Jelen közlemény a Nyírség nyílt homoki tölgyeseinek fitoszociológiai jellemzését és elemzését tartalmazza 30 cönológiai felvétel alapján, megjelöli a társulás nómenklatúrai típusát, továbbá közli az asszociáció elkülönítésekor adott Melampyro debreceniensi-Quercetum roboris Borhidi et Papp L. név módosítását Iridi hungaricae-Quercetum roboris Kevey, Papp L. et Borhidi névre. A nyílt lombkoronaszintű állományok cserjeszintje fejlett. Az aljnövényzet igen mozaikos. A nyíltabb részeken tömegesek a száraz gyepek (Festuco-Brometea, Festucetalia valesiacae, Festucion rupicolae stb.) elemei (pl. Anthemis ruthenica, Campanula rotundifolia, Carex praecox, Festuca rupicola, Festuca vaginata, Iris aphylla subsp. hungarica, Iris arenaria, Pulsatilla flavescens, Pseudolysimachion incanum), míg az árnyékosabb helyeken elsősorban lomberdei növények, főleg Querco-Fagetea és Quercetea pubescentis-petraeae fajok élnek (pl. Asparagus officinalis, Crocus reticulatus, Melampyrum nemorosum subsp. debreceniense, Peucedanum oreoselinum, Polygonatum odoratum, Pulmonaria mollissima, Silene nutans). A társulás felépítésében elsősorban európai és eurázsiai flóraelemek a jellemzők, de jelentős mennyiségben találhatók szubmediterrán, kontinentális (főleg pontusi) és pannóniai eredetű fajok is. Fontos természetvédelmi feladat lenne e maradvány állományok lehető legteljesebb rekonstrukciója és kibővítése.
A növényfajok magyar elnevezésével kapcsolatban számos tisztázatlan kérdés merül fel, mint például a latinnal analóg kettős nevek bevezetése. Ezzel összefüggésben az is lényeges, hogy egy faj neve módosuljon-e a magyarban is, ha a genuszba sorolás megváltozik. A kettős magyar nevek létjogosultsága igen sok esetben vitathatatlan, de semmiképpen sem szükséges azokat erőltetni. A „kettősnevesítés” a monotipikus genuszok esetében felesleges túlbonyolítás, míg az egyszavas magyar nevek eleve ellenállóbbak a genusz-szintű osztályozás megváltoztatásával szemben. Az osztályozás módosulásának alapesetei a nemzetségek egybeolvadása, hasadása, a genusz-váltás, valamint annak visszarendeződése. Általában egyik esetben sem tűnik indokoltnak, hogy mindezt a magyar nevek is kövessék. A nyelvi stabilitás és a hagyományok megtartása többnyire a változatlanság mellett szól. A tudományos nómenklatúra módosításainak szolgai követése pedig csak tovább növelné a már úgyis nehezen kezelhető zűrzavart. Mindezt a cikk számos példával illusztrálja. Úgy tűnik, időszerű lenne egy magyar növénynév-kódex kidolgozása, a sok jó szándékú javaslat szintetizálásával.
Jelen tanulmány a Szatmár-Beregi-síkság m agyarországi része tölgy-kőris-szil ligeteinek és gyertyános-tölgyeseinek társulási viszonyait mutatja be főleg századunk első évtizedében rögzített 50–50 cönológiai felvétel alapján. Ártéri, mérsékelten talajvíz által befolyásolt, azonális asszociációkkal állunk szemben. Különösen a Fagetalia elemek gyakorisága jellemző: Aegopodium podagraria, Anemone nemorosa, Anemone ranunculoides, Asarum europaeum, Corydalis cava, Gagea lutea, Gagea spathacea, Galanthus nivalis, Galeobdolon luteum, Stellaria holostea, Isopyrum thalictroides, Milium effusum, Paris quadrifolia, Polygonatum multiflorum, Pulmonaria officinalis, Scilla kladnii, Stachys sylvatica, Veronica montana, Vinca minor stb. Figyelemre méltó még az Alnion incanae s. l. és a Quercetea pubescentis-petraeae s. l. fajok számottevő részesedése is. A két erdőtársulás összetételében nem válik el élesen, amit átmeneti állományok is jeleznek. A gyertyános-tölgyesekben a Fagetalia, a tölgy-kőris-szil ligeterdőkben az Alnion incanae s. l. fajok relatív részesedése felülmúlja a másik erdőtársulásban tapasztalt értéket, különösen csoporttömegre vonatkoztatva. A két erdőtársulás fajkészlete hasonló: a sokváltozós elemzésekben részben keverednek a felvételek egymással. Csekély a differenciális fajok száma is (a tölgy-kőris-szil ligeteknél 10, a gyertyános-tölgyeseknél pedig 5). A felvételek 20 védett fajt regisztráltak, többnyire I–II-es konstanciával, a 9 tájidegen faj pedig sporadikus előfordulású és kis borítású, így az állományok jó természetességi állapotúnak mondhatók. Természetvédelmi értéküket növeli, hogy a hasonló sík vidéki erdők mára megfogyatkoztak. A vizsgált tölgy-kőris-szil ligetek (Carici brizoidi-Ulmetum) és a gyertyános-tölgyesek (Veronico montanae-Carpinetum) fajkészletük sokváltozós statisztikai összehasonlítása alapján élesen elkülönülnek a Szigetköz hasonló erdőtársulásaitól (Pimpinello majoris-Ulmetum, Scillo vindobonensi-Carpinetum) és viszonylag közelebbi rokonságot mutatnak a Dráva-sík és a Rába-völgye azonos erdőtársulásaival (Carici brizoidi-Ulmetum, Veronico montanae-Carpinetum).
