
A nagy kiterjedésű odontogén cysták cystostomia, dekompresszió, és enucleatio szekvenciájával történő kezelése kevésbé invazív megközelítés, mint a cystectomia, és segítségével csökkenthető az olyan intraoperatív szövődmények előfordulási valószínűsége, mint az állkapocstörés és a cysta által involvált anatómiai képletek sérülése. A modern digitális fogászati technikák lehetővé teszik, hogy a dekompressziós készülék virtuális tervezést követően már a cystostomia műtéttel egy időben átadásra kerüljön, csökkentve ezzel a beteg diszkomfortérzését és a beteg-orvos találkozások számát. Esetismertetésünk során bemutatjuk egy nagy kiterjedésű foggyökér cysta sikeres kezelését cystostomia, dekompresszió, és enucleatio szekvenciájával, egyénileg tervezett, hibrid munkamenettel elkészített cysta szűkítő készülék segítségével.
Bevezetés: A rövid üvegszál megerősítésű kompozitok (SFRC-k) ígéretes alternatívát kínálnak a mély, magas volumenfaktorú kavitások helyreállítására. Vizsgálatunk célja a folyékony SFRC anyag felszíni keménységének meghatározása különböző tömési technikák mellett nanoindentáció segítségével. Anyag és módszer: Négy csoportban (n = 18 / csoport) különböző tömési technikával készült kompozit mintákat vizsgáltunk: rétegzett hagyományos kompozit, rétegzett SFRC, bulk-fill SFRC és bulk-fill kompozit. A minták keménységét azok tetején, oldalán és alján mértük nanoindentációval, vízben tárolás előtt és után. Eredmények: A bulk-fill kompozit csoport szignifikánsan alacsonyabb keménységi értékeket mutatott minden mérési szinten. Az SFRC minták – rétegzett és bulk technikával egyaránt – magasabb vagy hasonló keménységet produkáltak a hagyományos kompozithoz képest. Következtetések: Az SFRC anyag alkalmazása klinikailag releváns alternatívát jelenthet a mély kavitások helyreállításában, mivel megfelelő keménységet biztosít különböző tömési technikák mellett is.
Bevezetés: Vizsgálatunk célja az volt, hogy megállapítsuk, mutatkozik-e különbség a keletkezett zománcrepedések számában három különböző töméstechnika alkalmazása esetén. Anyag és módszertan: 60 azonos méretű extrahált bölcsességfogat három csoportra osztottunk (n = 20). Standardizált MOD kavitásokat preparáltunk, majd a fogakat az alábbiak szerint restauráltuk: az első csoportban kizárólag folyékony SFRC-t alkalmaztunk; a másodikban hagyományos folyékony kompozit alapot követően SFRC-t; a harmadik csoportnál a folyékony kompozit alapba polietilén szalag került, majd erre került az SFRC réteg. A fotopolimerizáció után a D-Light Pro lámpa „detection mode” üzemmódjával vizsgáltuk a fogzománcot, rögzítve a kialakult repedések számát. Az összrepedésszámot közvetlenül a restaurációk elkészülte után, majd egy és négy hét elteltével is regisztráltuk. Eredmények: Az egyes csoportok között nem találtunk szignifikáns különbséget az összőrepedésszámban, ugyanakkor minden csoportban szignifikánsan nőtt a repedések száma az idő előrehaladtával. Következtetés: Különböző szálerősített technikák esetén is megfigyelhető a posztpolimerizációs repedések számának időbeli növekedése.
A fogszabályozás a fogorvoslás speciális területe. Bár Magyarországon a fogorvosi diploma megszerzését követően szinte teljes kompetenciával dolgozhatnak a fogorvosok, a fogszabályozás olyan speciális tudást igényel, amely nélkül nem lenne szabad fogszabályozó tevékenységet végezni a fogorvosoknak. Ezeket az ismereteket nem lehet néhány napos kurzusokon elsajátítani – fontos lenne a 3 éves szakképzésben való részvétel. A fogszabályozás területén a sínes terápia, valamint a mesterséges intelligencia elterjedésével egyre több, fogszabályozás szakvizsgával nem rendelkező általános fogorvos vállalkozik fogszabályozásra. A mesterséges intelligencia egy bizonyos szinten pótolja a fogorvos tudásbeli hiányosságait, azonban nem tudja helyettesíteni a 3 éves szakképzés során megszerezhető tudást és tapasztalatokat.
Bevezetés: A mesterséges intelligencia megjelenése olyan új lehetőségeket kínál, amelyek nagyban hozzájárulnak a fogpótlástan digitális munkafolyamatainak fejlődéséhez. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja összehasonlítani a „manuális” és az AI segítségével készített mosolytervek esztétikai eredményét. Vizsgálati anyag és módszer: Kutatásunkban 10 önként jelentkező páciens számára 4 fogorvostan-hallgató készített mosolyterveket. Első lépés a DSD protokoll szerinti dokumentáció (5 arcfotó, 1 videó és intraorális szken) volt, amelyet az arcesztétikai paraméterek kiértékelése követett. Ezután a Trios Smile Design szoftvert használva manuális, a SmileFy mosolytervező szoftverben AI asszisztált mosolytervek készültek. 20 fogorvos – minden szakterület szerint egyenlő arányban – 20 fogorvostan-hallgató és 20 laikus választotta ki a számukra esztétikusabbnak vélt mosolytervet. A fogorvosok 90%-a, a fogorvostan-hallgatók 80%-a és a laikusok 80%-a tartotta a manuális mosolyterveket esztétikusabbnak. Eltérést találtunk a szakképesítéseken belül, azonban minden szakterület a manuális tervezést preferálta nagyobb százalékban. Életkor szerint az 50–64 évig terjedő korosztály az AI tervezést választotta. Összegzés: Az AI még nem tudja kiváltani a manuális tervezést, ugyanis az arc és mosoly harmóniájának eléréséhez szubjektív paraméterek is szükségesek.