Bevezetés: Az alapellátási ügyeleti rendszer a magyar egészségügyi ellátórendszer sajátos eleme, amely szervezeti felépítésében és működésében eltér a nemzetközi modellektől. Az egységes ügyeleti rendszer bevezetése lehetőséget teremtett működésének objektív értékelésére. Célkitűzés: A budapesti egységes alapellátási ügyeleti rendszer első 15 hónapjának forgalmi és teljesítményadatain alapuló leíró elemzés bemutatása. Módszer: A vizsgálat az Országos Mentőszolgálat által rendelkezésre bocsátott aggregált forgalmi, súlyossági és finanszírozási adatok, valamint a szerzők fókuszcsoportos vizsgálatainak eredményei alapján készült. Eredmények: Az első évben Budapesten közel 100 000 beteg részesült ügyeleti ellátásban. Az esetek 70%-ában személyes vizsgálat, 14%-ában telefonos tanácsadás történt. Az ellátott betegek 87%-a alacsony súlyossági kategóriába tartozott, a potenciálisan életveszélyes esetek aránya mindössze 0,4% volt. A kivonuló ellátások aránya 15,7%-ot tett ki, amelyek közel egyharmada halottvizsgálat volt. A felnőtt ügyeleti pontok kihasználtsága alacsonynak bizonyult (hétköznap átlagosan 0,67, hétvégén 1,26 beteg/óra). Az országos ügyeleti rendszer finanszírozása a korábbi 12–13 milliárd forintról 2025-re meghaladta a 35 milliárd forintot. Következtetések: Az aggregált adatok az ügyeleti kapacitások egyenetlen kihasználtságára és a működési hatékonyság javításának lehetőségére utalnak. Az eredmények alapján felmerülhet az alapellátási ügyeleti rendszer szervezeti modelljeinek további összehasonlító vizsgálata, beleértve a sürgősségi ellátással integrált működési formák pilot értékelését. Az ellátási szintek szorosabb együttműködése hozzájárulhat az erőforrások hatékonyabb felhasználásához, a betegutak optimalizálásához és az ellátás minőségének javításához. Kulcsszavak: alapellátási ügyelet, sürgősségi ellátás, egészségpolitika, egészségügyi finanszírozás, egészségügyi szolgáltatásszervezés
INTRODUCTION:Due to bowel endometriosis itself or its surgical management, various gastrointestinal symptoms can occur. One factor predisposing to the development of postoperative complaints may be low segmental rectal resection. OBJECTIVE:To assess the quality of life of patients who underwent low rectal resection. METHOD:We followed 10 patients for 24 months whose anastomosis was created within 8 cm of the anal verge during segmental bowel resection. Questionnaires were administered at predefined time points (preoperatively and at 3, 6, 12, and 24 months postoperatively). Quality of life was evaluated using the Low Anterior Resection Syndrome (LARS) and Bowel Endometriosis Syndrome (BENS) questionnaires. RESULTS:LARS scores were the highest at 3 months postoperatively, followed by an improvement in half of the study population by month 24. At the end of the follow-up period, minor LARS was present in 3 patients (30%), and major LARS was observed in only 1 patient (10%). Minor BENS was already present preoperatively in 5 patients (50%); however, by the end of the study period, it persisted in only 1 patient (10%). We found a significant improvement in BENS symptoms during the follow-up period (p = 0.037). DISCUSSION:Preoperative bowel dysfunction has a multifactorial origin. Anatomical and functional alterations resulting from bowel endometriosis may be underlying factors. Bowel resection performed for endometriosis, particularly low segmental resection, may lead to a decline in postoperative gastrointestinal quality of life. However, symptoms may improve spontaneously over longer-term follow-up. CONCLUSION:Patients undergoing low rectal resection represent a high-risk group for the development of postoperative gastrointestinal disorders. Orv Hetil. 2026; 167(13): 517-525.
