Jelen közleményben a fekvőbeteg osztályokon ápolt pácienseknél jelentős számban előforduló, nozokomális ártalomként is értelmezhető nyomási és nyírási sebek informatikai eszközökkel történő monitorozásának, rizikóbecslésének jelenlegi eredményeit, nyitott problémáit és kutatási irányait foglalja össze. A cikk interdiszciplinális megközelítéssel, egészségügyi – ezen belül kiemelten ápolás-szakmai -, gazdaságossági és a megoldási lehetőségeket informatikai megközelítéssel vizsgálja és elemzi a további kutatás relevanciáját szakirodalmi áttekintés alapján. A cikkben áttekintésre kerülnek a témára fókuszáló nemzetközi gyakorlatok, a hazai ellátórendszer gyakorlata, valamint továbbfejlesztési lehetőségei. A kutatás illeszthető egy korábbi kutatási programhoz, amely a menedzsmenti szempontok és a szakmapolitikai döntések áttekintésével készített helyzetértékelést, és fogalmazott meg javaslatokat - a 2019-2023-as időszakot magába foglalva. A kutatás koncepcionális alapjairól több hazai és nemzetközi publikáció is született. Jelen közlemény célja, hogy a krónikus sebek felmérése és ellátása problémakörében megoldási fókusszal összefoglalja a jelenleg elérhető, a nyomási fekélyek rizikóbecslésére és monitorozására alkalmas informatikai eszközöket, módszereket, valamint a nemzetközi gyakorlat alapján meghatározza a további kutatási, fejlesztési irányokat, melyek a hazai implementálhatóságot célozzák. Jelen kutatás módszere: keresőszavas szakirodalmi áttekintés, eredmények összegzése, területi topológia megjelenítése. A tanulmányban a tudományos szakirodalmi háttérrel rendelkező módszerek, technológiák és szoftveres megoldások alapján olyan ajánlások kerülnek megfogalmazásra, amelyek a hazai ellátási gyakorlatban is lehetséges megoldások lehetnek, illetve bevezetésük megfontolásra ajánlott. Elsősorban olyan, a betegágynál használható, az egészségügyi szakdolgozók által könnyen megtanulható és kezelhető mobil megoldásokra célszerű koncentrálnunk, melyek elfogadható találati pontossággal (>90%) képesek a sebek állapotának meghatározására.

Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa az Egészséges Budapest Program (továbbiakban: EBP) keretében 2023. évtől elindított onkológiai betegútszervezési program célkitűzéseit, a kerületi szakrendelők korai tapasztalatait és a továbblépés lehetséges irányait. A Kormány és a Fővárosi Önkormányzat közötti megállapodásnak megfelelően 2020. és 2021. években biztosított EBP forrásokból a Fővárosi Önkormányzat többféle daganatos ellátással kapcsolatos programot valósít meg – a jelenleg hatályos kormányhatározatok alapján – egészen 2025. év végéig. Ennek keretében a Főváros szervezésében 2023. és 2024. évtől 11 fővárosi kerületi önkormányzati fenntartású járóbeteg-intézménnyel kötött együttműködési megállapodást onkológiai betegútszervezési feladatok elvégzésére. Jelen cikkben sor kerül az elmúlt időszakban elvégzett helyzetfeltárás, szervezési tevékenységek, betegutak és ellátási tapasztalatok rendszerezett bemutatására. A fővárosi kerületi szakrendelők számára kihívást jelent a szakmai kapcsolatok kiépítése és erősítése, egyrészt a diagnosztikai szolgáltatókkal (képalkotó, labor, patológia), másrészt az országos intézetekben, a Semmelweis Egyetemen vagy fővárosi kórházakban működő onkológiai centrumokkal. A szervezéshez kapcsolódó konkrét feladatok közé tartoznak a szervezést végző munkatársak képzése, támogató informatikai megoldások fejlesztése, kapacitásfejlesztés (óraszámok), akár új szakmák létesítése. A hatékony együttműködés érdekében a Fővárosi Önkormányzat szervezésében eddig több körben került sor horizontális egyeztetésekre a programba bevont szakrendelők szakmai vezetői között. A szerzők a cikk végén javaslatokat fogalmaznak meg az onkológiai betegútszervezés továbbfejlesztésének irányaira, a szakmapolitikai és finanszírozási támogató környezet kialakítására.

