With well-executed, long-term prevention, a significant part of cardiovascular disease could be prevented. Among the risk factors, cholesterol is of particular importance, which is not properly appreciated either by patients or some doctors. It would be interesting to know how the cholesterol level of the population has changed in recent decades, but there are no reliable Hungarian data on this. In Méhkerék, a settlement in Békés County with a population of 2,000, the average cholesterol level was 5.40 mmol/L in 1994, 5.37 mmol/L in 2014, and 4.77 mmol/L in 2024, and the extent of the decrease significantly depended on gender and age. An average decrease of 3% was found in women and 11% in men. Among those aged 70, a decrease of 25% was described in women and 28% in men. The effects of medication, lifestyle, and diet on the observed changes could not be examined separately. In a European analysis, inadequately treated cholesterol levels are responsible for 8% of the cardiovascular disease burden and nearly a third of cardiovascular morbidity and mortality. According to the Global Burden of Disease database, cardiovascular disease mortality has gradually decreased in Hungary over the past three decades, which is a welcome change. However, if we compare the rate of improvement with the results of Slovakia, the Czech Republic and Poland, a gradual lag can be observed.

INTRODUCTION:Elevated serum cholesterol is a major cardiovascular risk factor. Population-level trends in total cholesterol reflect changes in lifestyle, diet, and pharmacological treatment. OBJECTIVE:To assess temporal changes in serum total cholesterol levels in the population of a South Hungarian village over a 30-year period. METHOD:Serum total cholesterol was measured in Méhkerék residents in 1994 and 2014 following professional guidelines, and re-examined in 2024. Temporal trends were analyzed using multiple regression and analysis of covariance. RESULTS:The study included 760 individuals in 1994, 391 in 2014, and 544 in 2024. Due to changes in age and sex composition, analyses were standardized for 40-, 50-, and 70-year-old men and women. Among 40-year-old women, cholesterol decreased by 3% from 1994 to 2024, and by 10% and 25% among 50- and 70-year-olds, respectively. In men, the corresponding reductions were 11%, 17%, and 28%. No significant difference was found between 1994 and 2014 (p = 0.117), but the decline became significant by 2024 (p<0.001). Cholesterol levels were significantly associated with sex (p = 0.005) and age (p<0.001), and a time × age interaction indicated a more pronounced decline in older participants. CONCLUSION:According to a detailed review of the available literature, this is the first comprehensive epidemiological study conducted on a Hungarian population over a 30-year period, which follows the serum total cholesterol levels of the entire population of a settlement. The significant long-term reduction likely reflects combined effects of medical therapy and lifestyle improvements. These findings emphasize the preventive role of general practice and the need for more focused cardiovascular prevention among younger individuals and women. Orv Hetil. 2026; 167(1): 9-15.

Bevezetés: Magyarországi epidemiológiai adatok alapján a cardiovascularis betegségek okozzák a legnagyobb egészségveszteséget a lakosság körében, és az idő előtti halálozás jelentős részéért is felelősek. Ez megerősíti azt az egészségpolitikai álláspontot, hogy a cardiovascularis prevenciónak, beleértve a gyógyszeres terápiahűség javítását, kiemelt prioritást kell kapnia a betegellátásban. Az akut coronaria szindrómán átesett betegek hosszú távú túlélése nagymértékben függ a gyógyszeres terápiahűségtől, különösen a sztatinok és véralvadásgátlók tekintetében, ugyanakkor hazai felmérések a preventív gyógyszerek szedésének hiányosságaira utalnak. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a percutan coronariaintervención átesett másodlagos prevenciós és a kontrollcsoportba tartozó elsődleges prevenciós betegek thrombocytaaggregáció-gátlókkal és koleszterinszint-csökkentőkkel kapcsolatos hozzáállásának és hiedelmeinek összehasonlítása volt a Beliefs about Medicines Questionnaire (BMQ) segítségével. Módszerek: Keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálatban 162 percutan coronariaintervención átesett másodlagos prevenciós és 136 elsődleges prevenciós beteg vett részt. A gyógyszerattitűdök mérése a BMQ speciális és általános dimenziói mentén történt, a statisztikai elemzéshez az SPSS 27.0 programcsomagot alkalmaztunk. Eredmények: A másodlagos prevenciós betegek esetében elmondható, hogy mindkét gyógyszercsoport esetében kisebb aggodalomszint és elfogadóbb hozzáállás volt jellemző, míg az elsődleges prevenciós csoportban gyakoribb volt a szkeptikus (p<0,05) és az ambivalens hozzáállás (p<0,001). A válaszadók attitűdcsoportok szerinti elemzése, valamint a BMQ általános alskáláinak vizsgálata alapján a percutan coronariaintervencióhoz társulóan szignifikáns különbségek voltak megfigyelhetők a gyógyszerekkel kapcsolatos hiedelmeket illetően. Ez a változás a gyógyszeres terápiahűséggel összefüggő attitűdök szempontjából jelentős volt (p<0,001). Megbeszélés és következtetés: A percutan coronariaintervención átesett betegek kedvezőbb gyógyszerattitűdökkel rendelkeznek, ami kiemeli a célzott edukáció és pszichoedukáció szerepét a nem intervención átesett populáció terápiahűségének javításában. Ugyanakkor a terápiahűség a másodlagos prevenciós csoportban sem tekinthető optimálisnak, ezért ebben a csoportban is indokolt a további célzott betegoktatás alkalmazása. Orv Hetil. 2026; 167(31): 1238–1247.

