek tartoznak. Érték: A tanulmány értéke felhívni a figyelmet arra, hogy a migráció kriminalisztikájának tudományos feldolgozása még nem történt meg. Megalapozott elméleti kereteket biztosít arra, hogy az emberi vándorlással összefüggő bűncselekmények nyomozása milyen szempontok szerint rendezhető, egyben további támpontokat adhat a téma szélesebb kibontására.
Cél: Bemutatni azokat a kapcsolódási pontokat a kriminalisztika piramismodellje, valamint a forenzikus pszichiátria és a(z előzetes) kényszergyógykezelés között, amelyek révén a modell kiegészíthető. Módszertan: A keretrendszer fogalmainak meghatározása után, összehasonlító elemzéssel a piramismodell tükrében a kapcsolódási pontok szemléltetése a forenzikus pszichiátriával és a(z előzetes) kényszergyógykezeléssel. Majd az elemzés irányát megfordítva, a forenzikus pszichiátria és a(z előzetes) kényszergyógykezelés felől kiindulva a piramismodell kiegészítésére vonatkozó javaslatok megfogalmazása. Megállapítás: Érdemes a kriminalisztika piramismodelljéhez szokatlan és új nézőpontokból [például a forenzikus pszichiátria és a(z előzetes) kényszergyógykezelés felől] közelíteni, mert a piramismodell olyan alap, amely magában hordozza az új megközelítések befogadására való képességet. Érték: A felvetett javaslatok (különösen a mesterséges intelligencia beemelése) hozzájárulnak ahhoz, hogy a kriminalisztika piramismodellje a jövőben is betöltse feladatát, és szerves része legyen a modern kriminalisztika tudományának.
Cél: A tanulmány célja, hogy bemutassa a magánszemélyek által készített hangfelvételek felhasználásával kapcsolatos jogi problémákat a büntetőjog területén. Módszertan: A munka a hatályos jogszabályi környezet elemzésére alapul, amelyet kiegészít a bírósági gyakorlat és az ahhoz fűződő szakirodalom áttekintése is. Megállapítások: A cikkben arra a megállapításra jut a szerző, hogy a jelenlegi jogszabályi háttér nem alkalmas arra, hogy megnyugtatóan rendezze a hangfelvételek felhasználhatóságának kérdését, ugyanis a bírósági gyakorlat és a tételes joganyag egymással ellentmondó képet mutat. Érték: A tanulmány rávilágít a témát érintően a bírósági gyakorlat és a hatályos jogszabályok közötti ellentmondásokra, ezzel egyfajta felhívást is intéz a jogalkotó irányába a megnyugtató jogszabályi környezet kialakítását célozva.
Cél: A DNS-fenotipizálás (Forensic DNA Phenotyping - FDP) területének és kriminalisztikára gyakorolt reform hatásának vizsgálata. A DNS-alapú azonosításként ismert STR-profilalkotást - mely jellemzően az adatbázis-alapú azonosításra támaszkodik - szembe állítsa a fenotipizálás által kínált új lehetőségekkel, mely a bűnüldözők számára lehetőséget biztosít, hogy a megfelelő körülmények közt, közvetlenül a bűncselekmény helyszínén rögzített biológiai mintákból az ismeretlen elkövető külsőleg látható jellemzőire vonatkozó adatokhoz jussanak. Módszertan: A módszer tudományos alapjainak bemutatása, esettanulmány ismertetésén keresztül. Gyakorlatias szemléltetése, miként képesek a genetikai fantomképek újra lángra lobbantani a kihűlt, megoldatlan, úgynevezett „döglött aktákat”. Kérdőíves felmérés eredményének ismertetésével szemléltetni a módszer társadalmi és szakmai megítélését, elfogadottságát. Megállapítások: A módszer hatékonysága a jövőben a mesterséges intelligencia és a genetikai adatbázisok fejlődésével tovább fog nőni, de elengedhetetlen a szigorú jogi szabályozás fenntartása a visszaélések elkerülése érdekében. Érték: A jelenleg hatályos magyar szabályozási környezet értékelésén túl, javaslatokat fogalmaz meg e „biológiai szemtanú” hazai igazságügyi gyakorlatba történő integrálásához.
