Az idősödő társadalom számos kihívást vet fel, amelyek közül kiemelkedik az ageizmus jelensége, vagyis az életkoron alapuló sztereotípiák, előítéletek és diszkriminációk megjelenése. A kutatás célja az ageizmus attitűdstruktúrájának empirikus feltárása és tipologizálása az osztrák–magyar határrégió felsőoktatásban tanuló fiatal felnőtt populációjában. Az elemzés egy online kérdőíves adatfelvételre épül (N = 1168), amely a Fraboni-féle ageizmus skála (FSA) alkalmazásával vizsgálta az életkorral kapcsolatos attitűdöket. A faktorelemzés egy jól értelmezhető háromfaktoros szerkezetet azonosított az összevont mintában, amely többdimenziós módon ragadja meg az ageizmus kognitív, affektív és viselkedési komponenseit a vizsgált földrajzi kontextusban. Az erre épülő klaszterelemzés három markánsan elkülönülő attitűdprofilt tárt fel. Az Elfogadó klaszterre alacsony sztereotipizálás és magasabb intergenerációs nyitottság jellemző, a Sztereotípia-orientált csoport erőteljesebb negatív kognitív sémákat mutat, míg az Elkerülés-domináns klaszterben a távolságtartó, affektív alapú elhatárolódás kerül előtérbe. A klaszterek eloszlása országspecifikus mintázatot mutatott: a magyar hallgatók körében nagyobb arányban jelentek meg a negatívabb attitűdprofilok, míg az osztrák válaszadók között magasabb volt az elfogadó attitűd aránya. A klasztertagság szignifikáns összefüggést mutatott az intergenerációs programokban való részvételi hajlandósággal is, miszerint az elfogadó profilúak a legnyitottabbak, míg az elkerülés-dominánsak a legelutasítóbbak. Az eredmények rámutatnak arra, hogy az ageizmus nem homogén attitűdstruktúraként értelmezhető, hanem jól azonosítható attitűdprofilok mentén szerveződik, amelyek kulturális és társadalmi kontextusfüggő eltéréseket mutatnak. A faktorelemzés és a klaszterelemzés kombinált alkalmazása hozzájárul az ageizmus differenciált megértéséhez, valamint megalapozza a célzott, attitűdprofil-alapú beavatkozások és kommunikációs stratégiák kidolgozását.
This study investigates how ageing is portrayed in Albania’s media, using a discourse analysis of 80 articles tied to two anchor dates: the International Day of Older Persons in 2023 and the release of census results in 2024. The analysis reveals that the media discourse views ageing largely through a crisis-type lens, with a focus on economic concerns and the impact high emigration is having on the country’s demographics. Major themes include pension inadequacies, care deficiencies for older adults, gendered dimensions of ageing as well as the more vulnerable position of the rural older population. Albania’s challenge as a country that is “ageing before affluence” also features in the discourse. Cultural resilience framings are almost entirely absent, and the only counter-discourse to crisis is an economic one. Overall, the findings point to Albanian media framing ageing as part of a demographic and socioeconomic crisis.
Our aim is to explore discursive dynamics within media articles in 2023 in Hungary in selected media outlets. Specifically, we ask which population discourses appear alongside themes and discourses related to ageing. This analysis draws on a preliminary typology of population and ageing discourses and explores discursive strategies (framings) that are identified through document level co-occurrences of the different types of discourses. We also look at how discourses and frames of crisis are constructed and how they interact with population discourses, ageing discourses, and actors. We analyse tensions and contradictions in the discursive processes. The discursive strategies and dynamics are compared to alternative discourses already present in the media in order to identify discursive opportunities that have opened up due to the ongoing social change.
A good measurement of the contribution of health care to lowering death rates (or improving life expectancy) and its geographical differences would be a useful tool for planning improvement of health care provision. This study examines the indicator of treatable mortality, which can hopefully indicate the localities most in need of more extensive or better-quality health care.Treatable mortality was calculated for 197 geographical units (174 LAU1 level units and the 23 districts of Budapest) of Hungary for the period between 2008 and 2022. We used Nolte and McKee’s (2004) definition of treatable mortality.We compared the trends and inequalities of treatable mortality to trends and inequalities of all-cause premature (0–74 years) mortality.As country-level trends, premature mortality slowly decreased until 2020. Treatable mortality also decreased in the first part of the period, but from 2014 it has rather stagnated. During the first three years of the period, treatable mortality decreased more dynamically than overall (premature) mortality, but from 2014, the contribution of treatable mortality to the (rather moderate) overall mortality reduction has been constantly lessening. In the pandemic period, treatable mortality increased by 4%. In the same period, total mortality among those aged 0–74 increased by 10%. We grouped LAU1 units into deciles according to their treatable mortality level. In 2008–2010 the most disadvantaged geographic units had 94% higher treatable mortality than those in the best-performing decile. This measure lowered in the coming period and increased to 87% only in 2020–2022. In contrast, overall mortality was higher for the worst-performing 20 geographical units by 62%, which value did not change considerably in the coming period, but increased to 70% in 2020–2022.The contribution of treatable causes to lowering death rates among the most disadvantaged was significant only between the periods 2008–2010 and 2011–2013. For other periods, this contribution was negligible or negative. We found a negative contribution in the pandemic period, when treatable causes made up a significant share of the experienced large mortality increase among the most disadvantaged units, while it had close to zero effect on the mortality increase in areas with initially low mortality.
