Az álhírek (fake news), azaz értelmezésünkben az információs torzítások jelensége az utóbbi évtizedben kiemelt jelentőségű témává vált. Jelentőségét a közösségi média és az utóbbi pár évben a mesterséges intelligencia térnyerése különösen felerősítette, így az információs torzítások felismerése kulcsfontosságú. Tanulmányunk célja, hogy az információs torzítások fogalmi keretét bemutassa, továbbá primer kutatás segítségével arra keressük a választ, hogy a kutatásban részt vevők mit gondolnak az információs torzítások fogalmáról, és milyen mértékben ismerik fel azt. A kérdéseink megválaszolásához vegyes módszerrel (mixed methods) dolgoztunk, a kutatás egy kérdőíves felmérést, valamint a kérdőív megvitatására fókuszcsoportos interjúkat is magában foglalt. Az eredmények közül kiemelendő, hogy a résztvevők képesek azonosítani az információs torzítás fogalmának több komponensét is, bár a kérdések típusai szerint a torzítások felismerésében különbségek tárhatók fel: magasabb átlagos találati arány jelent meg azon hírek esetén, amelyeknél a formai követelményekhez kapcsolódóan jelent meg torzítás, továbbá szintén magasabb átlagos találati arány figyelhető meg a szöveget és diagramot egyaránt tartalmazó híreknél.
Az infláció mérése a monetáris politika, a jövedelemindexálás és a gazdaságpolitikai döntéshozatal egyik alapvető információs bázisa. A fogyasztóiár-index nemzetközileg összehasonlítható, stabil módszertani keretben előállított makrostatisztikai mutató, ugyanakkor értelmezése különös körültekintést igényel, ha a megfigyelt polci ár mellett a termék mennyisége, minősége, specifikációja vagy elérhetősége is változik. A tanulmány a zsugorflációt nem a fogyasztóiár-index hibájaként, hanem az árindexelméletben régóta ismert minőség-, mennyiség- és termékspecifikáció-változási problémakör egyik jól azonosítható piaci eseteként értelmezi. A cikk három elemre épül. Elsőként rendszerezi, hogy a termékméret-változás miként kapcsolódik a fogyasztóiár-index, a megélhetésiköltség-index, a minőségkiigazítás, az új termékek és a termékhelyettesítés kérdéséhez. Másodikként saját, ellenőrzött és termékcsaládosított zsugorindexadatbázis alapján bemutatja, hogy a kiszereléscsökkenésből eredő egységárhatás mikroadatszinten mérhető. Harmadikként a mikroadat-alapú eredményeket 604 fős, feltáró kérdőíves vizsgálattal kapcsolja össze, amely a zsugorfláció fogyasztói észlelését, az egységár-ellenőrzési gyakorlatot, az etikai megítélést és a vásárlási reakciókat vizsgálja. A 2024. október 28. és 2026. január 7. közötti időszakban vizsgált termékcsaládok esetében a zsugorindex fő indexe 118,2 pont volt, ahol a 100-as érték változatlan egységárat jelöl; ez 18,2%-os összesített egységárhatást jelez. Az átlagos kiszereléscsökkenés 9,7%, az átlagos egységár-emelkedés 23,0%, a medián egységár-emelkedés 17,2% volt. Az eredmények nem tekinthetők országos inflációs becslésnek, és nem alkalmasak a fogyasztóiár-index helyettesítésére. Arra azonban alkalmasak, hogy feltáró jelleggel megmutassák: a fogyasztó által érzékelt teher egy része nem közvetlen polci áremelésként, hanem termékméret-változáson keresztül jelenik meg. A tanulmány ezért az egységárak láthatóbbá tételét, a kiszerelésváltozások egységesebb jelölését, a hatósági és a piaci mikroadatok kutathatóbbá tételét, valamint egy fogyasztóvédelmi célú kiszerelésiosztály-index (KOI) bevezetését javasolja.
