Tomay Kyra Bebírók és gyüttmentek: A városból vidékre költözők motivációi, percepciói és a költözésük következményei a vidék fejlődésére című kötete a dzsentrifikáció értelmezési keretében vizsgálja a nagyvárosi középosztálybeli értelmiségiek vidéki terekbe költözésének motivációit, a beköltözők és a helyiek kapcsolatának alakulását, valamint a folyamat falvakra gyakorolt hatását. Az empirikus megalapozottságot a több magyarországi terepen készült, közel háromszáz interjú adja. A szerző az általánosabb trendek megrajzolása mellett az egyedi sajátosságokat bemutató – a két tájegységről és az öt kistelepülésről szóló – esettanulmányokon keresztül kínál pontos fogalomkészletet a hazai jelenségek értelmezéséhez.
This paper examines how cross-national Pan-Arab social relations are organized in Hungary among individuals who share linguistic and cultural references while differing in national background, migration trajectory, social position, and normative orientation. Drawing on a relational social-space perspective, the study focuses on how proximity, boundaries, and unequal positions are negotiated within this shared environment. The analysis is based on 30 semi-structured interviews conducted between October 2025 and January 2026. The findings show that Pan-Arab relations are structured through different combinations of cultural and linguistic familiarity, normative compatibility, practical accessibility, and social distance. Participants navigate national, regional, and broader Pan-Arab forms of proximity while negotiating differences in values, everyday practices, political orientations, and socioeconomic positions. Cultural familiarity can facilitate interaction while increasing exposure to judgment and social expectations, producing relationships in which relational proximity can coexist with normative distance. The analysis also identifies shifting hierarchies related to linguistic accommodation, socioeconomic resources, migration trajectories, and social evaluation. The study identifies the Pan-Arab level as a significant cross-national scale of migrant social organization and shows how familiarity and internal difference become relationally organized within the Hungarian migration context.
A recenzió Huszár Ákos Az osztály hosszú árnyéka. A mai magyar társadalom osztályszerkezete című könyvét mutatja be és értékeli. A kötet legfontosabb hozzájárulása az osztályelemzés következetes, empirikusan megalapozott rehabilitációja a magyar társadalomkutatásban. A recenzió kiemeli, hogy Huszár az osztályhelyzetet nem mindent magyarázó fogalomként használja, hanem elsősorban az életesélyek, mobilitási lehetőségek, státuszhatárok és politikai preferenciák strukturáló tényezőjeként vizsgálja. A könyv erőssége, hogy a magyar társadalom rendszerváltás utáni történetét nem pusztán politikai vagy intézményi változások sorozataként, hanem a társadalmi tér átrendeződéseként értelmezi. A recenzió ugyanakkor felhívja a figyelmet az operacionalizálás korlátaira is: a foglalkozási osztálysémák hasznosak és összehasonlíthatók, de nem képesek teljesen megragadni a piaci helyzet (beleértve az állami erőforrásokhoz való hozzáférésben megmutatkozó egyenlőtlenségeket), a szervezeti kontextus és a társadalmi beágyazottság különbségeit. Összességében a könyv fontos előrelépés az osztályelemzés megújítása felé, és újra láthatóvá teszi a magyar társadalom záródásának alapvető mechanizmusait.
Ez arra tanulmány keresi a választ, hogy a felülről lefelé irányuló oktatási szelekciós nyomás érinti-e az óvodákat Miskolcon. A város oktatáspolitikájának egyik sajátossága, hogy kifejezetten a szelektivitást és a szegregációt erősítő szándékkal alakították ki a beiskolázási körzethatárokat. Az óvodák igazodni kényszerülnek a tankerület, az egyházi fenntartók és az iskolák stratégiáihoz, és minden egyes lényegi döntésük visszavezethető az iskolai stratégiákra, Az általános iskolai szelekció, amely alapvetően a diákok feltételezett teljesítményén alapszik, lehúzódik az óvodai szintre, jóllehet az óvodákban értelmezhetetlen a gyerekek „teljesítménye”. Az előszelekciós folyamat során az óvodák modellálják az iskolarendszer szelektivitását és átveszik az iskolai szelekciós műveletek jelentős részét. A városban az óvodai ingázás, illetve az óvodai szegregáció az általános iskolákkal összevetve is nagyon magas.
A női szőrtelenítés témájában tudományos igényű szociológiai munkát Magyarországon alig találni, holott ez a szokás igen erős norma a társadalmunkban. Vizsgálatom során arra kerestem a választ, milyen attitűdökkel rendelkeznek a nők, és miként értelmezik saját és a társadalom viszonyulását a szőrtelenítés normájához: mivel magyarázható a széles körű normakövetés. Kutatásomat két módszerrel végeztem: előbb szőrtelenítőreklámokat elemeztem azzal a céllal, hogy e gyakorlat képi reprezentációit megvizsgálhassam, és hogy előkészítsem a kutatás fő pillérét képező fókuszcsoportos interjúkat. Három fókuszcsoportos interjút készítettem összesen 28 budapesti egyetemi hallgatónővel, arra törekedve, hogy a normakövetés különféle dimenzióit feltárjam. Ebből következően a szőrtelenítés gyakorisága nem, csupán az arra adott társadalmi reakciók és tipikus mintázatok értelmezése képezte elemzésem tárgyát. Kutatásom célja lehetséges elméleti kereteket nyújtani a jelenség mélyebb megértéséhez, felhasználva mind a szociológia klasszikus elméleteit, mind a feminista kritikai szemléletet.
