The following narrative review examines the significance of depressive disorders in the development of cardiovascular disease and type 2 diabetes, and draws attention to the fact that patients with depression constitute a risk group from a cardiometabolic perspective. The mortality rate among patients with depression is approximately twice that of the control population. Most of the excess mortality is related to cardiovascular disease and suicide. Risk factors for cardiometabolic diseases, metabolic syndrome, reduced physical activity and fitness, and smoking are also more common in patients with depression. The pathomechanism between depression and metabolic syndrome is multifactorial: neurobiological, endocrine, inflammatory, behavioral, and developmental effects—especially the lifelong consequences of early childhood trauma—play an important role. Early markers of cardiometabolic disease in patients with depression include changes in body composition, particularly a noticeable increase in intra-abdominal and epi-/pericardial adipose tissue. Depression associated with chronic physical illness can be treated in the same way as depression without physical illness. Both antidepressant medications and psychotherapeutic techniques can be used effectively. Based on the evidence available to date, these methods primarily improve mental health and quality of life, but have had less success in influencing relevant biological parameters in the long term.

Pelvic organ prolapse (POP) significantly affects women’s quality of life, making the availability of validated, culturally adapted tools for reliable symptom evaluation essential. In this study, the Pelvic Organ Prolapse Symptom Score (POP-SS) was translated into Hungarian and validated, with the assessment of its psychometric properties for clinical and research use. In total, 125 women diagnosed with symptomatic POP (Pelvic Organ Prolapse Quantification Score—POP-Q stage ≥ 2) completed the Hungarian POP-SS (POP-SS-H), the Hungarian version of the Australian Pelvic Floor Questionnaire (AFPQ-H), and the short version of the World Health Organization Quality of Life questionnaire (WHOQOL-BREF). Exploratory factor analysis was performed, McDonald’s ω was used to assess internal consistency, and intraclass correlation coefficients (ICCs) were used to examine test–retest reliability over a 2-week interval. The POP-SS-H demonstrated strong psychometric properties (overall ICC = 0.96, p < 0.001). Item ICCs were 0.69–0.99, with “difficulty in emptying the bladder” being the most stable. The scale has a two-factor ("prolapse and urinary distress" and "abdominal strain and bowel discomfort”) structure. McDonald’s ω was 0.75, confirming its good internal consistency. The scale’s convergent validity was demonstrated through correlations with AFPQ-H and WHOQOL-BREF subscale scores. The POP-SS-H is a reliable and valid instrument for the assessment of prolapse-related symptoms. Its high degrees of test–retest reliability and internal consistency make it suitable for clinical follow-up and research. The tool addresses a significant gap in pelvic-floor disorder management in Hungary, although further research is recommended to assess its sensitivity in the tracking of symptom changes after treatment.

Background and Purpose:Diabetes-specific distress (DD) is a crucial predictor of patients’ self-care, necessitating reliable screening tools. The Diabetes Distress Scale captures typical sources of patients’ distress effectively.Methods:The Hungarian Diabetes Distress Scale (HDDS) was employed in two studies with 450 type 2 diabetes patients. Study 1 explored DD’s link to the specific quality of life, while study 2 examined its associations with depressive symptoms, anxiety, and illness perception. We evaluated HDDS’s construct validity, internal consistency, and intercorrelations. Convergent validity and discriminant validity were analyzed in the second study.Results:Exploratory and confirmatory factor analyses validated HDDS's structure. Subscales exhibited strong internal consistency and correlated as expected with quality of life, anxiety, depression, illness perception, and demographic/medical data.Conclusions:The Hungarian DDS demonstrates robust psychometric properties, affirming its reliability and validity.