Objectives: The goal of this study was to investigate lipid goal achievement rates in very high-risk patients over six months using high-intensity rosuvastatin or rosuvastatin/ezetimibe combination lipid-lowering therapy. Methods: This prospective, observational study was conducted on the patients of 150 general and 60 specialist practices. Our analysis included 3017 patients (47% women) who completed six months of therapy. Of these, 55.5% had pre-existing cardiovascular disease, 35.6% had cerebrovascular disease, and 20.4% had peripheral vascular disease. Results: At six months, in patients receiving rosuvastatin monotherapy (20.5%), the 1.8 LDL-C achievement rate was 37%; in those taking the fix rosuvastatin/ezetimibe combination (63.7%), it was 52%, and the 1.4 level attainment proved to be 11% and 22%, respectively. The rates of LDL-C reduction of at least 50% were 32% and 42%, respectively. Overall, non-HDL-C goal achievement rates were higher than when LDL-C was calculated using the Martin–Hopkins or Sampson methods but similar to those calculated with the Friedewald formula. When patients were stratified by triglyceride quartiles, non-HDL-C goal achievement rates were significantly higher (p < 0.001) in cases with triglyceride levels below 1.2 mmol/L. Conversely, Friedewald-calculated LDL-C (F-LDL-C) goal achievement rates were significantly higher (p < 0.001) in patients with triglyceride levels above 1.7 mmol/L. Conclusions: Our findings suggest that the consistent use of fixed high-intensity statin and ezetimibe combinations can improve lipid goal achievement. However, comparing the achievement of LDL-C goals (calculated by three methods) and non-HDL-C goals also confirmed that the common practice of automatically adding 0.8 mmol/L to the calculated LDL-C value to determine non-HDL-C leads to inaccuracies, particularly in the lower triglyceride ranges.

Az öt évvel ezelőtt kiadott dyslipidaemia guideline felett nem járt el az idő, de az Európai Kardiológiai Társaság (ESC) és az Európai Ateroszklerózis Társaság (EAS) egy frissítést látott indokoltnak. Az időközi fókuszált frissítésekre általában akkor kerül sor, amikor új bizonyítékok közzététele befolyásolhatja a klinikai gyakorlatot az irányelveknek a későbbiekben soron következő, teljes frissítésének közzététele előtt. A jelen ajánlás a következő területeket helyezte a fókuszba: 1) a kockázatbecslésben a SCORE2 és a SCORE2-OP algoritmusok alkalmazása; 2) új gyógyszeres kezelési lehetőségek a magas LDL-koleszterin- (LDL-C-) és a trigliceridszintek kezelésére; 3) az akut koronáriaszindróma (ACS) miatt hospitalizált betegek lipidcsökkentő kezelése; 4) ajánlás a lipoprotein (a)-ról [Lp(a)]; 5) statinterápiás ajánlás megfogalmazása HIV-fertőzésben szenvedő, illetve nagy vagy igen nagy kardiovaszkuláris toxicitási kockázatú daganatos betegek számára; 6) állásfoglalás az étrend-kiegészítő terápiás készítményekről.

