A dolgozat bemutatja az első pszichológus akadémikusokat és a modern pszichológia helyzetét az MTA első évszázadában. A Spencert követő objektivista, viselkedéselvű Posch Jenő a politikailag bírált, megtűrt radikalizmust képviselte a konzervatív közegben. A katolikus dogmatikaprofesszor, teológus Schütz Antal akadémiai szerepléseit a tudomány és a teológiai dogmatika szétválasztása jellemezte. A katolikus tudománypolitikus és politikus Kornis Gyula, miközben maga a „szellemtudományos” irány képviselője volt, a kísérletezés és az interpretáció kettősségének hirdetésével az Akadémia keretében igen toleráns tudósnak számított, például a vele alapkérdésekben egyet nem értő Posch és Révész promotálásával. Az 1918–1919-es egyetempolitikai szereplései miatt politikailag megkérdőjelezett Révész Géza és Kornis kapcsolatában egészen az 1950-es évek közepéig a liberális és a konzervatív tudós szakmai és személyes barátsága jelent meg. Mindennek az a mai üzenete, hogy a 20. század első felének nemzeti liberalizmusában még élt a hit és a tudomány elválasztása, a „türelem” és a szakmai szolidaritás.

The paper analyzes some early theoretical works on psychology of language presented in the works of the trend setting historical linguist Zoltán Gombocz (1887–1935), Antal Klemm (1883–1963) a master of historical syntax, and Gyula Lux (1884–1957) a successful language education expert. All three were representatives of classical mentalistic linguistics, and interpreted language as relevant for psychology, even if they emphasized change instead of structure. The paper presents the specific ideas of Klemm regarding the historical articulation of sentence structure along psychological and logical lines. Both Gombocz and Lux follow Wundt that we must draw evidence from gestural language for the origin of spoken language. Gombocz and Klemm deal with the possible mechanisms of word class formation. Klemm's reconstruction of word classes takes communication as a starting point. Initial communication is about an object given as a non-linguistic stimulus: [this thing] apple. The (psychological) subject is given, only the predicate is pronounced. This would be followed by combining two nominal words in a predicative way: wood-fire. Then the property words would appear, and finally the combination of object and property (apple-red).

Az előadás kiindulópontja, hogy a modern pszichológia a 19. század közepétől a polgári ember szekularizációját kiterjesztette az ember lelki életére. A ’pszichológia lélek nélkül’ programja megjelenik a lelki élet kísérleti mozaik felfogásában, a személyiség összetevőkre bontásában és az értelmetlen evolúciós algoritmusok működésében. Számos európai kultúrában jelentek meg kulturális ellenreakciók ezzel a felbontással szemben. A vallásos érvelés mellett Bergson, Dilthey, Husserl törekvéseitől a mai fenomenológiai pszichológiákig és perszonalizmusokig sokan próbálják ezzel megmenteni ha nem is a lélek, legalább a személy egységét. Magam a narratívan megkonstruált személy mellett érvelek.

Az 1960-as évek fordulója a magyar pszichológia újjáalakulásának és újrafazonozásának izgalmas korszaka volt. A dolgozat a közvetlen háttér bemutatásával indul. Hogyan lett az 1952 novemberében alakult és 1958-ban megszűnt Pavlov Bizottságnak utóda az MTA elnökségi Pszichológiai Bizottsága? Ez az MTA elnökségi maxi bizottság azután kiravaszkodta a pszichológiai társaság és a Szemle újraindulását. Milyen szerepe volt ebben az átalakulásban a nagyhatalmú orvosok és a kisszámú pszichológus rafináltságának és karrierkeresésének? A Társaság első nagygyűlései seregszemlék voltak, nagy identitásformáló szereppel. Ennek egy különleges vonása volt a nemzetközi pszichológiai élet vezető szereplőinek, például Paul Fraisse és Henri Tajfel a kötelező szovjetek melletti megjelenése az MPT nagygyűlésein. Nyílt és rejtett üzeneteket hoztak. Ismét közénk tartoztok, a pszichológusok nagy nemzetközi családjába, és csináljatok nyugatosabb tudományt, olyat, amilyet régen tudtatok.

