OBJECTIVE:Four web-based experiments investigated flexibility of disembodiment of a virtual object that is no longer actively controlled. Emphasis was on possibilities to modify the timescale of this process. BACKGROUND:Interactions with virtual objects are commonplace in settings like teleoperation, rehabilitation, and computer-aided design. These objects are quickly integrated into the operator's body schema (embodiment). Less is known about how long such embodiment lasts. Understanding the dynamics of this process is crucial because different applied settings either profit from fast or slow disembodiment. METHOD:To induce embodiment, participants moved a 2D virtual hand through operating a computer mouse or touchpad. After initial embodiment, participants either stopped or continued moving for a fixed period of time. Embodiment ratings were collected continuously during each trial. RESULTS:Results across all experiments indicated that embodiment for the virtual hand gradually increased during active use and gradually decreased after stopping to use it. Disembodiment unfolded nearly twice as fast as embodiment and showed a curved decay pattern. These dynamics remained unaffected by anticipation of active control that would be required in an upcoming task. CONCLUSION:The results highlight the importance of continuously experiencing active control in virtual interactions if aiming at inducing stable embodiment of a virtual object. APPLICATION:Our findings suggest that applications of virtual disembodiment such as virtual tools or interventions to affect a person's body representation critically depend on continuous updating of sensorimotor experience. However, if switching between virtual objects, for example, during teleoperation or video gaming, after-effects are unlikely to affect performance.

A tanulmány a drámajátékoknak az oktatás-nevelésben, ezen belül a néptánc tanulásában is eredményes kompetenciafejlesztő hatását vizsgálja. Két nem reprezentatív kutatási adatokra épülő, oktatók (n=30) és tanulók (játéktól függően n = 19–39) körében végzett vizsgálat eredményeinek tapasztalatait is ismertetjük a drámajátékok néptánc tanórán belüli alkalmazásáról, legyen szó a csoportkohézió erősítéséről vagy éppen a tanulók közötti bizalom kiépítéséről. Majd módszertani ajánlásként gyakorlatgyűjteményt mutatunk be az alapozó drámajátékok néptánc tanórába való integrálásának lehetőségéről, amelyben a javasolt játékokat életkorok szerinti variációkban ismertetjük a közoktatás 12 évfolyamának hat korcsoportja számára. Írásunkkal a drámajátékok néptánc tanórába iktatásának lehetőségére és hasznosságára kívánjuk felhívni a figyelmet.

This paper examines the effects of drama games on successful competency development in teaching and education, specifically within folk dance education. We also present the results of data drawn from two non-representative pieces of research done among educators (n=30) and students (depending on game n=19–39) regarding the effective use of structured drama activities in the folk dance classroom to strengthen group cohesion or trust between students. Finally, as a methodological recommendation, we introduce a collection of drama games and possibilities for their integration into folk dance education, with suggested variations presented according to the six age groups defined for the 12 grades of public education in Hungary. This paper aims to raise awareness of the possibilities and usefulness of integrating drama activities into folk dance education.

Evidence from multisensory body illusions suggests that body representations may be malleable, for instance, by embodying external objects. However, adjusting body representations to current task demands also implies that external objects become disembodied from the body representation if they are no longer required. In the current web-based study, we induced the embodiment of a two-dimensional (2D) virtual hand that could be controlled by active movements of a computer mouse or on a touchpad. Following initial embodiment, we probed for disembodiment by comparing two conditions: Participants either continued moving the virtual hand or they stopped moving and kept the hand still. Based on theoretical accounts that conceptualize body representations as a set of multisensory bindings, we expected gradual disembodiment of the virtual hand if the body representations are no longer updated through correlated visuomotor signals. In contrast to our prediction, the virtual hand was instantly disembodied as soon as participants stopped moving it. This result was replicated in two follow-up experiments. The observed instantaneous disembodiment might suggest that humans are sensitive to the rapid changes that characterize action and body in virtual environments, and hence adjust corresponding body representations particularly swiftly.

Mindig öröm, ha oktatással foglalkozó szaklapban szó esik a drámapedagó-giáról. Különösen, ha egy tematikus blokkban több drámajátékos módszertannal gondolkodó írás jelenik meg, ezzel egymást is erősítve, mintegy reflektálva egymásra. Mostani blokkunk témája az iskolában, a szaktárgyi és szabadidős munkában felhasználható dráma, tehát nemcsak a szakemberek, hanem tanárkollégáink érdeklődésére is számot tart. A szerzők az idegen-nyelv-oktatás, az ének-zene és a tábori tevékenységek területeit érintve mutatnak ötleteket a drámajátékos tevékenységek alkalmazására, felvillantva ezzel a drámapedagógia sokszínű felhasználási lehetőségei közül néhányat.A blokk szerzői tanárok, drámapedagógusok, a veszprémi Pannon Egyetem dráma- és színházismeret-tanári képzésének oktatói közé tartoznak. Munkáikat a szak alapítójaként ezért is büszkén ajánlom az olvasók figyelmébe.