Az ötven év feletti lakosság egyik leggyakoribb, az életminőséget súlyosan rontó állapota az osteoporosis, aminek pontos pathomechanizmusa még a mai napig sem teljesen feltárt. Ma az életkorral együtt járó csonttömegvesztés lassításában az egyik legelfogadott gyógyszeres terápia a csontátépülésben fontos szerepet játszó osteoclastok blokkolása, az ún. antirezorptív szerek alkalmazása. Ezeket a szereket az osteoporosis mellett széles körben alkalmazzák metasztatikus csonttumorok, hiperkalcémiával társuló daganatok és más, fokozott osteoclast aktivitással társuló kórképek gyógykezelésében is. Az antirezorptív-kezelésben a leggyakrabban alkalmazott szer a biszfoszfonát csoport, azonban az utóbbi évtizedben a szelektív RANKL (receptor activator for nuclear factor-kappa B ligand), ellenes rekombináns monoclonalis antitest (denosumab) is széles körben alkalmazott. A két vegyület hatásmechanizmusa merőben eltérő. A biszfoszfonátok irreverzibilisen beépülnek a csont szervetlen vázába, és a csontátépülés során az osteoclastok ezeket bekebelezik, metabolizálják, de nem képesek teljesen lebontani. Végül olyan toxikus metabolitok képződnek a sejtben, amelyek súlyosan károsítják a sejtek cytosceletonját, a sejt nem képes a csontmátrixra tapadni, és végül apoptosis áldozata lesz. Ugyanakkor a denosumab a RANKL blokkolása révén az osteoclast neogenezist gátolja, és ezáltal a funkcióképes, differenciálódott, érett osteoclastok száma csökken, Tehát, amíg a biszfoszfonátok az érett OC sejteken hatnak, a denosumab az OC neogenezist állítja le. Az eltérő hatásmechanizmusok ellenére mindkét szer egyik, bár nem gyakori mellékhatása az invazív fogászati kezeléseket követő csontnecrosis, angol terminológiában osteonecrosis of jaws. Mivel mindkét szer az osteoclast aktivitást blokkolja, ezért nagy valószínűséggel a csontnecrozisért is elsősorban az OCL sejtek aktivitásának hiánya felelős. Ma még az ONJ evidenciákon alapuló kezelése nem adott. Több alternatív kezelési stratégiáról jelentek meg közlemények. Ezek közül az egyik a rekombináns h-PTH 1–34 hormonkészítmények (teriparatid) alkalmazása, amely ismételten beindíthatja a korábban blokkolt összehangolt csontátépülést.

In developed countries, osteoporosis is one of the most common debilitating conditions in the population over the age of 50. Unfortunately, the pathomechanism of the disease is still not fully understood. Nowadays, the administration of antiresorptive drugs blocking osteoclastic activity is the most commonly used medication to slow down the speed of the bone loss. One of the uncommon side effects of such drugs is the medication-related osteonecrosis of the jaw (MRONJ). Recently, a number of alternative therapeutic approaches has been tested and published, amongst them the recombinant human parathyroid hormone (rhPTH, teriparatide) use, which is turning into a promising treatment modality. According to certain meta-analyses, its pharmacological effect on increasing bone mineral density and controlling pathological vertebral fractures is superior to antiresorptive drugs; however, the so-called "off-label" application of teriparatide remains controversial. As intermittent administration of teriparatide stimulates bone formation, several animal and clinical studies indicated that systemic application of teriparatide shortened fracture healing time and improved quality of the callus and the newly formed bone. Furthermore, recently several clinical studies showed the beneficial effect of the intermittent rhPTH administration in the management of MRONJ. This article reviews the history of the anabolic effect of the low-dose rhPTH discovery, provides evidence-based data from animal and human studies, summarizes its biological mechanisms and the clinical benefits of the anabolic therapy and also their possible role in the management of MRONJ. The majority of the clinical data indicates that, in the case of therapy-resistant osteonecrosis, it may be worthwhile to apply short-term intermittent teriparatide therapy. Notwithstanding, more randomized clinical trials are necessary in order to confirm the efficacy and the safety of the use of teriparatide in the treatment of MRONJ. Orv Hetil. 2023; 164(36): 1406-1415.

OBJECTIVE:The aim of the current article was to present a radiographic method to determine the surface area of newly formed periodontal attachment, as well as to analyze volumetric and morphologic changes after regenerative periodontal treatment.METHOD AND MATERIALS:In this retrospective study, 11 singular intrabony periodontal defects were selected for minimally invasive surgical treatment and 3D evaluation. 3D virtual models were acquired by the segmentation of pre- and postoperative CBCT scans. This study determined the surface area of baseline periodontal attachment (RSA-A) and defect-involved root surface (RSA-D) on the preoperative 3D models, and the surface area of new periodontal attachment (RSA-NA) on the postoperative models. Finally, cumulative change of periodontal attachment (∆RSA-A) was calculated and Boolean subtraction was applied on pre- and postoperative 3D models to demonstrate postoperative 3D hard tissue alterations.RESULTS:The average RSA-A was 84.39 ± 33.27 mm2, while the average RSA-D was 24.26 ± 11.94 mm2. The average surface area of RSA-NA after regenerative periodontal surgery was 17.68 ± 10.56 mm2. Additionally, ∆RSA-A was determined to assess the overall effects of ridge alterations on periodontal attachment, averaging 15.53 ± 12.47 mm2, which was found to be statistically significant (P = .00149). Lastly, the volumetric hard tissue gain was found to be 33.56 ± 19.35 mm3, whereas hard tissue resorption of 26.31 ± 38.39 mm3 occurred.CONCLUSION:The proposed 3D radiographic method provides a detailed understanding of new periodontal attachment formation and hard tissue alterations following regenerative surgical treatment of intrabony periodontal defects.