A tanulmány egy konfigurációs diagnosztikai keretet mutat be az empirikus kutatási mezők szerkezeti elemzésére. A megközelítés a kutatási kérdések, az empirikus identifikációs stratégiák és a vizsgált kimenetek kombinációit konfigurációkként formalizálja, és ezek eloszlását vizsgálja kvantitatív mutatók segítségével. A konfigurációs tér formalizálása lehetővé teszi a kutatási mezők lefedettségének, koncentrációjának, diverzitásának és strukturális összefüggéseinek egyidejű elemzését. A módszert egy 199 empirikus tanulmányt tartalmazó korpuszon demonstrálom. A konfigurációs tér potenciálisan 441 kombinációt tartalmaz, amelyből a vizsgált irodalom 72 konfigurációt fed le. A konfigurációk eloszlása nem egyenletes: a Herfindahl–Hirschman-index 0,069, a Shannon-entrópia 3,481, a normalizált entrópia 0,814, az entrópia alapján számított effektív konfigurációszám pedig 32,5. A konfigurációs dimenziók közötti kapcsolat erősségét jelző Cramér-féle V értéke 0,569, ami erős strukturális kapcsolatot jelez a mechanizmusok, empirikus módszerek és kimeneti változók között. Az eredmények azt mutatják, hogy az empirikus irodalom a potenciális konfigurációs tér viszonylag kis részét fedi le, miközben a kutatási aktivitás néhány domináns konfiguráció mentén koncentrálódik. A konfigurációs diagnosztika így általános módszertani keretet kínál a kutatási mezők szerkezeti mintázatainak kvantitatív feltárására.
A felsőoktatási mobilitás a regionális fejlődés és a humántőke-képződés meghatározó tényezője. A hagyományos megközelítések – gravitációs modellek, regressziós elemzések – a hallgatói áramlások aggregált meghatározóit ragadják meg, de korlátosan képesek a mobilitási hálózatok strukturális architektúrájának és annak időbeli változásának feltárására. Jelen tanulmány egy átfogó keretrendszert mutat be a hazai felsőoktatási jelentkezési hálózatok strukturális változásainak nyomon követésére gráfelméleti és grafonalapú távolságmetrikák segítségével. A magyar felsőoktatási jelentkezési adatokat (2006–2024) 175 kistérségre aggregált, irányított, súlyozott gráfokként modellezzük, és három dimenzió mentén elemezzük: összes jelentkezés, jelentkezésipreferencia-sorrend (1., 2., 3. hely), valamint szakterületi bontás. A hálózatokra kiterjedt hálózati és csomóponti mutatókészletet számítunk, majd grafonmreprezentációk becslésével hat strukturális távolságmetrikát (spektrális, vágási, Frobenius, Wasserstein, Jensen–Shannon, teljes variáció) alkalmazunk. Eredményeink azt mutatják, hogy a grafonalapú távolságok olyan globális strukturális változásokat is megragadnak – ezeket a Bologna-átállás, a STEM-preferáló finanszírozási reform, a Covid19-járvány és a modellváltó egyetemi átalakulás idézte elő –, amelyeket a hagyományos hálózati statisztikák csak részlegesen vagy késéssel detektálnak. Emellett a grafonalapú közösségdetektálás a mobilitási hálózat hierarchikus rétegződését tárja fel – Budapest, a nagyobb egyetemi városok és a kisebb intézmények strukturálisan elkülönülő szintjeit azonosítva –, amelyet a hagyományos, modularitásalapú eljárások nem képesek megragadni. A tanulmány hozzájárul a mobilitási hálózatok időbeli elemzésének fejlődő irodalmához, és módszertani továbbfejlesztési lehetőségeket kínál az alkalmazott hálózattudomány kutatói számára.
A tanulmány az Európai Kutatási Tanács (ERC) magyar nyerteseinek affiliációs mintázatait vizsgálja a pályázás előtti beágyazódástól a nyeréskori fogadóintézményen át a projektet követő mozgásokig, Scopus-alapú szerzőségi (affiliációs) idősorokra támaszkodva 2007 és 2024 között. Leíró statisztikákkal és Sankey-diagramokkal feltárjuk az intézményi csatornák súlyait, valamint a pályázásig eltelt évek száma és a poszt-ERC-mobilitás közti összefüggéseket. Eredményeink szerint a fogadói térkép Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) központú: a nyerések közel fele a HUN-REN-hez kötődik, miközben az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE), a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem és történeti értelemben a Közép-Európai Egyetem domináns egyetemi pólusai speciális szakterületi erősségeket mutatnak. A pályázati győzelem után egyszerre jellemző a tartós megtartás (különösen HUN-REN és ELTE), valamint az irányított mobilitás a hazai pólusok, illetve a visszatérő nemzetközi partnerek (pl. Oxford, UCL, UC, Max Planck, CNRS) felé. Az előtörténetek széles eloszlása két kiegészítő karrierstratégiát jelez: gyors integráció rövid előzmény után, illetve hoszszabb intézményi építkezés vagy nemzetközi szakaszból való visszatérés. Szakpolitikai javaslataink egy HUN-REN egyetemi „ERC-előkészítő” utánpótlási csatorna kialakítását, kétpályás tehetségtámogatást (gyors start és autonóm bővülés), belső bírálati köröket, panelszimulációt, mikrotámogatást (kis öszszegű, gyors támogatás) és célzott „visszatérési csatornákat” hangsúlyoznak. A magyar egyetemek számára a piramisban való feljebb lépést a nevelő intézmények elismerését célzó finanszírozási eszközök, a hozzáférési korlátok rendezése és a belföldi, nemzetközi együttműködések erősítése támogathatja.
