Az areola mammae naevoid hyperkeratosisa meglehetősen ritka, benignus elváltozás, amelyet elsősorban nőknél figyeltek meg, a leggyakrabban hormonális változásokkal kapcsolatosan. Az esetismertetés során egy 84 éves férfi pácienst mutatunk be, akinél mindkét oldalon jelentkezett hyperkeratoticus plakk az areola mammaek területére lokalizáltan. A diagnózis ritka előfordulására tekintettel szövettani vizsgálat is történt, amely megerősítette a benignus kórkép fennállását. Az esetismertetés során részletesen bemutatjuk a fellelhető szakirodalmi adatok alapján az areola mammae naevoid hyperkeratosisának klinikai jellemzőit, diagnosztikus és terápiás lehetőségeit, valamint differenciáldiagnosztikai szempontjait. Orv Hetil. 2025; 166(12): 478–480.
A Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház Gyermekosztályán 2023 tavaszán egy hónapon belül négy súlyos állapotú gyermeket kezeltünk, akikben a betegség hátterében Streptococcus pyogenes fertőzés állhatott. A kórokozó súlyos, esetenként életveszélyes állapotot okozott. A betegek – egy kivételével – ugyanarról a településről érkeztek, így felmerült ebben a közösségben az invazív klón terjedésének lehetősége. Eseteinkben gyors klinikai állapotromlás volt megfigyelhető. A nemzetközi szakirodalomban is fellelhető a különböző, invazív A-csoportú Streptococcus (iGAS-) fertőzések időszakos halmozódása, melyekért különböző klónok felelősek. Megfigyelhető ezen túl a különböző víruskoinfekciók szerepe is. Közleményünk célja felhívni a figyelmet az iGAS-fertőzések jelentőségére, tüneteire, a szepszis korai felismerésének fontosságára, valamint arra, hogy a betegek időben a megfelelő progresszivitási szintű intézetbe kerüljenek. Orv Hetil. 2025; 166(4): 154–159.
Az antibiotikumok felfedezését és térnyerését megelőzően széles körben alkalmazták az ezüstkolloid-származékokat, főként a fertőzések kezelésére, tekintettel a feltételezett antibakteriális, valamint antivirális hatásuk miatt. Az ezüstkolloid oldat mikroszkopikus méretű ezüstrészecskéket tartalmaz, amelyek egy kolloidalapban vannak felfüggesztve. Habár a hatásosság bizonyítására sem klinikai vizsgálat, sem megbízható szakirodalmi adat nem áll rendelkezésre, napjainkban az alternatív és természetes gyógymódok iránti érdeklődés fokozódásával párhuzamosan nőtt az ezüstkolloid iránti érdeklődés különböző kórállapotok kezelésére, illetve prevenciós célzattal is. Esetbemutatásaink során két in situ bőrrákos beteg történetét ismertetjük, akik daganatprevenciós célzattal természetgyógyász javaslatára napi szinten tartósan ezüstkolloid oldatot fogyasztottak, és valószínűleg ezzel összefüggésben argyria cutis elváltozások alakultak ki a bőrükben, illetve a körömágyukban. Közleményünk célja felhívni a figyelmet az ezüstkolloid potenciális toxikus hatására; a terápia hatásosságának kérdésében az egyébként is évtizedekig in situ stádiumban maradó igen korai stádiumú bőrrákra ( lentigo maligna melanoma és superficial spreading melanoma ) vonatkozóan nem vonható le következtetés. Orv Hetil. 2025; 166(13): 511–515.
Background Traditionally, hand hygiene (HH) interventions do not identify the observed healthcare workers (HWCs) and therefore, reflect HH compliance only at population level. Intensive care units (ICUs) in seven European hospitals participating in the “Prevention of Hospital Infections by Intervention and Training” (PROHIBIT) study provided individual HH compliance levels. We analysed these to understand the determinants and dynamics of individual change in relation to the overall intervention effect. Methods We included HCWs who contributed at least two observation sessions before and after intervention. Improving, non-changing, and worsening HCWs were defined with a threshold of 20% compliance change. We used multivariable linear regression and spearman’s rank correlation to estimate determinants for the individual response to the intervention and correlation to overall change. Swarm graphs visualized ICU-specific patterns. Results In total 280 HCWs contributed 17,748 HH opportunities during 2677 observation sessions. Overall, pooled HH compliance increased from 43.1 to 58.7%. The proportion of improving HCWs ranged from 33 to 95% among ICUs. The median HH increase per improving HCW ranged from 16 to 34 percentage points. ICU wide improvement correlated significantly with both the proportion of improving HCWs (ρ = 0.82 [95% CI 0.18–0.97], and their median HH increase (ρ = 0.79 [0.08–0.97]). Multilevel regression demonstrated that individual improvement was significantly associated with nurse profession, lower activity index, higher nurse-to-patient ratio, and lower baseline compliance. Conclusions Both the proportion of improving HCWs and their median individual improvement differed substantially among ICUs but correlated with the ICUs’ overall HH improvement. With comparable overall means the range in individual HH varied considerably between some hospitals, implying different transmission risks. Greater insight into improvement dynamics might help to design more effective HH interventions in the future.
3604 Background: Effective treatment options are limited for patients (pts) with refractory metastatic colorectal cancer (mCRC). Fruquintinib (F), a highly selective, potent, oral tyrosine kinase inhibitor of VEGFR-1, -2, and -3, was evaluated in the global phase III FRESCO-2 study (NCT04322539) and demonstrated a clinically meaningful and statistically significant improvement in OS and PFS with a favorable safety profile. Here we report subgroup analyses of efficacy and safety by prior lines (PL) and types of anti-cancer treatment (Tx) for metastatic disease (MD). Methods: FRESCO-2 was conducted in the US, Europe, Japan & Australia, comparing F + best supportive care (BSC) with Placebo (P) + BSC. Pts were given 5 mg PO, QD, 3 wks on, 1 wk off, in a 28-day cycle. Eligible pts received prior chemotherapy, anti-VEGF, and if RAS wild type, anti-EGFR therapies; if BRAFV600E mutant or MSI-H, and appropriate targeted regimen; and had progressed on, or were intolerant to, trifluridine/tipiracil (TAS-102) and/or regorafenib (R). Subgroup (sbgrps) analyses for efficacy and safety were performed according to number of prior lines of tx (LOT) and by types of therapy. Results: A total of 691 pts were randomized; F:461 vs P:230. The median number of prior lines of anti-cancer tx for metastatic disease F vs P was 4 (2, 16) vs 4 (2, 12). F improved OS and PFS compared to P for all sbgrps and prior tx for MD, consistent with those of the ITT population (pop). (Table: OS reported by sbgrps and prior tx for MD). Occurrence of adverse events (AEs) and serious adverse events were generally balanced between F vs P and consistent across all subgroups. The most common ≥ G3 AEs in ≥5% of pts on F within majority of sbgrps were hypertension, asthenia and palmar plantar erythrodysesthesia and were consistent with the overall safety population. Additional analyses based on duration of prior anti-VEGF and last therapy prior to F will be presented at the conference. Conclusions: F demonstrated clinically meaningful improvement in OS, PFS with an acceptable safety profile across all sbgrps. These results were consistent with the effect observed in the overall population; irrespective of previous tx with anti-VEGF, anti-EGFR, TAS-102 and R further supporting F as a potential new tx option for pts with refractory mCRC. Clinical trial information: NCT04322539 . [Table: see text]