Háttér: Cukorbetegséggel élni megterhelő. Ezért, nem meglepő módon, ez a betegség nagyon gyakran érzelmi distresszt okoz, amelyet betegségre specifikusan diabétesz okozta distressznek hívunk. A cukorbetegséggel élők esetében a negatív érzelmi tünetek azonban nemcsak a pszichés jóllétre hatnak negatívan, hanem a magasabb distresszt megélő betegek alacsonyabb adherenciával jellemezhetőek, rosszabb glikémiás kontrollal rendelkeznek, és körükben magasabb a mortalitás is. A krónikus betegségek, így a cukorbetegség is nagymértékben rontja a szubjektív életminőséget, ráadásul a vonatkozó kutatások eredményei alapján a diabétesz okozta magasabb distressz rosszabb észlelt életminőséggel is együtt jár, és e két tényező külön-külön is, de együttesen is prediktora egyéb, a cukorbetegség önmenedzselésével kapcsolatos változóknak, mint amilyen például a glikémiás kontroll vagy az adherencia. Célkitűzés: Azonosítani néhány tényezőt és rizikófaktort amelyek a 2-es típusú cukorbetegséggel élő felnőttek körében befolyásolják a diabétesz okozta distresszt és az életminőséget. Módszerek: Tanulmányunkat a szisztematikus irodalomkutatás módszerével készítettük, angol nyelvű cikkeket keresve az EBSCO és az Embase adatbázisokban. Eredmények: A diabétesz distresszt és a betegséggel kapcsolatos életminőséget befolyásoló tényezők és rizikófaktorok egy része az ismertetett kutatások alapján beazonosítható, és általuk pontosabban meghatározhatók olyan beavatkozási pontok, amelyekkel a diabétesszel összefüggő distressz és annak következményei eredményesen csökkenthetőek.

Bevezetés: Szívizominfarktus után a rehabilitáció I-es osztályú ajánlásként fogalmazódik meg a szakmai irányelvekben. Veszprém vármegye abban a speciális helyzetben van, hogy egy kórházban valósul meg a szívinfarktus akut ellátása és rehabilitációja is, így a betegutak, a rehabilitációban való részvétel könnyebben elemezhető, mint az ország egyéb területein. Vizsgálatunk célja a szívinfarktus utáni rehabilitáció jellemzése volt, különös tekintettel a rehabilitációba vonás, a programszerkezet és ezek túlélésre kifejtett hatásának elemzésére. Betegek és módszer: Retrospektív elemzésünkben a Balatonfüredi Állami Szívkórházban 2018 és 2021 között ellátott szívinfarktust (ápolást indokló fődiagnózis BNO10 szerint I21) elszenvedő Veszprém vármegyei betegek sorsát elemeztük. A betegek akut ellátását a Szívkórház kórházinformatikai rendszerében rögzített adatokkal jellemeztük. Rehabilitációs kezelést azoknál a betegeknél regisztráltunk, akik egy éven belül a Szívkórház ambuláns, vagy intézeti rehabilitációs programjába léptek. A programot a Szívkórház kórházinformatikai rendszerében és a Nemzeti Infarktus Regiszter (NSZR) rehabilitációs ellátási moduljában rögzített adatokkal jellemeztük. A túlélési adatok az NSZR-ből származtak. Eredmények: A szívkórházban 2018 és 2021 között 1715 Veszprém vármegyei beteg szívinfarktus miatti első ellátása történt meg, 1665 beteg (97,1%) távozott élve az intézményből. Közülük 861 beteg (51,7%) kezdett rehabilitációs programot ambuláns (32 beteg, 1,9%), vagy intézeti (830 beteg, 49,8%) formában. A rehabilitációt kezdő betegek fiatalabbak voltak (63,6±11,1 vs. 67,6±12,6 év, p<0,001), közöttük kisebb arányban fordult elő pitvarfibrilláció (8,1 vs. 13,7%, p<0,001). A cukorbetegség, szívelégtelenség, alsó végtagi verőérbetegség (LEAD), hipertónia aránya, a nemi összetétel nem különbözött. A rehabilitáció átlagos tartama 19,2±3,5 nap volt. A 30 napos halálozás 7,7%, az egyéves halálozás 14,4% volt. A 30 napon belül rehabilitációba vont 707 betegből 6 (0,8%) halt meg 30 napon belül, míg a 30 napon belül nem rehabilitált 958 betegből 76-ot (7,9%) vesztettünk el (p<0,001). A rehabilitáció a halálozás relatív rizikóját 88,9%-kal csökkentette (OR=0,111, 95% CI: 0,048–0,255; p<0,001). Az egy éven belül rehabilitációba vont betegek 5,2%-a halt meg 365 napon belül, míg a nem rehabilitáltak 18,9%-át vesztettük el (p<0,001). A rehabilitációban való részvétel a halálozás relatív rizikóját 70,8%-kal csökkentette (OR=0,292, 95% CI: 0,208–0,409; p<0,001). Következtetés: Veszprém vármegyében szívinfarktus után a betegek 51,7%-a kezdett rehabilitációs kezelést, ami jóval magasabb az országos átlagnál. A rehabilitációt kezdők halálozási mutatói lényegesen jobbak, mint a programból kimaradók adatai, bár a betegszelekciós tényezők torzíthatják az eredményt. Az országosnál jelentősen magasabb rehabilitációs arány mellett is erősen hatékony intervenció alapján sürgető feladatként fogalmazódik meg a szívinfarktust elszenvedett betegek lényegesen nagyobb arányú programba vonása Magyarországon.