A szemészeti ellátás nem tartozik a kiemelt prioritású egészségügyi ellátások közé (nem szerepel a haláloki statisztikában) mégis szinte mindenki életében idővel nagy szerepet játszik az életminőség megőrzésében az életkor előrehaladtával. Közép-Kelet-európai egyetemek kutatói a Visegrad Fund (V4) keretében pályázott kis összegű támogatásból 2010-2021. között a Visegrádi országokra vonatkozóan szisztematikus elemzést végeztek és összehasonlították a szemészeti ellátások finanszírozási módszereit és trendjeit. Az elemzések 6 féle szembetegségre, illetve kezelésre terjedtek ki: szürkehályog (cataracta) műtétek, zöldhályog (glaucoma) kezelés, időskori makula degeneráció (AMD), cukorbeteg (diabetic) makula ödéma (DME) kezelése (intravitrealis injekciók), vitrectomia (PPV), valamint szaruhártya átültetés (KP, cornea transzplantáció). Az elemzések egyik fő célja az volt, hogy megfelelő tanulságokkal, jó gyakorlatokkal szolgáljanak ukrán finanszírozási szakemberek számára, akik hasonló finanszírozási és ellátásfejlesztési programon dolgoznak. Jelen tanulmány célja annak bemutatása, hogy a szemészeti ellátások területén a projekt keretében milyen meghatározó trendeket, kihívásokat tártunk fel a visegrádi országokban, és ez alapján milyen egészségpolitikai és egészségbiztosítási finanszírozási feladatokat fogalmazhatunk meg a döntéshozók számára Magyarországon a következő évekre vonatkozóan.

Célkitűzés: A hazai állami kórházak nyomási fekély prevenciójára és ellátására irányuló gyakorlatát a közelmúltban két kutatás részeként (2022-ben és 2024-ben) is felmérték a szerzők. A dolgozat célja a kutatások eredményeinek összevetése annak fényében, hogy 2024. január 30-án megjelent a nyomási fekély rizikófelméréséről, prevenciójáról és kezeléséről szóló szakmai irányelv. Vizsgálat módszere: Összehasonlító elemzés, amelynek alapjai a 2019. és a 2023. bázisévek ellátási adatai voltak. Az első felmérés teljes körű volt (N=86), a második (N=33) válaszadási hajlandósága 37%-os volt. Eredmények: A kórházak 70,9%-ában, illetőleg 60,6%-ában működik decubitusteam. Profilaktikus kötszerhasználatot az intézmények 64,7%-a és 63,6%-a jelzett. A nyomási fekéllyel kapcsolatos adatok tekintetében a magas kockázattal rendelkező betegek számát 2019-ben az intézmények 19,7%-a vezette, 2023-ban 39,4%-uk. Stádium szerinti beosztás szerint 45,3%, illetve 78,8% dokumentál. Következtetések: Az új irányelv ajánlásai segítséget nyújtanak az intézményeknek a prevenciós eszközök beszerzése és használata tekintetében, emellett levezethetők belőle az ellátás minőségét mérő mutatók is, amelyek alapot képeznek az intézményen belüli és intézményközi benchmarknak.

The prevention of pressure ulcer (PU) or pressure injury (PI) wounds is of public health importance in developed countries, including Hungary. The study aimed to assess the PU/PI prevention and care practices of Hungarian public hospitals and identify organizational and management factors. In 2022, a national, questionnaire-based survey of inpatient institutions relevant to PU/PI care was conducted, providing a picture of the practices of 86 hospitals for the year 2019. The questionnaire was processed using descriptive statistics and regression analysis. The survey results show that good practices in Hungary are isolated, the reporting system is inhomogeneous, and documentation is not uniform across our institutional system. Of the 86 institutions, 71.0% operate a PU prevention team, 64.0% use prophylactic dressings, and 88.3% use an anti-decubitus mattress, with an average ratio of 26.1% to the number of beds. Less than half of the institutions reported the incidence of hospital acquired pressure injuries (HAPIs). In this sample, we found no significant association between hospital type and hospital size with the incidence of full-thickness HAPIs (stage III and IV wounds). Developing a comprehensive PU/PI reporting system and updating the national PU/PI prevention and care guidelines are essential in Hungary.

