
Bevezetés: A neurokognitív zavarok jelentős népegészségügyi terhet jelentenek, korai stádiumukban azonban gyakran rejtve maradnak. Mivel a kognitív hanyatlás kockázati tényezői jelentős részben módosíthatók, az alapellátásnak kiemelt szerepe van a felismerésben, a megelőzésben és a gondozásban. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja egy budapesti háziorvosi praxis 65 év feletti páciensei körében a kognitív hanyatlás gyakoriságának, valamint az azzal összefüggő demográfiai, életmódbeli, egészségügyi, szubjektív és digitális tényezőknek a feltérképezése volt. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálatunkban egy budapesti felnőtt háziorvosi praxis 214 páciense vett részt. A kognitív teljesítményt a Montreal Cognitive Assessment teszttel, iskolázottságra korrigálva mértük. A hangulati tüneteket a Hospital Anxiety and Depression Scale segítségével mértük fel, míg a szociodemográfiai, életmódbeli és digitális szokásokat, valamint az egészségi állapotra vonatkozó információkat önkitöltős kérdőív segítségével rögzítettük. Az összefüggéseket Spearman-féle rangkorrelációval vizsgáltuk. Eredmények: A résztvevők átlagéletkora 75,8 ± 7,2 év volt, 66,8%-uk nő, 59,8%-uk felsőfokú végzettségű. Az átlagos kognitív pontszám 26,6 ± 2,5 volt. A 26 pont alatti határérték alapján a kognitív zavar gyanúja 29,9%-ban, a konzervatívabb 24 pont alatti határérték szerint 9,4%-ban merült fel. A kognitív teljesítmény szignifikáns negatív összefüggést mutatott az életkorral, míg pozitívan korrelált a mozgékonysággal, az önellátással, az életminőséggel, a hangulattal, az általános egészségi állapottal, a szubjektív kognitív megítéléssel és a napi digitáliseszköz-használattal (p<0,05). Az iskolai végzettséggel és a krónikus betegségek számával kapcsolatosan nem találtunk szignifikáns összefüggést. Megbeszélés: Eredményeink arra utalnak, hogy a neurokognitív hanyatlás korai stádiuma az alapellátásban számottevő arányban lehet jelen, strukturált szűrés hiányában azonban rejtve maradhat. A kognitív teljesítmény funkcionális, szociodemográfiai, életmódbeli, szubjektív és digitális tényezőkkel mutatott összefüggése a többtényezős megközelítés jelentőségét támasztja alá. Következtetés: A Montreal Cognitive Assessment az alapellátásban jól alkalmazható szűrőeszköz. Eredményeink a komplex, életmód-orientált háziorvosi prevenció és gondozás jelentőségét hangsúlyozzák. A digitáliseszköz-használat és a kognitív teljesítmény kapcsolata új távlatokat nyithat az alapellátásban alkalmazható szűrő-, követő- és fejlesztőszoftverek létrehozásában. Orv Hetil. 2026; 167(46): 1867–1875.
Bevezetés: A tompa hasi sérülések jellegzetes diagnosztikus nehézségekhez vezethetnek a gyermekek anatómiai és élettani sajátságainak következtében. Célkitűzés: Különböző diagnosztikus modalitások hatékonyságának vizsgálatát tűztük ki gyermektraumatológiai gyakorlatunkban. Módszer: 2018. január 1. és 2023. január 1. között hospitalizált gyermekeket vizsgáltunk tompa hasi traumával vagy igazolt szervsérüléssel. A vizsgált paraméterek a következők voltak: nem, ultrahangeredmény, GOT, GGT, GPT, amiláz, ALP, HCT, vizeletvér laboratóriumi eltérések, fizikális vizsgálat, melléksérülések és sérülés mechanizmus. Eredmények: Az azonosított betegek száma 447 volt (256 fiú, 191 lány). Nem találtunk különbséget a sérülések nemek közötti eloszlásában. A fájdalom érzékenyebb mutatója a szervsérülésnek, mint a külsérelmi nyomok. Együttes szenzitivitásuk 75%, specificitásuk 59% volt, és a tüneteket mutató betegeknek szignifikánsan nagyobb arányban volt hasi szervi sérülésük. Az ultrahangvizsgálat 93%-os szenzitivitással és 94%-os specificitással szignifikánsan mutatja ki a sérülést. A magasból esett vagy közúti balesetet szenvedett gyermekeknél szignifikánsan nagyobb arányban mutattak ki belső szervi rendellenességeket, a sérülés mechanizmusa azonban önmagában nem szignifikáns prediktor. A májenzimértékek szignifikánsan mutatják a májkárosodást, 80%-os szenzitivitással és 89%-os specificitással. A HCT-, a vizeletvér- és az ALP-tesztek szignifikáns korrelációt mutatnak a szervsérülésekkel, kis szenzitivitással. A kísérő sérülések jelenléte nem mutat szignifikáns korrelációt a hasi szervek károsodásával. Következtetés: A magasból esés vagy közúti baleset következtében sérülteknél nagyobb a hasi sérülések kockázata ebben a betegcsoportban. Az ultrahang, a fizikális vizsgálat és a releváns laboratóriumi vizsgálatok együttesen biztonságos és megbízható diagnosztikai eszközt jelentenek a betegek CT-vizsgálatainak és ezáltal sugárterhelésének csökkentésére. Orv Hetil. 2026; 167(46): 1876–1882.