Cél: A tanulmány célja, hogy bemutassa, a mesterséges intelligencia (AI) kriminalisztikai alkalmazása miként alakítja át a hibázás természetét. A szerző az AI‑támogatott döntésekhez kapcsolódó automatizmus‑torzítás, algoritmikus tekintélytorzítás, megerősítési torzítás, precizitási illúzió és felelősség‑diffúzió kriminalisztikai jelentőségét vizsgálja. Módszertan: A tanulmány a hazai és nemzetközi szakirodalomra, valamint a kriminalisztikai tendenciákra támaszkodva a bizonyíték teljes életciklusát holisztikus keretben elemzi és azonosítja a kognitív torzítások belépési pontjait. Megállapítások: Az elemzés rámutat, hogy az AI‑támogatott kriminalisztikában a kognitív torzítások nem kiküszöbölődnek, hanem új formában, láncolatszerűen jelennek meg, és átalakítják a jogbiztonság érvényesülését, ha az algoritmikus eredmények technikai tekintélyként, magyarázat nélkül, intézményi elvárásként épülnek be a döntéshozatalba. Érték: A tanulmány újdonsága, hogy az AI‑támogatott kriminalisztikát a kognitív torzítások és a jogállami garanciák összefüggő, holisztikus kockázati ökoszisztémájaként értelmezi, és ehhez egy integrált mitigációs keretrendszert rendel. A gyakorlati ellenőrzőlistával kiegészített javaslat közvetlenül hasznosítható a nyomozati gyakorlatban, a szakértői munkában és a kriminalisztikai képzésben.
Aim: The objective of this study is to explore whether the summary of scientific and practical knowledge related to the investigation of crimes associated with human migration can be considered a gap – or an area not yet addressed – In the pyramid model developed by Csaba Fenyvesi, which is based on the science of criminalistics. This is the criminology of migration, the systematization of which has not yet taken place within either the criminological or migration literature. Methodology: This study examines the conceptual framework of crimes related to human migration, thereby identifying and excluding those offenses that may constitute migration-related crime. It then outlines the forensic tools and methods typically employed in the investigation of crimes related to migration. Findings: The investigation of crimes related to human migration forms the basis of migration criminology. Migration criminology is not synonymous with criminal migration; therefore, its conceptual framework must be explored in a scientifically grounded manner. This conceptual framework encompasses various forensic tools and methods. Value: The significance of this study lies in drawing attention to the fact that the field of migration criminology has not yet been systematically explored. It provides a well-founded theoretical framework for organizing the investigation of crimes related to human migration according to specific criteria, while also offering further guidance for a broader exploration of the topic.
Aim: The aim of the study is to examine the role of confirmation bias in criminal proceedings, with particular focus on its manifestations in investigative, prosecutorial, and judicial decision-making, and to demonstrate how this cognitive bias may contribute to wrongful convictions. Methodology: The research adopts a doctrinal and interdisciplinary approach, integrating findings from criminal procedural law and cognitive psychology. The study is based on a review of relevant Hungarian and international literature, as well as the analysis of specific case studies. Findings: The analysis shows that confirmation bias may be present at all stages of criminal proceedings and often operates through self-reinforcing mechanisms that distort the evaluation of evidence. It contributes to the neglect of alternative hypotheses, the emergence of tunnel vision, and may escalate at a systemic level. Furthermore, the study finds that neither expert evidence nor the use of technological tools eliminates the risk of bias. Value: The study contributes to the academic discourse on the fairness of criminal proceedings by providing a systemic analysis of cognitive biases. Its findings support the development of procedural safeguards and methodological approaches aimed at mitigating distortions in decision-making.
Cél: A tanulmány a hazai forenzikus botanika mint igazságügyi szakterület tevékenységét tárja fel, egyúttal bemutatja a szakértői gyakorlatban előforduló növényi eredetű bűnjeleket, illetve a szakterület szerepét a kriminalisztikában. Módszertan: A tanulmány a hazai szakirodalmi források és a szakterület gyakorlati tapasztalatainak elemzésével, majd szintézisbe foglalásával készült. Megállapítások: A növényi eredetű anyagmaradványok forenzikus botanikai vizsgálatának eredményei fontos szerepet játszhatnak a bizonyítási eljárásban. A forenzikus botanika egy inter- és multidiszciplináris szakterület, ebből adódóan képes egyéb igazságügyi szakterületek eredményeit alátámasztani, megerősíteni, kiegészíteni. A forenzikus botanika hazai tudományos megismertetése és a szakmai köztudatba való beépülése még folyamatban van. Érték: A tanulmány rámutat egy kevéssé ismert igazságügyi szakterület létére, és felhívja a figyelmet annak kriminalisztikai szerepére.