BackgroundOne hundred ten Health Promotion Offices (HPOs) have started operating in Hungary in response to public health challenges. Many of them have been active for almost 10 years, yet their operational experience has not been evaluated. The specific objectives of our study were: (1) to describe the current operational and funding system of HPOs, (2) to identify challenges related to the current management and funding practices, and (3) to formulate recommendations for improvement based on gathered experience and international experience.DesignIn order to gain a deeper insight into the operational experience of HPOs, an online survey was conducted with the professional or economic managers of HPOs. A scoping review was carried out to gather international experiences about best practices to formulate recommendations for improvement in developing the operational and financing scheme for HPOs.ResultsWe found that current HPO network in Hungary faces three main challenges: a deficient management system, inflexible financing scheme, and unequal ability to purchase or provide services for the population.ConclusionsBased on the survey complemented by international experiences, we propose the overhaul of the professional management system and switching toa combination of fixed and performance-based financing scheme for the HPOs in Hungary.

BackgroundThis nationwide study examined breast cancer (BC) incidence and mortality rates in Hungary between 2011–2019, and the impact of the Covid-19 pandemic on the incidence and mortality rates in 2020 using the databases of the National Health Insurance Fund (NHIF) and Central Statistical Office (CSO) of Hungary.MethodsOur nationwide, retrospective study included patients who were newly diagnosed with breast cancer (International Codes of Diseases ICD)-10 C50) between Jan 1, 2011 and Dec 31, 2020. Age-standardized incidence and mortality rates (ASRs) were calculated using European Standard Populations (ESP).Results7,729 to 8,233 new breast cancer cases were recorded in the NHIF database annually, and 3,550 to 4,909 all-cause deaths occurred within BC population per year during 2011-2019 period, while 2,096 to 2,223 breast cancer cause-specific death was recorded (CSO). Age-standardized incidence rates varied between 116.73 and 106.16/100,000 PYs, showing a mean annual change of -0.7% (95% CI: -1.21%–0.16%) and a total change of -5.41% (95% CI: -9.24 to -1.32). Age-standardized mortality rates varied between 26.65–24.97/100,000 PYs (mean annual change: -0.58%; 95% CI: -1.31–0.27%; p=0.101; total change: -5.98%; 95% CI: -13.36–2.66). Age-specific incidence rates significantly decreased between 2011 and 2019 in women aged 50–59, 60–69, 80–89, and ≥90 years (-8.22%, -14.28%, -9.14%, and -36.22%, respectively), while it increased in young females by 30.02% (95%CI 17,01%- 51,97%) during the same period. From 2019 to 2020 (in first COVID-19 pandemic year), breast cancer incidence nominally decreased by 12% (incidence rate ratio [RR]: 0.88; 95% CI: 0.69–1.13; 2020 vs. 2019), all-cause mortality nominally increased by 6% (RR: 1.06; 95% CI: 0.79–1.43) among breast cancer patients, and cause-specific mortality did not change (RR: 1.00; 95%CI: 0.86–1.15).ConclusionThe incidence of breast cancer significantly decreased in older age groups (≥50 years), oppositely increased among young females between 2011 and 2019, while cause-specific mortality in breast cancer patients showed a non-significant decrease. In 2020, the Covid-19 pandemic resulted in a nominal, but not statistically significant, 12% decrease in breast cancer incidence, with no significant increase in cause-specific breast cancer mortality observed during 2020.