The photosynthetic responses of the poikilohydric Porella platyphylla (L.) Pfeiff. to desiccation are fundamental for understanding the species’ survival strategy. The aim of our study was to determine (i) the extent to which one-week desiccation at different relative humidities (RH) affects the post-rehydration recovery of photosystem II (PSII) function under light and dark conditions, and (ii) the timescale on which abscisic acid (ABA) contributes to the stabilization of early photoprotection. Recovery was monitored at 1, 24 and 48 hours after rehydration using chlorophyll fluorescence parameters, and the role of zeaxanthin-dependent energy dissipation was examined by applying dithiothreitol (DTT). Our results identified three distinct recovery regimes. Samples that survived moderate desiccation (32–76% RH) and natural desiccation (rapid water loss in laboratory air, ~35% RH) almost fully restored their optimal quantum efficiency (Fv/Fm) and effective quantum efficiency (ΦPSII) values within 24–48 hours under both light and dark conditions. Desiccation at 5% RH, however, caused irreversible PSII damage, with no recovery in either light or dark. DTT markedly reduced non-photochemical quenching (NPQ), confirming the central role of zeaxanthin-dependent energy-dependent quenching (qE) in photoprotection, while also demonstrating the persistence of a DTT-insensitive NPQ fraction. A key finding of our study is that ABA hardening significantly stabilized PSII function already within 1 hour, under both light and dark conditions, resulting in higher Fv/Fm and ΦPSII values compared to untreated samples. This effect was long-lasting and remained evident throughout the 24–48-hour recovery phase, aligning with the recovery regime of the moderately desiccated samples. These results provide a new, integrated perspective on the recovery mechanisms operating during the desiccation–rehydration cycles of P. platyphylla, highlighting the decisive role of early ABA signalling and qE-dominated NPQ in PSII recovery following moderate dehydration.
Ebben a közleményben a Crisicum flórajárás területéről mutatok be florisztikai megfigyeléseket. 25 kistáj területéről összesen 270 előfordulási adatot teszek közzé, amelyek 88 taxonhoz tartoznak. A bemutatott fajok között szerepelnek védett fajok (pl. Bassia sedoides, Elatine hungarica, Heliotropium supinum, Inula germanica, Linaria biebersteinii), adathiányos fajok (pl. Arctium minus, Barbarea stricta, Ranunculus baudotii, Ranunculus peltatus, Rumex maritimus), ritkább hínarak (Najas minor, Potamogeton berchtoldii, Potamogeton pusillus, Zannichellia palustris), terjedési tendenciát mutató őshonos vagy archeofiton egyévesek (pl. Filago vulgaris, Papaver hybridum, Xeranthemum cylindraceum), növényföldrajzi vonatkozásban érdekes növények (pl. Bupleurum affine, Corispermum nitidum, Cyperus flavescens, Cyperus pannonicus, Scutellaria altissima), idegenhonos taxonok (pl. Galium humifusum, Helminthia echioides, Lepidium virginicum) és páfrányfajok is (pl. Asplenium adiantum-nigrum, Gymnocarpium robertianum). Számos előfordulási adatot teszek közzé nagyobb tiszántúli csatornákból és közvetlen környezetükből (Keleti-, Nyugati- és Nagykunsági-főcsatornák). Ismertetek gyepekből, mezsgyékről, különböző vizes élőhelyekről, telepített nyárasokból, zavart gyomtársulásokból, vasút mellől, illetve más antropogén környezetből származó észleléseket, továbbá helyreigazítok egy korábban hibásan közölt florisztikai megfigyelést is.
