
A tanulmány a globalizáció és a nemzetközi rendszer történeti és elméleti összefüggéseit vizsgálja. Kiindulópontja, hogy a regionális rendszerek közötti kapcsolatok fokozatos kiterjedésével olyan globális nemzetközi rendszer alakult ki, amelyben a szuverén államok politikai, gazdasági és biztonsági interakciói egyre gyakoribbá váltak. A tanulmány áttekinti a politikai realizmus és a liberalizmus, valamint a neorealizmus és a neoliberális institucionalizmus főbb tételeit, különös tekintettel a hatalmi egyensúly, az anarchia, a kölcsönös függőség, a nemzetközi intézmények és a biztonság kérdéseire. Bemutatja az „angol iskola” nemzetközi rendszerről, nemzetközi társadalomról és világtársadalomról alkotott megközelítését, valamint a demokrácia, a kölcsönös gazdasági függőség és a nemzetközi intézmények béketeremtő szerepét. A tanulmány végül négy forgatókönyvet vázol fel a világrend lehetséges jövőjéről: 1. a liberális nemzetközi rend megerősödését, 2. egy új bipoláris rendszer kialakulását, 3. egy multiplex világ létrejöttét és 4. egy polaritás nélküli korszakot. A szerző következtetése szerint a globalizáció és a liberális nemzetközi rend egymást erősítik, ezért a globalizáció visszafordulása a konfliktusok és a nemzetközi rendszer instabilitásának kockázatát is növelheti. Az elemzés hangsúlyozza az államok egymással való együttműködésre irányuló képességének, valamint a nemzetközi intézményeknek a globális nemzetközi rendszer fejlődését alakító fontos szerepét.
A tanulmány a globalizáció és a geopolitika kapcsolatának változását, valamint a világrend jelenlegi átalakulásának geopolitikai és gazdasági következményeit vizsgálja. Kiinduló tézise szerint a globalizáció által létrehozott új lehetőségek és egyenlőtlenségek együttesen járultak hozzá a geopolitikai gondolkodás újjáéledéséhez. A szerző áttekinti a hagyományos geopolitikai elméletek és a második világháború után kialakult nemzetközi intézményi rend viszonyát, majd bemutatja, hogy a globalizáció felgyorsulása, a 2007–2008-as pénzügyi válság és a Covid–19-járvány miként erősítette a gazdasági és biztonságpolitikai kockázatokkal kapcsolatos aggodalmakat. Külön figyelmet fordít az Egyesült Államok relatív pozícióvesztésére, Kína felemelkedésére, a BRICS+ szerepének erősödésére, valamint a globális pénzügyi, kereskedelmi és intézményi rendszer átalakulására. Az elemzés szerint a kialakuló multipoláris világrend nem szükségszerűen vezet új hidegháborúhoz vagy a nemzetközi kapcsolatok konfliktusosabbá válásához, mivel a globalizáció által létrehozott gazdasági és kommunikációs hálózatok, a kölcsönös függőség és a multilaterális intézmények korlátozhatják a geopolitikai konfliktusok eszkalációját. A tanulmány végül a régi világrend kontrollált átalakításának és egy sokszínűbb, együttműködőbb multilaterális rend kialakításának lehetőségét vizsgálja.
A tanulmány a külkereskedelem, a külföldi közvetlentőke-befektetések (foreign direct investment, FDI) és a globális értékláncok (global value chain, GVC) kapcsolatának a globalizáció új szakaszában történő átalakulását vizsgálja. A szakirodalom és a nemzetközi statisztikai adatok alapján amellett érvel, hogy a 2008–2009-es pénzügyi válságot követő időszakot nem a deglobalizáció, hanem a globalizáció működési logikájának átalakulása jellemzi. A tanulmány újszerű megközelítése, hogy a globalizáció új szakaszát a külkereskedelem, az FDI és a GVC-k egymással kölcsönhatásban álló rendszerének elemzésén keresztül értelmezi. Alapvető állítása, hogy e három terület nem vizsgálható egymástól elkülönítve, mivel azok egy egymást kölcsönösen alakító, egymással erősen összefüggő, integrált rendszert alkotnak. A technológiai változások, a geopolitikai rivalizálás és az állam megerősödő gazdaságszervező szerepe nyomán a korábbi, elsősorban hatékonyságmaximalizálásra és költségminimalizálásra épülő rendszer átalakult. A külkereskedelem, az FDI és a globális értékláncok továbbra is egymást erősítik, kapcsolatuk azonban új működési logika szerint szerveződik át, amelyben a gazdasági racionalitás mellett a gazdaságpolitikai és geopolitikai megfontolások is meghatározó szerepet játszanak. A tanulmány rámutat arra, hogy a 2024-ig rendelkezésre álló adatok alapján a világgazdaságban nem a globalizáció visszafordulása, hanem annak szerkezeti átalakulása figyelhető meg, miközben a 2025 utáni folyamatok hosszabb távú értelmezése egyelőre nyitott kérdés.
A tanulmány a felsőoktatás globális expanziójának és a nemzetközi iskolázottsági verseny alakulásának főbb tendenciáit vizsgálja. Nemzetközi statisztikai adatbázisok – köztük az UNESCO, az OECD, a Világbank és a Wittgenstein Centre for Demography and Global Human Capital – adatai alapján bemutatjuk a felsőoktatás tömegesedésének, a doktori képzés bővülésének és a hallgatói mobilitás növekedésének főbb nemzetközi trendjeit. Az eredmények szerint a felsőoktatás expanziója világszerte folytatódik, miközben a globális rendszer súlypontja részben Ázsia felé tolódik. A nemzetközi tendenciákkal összevetve a magyar felsőoktatás fejlődése több mutató szerint mérsékeltebb, különösen a hallgatólétszám alakulását tekintve. A humánerőforrás-fejlettség kompozit mutatói szintén arra utalnak, hogy Magyarország pozíciója a fejlett országokhoz képest inkább stagnáló.