Professor Jolán Bánoczy was a well-known and hugely respected dentist, scientist, teacher, colleague, and friend. Jolán was born on March 2, 1929, in Budapest, Hungary, into traditional, catholic, family and was raised based on the core Christian religious and ethical values. Her father, Hungarian, Dr. Sándor Bánoczy, a well-known dentist, worked at a private insurance company and ran a very busy, part-time private practice visited by the social elite in downtown Budapest; her mother, an American citizen, after spending her youth in the United States, devoted herself to her family and her only child. “I was born and raised in totally different world and social system. I was the only child of a well to do civilian family, receiving all what a loving father and a mother could give their daughter,”—professor Bánoczy mentioned in one of her interviews. A precocious child, Jolán was enrolled in the famous conservative catholic grammar school run by the Congregation Jesu–Loreto sisters and demonstrated herself as intelligent, hardworking student, with interests in art, literature, natural sciences, and an aptitude for foreign languages. She learnt French from a nun with a Sorbonne University degree; English—from an Irish sister; later, she advanced her German and French language skills as well as learnt some Italian during her family's annual summer vacations in Switzerland and Italy. In 1947, by the time Jolán Bánoczy graduated from the grammar school in the war-torn Budapest, she mastered four languages: Hungarian, German, French, and English. A proud owner of an excellent matriculation certificate, Jolán successfully passed her entrance exams to the Medical Faculty of the Pázmány Péter University, which has later become Budapest Medical University. Being well aware of the volatile politics in post-war Hungary, during her undergraduate studies, Jolán managed to remain politically neutral while continuing an active scientific life. In 1953, she was awarded her medical degree (MD) summa cum laude and was invited to pursue her career as an assistant to Professor Károly Balogh, the future founder of the first Hungarian dental faculty. Such exciting opportunity, however, was put on hold due to the military draft and an appointment as a chief medical doctor to one of the artillery brigades. Following the successful completion of the unwanted army service, Dr. Bánoczy was free to pursue her dream and join the faculty and Professor Balogh. Initially wanting to specialize as a dental surgeon, she was persuaded to consider Oral Medicine by Associate Professor Lászlo Sugár. Seeing it as the most general medicine-oriented dental subject, Dr. Bánoczy joined the Oral Medicine division in the Stomatology Department of the brand-new Faculty of Dentistry, established at the Medical University of Budapest (now Semmelweis University), founded in 1955. There, during 20 years of working alongside Prof. Sugár, Dr. Bánoczy's scientific interest was focused on clinical and histological studies of oral precancerous lesions. In the early years of the communist rule, when any knowledge of western languages was a rarity, Dr. Bánoczy's linguistic prowess became one of her greater assets and played a key role in launching her international scientific career. In 1957, a few months after the fall of Hungarian revolution, the results of the first case-control study were presented by Jolán in fluent German during an FDI meeting in Rome. Her presentation attracted a lot of international interest from both scientific and political perspectives: the mere fact of traveling west being permitted by the new communist government was both exceptional and remarkable. Making her successful debut in the international field defined Dr. Bánoczy's further scientific activities: widespread international correspondence with several leading researchers in the field of oral medicine and numerous foreign visits, especially to Denmark and Sweden. Subsequently becoming an active member of WHO oral leukoplakia group, she established a close, long-lasting cooperation with Prof. Pindborg, internationally renowned for his scientific achievements in oral histopathology. In 1971, Dr. Bánoczy defended her thesis on “Keratinization of the Oral Mucosa in Physiological and Pathological Circumstances” and was awarded a Ph.D. degree, “Candidate of Sciences” according to the then soviet system of honors. Following the retirement of the chairmen of Restorative Dentistry department, Dr. Bánoczy was appointed Professor and Chairperson of the clinic. Despite having not been involved in any research related to either operative dentistry or cariology, Prof. Bánoczy was not the one to shy away from the challenge: during the summer in 1974, prior to taking the position of the chair in September, she read over a thousand publications on cariology and operative dentistry and acquiring the most current knowledge in aspects of dentistry she was unfamiliar with. In addition to Prof. Bánoczy's follow-up studies on 670 cases of oral leukoplakia, controlled over 30 years, she presented the most extensive material and the longest follow-up for the disease. Determining clinical, histological, and ultrastructural characteristics of oral white lesions and risk factors of oral leukoplakia, she published over 80 scientific papers on oral precancerous lesions majority of which appeared in international journals. In her tenure as Professor of Restorative Dentistry, Dr. Bánoczy's scientific interests turned into a 30-year-long career dedicated to caries prevention and multiple long-term studies conducted among institutionalized Hungarian children. Her first major project on the caries-reducing effect of polyol-containing sweets in partnership with WHO and Finnish colleagues resulted in Hungarian xylitol studies being published in 1985 in Acta Odontologica Scandinavica. At that time in Hungary, there was a great debate on fluoride prophylaxis and particularly on water fluoridation. Prof Károly Toth conducted long-term salt fluoridation studies in Szeged. These studies, recognized worldwide, demonstrated a significant reduction in the caries incidence, among the participating children and culminated in the ORCA Congress organized by Prof. Toth in 1974, in Szeged. During the congress, Prof. Bánoczy was introduced to the head of the Borrow Foundation, a UK-based not-for-profit organization. Dr. Edgar Wilfried Borrow, a philanthropist, who combined his engineering skills with his farming experience, began to explore the possibilities of fluoridating milk to reduce the high prevalence of caries amont British children. Having the greatest respect for Prof. Bánoczy's outstanding scientific talent, an invitation to the board ensued, with Prof. Bánoczy becoming head of the board and the Chairperson—Trustee for years to come. The next comprehensive study of caries prophylaxis among the children in one of the largest orphanages in Hungary (Fot) was carried out in collaboration with the Borrow Foundation. Long-term consumption of fluoridated milk brought a considerable improvement in the incidence of caries among the children and teenagers: the follow-up studies after 5 and 10 years reported several clinical, epidemiological, and microbiological data and presented also the structural changes of dental enamel due to the long-term fluoridation. In 1976, Professor Bánoczy joined the ORCA, European Association for Caries Research; in 1986–1987 became a co-president organizing the 1987 ORCA congress in Budapest, and later was awarded an Honorary Member status in ORCA. Notwithstanding her extensive involvement in caries research and prevention, Prof. Bánoczy did not abandon her earlier scientific passion with oral leucoplakia. In 1978, following the submission of her dissertation “Clinicopathological Significance of Oral Leukoplakia” to the Hungarian Academy of Science, Prof. Bánoczy was awarded a Doctor of Science (Ds.C) title—a first Hungarian dentist to receive such a prestigious academic degree. Her celebrated monograph “Oral Leukoplakia”, summarizing more than 30 years of research and publications, was published in 1982, in English, and in 1986, in Japanese, reprinted (?) even now, in 2022, making Prof. Bánoczy one of the most cited authors in oral precancerous lesions. In 1980, Professor Bánoczy was elected Dean of the Faculty of Dentistry at Semmelweis University. With appointment, her scientific interest turned toward the evolution of dental education, the harmonization of dental education in Europe, and the curricular reforms within Central and Eastern Europe, which resulted in the publication of several innovative papers, and worldwide lectures on topics close to her heart. In 1991, Prof Bánoczy was elected the President of the Hungarian Dental Association. A mere 2 years after the collapse of the communist regime and the great political and social changes, she traveled extensively and became a regular representative on the General Assembly of FDI, IADR, ERO, and ADEE (Figure 1). Served well by her outstanding linguistic capabilities, Prof. Bánoczy was able to use her perfect English, French, German, and even Italian, when participating in debates during panel discussions, and became one of the most popular members of the scientific societies and the Hungarian “trademark”—both celebrity among the delegates and a personal friend of many at the same time. In early 1990s, during the volatile political and economic relationships, when multinational pharmaceutical companies explored their entry into Hungarian market, Prof. Bánoczy espoused close collaboration with international giants and was appointed as scientific advisor for Colgate Palmolive Co, Wrigley Co, A-Dec USA, Procter and Gamble, Glaxo-Smith-Kline, and GABA International. A true Hungarian patriot, she organized five national dental congresses, which boasted international participation: the ADEE Congress in 1990; the FDI/ERO Congress in 1994, in Budapest. From 1992 to 1993, she served as President of ADEE (Association for Dental Education in Europe). After her official retirement in 1999, as Professor Emerita, Dr. Bánoczy moved her office into the Department of Oral Biology, where she remained active, continuing her work, and publishing several papers (Figure 2). Despite her retirement, she punctually started her working day by 7:30 AM and continued working throughout the day. To acknowledge her contribution and continuing worldwide collaborations, in 2005, Prof. Bánoczy received an Honorary Membership to ADEE. Being the editor and one of the authors of the first Hungarian textbook of Preventive Dentistry, Prof. Bánoczy published more than 370 full papers, numerous abstracts, 2 monographs, over 30 books or book chapters in scientific and university teaching books and delivered over 400 lectures worldwide. In addition to being an honorary member of the American Dental Association (ADA), in 2005, in celebration of the 50th anniversary of the Dental Faculty, the rector of Semmelweis University presented Prof. Jolán Bánoczy with the prestigious lifelong achievement award, which took center spot among several awards previously presented by the University, the Hungarian Academy of Science, and the government. Prof. Bánoczy's personal life was equally fulfilling. After the first, short-lived marriage, she entered a lifelong love affair with a highly cultural, well-educated engineer, (Dr. Lászlo Pál “Laci”) her “majestic husband”, who had always lent support to Jolán's intensive scientific and social activities. In 1963, they had a son, Miklos (“Miki”) who, in his mother's footsteps, graduated from Semmelweis University with MD degree, and later on provided Jolán with the gift of two grandchildren. An eternal optimist, with a great sense of humor, Prof Bánoczy gracefully accepted her physical decline. Her strong religious beliefs and values supported her optimism and hope that, after passing onto the Great Beyond, she would meet her parents and her beloved husband. On the 31st of August 2016, at the age of 88, Prof Bánoczy peacefully passed away. Although gone, her memory, charisma, and professionalism will remain in the hearts and minds of not only her closest ones but of Hungarian and international communities, where she has left an everlasting impression on people, whether they knew her in person or were affected by her dedication and continuous service in the fields of dentistry and oral leukoplakia. István Gera: Conceptualization; writing – original draft; writing – review and editing. The free access publication of this paper was financed by a grant of Semmelweis University's Library. I would like to thank Professor Andrew Spielman for encouraging me to commemorate Professor Jolan Banoczy’s life-long achievements. The peer review history for this article is available at https://publons.com/publon/10.1111/odi.14462.