Introduction: Cardiovascular diseases are the leading causes of death worldwide in both sexes, while ischemic heart disease is the most frequent one among them. The generic term for the skills of acquiring, understanding and applying health-related information is health literacy, which can predict health status and cardiovascular mortality on more levels of prevention. Objective: To examine the level and psychodemographic associations of health literacy among patients living with ischemic heart disease. Method: In our cross-sectional, questionnaire study, we measured health literacy with Brief Health Literacy Screening (BHLS), Short Test of Functional Health Literacy for Adults (S-TOFHLA) and Heart Disease Knowledge Questionnaire together with lifestyle-related and psychological characteristics (Brief Vital Exhaustion Questionnaire, Brief Illness Perception Questionnaire, Medication Adherence Report Scale, health behavior and subjective health status) in a Hungarian ischemic heart disease patient sample (n = 78). Results: The scores of patients did not differ significantly from the Hungarian standards in none of the health literacy tests. In S-TOFHLA only 6.4%, in BHLS only 3.8% of the subjects showed non-adequate results. Functional health literacy was predicted significantly by age and vital exhaustion (F(72) = 3.94), independently only by the latter. 25.7% of the variance of disease knowledge was explained by the multivariate regression model containing age, education and functional health literacy (F(74) = 8.18); independent predictors were education and functional health literacy. Self-perceived health literacy was predicted significantly by explaining 41.2% of its variance by age, education, vital exhaustion, disease knowledge and risk behaviour, independently by education and vital exhaustion. The effects of different types of health literacies on health outcomes were tested by further regression analyses: they explained 29.8% of the variance of illness perception significantly (F(3) = 9.321), its independent predictor was only BHLS. Conclusion: The role of vital exhaustion was pointed out by our results beyond the well-known predictors of health literacy. Furthermore, we confirmed the effect of health literacy both on disease knowledge and illness perception. Planning future patient education should involve the level of health literacy.

A hypertonia az egyik leggyakoribb krónikus betegség, amelynek jelentős egészségügyi terheivel kell, hogy szembenézzen a társadalom. Kezelésében az utóbbi évtizedben az új hatóanyagok megjelenése helyett a kezelési módszerek egyszerűsítésére és standardizációjára került nagyobb hangsúly. A betegség kontrollja mégsem javul olyan mértékben, ahogy vártuk. Erre adott válasz lehet a betegség gondozásának átalakítása. Ennek egyik mérföldköve az otthoni vérnyomás-monitorozás elterjedése, amelytől alacsonyabb vérnyomásértékeket, jobb adherenciát, nagyobb egészségtudatosságot várhatunk. Az eredmények elemzése ugyanakkor rámutat arra, hogy a komplexebb intervenciók nagyobb mértékben segítik a célok elérését. A krónikus betegségek gondozásának egyik kulcsa a hatékony kommunikáció. Az egyik fejlődési irány a mobil- és hordozható eszközökön keresztül vezet, amelyek a betegek számos adatát regisztrálják, továbbítják az egészségügy felé és jelzik vissza a betegeknek. Motivációs, oktatási és komplex életmódváltozást segítő alkalmazások segíthetnek a jobb betegségkontrollban. A mért eredmények mégsem átütően jók. A másik fejlődési irány az egészségügyi szakemberekkel történő távkommunikáció, a telemedicina. Ez az otthoni vérnyomás-monitorozásra alapul, de magába foglalja az adatok transzferjét, a terápia megerősítését vagy módosítását, oktatást, tanácsadást, motiválást. Számos médiumon keresztül valósulhat meg. Vizsgálatok bizonyítják, hogy csökkenti a vérnyomást, javítja a kontrollált vérnyomású betegek arányát, a gyógyszeres adherenciát. Közleményünkben a telemedicinális gondozással kapcsolatos kérdéseket, bizonyítékokat tekintjük át, átgondolva az előttünk álló feladatokat is.