A lipoprotein(a) – röviden Lp(a) – emelkedett szintje a földrajzi régiótól és etnikai hovatartozástól függően világszerte körülbelül 20-30%-os prevalenciával meglehetősen gyakori, és túlnyomórészt genetikailag meghatározott. A magas Lp(a)-szint mint önálló rizikófaktor 1,5-3-szorosára növeli a kardiovaszkuláris kockázatot, az összefüggés lineáris, minél magasabb a szérumszint, annál nagyobb a kockázat. Az Lp(a)-szint ismerete nélkül az abszolút kardiovaszkuláris kockázat lényegesen alábecsülhető, ezért szív-ér rendszeri betegség jelenléte vagy gyanúja esetén fontos lenne a meghatározása. A jelenlegi irányelvek azt javasolják, hogy minden felnőttet egyszer életében teszteljenek erre. Magas szérumszint esetén (>50 mg/dl) javítani kell az egészséges életmóddal kapcsolatos tevékenységeket, és még erélyesebben kell kezelni a többi kardiovaszkuláris kockázati tényezőt. Az Lp(a)-szintet specifikusan csökkentő szerek a klinikai fejlesztés előrehaladott stádiumában vannak.

Bár a lipidcsökkentő kezelés (LLT) kedvező morbiditási és mortalitási hatásait számtalan klinikai vizsgálat igazolta, jelentős távolság van az irányelvek előírásai és a napi gyakorlat között. A „minél nagyobb a kockázat, annál nagyobb az elérhető nyereség” elv alapján a leggondosabb kezelést az akut koronáriaszindróma (ACS) utáni, igen vulnerábilis betegek igényelnék. Közleményünk a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatbázisából 2018-ban ACS miatt perkután koronáriaintervención (PCI) vagy bypassműtéten átesett betegek lipidcsökkentő terápiájának és halálozási adatainak elemzésével és kétéves követésével foglalkozó, eredetileg a Journal of Clinical Medicine hasábjain megjelent, HURDLE (HUngarian Retrospective analysis of epidemiology of atherosclerotis cardiovascular Diseases, and Lipid lowering clinical practicE) elnevezésű vizsgálat eredményeit mutatja be a hazai olvasók számára. Magyarországon 2018-ban 12 997 beteg esett át revaszkularizáción ACS miatt, közülük 91% kapott lipidcsökkentőt, 74% nagy intenzitású, 12% közepes intenzitású statint, 4% ezetimibet is tartalmazó terápiát. Az ezetimib alkalmazásának gyakorisága a megfigyelési időszak végére mindössze 11%-ra nőtt. A perzisztencia a követési időszak alatt fokozatosan csökkent; az összes terápiás rezsim tekintetében a betegek fele a 16. hónapnál már nem szedte a lipidcsökkentő gyógyszerét. A legrosszabb terápiahűség a közepes intenzitású statin, a legjobb a nagy intenzitású statin és ezetimib kombinációban volt. Az adatok alapján 3 betegpopulációt, nevezetesen a több társbetegséggel élőket, az idősebbeket és a nőket lehetett azonosítani, akik nagyobb eséllyel részesültek elégtelen kezelésben. A lipidcsökkentő kezelés minőségi javítása érdekében betegeink ellenőrző vizsgálatai során nagyobb figyelmet kell fordítanunk a lipidcsökkentő terápia gyors eszkalációjára, a kombinációs lehetőségek alkalmazására, a veszélyeztetett betegpopulációk felismerésére, amelyre vélhetőleg strukturált gondozási programok kialakításával mutatkozik optimális lehetőség.