Cél: A kriminalisztikai kutatás és oktatás fejlesztése és integrálása. Módszertan: Részletes összehasonlító vizsgálata a kriminalisztikának mint tudományágnak, és a kriminalisztika többirányú kétarcúsága. Megállapítások: 1) A kriminalisztika felfogható a közvetett bizonyítékok térhódításának és gazdagodásának folyamataként. 2) A kriminalisztika túl fiatal tudományág. 3) A krimináltechnika nem kodifikálható, de mégis komoly garanciákat és kereteket biztosít a büntetőeljárás-jog kodifikálása a krimináltechnika számára. 4) A krimináltechnika sokkal gyorsabban fejlődik, mint a krimináltaktika. 5) Hiányzik egy önálló tudományos kriminalisztikai intézet. Az NSZKK ezzel kapcsolatos lehetséges szerepe további tisztázást igényel. 6) A krimináltaktikai szakértői azonosítás az egész bűnügyre vonatkozó makrobizonyítással szemben felfogható mikrobizonyításként. Érték: Hozzájárul a kutatások elmélyítéséhez. Emeli a kriminalisztika-oktatás színvonalát. Megkísérli a rendészeti és a jogászképzésbeli kriminalisztika oktatás integrálását. Felhívja a figyelmet a bűnügy egészében (makrobizonyítás), illetve a szakértői vizsgálatban (mikrobizonyítás) párhuzamba állítására, a nagy és a kicsi indiciumok soros és párhuzamos kapcsolatára, és arra, hogy a valószínűségi mozzanatok fontosak, mert a bűnügyekben főszabályként az okozatokból következtetnek az okra, és ez szükségszerűen alternatív jellegű, plurale tantum.
Cél: A tanulmány célja az igazságügyi szakápoló szerepének bemutatása a kriminalisztika és a büntetőeljárás összefüggésében, valamint annak vizsgálata, hogy e szerepkör milyen eljárásjogi keretek között és milyen feltételek mellett illeszthető a magyar büntetőeljárás rendszerébe. Módszertan: A kutatás jogdogmatikai elemzésre és nemzetközi összehasonlításra épül. Megállapítások: Az igazságügyi szakápoló a magyar jogrendszerben jelenleg sem kodifikált, sem intézményesített formában nem jelenik meg. A forensic nurse az egészségügyi ellátás során a bizonyítékként értékelhető, a bűncselekmény szempontjából releváns nyomok és anyagmaradványok felismerésében, rögzítésében és dokumentálásában tölt be sajátos szerepet. Intézményesítése erősítené a bizonyítás megbízhatóságát, az egészségügy és az igazságszolgáltatás közötti együttműködést, valamint hozzájárulna a sértetti jogok hatékonyabb érvényesüléséhez. Érték: A tanulmány hozzájárul egy jogilag nem szabályozott, ugyanakkor szakmailag indokolt szerepkör tudományos megalapozásához és hazai bevezetéséhez.
Cél: A tanulmány célja a klasszikus kriminalisztikai nyomtan és a modern digitális technológiák – különösen a háromdimenziós (3D) rekonstrukció – találkozási pontjainak, valamint a bűnügyi múltkutatásban betöltött szerepének bemutatása Fenyvesi Csaba professzor elméleti modelljeinek és a releváns nemzetközi szakirodalomnak a tükrében. Módszertan: A tanulmány a kriminalisztikai tradíció és innováció kapcsolatát elemzi a legfrissebb hazai és nemzetközi szakirodalmi források segítségével, valamint konkrét esettanulmányok (például a brit mock juror vizsgálat, hazai „leeséses” emberölési ügy) feldolgozásával. A kutatás elméleti keretét a Fenyvesi-féle 751-es piramismodell és az „első csapás” (First Strike) elve adja. Megállapítások: A digitális innovációk nem a kriminalisztikai tradíciók megtörését, hanem azok magasabb szintű, tudományosan validált kiteljesítését jelentik. A 3D rekonstrukció a piramismodell rendszerében „szuper mediátorként” funkcionál, amely képes egyetlen térbeli és logikai vázba integrálni a nyomokat, az anyagmaradványokat és a vallomásokat. A technológia lehetővé teszi az „első csapás” digitális konzerválását, biztosítva a bűnügyi helyszín milliméteres pontosságú virtuális bejárhatóságát és az adatok kihűlésmentes újraelemzését a bírósági szakaszban. Érték: A tanulmány szintetizáló narratívát kínál a szakmai közönség számára, amelyben a 3D technológiák nem csupán illusztrációs eszközként, hanem tudományos metrológiai műszerként jelennek meg. Az írás transzparens módon ismerteti a digitális bizonyítás elméleti kockázatait, miközben olyan módszertani válaszokat ad, amelyek garantálják az innovatív bizonyítékok bírósági befogadhatóságát és a történeti igazság megállapítását.