AIMS:To assess changes in temporomandibular disorder (TMD) pain and multiple biobehavioral variables relevant to TMDs in response to an external stressor.METHODS:Self-reported data using online DC/TMD questionnaires were collected from volunteer dentistry graduate students. Data collection was performed on two occasions: during a non-exam period of the semester and during the subsequent exam period. Changes in the proportion of students with pain, differences in pain grade, and severity of biobehavioral status were measured and compared over the two periods. The association between severity of non-exam-period biobehavioral status and pain presence was also tested to assess whether biobehavioral variables can predict pain occurrence or persistence. Chi-square test, Wilcoxon signed-rank test, ANOVA, and Kruskal-Wallis tests were used for data analysis. P < .05 was considered significant.RESULTS:Of the 213 enrolled students, 102 remained after data reduction. In the non-exam period, the proportion of individuals with pain was 24.5%; in the exam period, the proportion was 54.9%, and more students had a higher pain grade. The severity of all biobehavioral variables was higher in the exam period, but there was no association between changes in the presence of pain and changes in biobehavioral variables. Higher anxiety and parafunction levels were found in those who reported pain on both occasions.CONCLUSION:Exam periods initiate readily measurable changes in the psychologic status of many students, as well as alterations in their temporomandibular pain. Higher levels of anxiety and oral behaviors during non-exam periods seem to be predictors for persisting pain.

The aims of the study were the translation, cultural adaptation, and validation of self-administered Australian Pelvic Floor Questionnaire (APFQ) on a Hungarian population. The validation was performed in 294 women over 18 who agreed to answer the Hungarian version of the APFQ. The validation of the questionnaire included evaluation of content/face validity, internal consistency, construct validity, test-retest reproducibility, discriminant validity and convergent validity. Acceptable and good internal consistency was observed in all four dimensions [McDonald’s ω (95% confidence interval) coefficients were > 0.7 for each dimension: bladder 0.888, bowel 0.790, prolapse 0.895 and sexual function 0.738]. Test-retest analyses revealed high reproducibility with intraclass correlation coefficients (bladder 0.83, bowel 0.92, prolapse 0.96 and sexual function 0.87). Prolapse symptom score correlated significantly with Pelvic Organ Prolapse Quantification (POP-Q), and bladder score correlated significantly with the results of the International Consultation on Incontinence Questionnaire-Urinary Incontinence Short Form (ICIQ UI SF) (convergent validity). Scores distinguished between patients with pelvic floor disorders and controls (high discriminant validity). Hungarian version of the self-administered APFQ is a reliable and valid instrument for evaluating symptom severity and impact of pelvic floor dysfunction on the quality of life of Hungarian women.

Célkitűzés: A koszorúér-betegség kialakulására és lefolyására jelentős, több útvonalon közvetített hatást gyakorol a szorongás és a depresszió. E pszichés állapotok befolyásoló tényezőire és kezelésére így kiemelt figyelmet szükséges fordítani. Egy lehetséges befolyásoló tényező az egyén betegségéről alkotott képe, az ún. betegségreprezentációja, amelynek feltárása az egyén meggyőződései között így központi fontosságú. Jelen kutatás célja koszorúér-áthidaló műtéten átesett betegek szorongásos és depresszív tüneteinek nyomonkövetése a beavatkozást követő fél éven belül, és a betegségreprezentáció ezen állapotokkal való lehetséges összefüggésének vizsgálata. Módszerek: A vizsgálatban 62, koszorúér-áthidaló műtéten (CABG) átesett személy (n=62; 40 férfi, 22 nő; átlagéletkor = 62,26, SD = 5,75) vett részt, akik a műtét miatti kórházi tartózkodás idején, majd kettő és hat hónappal később