Background The COVID-19 pandemic necessitated wide-ranging adaptations to the organisation of health systems, and primary care is no exception. This article aims to collate insights on the role of primary care during the pandemic. The gained knowledge helps to increase pandemic preparedness and resilience. Methods The role of primary care during the pandemic in five European countries (Austria, Denmark, France, Hungary, Italy) was investigated using a qualitative approach, namely case study, based on document analysis and semi-structured interviews. In total, 31 interviews were conducted with primary care providers between June and August 2022. The five country case studies were subjected to an overarching analysis focusing on successful strategies as well as gaps and failures regarding pandemic management in primary care. Results Primary care providers identified disruptions to service delivery as a major challenge emerging from the pandemic which led to a widespread adoption of telehealth. Despite the rapid increase in telehealth usage and efforts of primary care providers to organise face-to-face care delivery in a safe way, some patient groups were particularly affected by disruptions in service delivery. Moreover, primary care providers perceived a substantial propagation of misinformation about COVID-19 and vaccines among the population, which also threatened patient-physician relationships. At the same time, primary care providers faced an increased workload, had to work with insufficient personal protective equipment and were provided incongruous guidelines from public authorities. There was a consensus among primary care providers that they were mostly sidelined by public health policy in the context of pandemic management. Primary care providers tackled these problems through a diverse set of measures including home visits, implementing infection control measures, refurbishing used masks, holding internal meetings and relying on their own experiences as well as information shared by colleagues. Conclusion Primary care providers were neither well prepared nor the focus of initial policy making. However, they implemented creative solutions to the problems they faced and applying the learnings from the pandemic could help in increasing the resilience of primary care. Attributes of an integrated health system with a strong primary care component proved beneficial in addressing immediate effects of the pandemic.

Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések a betegek biztonságát veszélyeztető leggyakoribb veszélyforrások közé tartoznak: jelentős morbiditást, mortalitást és gazdasági terhet jelentenek elsősorban a betegek, a családok, és végső soron a teljes egészségügyi rendszer számára. E fertőzések több mint kétharmadát bakteriális eredetű kórokozók okozzák. Az utóbbi évtizedekben az egészségügyi ellátás különböző színterein és szintjein aggodalomra okot adó gyorsasággal terjedő multidrogrezisztens(számos antibiotikummal szemben ellenálló) kórokozók tovább nehezítik ezeknek a kórképeknek ahatásos és gyors kezelését. Annak ellenére, hogy jelentős előrelépések történtek a kiváltó okok megismerése és a megelőzés területén, a nozokomiális tüdőgyulladás hatékony kezelése továbbra is jelentős orvosi kihívás hazai és nemzetközi szinten egyaránt.Jelen cikkünkben a Pseudomonas aeruginosa és egyéb Gram-negatív baktériumok okozta nozokomiálistüdőgyulladás célzott és korszerű gyógyszeres kezelésének közfinanszírozásba történő befogadására dolgoztunk ki javaslatot a Homogén Betegségcsoportok rendszerébe integráltan.

Annak ellenére, hogy a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő elhízott betegek kezelése népegészségügyi prioritás, és a bariátriai műtétek jelentős egészségnyereséget és egészségügyi költségmegtakarítását eredményeznek e betegeknél, ezek a műtétek csak a magán egészségügyi szektorban elérhetőek egy szűk vagyonos réteg számára. Számos akadály gátolja az elhízott cukorbetegeknél végzett bariátriai műtétek széles körű elterjedését, így az egészségpolitikai döntéshozók támogatásának hiánya, a bariátriai műtétek szerepének meghatározatlansága az egészségügyi rendszerben, ebből következően az ilyen műtétek közfinanszírozásának hiánya, közfinanszírozott kapacitások korlátozottsága, valamint a szakmai kompetenciák kidolgozatlansága. A szerzők ezen korlátok áthidalására tesznek konszenzusos javaslatot.