Cél: A tanulmány célja a gyanúsított kihallgatása büntetőeljárás-jogi kereteinek bemutatása és elemzése, avégből, hogy támpontokat adjon a kihallgatási taktika törvényes határainak, valamint az egyes kihallgatástaktikai műfogások és az azok következtében létrejövő, vagy azok nyomán beszerezett bizonyítási eszközök jogszerűségének megítéléshez. Módszertan: A hatályos jogszabályok értelmezése, a tárgyban született bírósági döntések bemutatása, valamint kritikája, a kriminalisztikai szakirodalom vonatkozó részének adaptálása a vizsgált témakörre. Megállapítások: A kihallgatási taktika jelenlegi büntetőeljárás-jogi keretei nem teszik lehetővé a terhelti figyelmeztetés megtételét az alakszerű kihallgatáson kívüli más nyomozási cselekmények keretében, ezáltal szűkre szabva a nyomozók krimináltaktikai mozgásterét. Az úgynevezett informális beszélgetés formájában tett besimerő tartalmú nyilatkozatokkal és az azokról készült jelentés bizonyítékként való felhasználásával kapcsolatban fontos támpontokat és megszorításokat vázol fel a tanulmány, ahogy a kihallgatástaktikai okokból a gyanúsítottal közölt valótlan tényállításokra vonatkozóan is. Érték: A tanulmány hasznos útmutatóként szolgálhat a büntető igazságszolgáltatásban különböző pozícióban dolgozó személyek (nyomozók, ügyészek, bírók) számára a gyanúsítotti kihallgatások végrehajtása, a kihallgatási taktika törvényes alkalmazása, valamint e nyomozási cselekmény jogszerűségének megítélésével kapcsolatban.
Cél: A tanulmány célja, hogy bemutassa, milyen fejlesztéseken ment keresztül a poligráf, és az egyes fejlesztések hogyan hatottak a műszer igénybevételére. Módszertan: A vizsgálódás poligráffal kapcsolatos publikációkra, jogszabályokra, anonimizált bírósági határozatokra terjedt ki. Poligráfos vizsgálatokat végző szaktanácsadókkal is készültek interjúk, ezekből származó információk is részét képezik a tanulmánynak. Megállapítások: A műszer, amely poligráfnak tekinthető, 1921-ben született meg az Egyesült Államokban. Az elmúlt évtizedekben nemcsak a műszer, hanem a hozzá kapcsolódó vizsgálati metodika is átalakult. Mára a numerikus értékelés által világszerte egységesedett és objektiválódott a módszer, melynek alkalmazási helye a nyomozás maradt, a bírósági igénybevétele és bizonyítékként felhasználása továbbra is vitatott. Abban egyetértés van, hogy a szerepe leginkább a nyomozás orientálásában van. A hatóságoknak pedig oda kell figyelniük arra, hogy ne értékeljék túl a poligráfos vizsgálat eredményét, mert a módszer a hibázás lehetőségét is magában hordozza. Érték: A tanulmány hozzájárulhat ahhoz, hogy képet adjon a jogalkalmazói gyakorlatról. A változások figyelemmel kísérése témája lehet újabb publikációknak.