A nemrégiben bevezetett, a parodontitis osztályozására vonatkozó 2017. évi szakmai állásfoglalás több meghatározást és diagnosztikai megközelítést változtatott meg a fogágybetegség klasszifikációjában. Ezeket tavaly összegezték és közzétették a magyar tudományos médiában. Az új osztályozás egyik kulcseleme, hogy paradigmaváltást hozott létre és új perspektívákat nyitott meg a plakk okozta parodontális megbetegedések értelmezésében. A plakk okozta parodontitis esetében az új osztályozás nemcsak a betegség súlyosságát és mértékét, de a komplexitását és a páciens egyéni kockázatát is számításba veszi. Bölcs döntés volt bizonyítékon alapuló klinikai irányelveket létrehozni a gyakorló fogorvosok számára, mely leírja hogyan kezeljünk egy előrehaladott, I–III. stádiumú fogágybetegségben szenvedő pácienst. Az EFP munkacsoportok konszenzusa alapján a közelmúltban egy nagyon részletes iránymutatást tettek közzé a J. Clinical Periodontology (2020; 47: 4–60) cikkében. Ezek az ajánlások az átfogó parodontális kezelés teljes menetére kiterjednek. A cél: Az EFP protokoll magyar összefoglalásának célja az 55 oldalas EFP S3 szintű klinikai gyakorlati útmutató (S3 Level Clinical Practice Guideline, S3 CPG) rövid összefoglalása a magyar fogorvosok és kutatók számára. Eredmény: Az S3 CPG előre kialakított, lépésenkénti megközelítést alkalmazott a parodontitis I–III stádiumának kezelésére. Konszenzus született az ajánlásokról, amelyek kiterjednek a járulékos beavatkozásokra a terápia minden szakaszában. A kezelés megtervezése a következőkre összpontosít: a) viselkedésbeli változások, supragingivalis biofilm, ínygyulladás és rizikótényezők kontrollja; b) supra- és subgingivalis eszközhasználat kiegészítő terápiákkal vagy anélkül; c) parodontális sebészi beavatkozások különböző típusai; d) a szükséges fenntartó parodontális terápia, hogy az előnyöket hosszú távon tudjuk garantálni. A parodontális ellátás főbb elemeit összefoglalja ez a magyar változat. Következtetés: Ez az S3 irányelv a közzétételkor rendelkezésre álló bizonyítékok alapján összefoglalja a parodontitis kezelésére és a parodontális egészség fenntartására rendelkezésre álló leghatékonyabb módszereket.