A hepatitis C-vírus (HCV)-fertőzés napjainkra gyógyíthatóvá vált. A fertőzöttség megszüntetése egyéni és társadalmi szempontból egyaránt előnyös és szükséges. A kezelés hazánkban a rendelkezésre álló gyógyszereken és finanszírozási lehetőségeken alapuló, félévenként megújított konszenzusajánlás szerint történik. Ellenjavallat hiányában a kezelés indikációja a vírusszaporodás kimutatása. A kezelés a HCV elleni direkt antivirális kombinációk valamelyikével végzendő. Az ajánlás közzétételének idejében hazánkban kizárólag a valamennyi genotípus esetében hatékony (pángenotípus) kombinált készítmények állnak rendelkezésre. A kezelésbe vonás sorrendjének meghatározására a fibrosis stádiumán és egyéb (klinikai, epidemiológiai, foglalkozás-egészségügyi stb.) szempontokon alapuló prioritási pontrendszer áll rendelkezésre – de napjainkban minden diagnosztizált beteg számára közfinanszírozott készítmények érhetők el. Valamennyi fertőzött mielőbbi kivizsgálása és kezelésbe vonása indokolt. Orv Hetil. 2026; 167(46): 1847–1861.
A vesekövesség krónikus, recidívára hajlamos betegség, amely világszerte növekvő prevalenciát mutat, és jelentős terhet ró az egészségügyi rendszerekre. Kialakulásában az életmódbeli tényezők, a metabolikus szindróma, a genetikai hajlam és a környezeti hatások egyaránt szerepet játszanak. A kövek kémiai összetételük alapján kalcium-oxalát, húgysav, fertőzéses eredetű és cisztin típusúakra oszthatók, amelyek mind specifikus kezelési és megelőző stratégiát igényelnek. A megelőzés alapvető elemei a megfelelő folyadékbevitel, a kiegyensúlyozott étrend, a vizelet-pH optimalizálása, valamint a célzott gyógyszeres terápia, ideértve a citrátot, a fitátot, a tiopronint és a metionint. A fertőzéses kövek esetében a kőeltávolítás és az antibiotikumterápia, míg a húgysavköveknél a vizelet lúgosítása kulcsfontosságú a recidívák csökkentésében. A cisztinkövesség ritka, de jelentős terápiás kihívást jelent. Hosszú távon a sikeres kezelés alapja a beteg aktív részvétele, a terápiás javaslatok következetes betartása, valamint a rendszeres orvosi ellenőrzés. A multidiszciplináris megközelítés és a betegedukáció együttesen jelentősen hozzájárulhatnak a recidívák megelőzéséhez és az életminőség javításához. Orv Hetil. 2026; 167(46): 1862–1866.
Introduction: Tobacco use and recreational nicotine consumption remain among the leading preventable causes of morbidity and mortality worldwide, including in Hungary. The World Health Organization Framework Convention on Tobacco Control and related international recommendations identify healthcare institutions as key actors in tobacco control. To support the implementation of comprehensive tobacco- and nicotine-free healthcare services, the Global Network for Tobacco Free Healthcare Services (GNTH) has developed an evidence-based framework consisting of 8 standards and a structured institutional self-audit tool. However, no Hungarian-language version of this methodology has previously been available. Objective: This study aims to present the Hungarian linguistic and cultural adaptation process of the English version of the self-audit tool developed by the GNTH and the Spanish implementation guide. Method: Linguistic and cultural adaptation of the English-language GNTH self-audit tool and the Spanish implementation guide were conducted. The adaptation process considered the Hungarian legal, policy and healthcare system context. Content validation was supported by expert review, while practical applicability was assessed through pilot testing in a tertiary healthcare institution. The adaptation followed an iterative process involving consultations with representatives of the GNTH Board. Results: The adaptation process resulted in the development of the complete Hungarian GNTH audit package, including the institutional self-audit questionnaire, scoring template, and a detailed implementation guide tailored to the characteristics of the Hungarian healthcare system. The final tool enables objective assessment of tobacco- and nicotine-free institutional performance based on 8 GNTH standards, 48 assessment criteria, and 192 scoring specifications. The Hungarian adaptation was formally reviewed and acknowledged by the GNTH Executive Board. Conclusion: The Hungarian GNTH self-audit tool represents a novel quality improvement and management instrument for healthcare organizations. Its implementation may facilitate the transition from passive regulatory compliance towards a proactive, systems-based and data-driven institutional approach to tobacco and nicotine control. The methodology also provides a foundation for benchmarking, continuous quality improvement, and the future development of a national professional network supporting tobacco-free healthcare services.