Tanulmányunkban a Magyar Országgyűlésben 1998 és 2018 között elhangzott beszédeket elemezve a szöveges adatokon végzett felügyelt és felügyelet nélküli gépi tanulás kombinációjának alkalmazási lehetőségeit mutatjuk be. A polarizáció mértékét n-gram1 alapú XGBoost (extreme gradient boosting) klasszifikációs modellel mérjük, amely a két domináns párt (Fidesz és MSZP) képviselőinek beszédeit különbözteti meg. Ezt kiegészítve 16 topikból álló strukturális topikmodellt (structural topic model, STM) alkalmazunk a polarizáció tartalmi csomópontjainak feltárására. Az egyes topikok polarizáltságát a modell biztossága alapján határozzuk meg, és ez alapján azonosítjuk a polarizáltabb és kevésbé polarizált témákat, majd ezeket mélyebben is megvizsgáljuk. Tudomásunk szerint ilyen vagy hasonló módszerkombinációval még nem kísérleteztek korábban, de eredményeink alapján érdemes lehet más esetekben is használni, amikor csoportok nyelvhasználati különbsé-gének értelmező feltárása a kutatási cél.
Az Agrárcenzus, 2020, valamint az Agrárium, 2023 mezőgazdasági összeírás adatbázisai részletes, gazdaság szintű adatokat tartalmaznak az ökológiai gazdaságokról, miáltal lehetővé vált az ökológiai gazdaságok fejlődési dinamikájának, valamint a gazdálkodási és a szociológiai jellemzőikben bekövetkezett változásoknak a vizsgálata. Kutatásunkban megvizsgáltuk, milyen folyamatok húzódnak meg az ökológiai gazdaságok számának látszólag töretlen növekedése mögött, illetve hogyan változott az ökológiai gazdálkodás termelési szerkezete, az ökológiai gazdaságok összetétele és szociológiai jellemzői.
Noha a statisztikai adatgyűjtés története egészen az időszámításunk kezdetéig nyúlik vissza, ebben a tanulmányban csak az elmúlt 200 évvel foglalkozom, amit összekötök a Magyar Tudományos Akadémia szintén 200 éves múltjával és az ehhez kapcsolódó ünnepségsorozattal. A statisztikatudomány nagy elődeinek gondolatai ma is meghatározóak, a késői követők pedig a modern technológia segítségével adják meg a választ a 21. század komplex kihívásaira. Felvillantom a jelenkor aktuális kutatási témáit is, összekapcsolva azt a statisztikatudomány gyökereivel.
A standardizálás (két vagy több összetett viszonyszám/főátlag összehasonlítása, az összetételhatás kimutatásával és szükség esetén kiszűrésével) többféle módszerrel hajtható végre. A standardizálás módszere áll a jól ismert standardizált halálozási arányszámok, különféle demográfiai, egészségügyi mutatók mellett a konjunktúraindexek, árindexek (egységértékindex-probléma) számítása mögött is, de a standardizálás elve jelenik meg a hedonikus árindexszámításnál vagy a nemek közötti bérkülönbségek (gender pay gap) elemzésénél is. Ahhoz, hogy a problémakör megfelelő módszertani eszköztárát helyesen válasszuk ki és interpretáljuk, hasznos adalék, ha megértjük, történetileg hogyan alakultak ki az egyes eljárások, mire reflektáltak a maguk korában, és hogyan fejlődtek. Magyarországon ki kell emelni Kőrösy József munkásságát (aki a módszer kidolgozásának és nemzetközi alkalmazásának is az élharcosa volt) az 1940–1950-es évek hosszú ideig ható szovjet örökségén és annak feldolgozásán át egészen a mai sokféle módszertan (ezen belül elsősorban a regressziószámítás standardizálás céljára való felhasználásának) kialakulásáig. A cikk a történeti áttekintés végén azzal a céllal hasonlítja össze a klaszszikus standardizálást a regressziószámítással, hogy bemutassa, egyik sem feltétlenül jobb a másiknál, ez a vizsgált probléma jellegétől, a felhasználók felkészültségétől és a felhasználás céljától is függ.