Cél: A tanulmány célja annak bemutatása, hogy az online csalások elleni fellépés miként alakította át a kriminalisztikai gondolkodást, milyen új rendészeti válaszok jelentek meg a digitális térben elkövetett bűncselekmények kezelésére, valamint hogyan kapcsolódik össze a technológiai fejlődés, a pszichológiai manipuláció és a modern bűnüldözési stratégia az online csalások elleni küzdelemben. Módszertan: A szerző hazai és nemzetközi szakirodalom, valamint hazai jogszabályok alapján vizsgálta az online csalásokkal kapcsolatos új kriminalisztikai módszereket és a rendészeti válaszmechanizmusokat. Megállapítások: A bűnözés szerkezetének átalakulása a rendészeti és kriminalisztikai gondolkodás megváltozását is magával hozta. A hagyományos nyomozási modellek mellett egyre inkább előtérbe kerültek a valós idejű adatfeldolgozáson, az országos koordináción, valamint a pénzügyi és digitális adatok gyors elemzésén alapuló rendszerek. A rendőrség által alkalmazott technikai és technológiai eszközök bővültek. Érték: A tanulmány bemutatja az online térben elkövetett nyomozások kihívásait és nehézségeit, egyben azokat a rendszereket is, melyek az új kriminalisztikai módszerek alappilléreit jelenthetik, és komplex értékelést ad az aktuális helyzetről.
Cél: A tanulmány célja a confirmation bias (megerősítési torzítás) büntetőeljárásban betöltött szerepének vizsgálata, különös tekintettel annak megjelenési formáira a nyomozati, ügyészi és bírói döntéshozatal során, valamint annak bemutatása, hogy ez a kognitív torzítás miként járulhat hozzá téves ítéletek kialakulásához. Módszertan: A kutatás elsősorban jogdogmatikai és interdiszciplináris megközelítést alkalmaz, amely a büntetőeljárás-jog és a kognitív pszichológia eredményeit egyaránt integrálja. A tanulmány hazai és nemzetközi szakirodalom feldolgozására, valamint konkrét jogesetek elemzésére épül. Megállapítások: A vizsgálat rámutat arra, hogy a confirmation bias a büntetőeljárás valamennyi szakaszában jelen lehet, és gyakran önmegerősítő mechanizmusokon keresztül torzítja a bizonyítékok értékelését. A torzítás hozzájárulhat az alternatív verziók figyelmen kívül hagyásához, a „tunnel vision” kialakulásához, valamint rendszerszinten is felerősödhet. Megállapítható továbbá, hogy a szakértői bizonyítás és a technológiai eszközök alkalmazása sem zárja ki a torzítás megjelenését. Érték: A tanulmány hozzájárul a büntetőeljárás tisztességével kapcsolatos tudományos diskurzushoz azáltal, hogy a kognitív torzítások szerepét rendszerszinten elemzi. Eredményei elősegíthetik olyan eljárási garanciák és módszertani megoldások kialakítását, amelyek képesek mérsékelni a döntéshozatal torzulásait.
Cél: A tanulmány a mesterségesintelligencia-alapú rendvédelmi rendszerek nemzetközi alkalmazásának szisztematikus elemzésével azonosítja azon jogi és intézményi tényezőket, amelyek meghatározzák ezen rendszerek sikerét vagy kudarcát. Módszertan: Esettanulmány-alapú összehasonlító elemzés nyolc kiemelt nemzetközi projektről, a spanyol VioGén 2, az EU IAMI és az angolszász modellek, valamint a holland SyRI, spanyol VERIPOL, német és francia biometrikus azonosítással összefüggő kezdeményezések vizsgálata. Megállapítások: A rendszerek jogszerű működése három pillér egyidejű meglététől függ: egyértelmű jogszabályi felhatalmazás, átláthatóság biztosítása és független felügyeleti mechanizmusok működése. E hármas követelményrendszer hiánya rendszerint a projekt leállításához vagy alapjogi jogsértések megállapításához vezetett. Érték: A tanulmány jogtudományi szempontú összehasonlító elemzést végez az EU AI Act hatálybalépését követő időszak sikeres és sikertelen rendvédelmi MI-projektek tapasztalatairól, összekapcsolva a normatív előírásokat a gyakorlati alkalmazás tapasztalataival. Hiánypótló a magyar szakirodalomban, konkrét javaslatokat megfogalmazva a hazai jogalkotás és jogalkalmazás számára.