The recently introduced 2017 World Workshop on the Classification of Periodontitis, changed several definitions and diagnostic approaches. Those were summarized and published in the Hungarian scientific media last year. One of the key elements of the new classification is to make a paradigm change and new perspectives in the understanding of the whole plaque related periodontal diseases. For plaque related periodontitis, the new classification incorporated stages and grades of disease, aiming to describe not only disease severity and extent but also its complexity and the contributing risk factors. Therefor it was wise to formulate evidence-based clinical guidelines for practitioners how manage advanced (stage II–III) periodontitis. The EFP Work Groups based on their panel discussions has recently published a very detailed guideline in the J. Clinical Periodontology (2020; 47: 4–60). Those recommendations cover the whole course of comprehensive periodontal treatment. The aim: of the Hungarian summary of the EFP protocol is to briefly summarize the 55 pages EFP S3 Level Clinical Practice Guideline (S3 CPG) for the Hungarian dentists and scholars. Results: The S3 CPG for the management of stages I, II and III periodontitis used a pre-established stepwise approach to therapy based disease stages. Consensus was achieved on recommendations covering incremental, interventions in all steps of therapy. Treatment planning is focusing on – a) behavioural changes, and supragingival biofilm, gingival inflammation and risk factor control; – b) supra- and sub-gingival instrumentation, with and without adjunctive therapies) different types of periodontal surgical interventions; and – d) the necessary supportive periodontal care to extend benefits over time. Those major elements of periodontal care is briefly summarized in this Hungarian version. Conclusion: This S3 guideline summarizes according to the available evidence at the time of publication the available and most effective methods to treat periodontitis and to maintain periodontal health.

Háttér: A dentális plakk eltávolítása fontos szerepet játszik a szájüregi egészség fenntartásában. Ezen cél eléréséhez számos elektromos és kézi fogkefét fejlesztettek ki, ám még a mai napig is eltérő vélemények és kutatási eredmények látnak napvilágot az említett eszközök prioritásának vizsgálata során. Célkitűzés: Az elektromos és kézi fogkefék összehasonlítása parodontális paraméterek és biztonságosság alapján. Vizsgálati módszer: A MEDLINE és EMBASE (2014 májusáig bezárólag) elektronikus adatbázisainak kulcsszavak segítségével történő szűrése a témába illő közlemények felkutatásához. A beválogatási kritériumok az alábbiak voltak: randomizált kontrollált klinikai vizsgálat, felnőtt korú populáció, legalább 15 maradó fog jelenléte. A fogorvos vagy szájhigiénikus általi tisztítást, illetve a tükörszimmetrikus vizsgálatokat kizártuk. Az elsődleges vizsgálati paraméterek a plakk és gingivális indexek változásai, míg a másodlagosak a klinikai szondázási mélység (PPD) változása, a fogkefék biztonságossága és a publikációk minőségi értékelése voltak. Az intervenciós hatás nagyságának kifejezésére a standardizált átlagos különbséget (SMD) használtuk 95%-os konfidencia intervallummal, random hatás modell segítségével. Eredmények: Az elektronikus keresés 173 találatot adott, melyből végül 21 tanulmány 1500 résztvevő alannyal került beválogatásra a meta-analízisbe. Mind az elektromos, mind a manuális fogkefék biztonságosnak bizonyultak komoly lágy- és keményszöveti mellékhatások nélkül. Az elektromos fogkefék általánosságban hatékonyabban távolították el a lepedéket (–9%) és csökkentették a gingivitist (–6%) és fogkőképződést. A plakk indexnél az SMD –0,40 (95% CI: –0,95, –0,16), míg a gyulladásos indexeknél –0,29 (95% CI: –0,56, –0,03) volt az elektromos fogkefe javára. A PPD csökkenésében nem volt szignifikáns különbség. Az elektromos fogkeféket tovább osztva működési elv alapján elmondható, hogy az oszcilláló-rotáló (pulzáló), a szónikus, illetve az ultraszónikus fogkefék lepedék-eltávolítása szignifikánsan jobb volt, mint a kézi fogkeféké. Ugyanez már nem mondható el az ellen-oszcilláló és az ionizáló fogkefékről. A vizsgálatok minőségi értékelése rávilágított, hogy a publikációk nem teljesen részrehajlásmentesek, ezért egyetlen tanulmány sem felelt meg a legmagasabb minőségi kritériumoknak. Következtetések: A vizsgált oszcilláló-rotáló és rezgő fogkefék statisztikailag hatékonyabbak a kézi fogkeféknél, bár ezen előny klinikai relevanciája kevéssé ismert. Megfelelően instruált és motivált pácienseknél az elektromos fogkefe előnye megszűnik, ami megerősíti az egyénre szabott szájhigiénés oktatás jelentőségét. Továbbá a vizsgálatok nagyfokú metodikai heterogenitást mutatnak, így a statisztikai feldolgozásából nyert klinikai következtetéseket óvatosan kell kezelni.

Oral candidiasis is the most common oral opportunistic infection caused by a yeast, Candida albicans. As Candida albicans is a member of the normal oral flora and its prevalence is around 40% among humans, the pathogenesis is still not clear. The aims of the publication were, to make an attempt to overview the potential systemic and local risk factors of this opportunistic infection and also to summarise its clinical manifestations in the oral cavity. Several local and systemic factors are known that can convert the saprophytic yeast to active pathogenic state. Oral candidiasis is divided into primary and secondary infections. Candida can adhere and penetrate the epithelial lining of the oral mucosa. The local predisposing factors facilitate the adherence and growth of the yeast, while systemic predisposing factors negatively affects the innate and adaptive immune system that control the growth of the yeasts. Several clinical manifestations can be distinguished. There are acute and chromic forms. The most severe form is the acute pseudomembranous candidiasis (thrush). It is a true primary infection that mostly affects severely compromised subjects. Its chronic forms mostly present in patients infected with human immunodeficiency virus (HIV). AIDS patients can be affected by a therapy resistant long term pseudomembranous Candida infection. The other clinical forms of disease are erythematous candidiasis, chronic plaque-type and nodular candidiasis. The most common clinical form is the so called denture stomatitis. Also some other Candia associated oral diseases – like median rhomboid glossitis and cheilitis angularis are recognized. The clinical diagnosis is relatively simple based on its characteristic clinical signs and subjective symptoms. The laboratory confirmation of the Candida infections is more difficult, as the Candida genus is part of the normal flora. Cytological smear techniques and culturing are the most common laboratory techniques. The disease management is complex and sometimes is really challenging. It is important to identify and if it is possible eliminate the predisposing factors. The most commonly used antifungal drugs belong to the groups of polyenes or azoles. It is because the majority of oral fungal infections affect only the superficial layers of oral mucosa the first choice of therapy should be the topical application of the antifungal drugs, because the majority of antifungal drugs have several systemic side effects.