Bevezetés: A felfekvés (decubitus) a nyomásnak kitett helyeken kialakuló seb a bőrön és a subcutisban. Elsősorban idős, nem mobilis egyénekben fordul elő, melynek megelőzése és kezelése nemcsak orvosi és ápolói részvételt, hanem anyagi ráfordítást is igényel. Célkitűzés: Tanulmányunkban a dokumentumelemzést követően az állami kórházak körében 2022. második negyedévében végzett decubitusfelmérés releváns eredményeit ismertetjük a decubitusprevenció és -ellátás szervezeti és menedzsmenti tényezőire fókuszálva. Módszer: Az országos felmérés a decubitusellátás szempontjából releváns intézményi kört tekintve teljes körű volt, a beválogatási kritériumok meghatározását követően 86 intézmény gyakorlatáról kaptunk képet a 2019. bázisévre vonatkozóan. Eredmények: A hazai és az európai uniós szakmapolitikai dokumentumok, szabályozók és stratégiai dokumentumok áttekintése és rendszerezése során megállapítható, hogy a felfekvés prevenciója és ellátása több fejlesztéspolitikai célkitűzéshez illeszthető, előfordulási gyakorisága az egészségügyi szektor minőségi indikátoraként jelenik meg. Megbeszélés: Az általunk megtervezett és elvégzett országos decubitusfelmérés eredményei alapján elmondható, hogy a hazai jógyakorlatok szigetszerűen működnek, jelentési rendszerünk inhomogén, a dokumentáció nem egységes az intézményrendszerünkben. A 86 intézményből 17 rendelkezik új keletű (2021–2022), intézményi szintű decubitusellátást szabályozó dokumentummal, melyek az intézmények 17%-ában 2010 vagy az előtti keltezésűek. A szabályozó dokumentumok felülvizsgálati hatálya az intézmények 10%-ában elő van írva. A vizsgált intézmények közül 61 intézmény (71%) működtet decubitusteamet, 55 intézmény (64%) használ profilaktikus kötszereket. Hiányoznak a szakmai monitoringmutatók, minőségi indikátorok, esetlegesek az intézményi szintű ráfordításelemzések, kontrolling jellegű visszamutatások, melyek a költség- és költséghatékonysági elemzések alapját képezhetnék. Következtetés: Több szervezeti és menedzsmenti intézkedést érintő javaslatunk mellett a vonatkozó szakmai irányelv megújítását és az egységes intézményi jelentési rendszer bevezetését is szorgalmazzuk. Orv Hetil. 2023; 164(21): 821–830.

Background and Objectives: Medical imaging is a key element in the clinical workup of patients with suspected oncological disease. In Hungary, due to the high number of patients, waiting lists for Computed Tomography (CT) and Magnetic Resonance Imaging (MRI) were created some years ago. The Municipality of Budapest and Semmelweis University signed a cooperation agreement with an extra budget in 2020 (HBP: Healthy Budapest Program) to reduce the waiting lists for these patients. The aim of our study was to analyze the impact of the first experiences with the HBP. Material and Methods: The study database included all the CT/MRI examinations conducted at Semmelweis University with a referral diagnosis of suspected oncological disease within the first 13 months of the HBP (6804 cases). In our retrospective, two-armed, comparative clinical study, different components of the waiting times in the oncology diagnostics pathway were analyzed. Using propensity score matching, we compared the data of the HBP-funded patients (n = 450) to those of the patients with regular care provided by the National Health Insurance Fund (NHIF) (n = 450). Results: In the HBP-funded vs. the NHIF-funded patients, the time interval from the first suspicion of oncological disease to the request for imaging examinations was on average 15.2 days shorter (16.1 vs. 31.3 days), and the mean waiting time for the CT/MRI examination was reduced by 13.0 days (4.2 vs. 17.2 days, respectively). In addition, the imaging medical records were prepared on average 1.7 days faster for the HBP-funded patients than for the NHIF-funded patients (3.4 vs. 5.1 days, respectively). No further shortening of the different time intervals during the subsequent oncology diagnostic pathway (histological investigation and multidisciplinary team decision) or in the starting of specific oncological therapy (surgery, irradiation, and chemotherapy) was observed in the HBP-funded vs. the NHIF-funded patients. We identified a moderately strong negative correlation (r = −0.5736, p = 0.0350) between the CT/MR scans requested and the active COVID-19 case rates during the pandemic waves. Conclusion: The waiting lists for diagnostic CT/MR imaging can be effectively shortened with a targeted project, but a more comprehensive intervention is needed to shorten the time from the radiological diagnosis, through the decisions of the oncoteam, to the start of the oncological treatment.