töltötték ki a Kórházi Szorongás és Depresszió Skálát (HADS), valamint a Betegségpercepció Kérdőív rövidített változatát (IPQ-R). Eredmények: Az eredmények szerint a bypass-műtött betegek szorongása a műtéti beavatkozást követő fél évben fokozatosan, statisztikailag jelentős mértékben csökkent (c2 [2]=34,718; p<0,001). A depresszív tünetek szintén szignifikáns mértékben mérséklődtek a beavatkozást követő két hónapban (Z= –2,353, p<0,05), azonban ezt követően emelkedett a tünetek mennyisége és intenzitása, noha nem szignifikáns mértékben (Z= –1,633, p=0,103). Az elemzés rámutatott továbbá, hogy a betegségreprezentáció Következmények, Időtartam és Identitás dimenziója szorosan ös - szefügg a fenti mutatókkal. Következtetések: Noha a CABG-n átesett beteg személyek által tapasztalt szorongásos tünetek mérséklődése a pszichés alkalmazkodás sikerességére utal, a depresszív tünetek számának fokozódása a betegek hangulati jellemzőinek adekvát szűrését, és indokolt esetben a betegek pszichológiai intervencióba való bevonásának szükségességét implikálja. Az eredmények továbbá azt sugallják, hogy az adekvátabb betegségreprezentáció kialakítása – különösen a betegség időtartamára, rövid és hosszú távú következményeire és tüneteire vonatkozóan – hatékonyan vezethet el a szorongásos és depresszív tünetek oldódásához. E betegségreprezentációk sikerrel módosíthatók, az esetleges téves percepciók adaptív és adekvát betegségképpé alakíthatók, akár a kezelőorvos által nyújtott szóbeli, illetve írásbeli tájékoztatás, betegoktatás eredményeként is.

A szív-és érrendszeri betegségek (

Physical activity (PA) plays a crucial role in the management of coronary artery disease (CAD). The Health Action Process Approach provides a useful framework for understanding and predicting the process of health behaviors. The aim of the current study was to unveil the role of received social support in the HAPA model, concerning the physical activity of CAD patients. A longitudinal sample of 117 CAD patients filled out a questionnaire during three measurement points (baseline, 2 months, and 6 months later). The constructs within the model were measured by the previously validated HAPA scales. PA was assessed with four items, which were also included in the HAPA questionnaire. To test the direct and indirect associations between the variables, structural equation modeling with latent variables was employed. Received social support was proven to have a significant and strong effect on both action planning and action control, suggesting a synergistic effect on the individual factors, as well as increasing the explained variance of PA. Results confirmed the important role of received social support in the PA of CAD patients. It could be presumed that strengthening the social support from family and friends could support the regular physical activity of CAD patients.

A Campbell és munkacsoportja (1996) által kidolgozott Énkép Egyértelműség Skála (Self-Concept Clarity Scale; SCCS) az énkép egyik strukturális jellemzőjének, önfogalmunk világosan és határozottan defi niált jellegének mérésére alkalmas eszköz.A tanulmányban bemutatjuk a kérdőív magyar változatát, és értékeljük annak pszichometriai jellemzőit. Módszer: Önbeszámolón alapuló, kérdőíves, keresztmetszeti vizsgálatban 1205 fő (245 férfi , 960 nő; átlagéletkor 27,05 év, SD = 9,8 év) vett részt. Az SCCS mellett a Rosenberg Önbecsülés Skálát (RSES-H), a Szorongásérzékenység Indexet (ASI), a Bizonytalansággal Szembeni Intolerancia (IUS) és a Szkizotípia Személyiség Kérdőívet (SPQ-BH) vettük fel.A feltáró faktoranalízis egy faktort jelez, amely a variancia 50,8%-át magyarázza. Ezen egydimenziós modell illeszkedése elfogadhatónak bizonyult (CFI = 0,939; TLI = 0,925; RMSEA = 0,079; CI90 = 0,072–0,085). A skála belső konzisztenciája jó (Cronbach-alfa: 0,88). A validitásra vonatkozó eredmények igazolták a nemzetközi adatokat: az önértékelés és az énkép egyértelműség egymással közepesen erősen, pozitívan kapcsolódó, ugyanakkor egymást nem helyettesíthető konstruktumok. Az