Background: Triethylene glycol dimethacrylate (TEGDMA) monomers released from resin matrix are toxic to dental pulp cells, induce apoptosis, oxidative stress and decrease viability. Recently, mitochondrial complex I (CI) was identified as a potential target of TEGDMA. In isolated mitochondria supported by CI, substrates oxidation and ATP synthesis were inhibited, reactive oxygen species production was stimulated. Contrary to that, respiratory Complex II was not impaired by TEGDMA. The beneficial effects of electron carrier compound methylene blue (MB) are proven in many disease models where mitochondrial involvement has been detected. In the present study, the bioenergetic effects of MB on TEGDMA-treated isolated mitochondria and on human dental pulp stem cells (DPSC) were analyzed. Methods: Isolated mitochondria and DPSC were acutely exposed to low millimolar concentrations of TEGDMA and 2 μM concentration of MB. Mitochondrial and cellular respiration and glycolytic flux were measured by high resolution respirometry and by Seahorse XF extracellular analyzer. Mitochondrial membrane potential was measured fluorimetrically. Results: MB partially restored the mitochondrial oxidation, rescued membrane potential in isolated mitochondria and significantly increased the impaired cellular O2 consumption in the presence of TEGDMA. Conclusion: MB is able to protect against TEGDMA-induced CI damage, and might provide protective effects in resin monomer exposed cells.

A seven-year-old girl was referred to the Department of Periodontology of the Semmelweis University with a symmetric bilateral, painless, non-inflammatory diffuse enlargement on the lingual aspects of her lower jaw. The family history revealed that her mother and elder sister had Recklinghausen's disease with typical characteristic dermatological signs and they are registered by the National NF Registry. Extraoral examination revealed an evident protrusion of the lips. Intraorally, the buccal gingiva around the upper and lower teeth appeared normal. The little patient had neither dermal nor oral mucous membrane signs characteristic of NF1. With the consent of her parents, the lingual firm mass of gingival enlargement was excised under local anesthesia and the removed tissue was histologically analyzed. The histology approved the clinical diagnosis as solitary neurofibroma. The postoperative healing was uneventful. Because of her very young age and the subtotal excision of the tumor, the patient has been regularly monitored. After one and a half years, recurrence or other sign of tumor regrowth have not been observed. The panoramic radiograph showed normal bone morphology and an age-related dental status with mixed dentition and undisturbed tooth eruption. The present case with a midline bilateral diffuse gingival overgrowth in the mouth of a 7-year-old girl without any characteristic dermatological signs in a family with genetically proven Recklinghausen's disease is very rare and unique in the literature. Orv Hetil. 2020; 161(22): 924-930.

A hirtelen kialakuló ínyhiperplázia aggodalomra adhat okot, mivel gyakran malignus vérképzőszervi megbetegedések első tünete, például akut mieloid, monociter vagy limfoid leukémiának. Cikkünk egy 35 éves nő páciens esetét mutatja be, aki két nap alatt kialakult „strawberry gingivitis” tüneteivel jelentkezett 2016 októberében. A különböző hematológiai és immunológiai vizsgálatok azonban kizárták a rosszindulatú vérképzőszervi betegség lehetőségét. Ezt követően helyi érzéstelenítésben hagyományos gingivektómiát végeztünk, majd a teljes eltávolított szövetet hisztológiai vizsgálatra küldtük. A szövettani diagnózis nem specifikus piogén granulóma volt. A beavatkozást követő gyógyulás zavartalan volt, három hét alatt teljes reepithelializáció következett be, recidiva pedig nem alakult ki. Azonban a páciens fizikai állapota tovább romlott és egyre több szerv vált érintetté. Kiegészítő vérvizsgálatok, immunológiai tesztek és egy EBV infekcióra pozitív teszt eredményeként a mononucleosis infectiosa lehetősége merült fel, amely több hétre hátráltatta az adekvát terápia kezdetét. Végül január közepén a klinikai tünetek (strawberry gingivitis, sinus- és fülfertőzés, nyeregorr, tüdőgyulladás, nyálmirigy duzzanat) alapján megszületett a Wegener granulomatosis diagnózisa, melyet az anti-neutrophil citoplazmatikus antitest (c-ANCA teszt) és a submandibularis nyálmirigyből vett pozitív biopszia igazolt. Ekkorra a páciens nagyon súlyos állapotban a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati Klinikájára került, ahol masszív kortikoszteroid és immunszuppresszív terápiában részesült. A GPA szokatlanul generalizált formát öltött, a legtöbb szervet és a láb nagy ereit is érintette, az alsó végtag véráramlása megszűnt. Végül a hatékony immunszuppresszív és vazodilatációs terápiának köszönhetően a páciens általános állapota és tüdőérintettsége javult, a láb vérkeringése helyreállt és a nyálmirigy-duzzanat megszűnt. Esetünkben többhetes késlekedést okozott a nem specifikus hisztológiai eredmény és a magas anti-EBV és anti-CMV antitest titer, mely felvetette a mononucleosis infectiosa lehetőségét. A GPA gyors progressziója, generalizálódása és potenciálisan halálos volta miatt létfontosságú, hogy a fogorvosok felismerjék a betegség tüneteit és a helyes diagnózis mielőbb megszülessen. Az ínyhiperplázia tehát egy szisztémás betegség első jele lehet, és az időben felállított helyes diagnózis lehetővé teszi az adekvát terápia mielőbbi elkezdését.