HÁTTÉR – A nagy értékű orvosi képalkotó diagnosztikai eljárások kulcsfontosságú elemei az onkológiai betegség gyanújával rendelkező betegek klinikai vizsgálatának és a megkezdett terápia hatékonysága megállapításának. Magyarországon a magas diagnosztikai igények következtében a komputertomográfia (CT) vagy mágneses rezonanciás képalkotás (MR) diagnosztikai várólistái általában hosszúak és kevésbé átlátható leletezési időt eredményeznek, még a potenciálisan daganatgyanús egyéneknél vagy a diagnosztizált daganatos beteg terápiájának követése esetén is. A JELEN TANULMÁNY CÉLJA – Az Egészséges Budapest Program (EBP) keretén belül megvalósuló budapesti onkodiagnosztikai program félidős elemzése, a tapasztalatok leszűrése és a háttérben meghúzódó egészségpolitikai folyamatok bemutatása. EREDMÉNYEK – A Program keretében a Fővárosi Önkormányzat 2020 novemberétől 2022. december 31-ig 5437 kontrasztanyagos CT és 2948 MR, C-s vagy D-s iránydiagnózissal, az úgynevezett „ BP” térítési kategóriában beutalt eset vizsgálatát finanszírozta szektorsemleges módon köz- és magánegészségügyi képalkotó szolgáltatók felé. A Semmelweis Egyetem tanulmánya szerint az EBP-s betegek esetében a radiológiai vizsgálatok átlagosan 15,2 nappal gyorsabban megtörténtek (16,1 kontra 31,3 nap), mint a NEAK-finanszírozott esetekben, az átlagos várakozási idő a CT vagy MR-vizsgálatokra 13 nappal rövidült (4,2 nap, szemben a 17,2 nappal). Az esetek 86%-ában a betegek egyszer, 14%-ában kétszer vagy még többször vették igénybe a Programot. A Programon belüli igénybevétel ugyanakkor fővárosi kerületenként jelentős különbséget mutat: az eredetileg kerületi bontású – demográfiai, prevalencia- és incidenciaadatok alapján tervezett – esetszámkereteket az egyes kerületek CT esetében 3–45%, MR esetében pedig 8–37% közötti mértékben aknázták ki a kerületi lakosoknak, döntően a kerületi szakrendelői intézeti szakorvosok BP Programba való beutalása révén, a 2020. november és 2022. augusztus közötti időszakban. KONKLÚZIÓ – Az eredetileg a Covid-járvány előtt tervezett esetszámokhoz képest a Program kisebb mértékben került felhasználásra. A tervezett szakmai célkitűzéseket tekintve a CT és MR diagnosztikai előjegyzési idők és várólisták csökkenése révén a Program elérte hatását, illetve közvetve hatással van a budapesti képalkotó diagnosztikai várólisták csökkenésére, ugyanakkor ez önmagában nem elegendő a teljes onkológiai vizsgálati sor gyorsításához és rendezetté tételéhez. Emiatt a Programot további diagnosztikai elemekkel és beteg - útszervezési modulok irányába kívánjuk továbbfejleszteni.

Magyarországon a hospice-palliatív ellátás fejlődése során fokozatosan integrálódott a hazai egészségügyi ellátórendszerbe, folyamatosan alkalmazkodva a demográfiai trendekhez és a népegészségügyi kihívásokhoz. Az életvégi emberi méltóság megőrzése mára általános elfogadott horizontális elvként jelenik meg a hazai egészségügyben, mely trendnek megfelelően az elmúlt években számos településen, intézményben alakítottak ki elkülönített palliatív-hospice részlegeket; jelenleg hazánkban 96 hospice egészségügyi szolgáltató működik állami, alapítványi és egyéb támogatásokból. Debrecenben 2017-ben kezdte meg működését a Hospice-Palliatív Terápiás Osztály 20 krónikus ággyal, 120 óra/beteg/hó otthonápolási kapacitással együtt. Az osztálynak jelenleg a Debreceni Egyetem Klinikai Központ, Kenézy Gyula Egyetemi Campusa ad otthont. Az osztály működését 2015-ös megalakulása óta folyamatosan támogatja a Debreceni Hospice Ház Alapítvány, amely azonban egészségügyi feladatot nem lát el. A debreceni hospice ellátás kapcsán kiemelendő továbbá a széles kör számára nyitott Méltóság Mezeje Társadalmi Program szerveződése, mely társadalmi szemléletformáló program komoly eredménnyel zárult, hiszen jelentős mértékben tulajdonítható innovatív programelemeinek, hogy a hospice-palliatív ellátás társadalmi szintű megértése, elfogadása erősödött. Összegezve elmondható, hogy bár a hospice ellátás fókuszában az élet végi gondozás áll, hiányterületet tölt be azáltal, hogy szemlélete az élet értékességére, az őszinteségre, egymás tiszteletére, a gondoskodás fontosságára tanít meg, ezért a folyamatos és fenntartható működése helyi és országos szinten is kapacitás- és infrastrukturális fejlesztést igényel, valamint az otthonápolás finanszírozási feltételeinek növelését a hamarosan megjelenő Nemzeti Palliatív Stratégia irányelvei mentén.