A dolgozat a klasszikus orvosi és a hajlékonyabb élettörténeti modell kettősségét mutatja be az utóbbi közel két évszázad pszichológiai gondolkozásában a mentális zavarokról.

Dolgozatom alapmondanivalója az, hogy miközben a kikényszerített Pavlov-kultusz a russzifikációval és egy évtizedekkel korábbi pszeudo-neurobiológiai tanulásmodell kizárólagos előtérbe állításával negatív hatást gyakorolt a magyar pszichológiára, s tágabban a hazai szellemi életre, ugyanakkor az 1950-es, 1960-as években a kor pszichológiáját s benne kiemelten a kísérleti szellemet meg tudta védeni az aktivitáscentrikus, voluntarista ideológia és nevelésfilozófia uralmától. Ebben a keretben értelmezem a Magyar Tudományos Akadémia Pavlov Bizottságának munkáját. Az 1952-ben megalakult Pavlov Bizottság, már csak összetétele és vezetése révén is, alapvetően holisztikus orvosi modellben értelmezte Pavlovot, és erre az orvosi értelmezésre akarta visszavezetni a pszichológia és a pedagógia kérdéseit. Ugyanakkor a Pavlov-kultusz a holizmus mellett egy dialektikus retorikát is lehetővé tett, amely megjelenik a marxista filozófiában, a pedagógiában, és kisebb nyomokban a magyar pszichológiában is. Olyan szóömleny volt ez, amely mindent a feltételes reflexek keretében próbált meg kezelni, fából vaskarika fogalmakkal, mint a dinamikus sztereotípia, megpróbálta a biológiai rendszert beilleszteni a dialektikus szómágia és a társadalmi determináció világába. Valami egyszerre sztereotip, azaz determinált, ugyanakkor hajlékony, azaz lehetővé teszi a mindent átható, a kommunista párt vezető szerepének megfelelő felülről-lefelé környezeti determinizmust. A Pavlov-kultusz korabeli pozitív jelentősége a magyar pszichológiai közegben kettős volt. Egyrészt segített megmenteni az akkor már 50 éves Ranschburg-intézet pszichológiai autonómiáját, átemelve az intézetet az MTA és ezen belül a Pavlov Bizottság felügyelete alá. Ugyanakkor a Pavlov Bizottság hívta fel az MTA figyelmét a pszichológia jelentőségére, hogy 1958-ban maga is a Pszichológiai Bizottságnak adja át a helyét. Tartalmi tekintetben elsősorban a tanulás előtérbe állításával átmentette, sőt újraformázta a kísérleti szemléletet. A magyar pszichológiában Kardos Lajos értelmezte Pavlovot egy összehasonlító tanuláslélektan keretében. A következő nemzedék képviselője, Marton L. Magda pedig rámutatott arra, hogy Pavlovból levezethető egy olyan tanuláselméleti megalapozottságú személyiség-lélektan, amely az egyéni különbségek neurális és tanulási tipológiájára helyezi a hangsúlyt. Az 1960-as években azután a magyar kísérleti pszichológia és a neurobiológia fokozatosan eltávolodott Pavlovtól. Előtérbe került a pavlovi passzív kondicionálással szembeállított aktív instrumentális kondicionálás mint alapvető mechanizmus, és a motiváció és az aktivitás mozzanata.