Közleményünk első részének fő célja a parodontitisszel társuló szisztémás betegségek új osztályozását összefoglalni. Ebbe tartoznak a dentális plakk okozta parodontitis lefolyását befolyásoló kórképeket, illetve azokat az örökletes és szerzett állapotokat, betegségeket, amelyek a dentális biofilm jelenléte nélkül okoznak parodontális szöveti destrukciót. Összefoglaljuk az eset-definíciókat és diagnosztikai fogalmakat. Az új klasszifikáció a diabétesszel vagy dohányzással társuló parodontitist nem sorolja a szisztémás betegségekkel társuló kategóriába, hanem inkább mint a plakk okozta parodontitis fontos módosító rizikófaktoraként definiálja és a parodontitis osztályba sorolását meghatározó tényezőként kategorizálja. A parodontális fenotípus fontosságát hangsúlyozva egy teljesen új ínyrecesszió klasszifikációt vezettek be. Tudományosan továbbra sem bizonyított, hogy a traumatizáló occluziós erők parodontális tapadásveszteséget vagy ínyrecessziót okoznának. A biológiai szélesség fogalmát felváltotta a supracrestal tissue attachment definíció, amely magába foglalja a junctionális epithelium és subracrestalis kötőszövet egységét. A subracrestalis kötőszövetbe benyúló restaurátumszél gyulladást okoz és parodontális tapadásveszteséghez vezet. A közlemény második része a peri-imlant állapotok és betegségek első tudományos evidenciákon alapuló klasszifikációját foglalja össze. Megfogalmazza a peri-implant egészség, peri-implant mucositis, peri-implantitis valamint az implantátumok körüli kemény és lágyszövet hiányok pontos definícióját. A peri-implant egészségre jellemző a gyulladás összes jelének (eritéma, ödéma, szondázási vérzés vagy suppuracio) teljes hiánya. Bizonyított, hogy a peri-implant mucositis elsődleges oka a dentális plakk. A peri-implant mucositis jellemző első tünete a már gyenge szondázáskor fellépő vérzés, az ínyduzzanat, amely révén növekszik a szondázási mélység is. A peri-implantitis olyan plakk okozta gyulladás, amelyben a peri-implantális lágyszövetek gyulladása az implantátum körüli alveoláris csontszövet progresszív pusztulásával társul. Jellegzetes klinikai tünete a pozitív bleeding on probing teszt, a tasakmélység növekedésével társuló suppuració, lágyszövet recesszió és radiológiai csontveszteség. Az implantátumok körüli egészséges keratinizált gingiva állapota meghatározó az implantátumok hosszútávú stabilitásában és a páciensek komfort-érzetének fenntartásában.

Jelen közlemény célja, hogy a magyar fogorvosok számára magyar nyelven összefoglalja azt az új klasszifikációs rendszert,amelyet az American Academy of Periodontology (AAP) és a European Federation of Periodontology (EFP) általszervezett World Workshop on the Classification of Periodontal and Peri-implant Diseases and Conditions dolgozott kiközel kétéves előkészítő munkával. A 2017. november 9–11. között Chicagóban megrendezett záró konferencián a négymunkabizottság által összeállított, 19 elemző közlemény alapján megalkotott négy konszenzus riport foglalja össze a fogágybetegségeinek és az implantátum körüli parodontális szövetek állapotának és betegségeinek legújabb klasszifikációsrendszerét. A teljes anyag a Journal of Clinical Periodontology. 2018;45:45(Suppl 20) különszámában került közlésre.A fogágy és a peri-implantális szövetek állapota és betegségei legújabb klasszifikációjának alapja az elmúlt évtizedbenfelhalmozódott kutatási eredmények és klinikai megfigyelések rendszerbe foglalása. Ezek alapján értékelték át azAAP 1999-es parodontális klasszifikációt. A két legfontosabb változat az új klasszifikációs rendszerben, hogy pontosanleírja és definiálja az egészséges parodontium különböző stádiumainak kritériumait, valamint részletesen leírja és definiáljaa fogászati implantátum körüli kemény- és lágyszövet állapotokat és patológiás folyamataikat. Ezen belül számosmódosítást hajtottak végre. A magyar verzió első része az AAP–EFP közlemények alapján az egészséges parodontiumés a gingiva betegségeinek legújabb klasszifikációját foglalja össze. A második rész a rögzítő apparátus betegségeivelés az implantátum körüli parodontális állapotok rendszerezésével foglalkozik.

Cél: Jelen klinikai vizsgálat célja, hogy nem kárieszes cervikális lézióval (NCCL) társuló Miller I–II típusú tükörszimmetrikus ínyrecessziók műtéti korrekciója során megvizsgáljuk, hogy egy nanotechnológiás polimerlakkal fedett üvegionomer tömőanyag (GIC) milyen sikerrel használható NCCL komplex sebészi-restauratív ellátásában. Továbbá vizsgáltuk, hogy a kötőszöveti graft (SCTG), illetve zománc mátrix derivátum (EMD) használata javít-e az eredményeken.Anyag és módszer: 20 parodontálisan egészséges páciens, 40 tükörszimmetrikusan elhelyezkedő NCCL-val rendelkező Miller I–II típusú ínyrecesszióját vizsgáltuk. A főbb vizsgálati paraméterek a recesszió mélysége (AGR) és szélessége (IRSZ), klinikai tapadási nívó (CAL), tasakmélység (PD), ínyvérzési index (BOP) és szubjektív fognyaki érzékenység (DE) voltak. A pácienseket elektronikus randomizációval műtét előtt két csoportra osztottuk annak eldöntésére, hogya mindkét oldalon alkalmazott módosított koronálisan elcsúsztatott lebenytechnikát (MCAF) SCTG-tal (MCAT-SCTG csoport), vagy EMD-mal (MCAT-EMD csoport) egészítsük ki. További elektronikus randomizáció alapján a töméssel ellátandó oldalakat választottuk ki. A teszt oldalon (T) Equia® (GC Europe, Leuven, Belgium) tömőanyag került behelyezésre, míg a kontroll oldalon az abradált dentin felszínén csupán gyökérsimítást végeztünk.Eredmények: Műtétek után hat hónap elteltével mindkét sebészi technika a T és K fogaknál is statisztikailag szignifikánsan csökkentette az AGR-t és IRSZ-t és javította a CAL-t (p ≤ 0,05). A fognyaki fedés mértéke az MCAF-SCTG csoportban közel megegyezett a T (76,92 ±19,23%) és a K oldalon (73,07 ±21,93%). Az MCAF+EMD csoportban viszont a T oldal (40,0 ±32,0%) elmaradt a K oldal (66,66 ±35,0%) értékeitől. A BOP értékek statisztikailag szignifikáns mértékben emelkedtek T oldali fogaknál a K oldalhoz képest, sebészi terápiától függetlenül. A PD értékek romlottaka T oldalon a K oldalhoz képest, sőt a PD növekedés statisztikailag szignifikáns mértéket öltött a SCTG csoportban az EMD csoporthoz képest. A DE minden csoportban statisztikailag szignifikánsan csökkent, kivéve az MCAF-EMD K csoportját, ahol a csökkenés nem volt szignifikáns.Következtetések: Vizsgálati eredményeinket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy ínyrecesszió fedésére töméssel vagy tömés nélkül mindkét sebészi módszer alkalmas volt. A fognyaki érzékenység csökkentésére az MCAF-EMD tömés nélkül nem elegendő. A vizsgált nanotöltésű polimerlakkal fedett GIC alkalmazása bármelyik műtéti technika kiegészítéseként jelentősen csökkentette a fognyaki érzékenységet, ugyanakkor szubgingivális kiterjesztése nagyobb szondázási tasakmélységgel és gyulladásra utaló magasabb ínyvérzési értékekkel társul.