Although the beneficial morbidity and mortality effects of lipid-lowering treatment have been demonstrated in numerous clinical trials, there is a significant gap between the guidelines and daily practice. Based on the principle of the greater the risk, the greater the possible benefit, the most prudent treatment would be required for highly vulnerable patients after acute coronary syndrome (ACS). Our paper presents the results of the HURDLE (Hungarian Retrospective analysis of epidemiology of atherosclerosis cardiovascular Diseases, and Lipid lowering clinical practicE) study, originally published in Journal of Clinical Medicine, to the Hungarian readers. The lipid-lowering therapy and mortality data from the National Health Insurance Fund (NEAK) database of patients who underwent percutaneous coronary intervention (PCI) or bypass surgery for ACS in 2018 was analysed in the HURDLE study with a more than two-year follow-up period. In 2018, 12,997 patients underwent revascularization due to ACS, of whom 91% received lipid-lowering therapy, 74% high-intensity, 12% moderate-intensity statin, and 4% ezetimibe-containing therapy. The frequency of ezetimibe use increased to 11% by the end of the observation period. Persistence gradually decreased during the follow-up period. For all treatment regimens, half of the patients were no longer taking their lipid-lowering medication at 16 months. The worst persistence and adherence were with moderate-intensity statin, and the best with high-intensity statin and ezetimibe combination. Based on the data, 3 patient populations, namely those with multiple comorbidities, the elderly and women, could be identified, who were more likely to receive inadequate treatment. To improve the quality of lipid-lowering treatment, we need to pay more attention to the rapid escalation of lipid-lowering therapy, the use of combination options, and the recognition of at-risk patient populations during the follow-up examinations. Most likely the development of structured care programs is necessary to achieve optimal results.

Background/Objectives: A significant gap exists between guideline recommendations and everyday practice. Stringent treatment is needed for vulnerable patients with acute coronary syndrome (ACS). Methods: Data on the lipid-lowering therapy (LLT), including the adherence, persistence, and mortality of patients undergoing percutaneous coronary intervention or bypass surgery in Hungary in 2018 were followed up and analyzed based on the National Health Insurance Fund database until the end of 2020. Results: A total of 12,997 patients underwent revascularization for ACS in 2018, whose discharge therapy included any LLT, a high- or moderate-intensity statin, or ezetimibe at a proportion of 91%, 75%, 12%, and 4%, respectively. By the end of the observation period, the frequency of ezetimibe administration increased to 11%. Persistence decreased, reaching 50% for all therapeutic regimens by month 16. Patients on moderate statin doses had a significantly higher mortality rate at the end of follow-up than those receiving high-intensity statin with (20% vs. 9%, p < 0.0001) or without (20% vs. 14%, p = 0.00029) ezetimibe. Those taking less potent statin doses had higher rates of comorbidities; for example, a minimum of three comorbidities were present in 39% of patients taking medium statin doses and 23% among those on high-intensity statin therapy (p < 0.0001). Conclusions: LLT persistence decreased during follow-up. The administration of a higher-intensity lipid-lowering regimen was associated with better persistence and adherence, along with more favorable mortality rates. Multimorbidity was associated with the use of lower statin doses. The results suggest that more attention is needed in terms of lipid control of females, elderly people, and individuals with several comorbidities, and emphasis should be placed on improving persistence and increasing the frequency of combined LLT prescriptions.

The receptive phase of the uterus is marked by structural and functional maturation of the endometrium. During this limited time span, the blastocyst competency is superimposed on the receptive endometrium. It is a well-known fact that lipid signalling in early-stage pregnancy has a crucial role in successful embryogenesis. In our study, CD-1 mouse uteri after normal and in vitro fertilization (IVF) were investigated at 6.5, 8.5, and 10.5 days of pregnancy. Matrix-assisted laser desorption/ionization time-of-flight imaging mass spectrometry and liquid chromatography coupled tandem mass spectrometry were used for identification of phosphatidylcholine (PC) lipid structures. In the embryonal tissues, PC 32:0 and PC 34:0 were increased, while in the antemesometrial (AM) decidua the two 20:4-containing PCs, PC 36:4 and PC 38:4 were increased. In transferred uterus samples, higher expressions of PC 34:0, PC 34:1, PC 34:2, PC 36:1, and PC 36:2 in mesometrial decidua were seen, whereas the two 20:4-containing PCs, PC 36:4 and PC 38:4 showed increased expression in the AM and lateral decidua. This paper shows a significant spatio-temporal change in lipid metabolism during IVF procedures for the first time.