A szervezeti kultúra és a vállalati versenyképesség kapcsolatának vizsgálata az elmúlt évtizedekben a szervezetkutatás egyik központi területévé vált. A tanulmány a Denison-féle szervezeti kultúramodell alkalmazásával egy hazai energetikai nagyvállalat példáján elemzi, hogy a kultúra küldetésdimenziója (mission) miként jelenik meg a szervezet különböző szintjein, és milyen belső összefüggések azonosíthatók a vízió, a stratégiai irány és a célrendszer elemei között. Az empirikus vizsgálat alapját egy nagymintás (N = 4,361) kérdőíves adatfelvétel képezi, amelyet többváltozós statisztikai módszerekkel elemeztünk. Ez kiterjedt a kérdések átlagértékeinek bemutatására, a munkaköri pozíciók szerinti összehasonlításra, valamint a korrelációs és klaszterelemzésekre. Az eredmények alapján a küldetésdimenzióelemei összességében koherens struktúrát alkotnak, ugyanakkor a szervezeti hierarchia mentén jelentős különbségek figyelhetők meg a stratégiai irány és a célok értelmezésében. A vezetői szemlélethez és a célok nyomon követéséhez kapcsolódó elemek több elemzésben is gyengébb integráltságot mutatnak. A tanulmány hozzájárul a küldetésdimenzió szervezeti működésének mélyebb empirikus megértéséhez azáltal, hogy feltárja annak belső koherenciáját, hierarchiaszintenként eltérő értelmezését, valamint a stratégiai közvetítés kritikus töréspontjait.
A tanulmány a társadalmi innovációs potenciál – mint a jóllét lehetőségének indikátora – és a termelékenység közötti kapcsolatot elemzi. Bár a két statisztikai mutató között vármegyei szinten szoros kapcsolat mutatható ki, ugyanez már nem mondható el települési szintű vizsgálat során. A két indikátor közötti különbség alapján kiderül, hogy a gazdasági teljesítmény mely térségekben mutat kedvezőbb, illetve kedvezőtlenebb helyzetet a jólléti állapotnál. Fontos felhívni a figyelmet arra is, hogy a területi különbségek eltérően alakulnak – bizonyos konvergenciamutatók alapján – e két indikátor tekintetében, amire a területi és a gazdaságpolitikának érdemes reagálnia a kiegyensúlyozott területi fejlődés érdekében.
A külföldi közvetlentőke-befektetések (foreign direct investment, FDI) „körbejárása” (round-tripping) egyre gyakrabban fordul elő világszerte. Ilyenkor a hazai befektető egy közvetítő országon keresztül külföldiként fektet be a saját országában. Keveset tudunk ennek fontosságáról és jellemzőiről a származási ország szempontjából. Az eddigi elemzések főként az átfolyó tőkével együtt vagy az egyes országok szintjén vizsgálták a körbejáró befektetéseket. Ez a tanulmány az OECD-országok adataira támaszkodva új, országszintű adatok alapján vizsgálja az FDI-körbejárás meghatározó tényezőit. Eredményeink szerint az adók és az intézményi környezet elemei, valamint az ország fejlettségi és globalizációs szintje is befolyásolják a körbejárást.
A tanulmány a hagyományos és az alternatív/megújuló energia ETF-ek (Exchange Traded Funds, tőzsdén kereskedett alapok) portfóliódiverzifikációs potenciáljának átalakulását vizsgálja két, fundamentálisan eltérő piaci korszak – egy béke- (2010–2020) és egy válságidőszak (2021–2025) – öszszehasonlító elemzésén keresztül. A kutatás kopulaanalízis és aszimmetrikus dinamikus feltételes korrelációs (ADCC–GARCH-) modellek segítségével tárja fel a szektorok közötti komplex függőségi viszonyokat. Az eredmények egyértelműen bizonyítják a két szektor közötti erőviszonyok 180 fokos fordulatát: míg az első periódusban a megújulószektor, addig a másodikban a hagyományosenergia-szektor nyújtott kimagasló kockázatkorrigált hozamot. A válságidőszak idején a megújulószektor belső szerkezete felbomlott, a napenergia fókuszú ETF korrelációja a piac többi szegmensével gyakorlatilag 0-ra csökkent, ami új, szektoron belüli diverzifikációs lehetőségeket teremtett. A kutatás ugyanakkor igazolja, hogy a két szektor közötti szélsőérték-függőség és az aszimmetrikus korrelációk a piaci stresszhelyzetekben a diverzifikáció időszakfüggetlen, strukturális korlátait jelentik.