Candidiasis oris a leggyakoribb opportunista infekció, amelyet egy gomba, a Candia albicans okoz. Mivel a Candida albicans tagja a normális orális flórának, és gyakorisága különböző népcsoportokban 40% körül mozog, a patogenezise még mindig nem teljesen tisztázott. Jelen közlemény célja, hogy összefoglalja e gyakori opportunista infekció potenciális lokális és szisztémás rizikófaktorait, valamint áttekintse a különböző orális klinikai manifesztációit. Számos lokális és szisztémás hajlamosító tényező ismert. Az orális candidiasis előfordulhat akár mint primer, akár secunder infekció. A gomba képes megtapadni a hámon és penetrálni a nyálkahártyát. A lokális prediszponáló faktorok elősegítik a gomba megtapadását és növekedését, míg a szisztémás tényezők negatívan hatnak a természetes vagy szerzett immunitásra, amely felelős a gomba terjedésének kontrolljában. Több klinikai manifesztációja ismert. Előfordulhat akut és krónikus formában. A legsúlyosabb formája a pseudomembranous candidiasis. Ez valódi primer infekció, amely többnyire csak súlyos immunhiányos egyénekben alakulhat ki. A krónikus forma is leggyakrabban AIDS-es betegekben fordul elő. Ilyenkor gyakran találkozhatunk terápia- rezisztens, nagyon hosszú ideje fennálló állhártyás Candida fertőzéssel. A betegség egyéb klinikai formái közé tartozik az erythemas candidiasis, a krónikus nodularis vagy plakkos candidiasis. A leggyakoribb klinikai forma a stomatitis protetika (denture stomatitis). További Candida asszociált szájnyálkahártya betegség a cheilitis angularis és a glossitis mediana rhombica. A klinikai diagnózis a jellegzetes objektív és szubjektív klinikai tünetek alapján legtöbbször egyszerű. A Candida-infekció laboratóriumi identifikálása azonban nem egyszerű, elsősorban azért, mert a Candida tagja a normál szájflórának és így sok egészséges egyénben is kimutatható. A leggyakoribb laboratóriumi diagnosztika technikák közé tartozik a kaparékból nyert citológiai vizsgálat és a gomba tenyésztése. A betegség kezelése komplex és sokszor komoly kihívást jelent az orvos számára. Fontos, hogy feltárjuk és amennyiben lehetséges, elimináljuk a hajlamosító tényezőket. A leggyakrabban használt gombaellenes szerek a polyen és azol csoportba tartoznak. Mivel a legtöbb orális Candida-infekció csak a felszínes nyálkahártya rétegeket érinti, elsőnek lehetőleg helyi gombaellenes kezelést alkalmazzunk. Ez annál is inkább indokolt, mert nagyon sok gombaellenes készítménynek komoly mellékhatásai lehetnek.

The objective of this case presentation is to present a case of a phenytoin associated gingival fibromatosis in a 14 years old girl and the results of its comprehensive periodontal-orthodontic therapy. An attempt was also made to summarize the literature background of the clinical features and mechanism of drug induced gingival overgrowth. The gingival overgrowth is a common side effect, following the long term administration of anticonvulsant drugs, calcium channel blockers, and immunosuppressant drugs (phenytoin, nifedipine, and cyclosporine) to control epilepsy, hypertension, and organ transplant rejection respectively. The pathogenic mechanism has been intensively studied by numerous authors but it is still not totally understood. It is common in the pharmacological action of the three chemically totally different molecules that they suppress the cation channels (Na+, Ca++) in in the fibroblasts that control the active folic acid uptakes. The folic acid has a key role in controlling the MMP enzymes expression by the gingival fibroblast. Nevertheless alteration in the expression of different pro and anti-inflammatory cytokines have also been documented. Those molecules also have a direct stimulatory effect on the gingival fibroblast to synthesize excessive amount of collagen. In the presented case our patient had severe postnatal complications and at the age of three developed epilepsy (grand mal) that was difficult to control and finally at the age of 8 neurologist decided to administer phenytoin. The patient showed up at the Periodontal Department of Semmelweis University at the age of 14 complaining of severe gingival enlargement, speech difficulties and complicated tooth eruption. After initial motivation a series of external and internal bevel gingivectomy as well as apically repositioned flap surgeries were performed to remove the fibrotic gum, to assist permanent tooth eruption and re-establish the normal morphology of the gingiva. Originally patient had an Angle Class II malocclusion but due to the fibrotic gingiva the normal tooth eruption was also severely hampered. The orthodontic therapy was provided by the Department of Pediatric Dentistry and Orthodontics of Semmelweis University. The Angle class two malocclusion and the buccal position of the upper front teeth were corrected with bimaxillary fixed orthodontic appliances and after another three years the than 19 years old patient’s periodontal and dental condition as well as her self-esteem has been finally restored.