Magnetic activated cell sorting (MACS) is a well-known sperm selection technique, which is able to remove apoptotic spermatozoa from semen samples using the classic annexinV based method. Leukocytes and erythrocytes in semen samples or in testicular tissue processed for in vitro fertilization (IVF) could exert detrimental effects on sperm. In the current study, we rethought the aforementioned technique and used magnetic microbeads conjugated with anti-CD45/CD235a antibodies to eliminate contaminating leukocytes and erythrocytes from leukocytospermic semen samples and testicular tissue samples gained via testicular sperm extraction (TESE). With this technique, a 15.7- and a 30.8-fold reduction could be achieved in the ratio of leukocytes in semen and in the number of erythrocytes in TESE samples, respectively. Our results show that MACS is a method worth to reconsider, with more potential alternative applications. Investigations to find molecules labeling high-quality sperm population and the development of positive selection procedures based on these might be a direction of future research.

Azoospermia, the absence of sperm cells in semen, affects around 15% of infertile males. Sertoli cell-only syndrome (SCOS) is the most common pathological lesion in the background of non-obstructive azoospermia and is characterised by the complete absence of germinal epithelium, with Sertoli cells exclusively present in the seminiferous tubules. Studies have shown a correlation between successful spermatogenesis and male fertility with lipid composition of spermatozoa, semen, seminal plasma or testis. The aim of this research was to discover the correlation between the Johnsen scoring system and phospholipid expressions in testicular cryosections of SCOS patients. MALDI imaging mass spectrometry is used to determine spatial distributions of molecular species, such as phospholipids. Phosphatidylcholines (PCs), phosphatidylethanolamines (PEs) and sphingomyelins (SMs) are the most abundant phospholipids in mammalian cells and testis. SMs, the structural components of plasma membranes, are crucial for spermatogenesis and sperm function. Plasmalogens, are unique PCs in testis with strong antioxidative properties. This study, using imaging mass spectrometry, demonstrates the local distribution of phospholipids, particularly SMs, PCs, plasmalogens and PEs in human testicular samples with SCOS for the first time. This study found a strong relationship between the Johnsen scoring system and phospholipid expression levels in human testicular tissues. Future findings could enable routine diagnostic techniques during microTESE procedures for successful sperm extraction.

High blood cholesterol is one of the most important risk factors of atherosclerosis. Currently, four groups of drugs (statins, ezetimibe, PCSK9 inhibitors and bempedoic acid) have large clinical trials proving that the frequency of cardiovascular events can be significantly improved by lowering LDL-cholesterol (LDL-C). According to the lipid guidelines, the reduction of LDL-C should begin as early as possible and should be done as lower as possible for a long term. It should also be borne in mind that the greater the risk, the greater the cardiovascular benefit. Taking this into account, using the new domestic health insurance regulations, we should pay great attention to starting PCSK9 inhibitor treatment as soon as possible in our very high-risk patients, if high-intensity statin and ezetimibe combination therapy is not sufficient. Currently, evolocumab given every two weeks and inclisiran given every 6 months are available. A randomized clinical end-point study with a large number of patients has not yet been completed with the latter, but studies have been conducted with this drug so far, and since this mechanism of action with PCSK9 inhibitor monoclonal antibodies has already been proven in clinical studies and Mendelian randomization studies, there is expert consensus that anticipating trust, inclisiran can be given safely and effectively. Pooled post hoc analyzes demonstrated an LDL-C-lowering effect of 45-55%, and analysis of 9,982 patient-years of 3,576 patients compared with placebo showed no difference in reported treatment-emergent adverse events and discontinuation of therapy.