Jelen kutatás célja a magyar állatorvosok pszichológiai egészségmutatóinak feltérképezése és összehasonlítása egy nem állatorvos munkavállalói kontrollcsoporttal, mivel nemzetközi viszonylatban is egyre több tudományos közlemény hívja fel a figyelmet az állatorvosok mentális egészségének kritikus állapotára. Az adatgyűjtés online kérdőívvel, nem véletlenszerű hólabda- és kényelmi mintavételi eljárással történt. A teljes mintát 131 fő alkotta (M= 37 év; SD= 12,74 év), ebből 67 fő állatorvos alkotja a vizsgálati csoportot (M= 36,2 év; SD= 10,8 év), 61 fő képezi az aktívan munkát vállaló, munkatípus szerint nem differenciált kontrollcsoportot (M= 38,2 év; SD= 14,6 év). Az állatorvosok csoportját 54 fő nő, 13 fő férfi, míg a kontrollcsoportot 42 nő és 19 férfi alkotta. A mentális egészségi állapot felmérésére az Észlelt Stressz Kérdőív (PSS), a Maslach-féle Kiégés Leltár (MBI), és a Kognitív Érzelem-Reguláció Kérdőív (CERQ) magyar nyelvű változatai szolgáltak. Független mintás t-próbák alapján az állatorvosok szignifikánsan magasabb észlelt stressz (p= .014, d= .395) pontszámot értek el, mint a kontrollcsoport tagjai. A kiégés tekintetében az emocionális kimerülés (p = .008, d= .431) és deperszonalizáció (p = .001, d= .579) dimenzió esetében tártunk fel szignifikáns különbséget. Az állatorvos-csoporton belül a nők szignifikánsan magasabb pontszámot értek el a stressz- (p<.001, d= 1.057), és a maladaptív megküzdési stratégiák tekintetében (p= .002, d= .952). Spearman-féle korrelációs elemzés alapján a fiatalabb állatorvosok magasabb stresszt észlelnek, mint idősebb kollégáik (rs= -.207, p= .046). A jelen minta eredményei arra utalnak, hogy a magyar állatorvosok körében fokozott figyelmet érdemelhet az észlelt stressz és a kiégés vizsgálata. Az eredmények arra is engednek következtetni, hogy érdemes a jövőben további vizsgálatokat elvégezni, valamint megfontolni a célzott prevenciós és támogató beavatkozások bevezetését az állatorvosi hivatásban.
INTRODUCTION:The diagnostic work-up of patients presenting to the emergency department with chest pain remains a major clinical and health-economic challenge worldwide. Although most cases are caused by benign, non-cardiopulmonary conditions, the primary goal of emergency care is the timeous, but safe exclusion of life-threatening disorders - mainly acute coronary syndrome and pulmonary embolism. Excessive diagnostic testing increases both healthcare costs and emergency department overcrowding. Preliminary observations suggest that previously unrecognized spinal asymmetry or scoliosis is more prevalent among ambulatory adults presenting with pleuritic or musculoskeletal-type chest pain, potentially predisposing to costosternal or costovertebral subluxation as a mechanical pain generator. OBJECTIVE:The planned prospective, multicenter study aims to assess the prevalence and clinical significance of spinal asymmetry among ambulatory, low-risk adults presenting with chest pain, and to develop/validate a novel musculoskeletal chest pain clinical prediction model. METHODS:Primary outcome variables include pulmonary embolism and major cardiac events (non-ST-elevation myocardial infarction, unstable angina). Based on power calculations by Peduzzi et al. (1996), a total of 2,500 patients will provide adequate statistical power to avoid Type II error. Patients will be followed up at 30, 90, and 365 days for complications, recurrent visits, major adverse cardiac events, and mortality. Data will be analyzed using bootstrapping techniques for internal validation of the derived score. EXPECTED RESULTS:We hypothesize that spinal asymmetry independently correlates with acute musculoskeletal chest pain but does not confer an increased risk of short- or long-term mortality. The newly developed musculoskeletal chest pain clinical prediction model may facilitate early recognition and safe management of musculoskeletal chest pain in the emergency department setting. CONCLUSION:This study is expected to refine diagnostic algorithms for low-risk chest pain, reduce unnecessary investigations, improve cost-effectiveness, and enhance patient satisfaction. Orv Hetil. 2026; 167(5): 180-187.
A krónikus fáradtság szindróma/myalgiás encephalomyelitis (újabban encephalomyelopathia) olyan betegségentitás, amely az elmúlt évtizedekben vált ismertté a nemzetközi szakirodalomban, a hazai orvosi irodalomban pedig még kevéssé ismert. Tünettana szerteágazó, szomatikus, kognitív, pszichológiai és funkcionális érintettséggel, az etiológiájára vonatkozó elképzelések ellentmondásosak. Ugyanakkor foglalkozni szükséges a kérdéssel, mert számos páciens kerül az egészségügyi rendszer látókörébe ezekkel a panaszokkal. Összefoglaló tanulmányunkban a fenti kérdéseket járjuk körül a nemzetközi szakirodalom és irányelvek bemutatása révén, célunk a hazai ellátórendszerben dolgozó szakemberek – orvosok, pszichológusok, gyógytornászok, dietetikusok – számára megfelelő információ biztosítása. A krónikus fáradtság szindróma/myalgiás encephalomyelopathia kezelésének lehetőségeire is javaslatot teszünk. Orv Hetil. 2025; 166(14): 523–531.