énkép egyértelműsége közepesen erős mértékben, negatív módon asszociálódik a szorongáshoz kötődő szomatikus és kognitív tünetekkel (ASI), valamint a bizonytalan, kétértelmű helyzetekre/eseményekre vonatkozó negatív reagálási módokkal (IUS). A szorongáson alapuló személyiségvonások mellett igazoltuk az SCCS szkizotípiás érintettség mértékével (SPQ) való negatív kapcsolatát is. Következtetések: Az SCCS magyar verziója az énkép egyértelműségének, világosan artikulált jellegének megbízható és érvényes mérőmódszere, amely általános, pszichés sebezhetőséget, sérülékenységet jelző mérőeszközként támpontul szolgálhat pszichopatológiai tárgyú kutatások mellett a terápiás hatékonyság megítélésében.The Self-Concept Clarity Scale (SCCS) developed by Campbell et al. (1996) is suitable for measuring one structural feature of the self-concept, its clearly and fi rmly defi ned nature. Purpose: In this study we present the Hungarian version of the Self-Concept Clarity Scale (SCCS-H) and evaluate its psychometric characteristics. Method: 1205 persons (245 men, 960 women; average age 27.05 years, SD = 9.8 years) participated in a cross-sectional, self-reporting questionnaire-based research. Besides SCCS, the Rosenberg Self Esteem Scale (RSES), the Anxiety Sensitivity Index (ASI), the Intolerance of Uncertainty Scale (IUS) and the Schizotypal Personality Questionnaire (SPQ-BH) were also administered. Results: The exploratory factor analysis revealed one factor, which explained 50.8% of the total variance. The fi t of our one-dimensional model was acceptable (CFI= 0.939; TLI=0.925; RMSEA=0.079; CI90=0.072-0.085). The reliability analysis indicated good internal consistency for the instrument (α=0.88). Construct-validity results are consistent with the literature: self-concept clarity moderately positively correlated with self-esteem, however they are not replaceable constructs. Self-concept clarity is moderately negatively associated with anxiety-based somatic and cognitive symptoms (ASI) and with negative responses to uncertain, ambiguous events/situations (IUS). In addition to anxiety-based personality traits we also verifi ed the negative correlation of SCCS with the degree of schizotypic involvement (SPQ). Conclusion: The Hungarian version of Self-Concept Clarity Scale can be considered a reliable and valid measurement tool for the clear and confi dent nature of self-concept. Being an indicator of general, psychological vulnerability, SCCS may serve both as a reference point for psychopathological research and as a screening tool for mental patients, furthermore for assessing psychotherapeutic effi cacy too.

Elméleti háttér: A médiaeszközök számos típusa ismert. A személyes képességeken és a technikai lehetőségeken múlik azonban, hogy az információt fogadó fél a lehetőségek közül melyeket részesíti előnyben és milyen mértékben merül el a médiaeszközökön keresztül közvetített valóságban. A humán technológia álláspontja szerint a médiával való elmélyült foglakozás során a személy természetes környezetére irányuló figyelme háttérbe szorul, a befogadó sokszor a média által teremtett világ rabjává válik. A médiahasználat köti le az alkalmazó figyelmét, együtt mozog vele, mintha az maga a valóság lenne. A média valóságélményt kiváltó hatásában több személyes jellemző játszik szerepet. Cél: A tanulmány bemutatja a média személyes használatakor megjelenő belemerülési képesség egyik kérdőíves mérési lehetőségét, a Belemerülési Tendencia Kérdőívet, továbbá megvizsgálja a személyes prediszpozíciók egy csoportját, amelyek kapcsolatban lehetnek a hagyományos szórakoztató, valamint digitális kommunikációs eszközök használata során átélt belemerülés mértékének mutatóival. Módszerek: A keresztmetszeti, kérdőíves, hozzáférhetőségi mintavételi eljárást alkalmazó vizsgálatban 781 közép- és felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező személy vett részt [192 férfi, átlagéletkor: 28,6 (SD = 11,4) év és 589 nő, átlagéletkor: 28,4 (SD = 11,03) év]. A résztvevők budapesti, pécsi és kaposvári