PURPOSE:The rationale of using platelet-rich plasma (PRP) in reconstructive periodontal surgery is to amplify or accelerate the wound healing through the growth factors contained in platelets. On the other hand, bacterial colonisation of membranes may negatively affect the healing process. The aim of this study was to evaluate bacterial contamination of non-bio-resorbable membranes (ePTFE) used for regenerative periodontal therapy of intrabony defects and the clinical attachment level (CAL) gain with or without PRP.MATERIALS AND METHODS:Seventeen patients were treated with a natural bone mineral (NBM) and guided tissue regeneration (GTR) with an ePTFE membrane (NBM + GTR group; ie, control group), while in another 17 patients PRP was additionally applied (NBM + PRP + GTR group; ie, test group). Furthermore, the retrieved membranes were analysed for the presence of periodontopathogens and data were related to the gain of clinical attachment. In addition, the in vitro sensitivity of selected microbes to PRP was checked by using agar diffusion test.RESULTS:Aggregatibacter actinomycetemcomitans and Porphyromonas gingivalis were not detected in the PRP group whereas in the controls A. actinomycetemcomitans was detected in five patients (p = 0.022) and P. gingivalis in two cases (difference not statistically significant, p = 0.242). Detection of A. actinomycetemcomitans was not associated with less CAL gain. If the samples were positively tested for Prevotella intermedia/nigrescens and/or P. gingivalis, the CAL gains were lower compared with the negative samples (p = 0.002). PRP did not show any inhibitory effect on bacterial growth in vitro.CONCLUSION:Within their limits, the present results appear to suggest that the presence of P. intermedia/nigrescens and/or P. gingivalis at the regenerated site may negatively influence the clinical outcomes. However, the potential influence of PRP on bacterial colonisation and the impact on the clinical outcome is still unclear and remains to be elucidated.

A közlemény célja bemutatni egy hidantoin származékkal kezelt 14 éves kislány súlyos ínyhiperpláziás esetét, teljeskörű parodontális és fogszabályozó kezelésének menetét és eredményét, valamint áttekinteni a gyógyszer okozta ínymegnagyobbodások feltételezett patomechanizmusának irodalmát. Az ínymegnagyobbodás gyakori mellékhatása több krónikusan alkalmazott gyógyszernek. Korábban gyakori volt epi- lepsziás gyermekek hidantoin származékok okozta fibrotikus ínymegnagyobbodása, viszont a terápiás protokollok változása következtében az utóbbi években már alig találkozhatunk ilyen fiatal epilepsziás pácienssel. Ezért tartjuk érdemesnek egy hidantoin származékkal kezelt epilepsziás kislány esetének bemutatását, ahol a közel 6 éves komplex parodontális és fogszabályozó kezeléssel sikerült visszaadni a kislány életkedvét, önbecsülését és javítani pszichés állapotát. Esetismertetés: Egy 14 éves epilepsziás leánygyermek 2013-ban jelentkezett súlyos, mind a két állcsontra kiterjedő, homogén, fibrotikus ínymegnagyobbodással. A nagyrohamos epilepszia miatt a gyermek nyolcéves kora óta szedett hidantoin származékokat. A jelentős ínyduzzanat korlátozta a fogak előtörését, jelentős fonációs zavart okozott, valamint lelkileg is megterhelte a kis pácienst. Helyi érzéstelenítésben a maxilla frontális szextánsában, apicálisan elcsúsztatott lebenytechnikával laterálisan, illetve a mandibulán belső fordított gingivectómiával több lépésben távolítottuk el a fibrotikus ínytömeget. Mivel a megnagyobbodott íny jelentős mértékben zavarta a fogak előtörését, és a gyermeknek Angle II típusú szkeletális ortodonciai rendellenessége volt, a sebészi fázist követően a két felső caninus buccalis ektópiás pozícióját bimaxilláris direktbond készülékkel korrigáltuk, és közel hároméves fogszabályozó kezelést követően, az akkor már 19. életévébe lépő fiatal fogászati-parodontális státusa, okklúziója teljesen rendeződött.

Data from epidemiological and clinical studies published in the past two decades indicate certain association between periodontal disease and increased risk for preterm birth or low birth weight. Although the strength of those observed associations is weak, periodontitis today is considered as one of the potentially modifiable risk factors for adverse pregnancy outcomes. The aims of the publication are to summarize the epidemiological and clinical evidence for the impact of periodontal disease on adverse pregnancy outcomes and to make an attempt to overview the potential biological mechanism behind this association. The majority of epidemiological and clinical studies found certain negative effect of poor maternal periodontal condition on the incidence of low birth weight, preterm birth, pre-eclampsy, restricted foetal growth or even stillbirth. Two possible biological pathways have so far been identified: 1) the direct dissemination of the periodontal pathogens or their toxic by-products which reach the foetal-placental unit, and 2) an indirect mechanism when the circulating systemic inflammatory mediators induced by the periodontal inflammation can provoke secondary inflammation and foetal damage in the amnion. The periodontal therapy applied during the second or third trimesters has not been proven to reduce the incidence of any adverse pregnancy outcomes in pregnant women. A much more prophylaxis-oriented approach in periodontal treatment is needed. The adequate periodontal therapy should be completed before the conception to provide benefit to the pregnant women and also the new born baby.

Objectives. Earlier studies demonstrated that dental resin monomers lower cellular viability and provoke oxidative stress. Reactive oxygen species (ROS) formation has a key role in triethylene glycol dimethacrylate (TEGDMA) induced adverse reactions. In the present study the effects of TEGDMA on mitochondrial functions were investigated to identify a direct molecular target for cytotoxicity. Methods. Mitochondria were isolated from guinea pig brain. The most important bioenergetic parameters, oxygen consumption, membrane potential (Delta psi(m)), and ATP production were assessed. Mitochondrial H2O2 production and elimination and the NAD(P)H level reported on redox balance. Results. Mitochondria were supported with respiratory substrates to be oxidized by either Complex I (CI) or Complex II (CII). Delta psi(m) was depolarized, respiration and ATP production was greatly diminished when applying CI substrates in the presence of TEGDMA. The same parameters remained essentially unaffected when CII substrate plus TEGDMA were applied. H2O2 production by mitochondria was significantly stimulated by TEGDMA in the presence of CI substrates. In the presence of TEGDMA mitochondrial elimination of exogenous H2O2 was impaired. When CII substrate supported the mitochondria in the absence of ADP the H2O2 generation was decreased. NADH autofluorescence results also demonstrated the inhibitory effect of TEGDMA on CI activity. Significance. TEGDMA inhibits CI in the respiratory chain, which explains effects induced by TEGDMA on redox homeostasis, apoptotic and necrotic cell deaths described in previous studies. Identification of the molecular target of TEGDMA may influence the development of relevant biomaterials and may induce new therapeutic strategies to control the adverse effects of resin monomers. (C) 2018 The Author(s). Published by Elsevier Inc. This is an open access article under the CC BY-NC-ND license (http://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/4.0/).