Az ember kognitív tevékenységét számos kulturális rendszer teszi lehetővé, illetve irányítja. A mai evolúciós irányultságú kognitív pszichológia ezeket a rendszereket nem egyszerűen a ’magas kultúra’ és az iskoláztatás konstruált következményeinek tartja, hanem olyan, beállítást és egyéni élet során történő stabilizációt igénylő reprezentációs fordulatok (Merlin Donald) eredményeinek, melyek az ember biológiai alapú szocialitásának és a kultúra önkényeit elfogadó természetes pedagógiai hozzáállásának (Csibra és Gergely) a következményei. A természetes nyelv mint egyetemes rendszer lehetővé teszi nemcsak a távoli dolgokról való kommunikációt, hanem a nem közvetlenül észlelt tudások elsajátítását, a Russell értelmében vett kettős episztemológia (érzékelésen és leíráson alapuló tudás) megjelenését is. A nyelv mint elsődleges kulturális rendszer egyszerre ad számunkra kódokat és általános, illetve specifikus tudásokat. Ugyanaz érvényes a másodlagos kulturális rendszerekre, az írás/olvasás, számolás, zene stb. rendszereire is. A dolgozatban elsősorban az olvasásra és a webalapú tudásszervezésre összpontosítva bemutatom ezeknek a másodlagos rendszereknek néhány feszítő jellemzőjét, melyek a kognitív kutatás és a szervezett oktatás közös kérdéseibe helyezik őket. A másodlagos rendszerek, miközben lassan alakulnak ki az egyénnél, működésükben ugyanolyan gyorsak és hatékonyak, mint az észlelés elsődleges rendszerei. Miközben nincsenek evolúciósan kialakult előre specializált moduláris idegrendszeri „központjaik”, egy idegrendszeri újrahasznosítás (Dehaene) révén megtalálják a működtetésükhöz optimális agykérgi rendszereket. A paradoxonok mellett kitérek a mai legújabb rendszerek felvetette gondokra is. Vajon a digitális eszközök támogatta feladatmegoldás, a képernyőn keresztüli állandó vándorlás, az állandóan hozzáférhető tudásrendszerek kattintásnyi távolsága és például a webalapú tudáskeresés ki fogja-e alakítani a maga idegrendszeri fülkéjét, mint az olvasás tette volt, illetve visszafejleszti-e vagy új kategorizációkra készteti-e a meglevő kognitív rendszereinket?

Brian MacWhinney started to study Hungarian for a psycholinguistic perspective from the 1970s on. The paper surveys his work on the unfolding of child morphology based on diary data, his experiments on morphological productivity in children of different ages, and his experiments on sentence processing in children and adults. By studying the unfolding of morphology, the emergence of sentence interpretation patterns, and the processing of relative clauses Brian MacWhinney certainly made two services to Hungarian psycholinguistics. He provided the domain with rich data for anyone coming from all theoretical orientations. At the same time, by relying on some peculiarities of the structure of Hungarian, he has put Hungarian into the center of discussions about the status of rules, the analytic and holistic approaches of sentence processing, and in general the import of a functionalist attitude towards language.

News outlets publicize scientific research findings that have not been peer reviewed yet, and they often do it with active contribution by the authors of the unpublished manuscripts. While researchers are aware of the importance of the peer review process and what it means to discuss findings before manuscripts are accepted for publication, the general public is not. It is imperative to ensure that researchers provide reliable scientific knowledge to each other and to the public, as well as to preserve reliance on the scientific process and peer review. For these reasons, researchers should be more cautious in communicating unpublished work to the public and more accurate about the status of the presented scientific information.

William Stern is mostly renowned for inventing the IQ formula. However, he is also the originator of the term 'differential psychology' itself. His program of differential psychology synthesized population-based correlational studies as well as idiosyncratic approaches focusing on unique profiles of individuals. We argue that his approach still offers valuable ideas to this day; in particular, the individualistic sub-programme of Stern's differential psychology corresponds to a large extent to ipsative testing that emphasizes a profile-based analysis of individual strengths and weaknesses.

Diversification and Professionalization in Psychology offers readers a multicentric perspective on the history of social science and compares the developments in psychology in relation to the developments made in the other social and natural sciences. This is the second volume about the formation of modern psychology and provides a comprehensive look into the origins and developments of modern psychology. With a large geographical coverage, European developments are put into their own context in their own time. In doing this, the book explores different early schools, from social reductionists like Durkheim, Charles Blondel, and Maurice Halbwachs, to the social debates about relativism in Lévy-Bruhl, early Piaget, the beginnings of ethology, and the semiotic approach of Karl Bühler. These thinkers are placed in relation to the recent upsurge of different social and biological theories of the mind. Throughout, the author develops a detailed presentation of the thematic development of psychology and links the history of psychology to an outline of contemporary psychology. This is an invaluable introductory text for undergraduate students of the history of psychology and will also appeal to postgraduates, academics, and anyone interested in psychology or the history of science. It will also be of interest to graduate students of psychology, biology, sociology, and anthropology with a theoretical interest in the history of the field.