Tanulmányunk célja, hogy azonosítsuk, miként hatnak a Magyarországgal kapcsolatos háborús hírek és a geopolitikai hangulat a magyar pénz- és tőkepiac alakulására. A 2014–2025 között lezajlott vizsgálat során kétmillió, Magyarországgal kapcsolatos hírt dolgoztunk fel, amelyekből a háborús hírek arányát (WarShare) és hangvételét (WarTone) mérő indikátorokat képeztünk. Eredményeink szerint a háborús hírek számának növekedése a rövid lejáratú állampapírok esetében hozamcsökkenést, míg a hosszú lejáratú kötvények esetében emelkedő országkockázati prémiumot eredményez, a negatív hangvételű hírek pedig növelik a részvénypiaci volatilitást és a piaci stressz valószínűségét. Az eredmények azt mutatják, hogy a magyar piac érzékenyen és aszimmetrikusan reagál a geopolitikai eseményekre, valamint a létrehozott indikátorok objektív, kvantitatív eszközt kínálnak a geopolitikai hangulat hazai mérésére és nyomon követésére.
A készpénzállomány számos országban megfigyelhető jelenkori bővülése a hazai és a nemzetközi kutatások szerint jelentős mértékben a felhalmozási célú készpénztartásnak köszönhető. Ennek a látszólag nem racionális magatartásnak a mozgatóerői makrofókuszú kutatásokkal limitáltan elemezhetők, azonban igazolást nyert, hogy a készpénztartás a bizonytalanságtól és a pénzügyi szolgáltatások árától is függ a hagyományos változók mellett. Tanulmányunk az egyéni percepciókat és döntési mechanizmusokat vizsgálja feltáró elemzés keretében, fókuszcsoportos interjúk felhasználásával. Eredményeink szerint a lakosság felhalmozási döntései szükségletpiramisba rendezhetők. A hierarchia alján található legelemibb igény – a mindennapos szükségletek kielégítését követően – a biztonságra törekvés, amely a biztonsági tartalék felhalmozásában ölt testet, és fő jellemzője a likviditás. Ezt meghaladó szint a megtakarítás, amely célja és időhorizontja is változatos, míg a piramis csúcsára a befektetések, azaz a hosszú távon nélkülözhető, jövedelmező összegek kerülnek. A résztvevők érzelmi viszonyulása és a környezet alakulására adott reflexiók számos döntési heurisztikán és kognitív torzításon keresztül alakítják a felhalmozási szükségletpiramis szintjeit.
Világszerte megfigyelhető, hogy a fogyatékossággal élők, illetve az egészségi okból korlátozottak és a társadalom többi részének munkaerőpiaci helyzete között számottevő különbségek vannak. Az eddigi hazai tapasztalatok ugyanezt mutatják, ugyanakkor a 2022-es népszámlálás adatai egyedülálló lehetőséget adnak a bizonyos alapvető tevékenységeikben (látás, hallás, járás, önellátás, emlékezés/koncentráció, kommunikáció) korlátozott népesség összetételének vizsgálatára, ezen belül az aktív korúak foglalkoztatottságának részletes elemzésére. Tanulmányunkban a 16–64 éves, munkaképes korú, magánháztartásban élő, egészségi okból korlátozott népesség foglalkoztatottságának és az azt befolyásoló tényezőknek a vizsgálatát tűztük ki célul a 2022-es népszámlálás adatai alapján. Elemzéseink a népszámlálás véletlenszerűen kiválasztott, majd átsúlyozott 10%-os mintáján, kereszttáblák és loglineáris regresszió segítségével készültek. Az eredmények alátámasztják, hogy a súlyos korlátozottság jelentős hátrányt jelent a munkaerőpiacon: a súlyosan korlátozottak foglalkoztatottsága jóval alacsonyabb a népesség többi részének foglalkoztatottságánál, egyúttal esélyük az inaktivitásra és eltartotti státuszra számottevően magasabb. Az önellátásukban, illetve a járásukban súlyosan korlátozottak a leginkább kitettek a foglalkoztatottság hiányának, a látás- és a hallásnehézségek ugyanakkor nem jelentenek kimutatható hátráltató tényezőt. A korlátozottság a foglalkozás megválasztásában is akadályt jelent.