Aim: Whistleblowing – the disclosure of wrongdoing in the public interest – has evolved from a moral duty into a formalized element of compliance and integrity management. This study offers a legal genealogical contribution to contemporary compliance theory by demonstrating that whistleblowing is not a twentieth-century regulatory innovation but a persistent moral-legal structure embedded in European governance traditions. By integrating medieval legal history, comparative public law, and modern compliance governance the paper advances a diachronic model of integrity in which disclosure functions as a trans-epochal normative constant rather than a purely managerial instrument. Methodology: The study applies a genealogical approach grounded in legal-historical and moral-philosophical analysis. It reconstructs three parallel trajectories: (1) the Anglo-Saxon lineage from King Wihtred’s Leges Wihtredi (695 AD) through the Misprision of Felony doctrine to the False Claims Act (1863), the Whistleblower Protection Act (1989), and the Dodd–Frank Act (2010); (2) the Hungarian lineage from Saint Stephen’s Decreta I–II (1000–1038) through Werbőczy’s Tripartitum (1514) and the Csemegi Criminal Code (1878 Act V) to the socialist-era Act I of 1977 and finally Act XXV of 2023; and (3) a comparative synthesis identifying shared ethical constants and implications for contemporary compliance theory. Consistent with the perspective of Pokol (2020), legal norms are interpreted not merely as positive rules but as expressions of moral order within social structures. Findings: The research reveals that the duty of disclosure constitutes an enduring moral-legal archetype of governance. Both Anglo-Saxon and Hungarian traditions converge on the principle that truth is a civic obligation and the foundation of legitimate authority. While the Anglo-Saxon tradition evolved from moral theology to individual rights, the Hungarian path developed from hierarchical legitimacy to civic responsibility. Across thirteen centuries, Hungarian law maintained the triad of truth, justice, and community – from divine command to administrative integrity – demonstrating that whistleblowing is an ethical constant predating modern compliance frameworks. Value: The study contributes to compliance scholarship by linking moral anthropology to administrative ethics. It reframes whistleblowing as a civilizational mechanism of moral maintenance rather than a managerial innovation, showing that protecting truth-tellers revives a thousand-year-old principle of Hungarian and European legal consciousness. In doing so, it bridges ethical genealogy and modern governance, highlighting that integrity systems are not imported constructs but continuations of deeply rooted moral traditions.
Cél: A rendészeti munka során a szakemberek gyakran találkoznak rendkívüli eseményekkel, amelyeknek nemcsak az elhárítása, hanem az azt követő egyéni feldolgozása is komoly kihívás elé állítja őket. Ezek az események fokozottan traumatikusak tudnak lenni minden résztvevő számára, így fontos, hogy a rendkívüli eseményeket szakszerűen, mégis emberségesen kell kezelni. Nem szabad elfelejteni, hogy a rendkívüli események kialakulásában nemegyszer egyéni és/vagy kollektív traumatikus események és krízisállapotok játszanak szerepet, így fontos, hogy ezekhez az eseményekhez krízispszichológiai szemszögből közelítsenek. Módszertan: A szerző szakirodalmi összegzéssel tárja fel a rendkívüli események pszichodinamikai jellemzőit, valamint azok pszichés következményeit és intervenciós lehetőségeit. Megállapítások: Minden rendkívüli esemény fokozott megterheléssel jár, és komoly bio-pszicho-szociális következményeket válthatnak ki. Ha ezeket a következményeket elfedjük, elfojtjuk, az átélt traumatikus esemény megküzdése sikertelenné válhat, amely további pszichés diszfunkciókat eredményezhet. Ezt a szemléletet kell integrálni a műveleti feladatellátásba is, különösen az intézkedéstámogató lélektani terület feladataiba. Érték: A kríziskezelés és intézkedéslélektan kiemelt fókuszú terület kell, hogy legyen a műveleti egységek mindennapjaiban, mind elméleti, mind gyakorlati aspektusból egyaránt. Mivel a műveleti feladatokat végrehajtó személyi állomány fokozott vulnerabilitásnak kitett csoportnak számít, így fontos, hogy a közvetlen veszélyeztető helyzeteket megismerjék, ezzel védve saját maguk mentális egészségét is.
