Az MTA bicentenáriuma alkalmából a geológia és geofizika egyes területeinek 200 éves összefoglalóját adjuk, különös tekintettel az utóbbi évtizedek kihívásaira és hazai eredményeire. A földtudományok új irányzatai, módszerei hamar értő követőkre találtak a hazai földtudományban. A kősó és az ércek bányászatának évszázados múltja, majd az energiahordozók és a víz iránti igény megalapozta a fejlődés fő irányait. A lemeztektonikai modellek megjelenésével egy időben, azokat alkalmazva ismerték fel a Pannon-medence ív mögötti, tágulás okozta kialakulását, összekapcsolva azt a környező hegyláncok alábukáshoz, térrövidüléshez kötődő eredetével. Az aljzat és a medencekitöltő kőzetek megismerése, a paleomágneses mérések és a feszültségmezők elemzése vezetett az Alpi–Dinári hegységövből kiszökő, forgó és összeforró mikrolemezek elkülönítéséhez. A geológiai kutatás a kezdetektől támaszkodott geofizikai módszerekre. Ennek fő eszköze a szerkezetek geometriáját, a szénhidrogéncsapdák és víztartó kőzetek mélységét, kiterjedését elénk táró szeizmika. Szeizmikus szelvényekre, mélyfúrások és feltárások elemzésére alapozó szekvencia- és ciklussztratigráfia segített megérteni többek között a földtani múlt éghajlatváltozásait, amelyek korunk kihívásaival is segítenek szembenézni. A medenceüledékek süllyedés- és hőtörténeti modellezése segített feltérképezni a szénhidrogének érését, vándorlási útjait, csapdázódását. Ezzel párhuzamosan különböző radioaktivitáson alapuló módszerekkel rekonstruálták a hegyvidékek múltbeli kiemelkedéstörténetét, a felszínfejlődés kulcspillanatait. A felszín legkisebb mai süllyedése vagy emelkedése is mérhető űrgeodéziai módszerekkel, a kőzetek, így a lemezek egészen kismértékű elmozdulásait, rövid távú deformációját pedig globális műholdas helymeghatározással követjük.
A kutatás célja annak vizsgálata volt, hogy az egyetemek és munkahelyek között miért alakul ki időbeli késés a mesterséges intelligencia (MI) és digitális technológiák átvételében, valamint hogyan lehet ezt mérsékelni. Eredményeink szerint a vállalatok gyorsabban alkalmazzák az új eszközöket, míg az oktatási intézményekben az akkreditációs és szervezeti korlátok lassítják az adaptációt. A hallgatók gyakran önállóan vagy munkahelyi környezetben sajátítják el a szükséges digitális készségeket, míg az oktatók informális csatornákból értesülnek az új trendekről. A tudástranszfer gyorsítása érdekében kulcsfontosságú a felsőoktatás és a munkaadók közötti együttműködés, közös kurzusok, mentorprogramok és szakmai partnerségek kialakítása. A tanulmány rámutat, hogy a digitális eszközök integrációja hozzájárulhat a pályakezdők felkészítéséhez a munkaerőpiac aktuális igényeire.
A közlemény egy gyógyszer – a cariprazine – fejlesztési folyamatában keresi azokat a tényezőket, amelyek lehetővé tették, hogy egy magyar székhelyű cég a nemzetközi gyógyszerpiacokon globális sikert tudjon elérni és molekulája ún. blockbuster készítménnyé váljon. Kiindulópontja az, hogy a globális sikerhez a molekula felfedezésének, a gyógyszerkészítmény különböző terápiás indikációi fejlesztésének, továbbá a gyógyszer piaci bevezetésének és promóciójának egymásra épülő mindhárom szakaszában világszínvonalú teljesítmények szükségesek, tehát magában a fejlesztési folyamatban is. A fejlesztési folyamat farmakológiai és orvostudományi szakmai aspektusainak részleteit a közlemény nem tárgyalja, de hivatkozik rá[i]. Konklúziója, hogy a siker alapját az amerikai Forest Laboratories-zal kötött licenszbe adási és együttműködési szerződés képezte, a gyógyszer-fejlesztési kihívások teljesítéséhez, a buktatók átlépéséhez és egy kivételes siker eléréséhez pedig nélkülözhetetlen volt a gyógyszeripari környezet mélyreható ismerete és elemzése, továbbá az eredményes nemzetközi kollaboráció, a nehézségeken átlendítő csoport flow és kreativitás. [i] Laszlovszky I, Barabássy Á, Németh Gy: Cariprazine, a Broad-Spectrum Antipsychotic for the Treatment of Schizophrenia: Pharmacology, Efficacy and Safety, Advances in Therapy, https://doi.org/10.1007/s12325-021-01797-5
Objective. Pharmaceutical serialization is a process in the pharmaceutical industry that offers a secure solution to track and authenticate drugs in the distribution chain. The unique recognition number for every drug unit helps to identify and combat counterfeit products. This paper aims to highlight the advantages of serialization implementation as an innovative tool to combat globally the counterfeiting drugs phenomenon. Methods. Worldwide a considerable effort was focused on enhancing medicines identification. Analytical methods, development of the new lab equipment, digital solutions, and blockchain technology are the new directions for the future. Also, legislation needs to be correlated at the international level between the pharmaceutical industry, distribution, and pharmacies. Results. A good collaboration between responsible entities should be implemented to protect public health and to promote patients’ access to safe medicines. A directive implemented on European Union focused on fake drugs, Global Monitoring and Surveillance System launched by the World Health Organization, or the international campaign “Fight the Fakes” are remarkable examples. Conclusions. An efficient joint effort between the pharmaceutical industry and law enforcement is required. Counterfeit medicines are a worldwide threat to public health and demand a unitary pharmaceutical serialization system to be implemented as an ideal solution.