Introduction: Lipid lowering therapy - despite the accumulated clinical trial evidence behind it and its significant preventive role reflected in the guidelines - does not have its rightful place in the value system of patients or doctors, there is a great gap between practice and principles. Objective: In order to increase the prestige of lipid-lowering therapy, the potential benefit of lowering LDL cholesterol was compared with antiplatelet therapy, which is generally more accepted. Method: We processed the data of 531 patients of the Bekes County Central Hospital Pandy Kalman Branch in Gyula who underwent percutaneous coronary intervention for acute coronary syndrome for one year starting on April 1, 2020. A simulation study was conducted during which, based on the results of large clinical studies, the cardiovascular prevention effect of optimal lipid reduction and platelet aggregation inhibition for one year was estimated. Results: In all 531 patients treated for acute coronary syndrome, if LDL cholesterol levels had remained at the mean level of 3.37 mmol/L found at admission, 59 major cardiovascular events could have occurred within one year after the index event. If LDL-cholesterol levels were to be reduced to 1.4 mmol/L, which is the very high-risk target value in the lipid recommendations of the European Society of Cardiology, the number of events would be 13, and 16 if the theoretical, very low, non-target value of 0.5 mmol/L was reached. Lowering LDL cholesterol levels is therefore expected to avoid 13 and 16 major cardiovascular events, respectively. If aspirin alone was given for anti- platelet aggregation, 14 events could be prevented over a year, 17 events could be prevented using aspirin and clopidogrel combination, and 20 events with aspirin and prasugrel or aspirin and ticagrelor. Discussion: Based on the low rates of achieving LDL cholesterol targets, there is a considerable potential for optimizing lipid-lowering treatment worldwide. In patients with acute coronary syndrome, one of the most vulnerable patient groups in cardiology practice, the study results suggest that lipid reduction and platelet aggregation inhibition could achieve a similar reduction in the number of major cardiovascular events. Conclusion: The simulation study confirms the comparable cardiovascular benefit of the two interventions. Since the attainment rate of LDL cholesterol targets set in the guidelines is very poor - with physicians' therapeutic inertia playing a major role -, we hope our findings will convince colleagues that more attention should be paid to more optimal lipid reduction.

Bevezetés: A lipidcsökkentés – a mögötte felhalmozódott klinikai vizsgálati bizonyítékok és az irányelvekben tükröződő jelentős prevenciós szerepe ellenére – sem a betegek, sem az orvosok értékrendjében nem áll az őt megillető helyen, nagy távolság van a gyakorlat és az elvek között. Célkitűzés: A lipidcsökkentő kezelés presztízsének emelése érdekében az LDL-koleszterin csökkentésének potenciális nyereségét összehasonlítottuk az általánosan jobban elfogadott thrombocytaaggregáció-gátló kezelésével. Módszer: A gyulai Békés Megyei Központi Kórház Pándy Kálmán Tagkórházában 2020. április 1-jétől kezdődően egy éven át akut coronaria szindróma miatt percutan coronariaintervención átesett 531 beteg adatait dolgoztuk fel. Szimulációs vizsgálatot végeztünk, melynek során a nagy klinikai vizsgálatok alapján megbecsültük az optimális lipidcsökkentés és thrombocytaaggregáció-gátlás egy évre vonatkozó cardiovascularis prevenciós hatását. Eredmények: Az akut coronaria szindróma miatt kezelt 531 összes beteg esetében, ha az LDL-koleszterin a felvételkor talált 3,37 mmol/l átlagos szinten maradt volna, az indexesemény után egy év alatt 59 nagy cardiovascularis esemény bekövetkeztével lehetett volna számolni. Ha az LDL-koleszterint az Európai Kardiológusok Társaságának lipidajánlásában igen nagy kockázatú célértéknek megadott 1,4 mmol/l-re csökkentenénk le, akkor az események száma 13-mal, a teoretikus, igen alacsonynak minősíthető, nem célérték 0,5 mmol/l elérésekor pedig 16-tal kevesebb lenne. Az LDL-koleszterin-szint csökkentésével tehát várhatóan elkerülhető lenne 13, illetve 16 nagy cardiovascularis esemény. Ha thrombocytaaggregáció-gátlásra csak aszpirint kapnának a betegek, egy év alatt 14, aszpirin és klopidogrél kombinációval 17, aszpirint és praszugrélt vagy tikagrelort együtt adva 20-20 esemény lenne megelőzhető. Megbeszélés: Az LDL-koleszterin-célértékek elérésének alacsony arányai alapján a lipidcsökkentő kezelés optimalizálásában világszerte jelentős tartalékok vannak. A kardiológiai gyakorlat egyik legsérülékenyebb betegcsoportjában, az akut coronaria szindrómán átesett betegekben a vizsgálat eredményei szerint a lipidcsökkentéssel és a thrombocytaaggregáció-gátlással hasonló mértékű csökkenést lehetne elérni a nagy cardiovascularis események számában. Következtetés: A szimulációs vizsgálat a kétféle beavatkozás összemérhető cardiovascularis hasznát igazolja. Mivel az irányelvekben előírt LDL-koleszterin-célértékek elérési aránya nem megfelelő – amiben az orvosok terápiás tehetetlensége nagy szerepet játszik –, reményeink szerint eredményeink meggyőzik a kollégákat arról, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az optimálisabb lipidcsökkentésre. Orv Hetil. 2024; 165(44): 1746–1752.