Cél: A visszaélés-bejelentés (whistleblowing) – a közérdeket sértő visszásságok nyilvánosságra hozatala – erkölcsi kötelességből a megfelelési (compliance) és integritásirányítás formalizált elemévé fejlődött. Ez a tanulmány jogi genealógiai hozzájárulást kínál a kortárs compliance-elmélethez azáltal, hogy bizonyítja: a visszaélés-bejelentés nem a huszadik század szabályozási innovációja, hanem egy, az európai kormányzási hagyományokba beágyazott, tartós morális-jogi struktúra. A középkori jogtörténet, az összehasonlító közjog és a modern compliance-kormányzás integrálásával a cikk az integritás egy olyan diakrón modelljét vázolja fel, amelyben a bejelentés tisztán menedzsmenteszköz helyett korszakokon átívelő normatív állandóként funkcionál. Módszertan: A tanulmány jogtörténeti és erkölcsfilozófiai elemzésen alapuló genealógiai megközelítést alkalmaz. Három párhuzamos fejlődési ívet rekonstruál: (1) az angolszász vonalat Wihtred király törvényeitől (Leges Wihtredi, Kr. u. 695) a bűncselekmény feljelentésének elmulasztása (Misprision of Felony) doktrínáján át a False Claims Act (1863), a Whistleblower Protection Act (1989) és a Dodd–Frank Act (2010) törvényekig; (2) a magyar vonalat Szent István I. és II. törvénykönyvétől (1000–1038) Werbőczy Hármaskönyvén (Tripartitum, 1514) és a Csemegi-kódexen (1878. évi V. törvénycikk) keresztül a szocialista korszak 1977. évi I. törvényéig, végül pedig a 2023. évi XXV. törvényig; valamint (3) egy összehasonlító szintézist, amely azonosítja a közös etikai állandókat és azok kortárs compliance-elméleti vonatkozásait. Pokol (2020) perspektívájával összhangban a jogi normákat a tanulmány nem csupán pozitív szabályokként, hanem a társadalmi struktúrákon belüli erkölcsi rend kifejeződéseként értelmezi. Megállapítások: A kutatás rávilágít arra, hogy a bejelentési kötelezettség a kormányzás tartós morális-jogi archetípusát képezi. Mind az angolszász, mind a magyar hagyomány konvergál abban az elvben, hogy az igazság polgári kötelesség és a legitim hatalom alapja. Míg az angolszász hagyomány a morálteológiától az egyéni jogok felé fejlődött, a magyar út a hierarchikus legitimitástól a polgári felelősségvállalás felé haladt. A magyar jog tizenhárom évszázadon keresztül fenntartotta az igazság, az igazságosság és a közösség hármasát – az isteni parancstól a közigazgatási integritásig –, ami azt bizonyítja, hogy a visszaélés-bejelentés olyan etikai állandó, amely megelőzi a modern compliance-keretrendszereket. Érték: A tanulmány azáltal járul hozzá a compliance-kutatásokhoz, hogy összekapcsolja a morálantropológiát a közigazgatási etikával. A visszaélés-bejelentést menedzsment-innováció helyett a morális fenntartás civilizációs mechanizmusaként fogalmazza újra, megmutatva, hogy az igazságot kimondók védelme a magyar és az európai jogtudat egy évezredes elvét éleszti újjá. Ezzel hidat képez az etikai genealógia és a modern kormányzás között, rávilágítva arra, hogy az integritásrendszerek nem importált konstrukciók, hanem mélyen gyökerező morális hagyományok folytatásai.
Cél: Jelen rövid, összefoglaló cikk célja a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális abúzus (CSA) egészségügyi felismerésének, az első észlelés jelentőségének és kriminológiai vonatkozásainak feltárása, különös tekintettel az egészségügyi intézmények szerepére. Módszertan: A tanulmány elsősorban nemzetközi szakirodalmi áttekintésre és pszichológiai, kriminológiai források elemzésére épül, valamint hazai irányelveket és nemzetközi modelleket (például Barnahus) vet össze. Megállapítások: A CSA felismerését jelentősen befolyásolja a dolgozók érzelmi megterheltsége, valamint a kórházi környezet és a jelzési kötelezettség összetettsége. A látencia magas, a bejelentés elmaradása több helyzetben gyakori lehet, és komoly pszichés terheket ró a szakemberekre. Érték: A kutatás hozzájárulhat egy egységes, bizonyítékokon alapuló „első észlelő protokoll” kialakításához, a gyermekvédelmi jelzések hatékonyságának növeléséhez, a prevenciós stratégiák fejlesztéséhez és a szakemberek mentális támogatásához az egészségügyi rendszerben.