egyetemeken tanuló, illetve szakmai továbbképzéseken megjelenő személyek közül kerültek ki. Mérőeszközök: Belemerülési Tendencia Kérdőív (ITQ), Tellegen Abszorpciós Skála, Lelki Egészség Kontinuum Rövid Változat, Énkép Egyértelműség Skála, Szkizotípiás Személyiség Kérdőív Rövid Változata, Bergeni Facebook Addikciós Skála, valamint a Problémás Internet Használat Kérdőív. Eredmények: Az adatok megerősítették azt a korábbi elképzelést, miszerint az ITQ személyes részvétel skálája maladaptív funkciókhoz kapcsolódik, mint amilyen az abszorpciós képesség (r = 0,47; p = 0,003) és a szkizotípia (r = 0,36; p = 0,004). A számítógépes játék skála szintén pozitív irányú együttjárást mutat a maladaptív jellegű vonásokkal (abszorpciós képesség skála: r = 0,28; p = 0,002; szkizotípia: r = 0,19; p = 0,004). Ezzel szemben az ITQ figyelem fókusz skálája az adaptív funkciókat szolgáló vonásokhoz kapcsolódik (szelf-koherencia: r = 0,27; p = 0,003; lelki egészség: r = 0,43; p = 0,011). Továbbá rámutattunk arra, hogy számítógépes játékokra fordított idő növekedésével párhuzamosan a kognitív zavarok (β = 0,10; p = 0,012) és a mindennapi viselkedésben mutatkozó furcsa megnyilvánulások (β = 0,10; p = 0,016) száma is növekszik. Következtetések : Az ITQ skálái adaptáció és maladaptáció tekintetében eltérő módon mérik a médiaeszközök által közvetített valósághoz való viszonyt, ugyanakkor jól jellemzik a befogadó személy digitális környezethez való hozzáállásának ellentmon dásait.Theoretical background: A lot of the types of a media devices are commonly used. However, the application of these tools depends on personal capabilities, availability of adequate technical conditions, and individual preference to immersion into a mediated environment. The literature of human technology highlighted that when a person dealt with the contents of a digital massage his/her attention got withdrawn from his/her current environment. In same cases, the receiver of the mediated information becomes addicted to the easily controlled digital environment as if it would be a real physical environment. The manifestation of the filing of this type of virtual reality depends on personal capabilities and attitudes. Aims: We presented an assessment method repertoire of sense of immersion for social media and computer gaming and, applications involving the Immersive Tendency Questionnaire. Furthermore, we analyzed the personal pre-dispositions that play a role in the degree of immersion while a person is concerned with the mediated environment. Methods: In the study participated 781 graduated and post-graduated persons (192 male, mean age 28.5 [SD 11.4] years, and 589 females, mean age 28.4 [SD 11.03] years). Participants were recruited via a large university cohort (Budapest, Kaposvár, and Pécs). Used questionnaires: Immersion Tendency Questionnaire (ITQ), Tellegen Absorption Scale, Mental Health Continuum, Self-concept Clarity, Schizotypal Personality Questionnaire, Bergen Facebook Addiction Scale, and Problematic Internet Using Questionnaire. Results: Our data supported the earlier findings that the Involvement scale of the ITQ across the absorption capability (r = 0.47, p = 0.003) and schizotypy (r = 0.36, p = 0.004) associated with maladaptive personality functions. The rate of the computer gaming activity showed a similar maladaptive effect with absorption capability (r = 0.28, p = 0.002) and schizotypy (r = 0.19, p = 0.004). However, the Attentional focus scale of ITQ linked to adaptive personality function such as self-coherence (r = 0.27, p = 0.003) and mental health (r = 0.43, p = 0.011). Furthermore, data revealed that the frequent computer gaming can be associated with cognitive (β = 0.10, p = 0.012) and disorganized (β = 0.10, p = 0.016) factors of schizotypal personality questionnaire. Conclusion: The factor structure of ITQ is dual-faced so the scales measure the immersion into the mediated world in a different way. These results exactly describe the user’s contradictory relationship with the mediated environment.