Egyre több fiatal nem lehetőségként éli meg a jövőt, hanem veszélyként. Ennek kiváltó oka nem feltétlenül a pesszimizmus, hanem az is, hogy egyre többet tájékozódnak az éghajlatváltozásról, illetve annak következményeiről. Ez a gondolat indította el a tanulmány megírását, amely során azt szándékoztam feltárni, milyen összefüggések léteznek a környezettudatosság és a klímaszorongás különböző aspektusai között két eltérő korosztályú generáció – a Z és az alfa – tagjai körében. A kutatás kérdőíven alapult, amelyet 2025 januárja és márciusa között anonim, online formában lehetett kitölteni. A minta 701 főből állt: a Z generáció esetében 28–29 éves felnőttek, az alfa-generációban 14–15 éves fiatalkorúak kerültek bevonásra. A kérdőív három fő részből tevődött össze: környezeti ismeretek és gyakorlatok, klímaszorongással összefüggő tünetek, demográfiai változók. A statisztikai elemzések során három hipotézis vizsgálatára került sor, ebből kettő igazolódott. Az eredmények rámutattak például arra, hogy a Z generáció férfi válaszadói körében az alacsonyabb környezeti ismeretszint és a gyakorlatban való ritkább alkalmazás gyakrabban társult a tehetetlenség érzésével. A női válaszadók körében a klímaszorongás tünetei – különösen a szorongás, a félelem és az alvászavar – szignifikánsan gyakoribbak voltak, míg a férfiaknál a dühkitörés jelent meg domináns reakcióként. A kutatás eredményei megerősítik, hogy a klímaszorongás többdimenziós jelenség: nemcsak pszichológiai, hanem generációs és társadalmi szempontból is különösen releváns a mai fiatalok mentális jólléte szempontjából.
A hiányzó adatok kezelése kiemelt jelentőségű a statisztikai modellezés és az empirikus kutatások pontosságának biztosítása érdekében. Különösen a területi paneladatok esetében kulcsfontosságú a megfelelő imputációs módszerek kiválasztása, mivel a hagyományos törlési eljárások jelentős adatvesztéssel és torzítással járhatnak. Tanulmányunkban egyváltozós paneladatok hiányzó értékeinek imputációját vizsgáljuk öt, különböző karakterisztikákkal rendelkező ismérv esetében, szimulációs kísérlet segítségével tesztelve tizenegy különböző, széles körben alkalmazott eljárást. Eredményeink alapján az adatok panel jellegét figyelembe vevő, peremeloszlásra építő módszerek általánosan jobb teljesítményt nyújtanak, függetlenül az adatok jellegétől. Következésképpen alkalmazásukat különösen ajánljuk a hiányzó területi adatok imputációjára, hiszen nemcsak a panelelemzések, hanem sok esetben a keresztmetszeti adatokra építő kutatások esetén is elérhető panelmegfigyelés a területi ismérvek tekintetében, amely karakterisztika figyelembevétele jelentősen javíthatja az imputálás és következésképpen a statisztikai eljárások megbízhatóságát. Kutatásunk rávilágít továbbá arra is, hogy az aggregált értékek ismerete nem feltétlenül javítja az imputálás pontosságát, valamint bármilyen csoportosításon alapuló technika hatékonysága erősen függ a csoportképzés relevanciájától.
A tanulmány a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) teljesítményét vizsgálja, az alul- és a túlárazottság kérdéseire fókuszálva. A Budapesti Értéktőzsde általános bemutatása után az alkalmazott módszertanok szemléltetése következik. A magyar tőzsdei nagyvállalatok vizsgálata két módon történik: egyrészről az európai iparági benchmarkadatok alapján szorzószámos elemzéssel, másrészről a reverse engineering elvén alapuló fordított értékelési módszer alapján. Az eredmények szerint az európai átlagos iparági benchmarkadatokhoz képest a vizsgált időperiódusban a magyar vállalatok részvényeiért a P/BV, a P/S és a P/E mutató tekintetében jelentős prémiumot fizettek a befektetők. A fordított értékelési módszerrel megállapítást nyert, hogy a vizsgált, 2013-tól 2023-ig tartó időszakban kivétel nélkül minden évben alulértékeltség volt jelen a magyar piacon.