Background/Objectives: Patients with acute coronary syndrome (ACS) represent a vulnerable population. We aimed to investigate serum lipid levels of patients with ACS upon admission and during one year of the COVID-19 pandemic in a rural county hospital, and compared these findings with the data of patients with ACS in 2015 and 2017. The secondary aim of this paper was the comparison of the LDL-C values calculated with the Friedewald and Martin–Hopkins methods. Methods: A retrospective analysis of lipid-lowering data of patients treated with ACS in 2015, 2017 and in a COVID-19 year (1 April 2020–31 March 2021) was performed; the patient’s numbers were 454, 513 and 531, respectively. Results: In the COVID-19 period one year after the index event, only 42% of the patients had lipid values available, while these ratios were 54% and 73% in 2017 and in 2015, respectively. Using the Friedewald formula, in the COVID-19 era the median of LDL cholesterol (LDL-F) was 1.64 (1.09–2.30) mmol/L at six months and 1.60 (1.19–2.27) mmol/L at one year, respectively. These values were 1.92 (1.33–2.27) mmol/L and 1.73 (1.36–2.43) mmol/L using the Martin–Hopkins method (LDL-MH). The LDL-F yielded significantly lower values (15% lower at six months, p = 0.044; and 8% lower at one year, p = 0.014). The LDL-F reached the previous target of 1.8 mmol/L during the COVID-19 pandemic 36% at one year vs. 48% in 2017, and 37% in 2015. The recent target LDL-C level of 1.4 mmol/L was achieved in 22% of cases in the COVID-19 pandemic, 16% in 2015 and 19% in 2017. Conclusions: A significantly lower proportion of patients with ACS had available lipid tests during the COVID-19 pandemic. Besides the lower number of available samples, the proportion of achieved 1.4 mmol/L LDL-C target lipids was stable. More rigorous outpatient care in the follow-up period may help to improve the quality of lipid lowering treatments and subsequent secondary cardiovascular prevention. If direct LDL-C determination is not available, we prefer the LDL calculation with the Martin–Hopkins method.

Az ateroszklerózis rizikófaktorai között az egyik legfontosabb a magas koleszterinszint. Napjainkra négy gyógyszercsoportról (statinok, ezetimib, PCSK9-gátlók és bempedonsav) klinikai vizsgálatok igazolták, hogy az LDL-koleszterin (LDL-C) csökkentése útján a kardiovaszkuláris események gyakoriságában szignifikáns javulást tudnak okozni. A lipidológiai irányelvek szerint az LDL-C csökkentése minél korábban elkezdendő, és minél jelentősebben, minél hos - szabb távon végzendő. Ugyanakkor szem előtt kell tartani azt is, hogy minél nagyobb a kockázat, annál jelentősebb a terápiában rejlő kardiovaszkuláris nyereség. Ennek figyelembevételével, az új biztosítói szabályozás alkalmazásával nagy figyelmet kell fordítanunk arra, hogy igen nagy kockázatú betegeinken minél hamarabb elindítsuk a PCSK9-gátló-kezelést, ha a nagy intenzitású statin és ezetimib kombinációs terápia nem elégséges. Jelenleg a kéthetente adandó evolocumab és a 6 havonta adandó inclisiran áll rendelkezésre. Az utóbbival még nem zárult le randomizált, nagy betegszámú klinikai végpontú vizsgálat, de a szerrel eddig készült vizsgálatok alapján, illetve mivel a PCSK9-gátlás mint hatásmechanizmus monoklonális ellenanyagokkal klinikai tanulmányokban és mendeli randomizációs vizsgálatokban már bizonyított, szakértői konszenzus van abban, hogy megelőlegezve a bizalmat, az inclisiran hatékonyan és biztonsággal adható. Összevont post hoc elemzések az LDL-C-csökkentő hatást 45-55%-osra igazolták, és 3576 beteg 9982 betegévének elemzésével placebóval összehasonlítva nem volt különbség a kezeléssel összefüggő nemkívánatos hatások és a terápia megszakításának gyakorisága között.