Háttér: A pszichózisra való sérülékenység feltárása és a korai intervenció a klinikai gyakorlat és a kutatások fontos részét képezik. A Mágikus Fogalomképzés Skála az egyik leggyakrabban alkalmazott önjellemző kérdőív, amelyet a pszichózisra való hajlam feltárására dolgoztak ki. Meglepő azonban, hogy a Mágikus Fogalomképzés Skála pszicho­ metriai jellemzőit klinikai mintán szinte alig vizsgálták. Célkitűzés: A tanulmány fő célja a Mágikus Fogalomképzés Skála faktorszerkezetének feltárása nagy elemszámú egyetemi hallgatói mintán (n = 1730) és pszichiátriai betegek (n = 319) körében. Módszerek: A kérdőív faktorszerkezetét megerősítő (egydimenziós, többdimenziós szerkezet, bifaktoros elrendezés) és feltáró faktorelemzések, valamint parallel­elemzések segítségével vizsgáltuk. A skálák megbízhatóságát a hagyományos módszerek mellett (pl. Cronbach­α) modellalapú megbízhatósági becslésekkel (hierarchikus ómega) is jellemeztük. A faktorszerkezet elemzését követően a valószínűségi tesztelméleti alapokon nyugvó Tétel­válasz elmélet (Item Response Theory, IRT) segítségével az item­paraméterek becslését (nehézség és diszkrimináció) és az eltérő tételműködést is megvizsgáltuk, majd egy rövid, 15 tételes változatot alakítottunk ki, amelynek a kritériumvaliditását más mérőeszközök felhaszná- lásával teszteltük (pl. Szkizotípia Személyiség Kérdőív rövid változat; Davis­féle Empátia Kérdőív). Eredmények: A parallel­elemzés a hallgatói mintán 3 faktort, míg a klinikai mintán 2 dimenziót valószínűsített. Mindkét minta esetében a negatív tételek önálló dimen ziót alkottak, amit járulékos faktornak tekintetve a későbbiekben nem elemeztünk. A megerősítő faktorelemzés a normatív hallgatói mintán a bifaktoros struktúrát támasztotta alá, ahol az általános faktor mellett két speciális dimenzió jelent meg: paranormális hiedelmek és mágikus okság/spiritualitás (RMSEA = 0,052; CFI = 0,993; TLI = 0,990). A klinikai mintán az egydimenziós szerkezet adta a legjobb illeszkedési mutatókat (RMSEA = 0,032; CFI = 0,970; TLI = 0,965). A 15 tételre rövidített skála jó pszichometriai jellemzőkkel rendelkezett, bár az IRT elemzés rávilágított arra, hogy néhány tétel eltérő jelentést hordoz a nemek (nők vs. férfiak) vagy a vizsgálati minta típusa (normatív vs. klinikai) szerinti összevetéskor. Következtetések: Eredményeink megerősítik, hogy a mágikus fogalomalkotás a klinikai mintán egydimenziós modellel ragadható meg leginkább, ezzel szemben a normatív hallgatói mintán már inkább egy bifaktoros struktúra valószínűsíthető, amelynek két speciális dimenziója az adaptív (mágikus okság/spiritulaitás) és maladaptív (paranormális hiedelmek) sajátosságok mentén különül el.Background: Study of vulnerability to psychosis and early intervention is an area of great clinical impact and research. The Magical Ideation Scale (MIS) is among the most widely used instruments for the assessment of psychosis proneness. However, there has been little research on the psychometric properties of the MIS in clinical sample. Aims: The main goal of the present work was to study the dimensional structure underlying the MIS in a large sample of students (n = 1.730) and clinical subjects (n = 319). Methods: The structures of the MIS were examined by confirmatory (e.g., single-factor model, model with second-order factor, bifactor model) and exploratory factor analysis and parallel-analysis. The internal consistencies were calculated not only in the conventional way (e.g. Cronbach’s α) but also in the controlling of the general factor (hierarchical omega, explained common variance). After initial testing, we used Item Response Theory (IRT) to shorten and further refine the instrument, and criterion validity was evaluated by other questionnaires (e.g. Schizotypy Personality Questionnaire – Brief Revised; Interpersonal Reactivity Index). Results: To determine the number of factors that can be applied, parallel-analysis provided a good estimation of the three dimensional structure of MIS in student sample and two dimensions in clinical subjects. However, the reversed worded items caused a method factor that does not appear to be substantively meaningful. Confirmatory factor analysis identified a bifactor solution (general scale and two specific scales: paranormal beliefs and magical reasoning/spirituality) for the MIS in student sample (RMSEA = 0.052, CFI = 0.993, TLI = 0.990), and a unidimensional factor structure in clinical sample (RMSEA = 0.032, CFI = 0.970, TLI = 0.965). The shortened 15-item version of the MIS has good psychometric properties, but few of the items displayed DIF across gender or type of sample (normative or clinical). Conclusions: Our results confirm that magical ideation can be considered as a single latent psychological variable on clinical sample, and a bifactorial structure in normative sample where the adaptive (magical reasoning/spirituality) and maladaptive (paranormal beliefs) functions separated.