Purpose: Limited real-world data are available on the survival of patients treated with vitamin K antag-onists (VKAs) versus with direct oral anticoagulants (DOACs) for nonvalvular atrial fibrillation (AF). In this nationwide registry, we analyzed the mortality risk of patients with nonvalvular AF taking DOACs versus VKAs, with a special attention to the early treatment period.Methods: The Hungarian National Health In-surance Fund (NHIF) database was searched to identify patients treated with VKA or DOAC as a thromboembolic prophylaxis for nonvalvular AF between 2011 and 2016. The overall and the early (0-3, 4-6, and 7-12 months) mortality risks with the 2 types of anticoagulation were compared. A total of 144,394 patients with AF treated with either a VKA (n = 129,925) or a DOAC (n = 14,469) were enrolled.Findings: A 28% improvement in 3-year survival with DOAC treatment compared with VKA treatment was shown. Mortality reduction with DOACs was con-sistent across different subgroups. However, younger patients (30-59 years old) initiated on DOAC therapy had the greatest RRR (53%) in mortality. Furthermore, DOAC treatment also yielded a benefit of greater magnitude (HR = 0.55; 95% CI, 0.40-0.77, P = 0.001) in the lower (0-1) CHA2DS2-VASc score segment and in those with fewer (0-1) bleeding risk factors (HR = 0.50, CI 0.34-0.73, P = 0.001). The RRR in mortality with DOACs was 33% within the first 3 months, and 6% in the second year.Implications: Thromboembolic prophylaxis with DOACs in this study yielded significantly lower mortality compared with VKA treatment in patients with nonvalvular AF. The largest benefit was shown in the early period after treatment initiation, as well as in younger patients, those with a lower CHA2DS2-VASc score, and those with fewer bleed-ing risk factors. (Clin Ther. 2023;45:333-346.) (c) 2023 The Author(s). Published by Elsevier Inc. This is an open access article under the CC BY-NC -ND license ( http://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/4.0/ )

A 2019-es európai lipidirányelvek és ennek nyomán a hazai konszenzuskonferencia a korábbiaknál alacsonyabb LDL-koleszterin-célértékeket írt elő. Ezek elérésének gyógyszerei a statinok, az ezetimib és a PCSK9-gátlók. Az utóbbiak néhány éve jelentek meg a terápiás palettán, a monoklonális ellenanyag evolocumab és alirocumab kedvező kardiovaszkuláris hatását nagy betegszámú, randomizált klinikai vizsgálat igazolta. A 27 ezres betegszámú, 2,2 évig tartó, evolocumabbal történt FOURIER (Further Cardiovascular Outcomes Research With PCSK9 Inhibition in Subjects With Elevated Risk) lezárása után 6634 beteg nyílt fázisú vizsgálatban (FOURIER-OLE) 5 évig kapott evolocumabot. Az LDL-koleszterin átlaga 0,75 mmol/l volt, szignifikánsan csökkent a kardiovaszkuláris események száma, beleértve a kardiovaszkuláris halált is, és igazolódott a szer hosszú távú adásának klinikai előnye. Az igen alacsony LDL-koleszterin-szint biztonságossági aggályt nem vetett fel. Nálunk a PCSK9-gátlók alkalmazása elsősorban olyan éresemény utáni betegeken jön szóba, akik nagy intenzitású statin és ezetimib adásával nincsenek célértéken, de egy új európai szakértői álláspont szerint extrém nagy kockázatban elsővonalbeli terápia részei lehetnének statin és ezetimib mellett.