INTRODUCTIONA pressure sore (decubitus) is a wound that develops on the skin and subcutaneous tissue in places exposed to pressure. Primarily occurs in elderly, non-mobile individuals, the prevention and control of which requires not only medical and nursing participation, but it also financial expenditure.OBJECTIVEIn our study, after a systematic document analysis, we present the relevant results of the decubitus survey conducted among state hospitals during Q2 of 2022, focusing on the organizational and management factors of decubitus prevention and care.METHODThe national survey was comprehensive in terms of the range of institutions relevant to decubitus care. After defining the selection criteria, we got a picture of 86 institutional practices for the base year of 2019.RESULTSDuring the review and systematization of domestic and European Union professional policy documents, regulators and strategy documents, it can be established that pressure ulcer prevention and care can be adapted to several development policy objectives, and its incidence appears as a quality indicator of the health sector.DISCUSSIONBased on the results of our national decubitus survey, it can be said that domestic good practices operate in isolation, our reporting system is inhomogeneous, and the documentation is not uniform in our institutional system. 17 of the 86 institutions have new (2021-2022) documents regulating decubitus care at the institutional level, which in 17% of the institutions are dated 2010 or earlier. The scope of revision of the regulatory documents is set at 10% of the institutions. 61 of the examined institutions (71%) operate decubitus teams, 55 institutions (64%) use prophylactic bandages. There is a lack of professional monitoring measures and quality indicators, institutional-level expenditure analyses, controlling-type feedback, which would form the basis of costing and cost-effectiveness analyses.CONCLUSIONIn addition to our proposals for several organizational and managerial measures, we advocate the renewal of the relevant professional directive and the introduction of a uniform institutional reporting system as well. Orv Hetil. 2023; 164(21): 821-830.

Objective: The aim of this study is to give a broad overview of the international best practices regarding the implementation of point-of-care testing (POCT) in primary care (PC) setting and to highlight the facilitators and barriers for widespread national uptake. The study focuses on the managerial and organizational side of POCT, offering a roadmap for implementation as well as highlighting the most important requirements needed to unlock the clinical and economical potential of POCT in the Hungarian healthcare system. Methods: We conducted an English language scoping literature review between January 2012 and June 2021 to assess the recent trends of POCT implementation in developed countries. Our research focuses on the recent publications of several European and Anglo-Saxon countries where POCT utilization is common. In parallel, we reviewed the Hungarian regulatory framework, ongoing governmental legislation, and strategies influencing the POCT dissemination in the Hungarian PC sector. Results: Among the possible POCT usage in PC, we identified several clinically relevant devices and tests (C-reactive protein, urine, blood glucose, D-dimer, prothrombin time) important in screening and early detection of morbidities representing high disease burden. Based on international literature, general practitioners (GPs) are interested in the shortened diagnostic times, portable devices, and better doctor-patient relations made possible by POCT. There are several concerns, however, regarding initial and operational costs and reimbursement, limited scientific evidence about quality and safety, unclear regulations on quality validation of tests, as well as managerial aspects like PC staff training and IT integration at the GP level. Conclusion: As our review highlights, there is considerable interest among GPs to implement POCT as it has the potential to improve quality of care; however, there are many obstacles to overcome before widespread uptake. Further investigation is recommended to elaborate management and quality insurance background and to develop appropriate regulatory framework and financial scheme for GP practices. Preferably this work should involve the local practicing GPs to better tailor the implementation roadmap to country-specific details.

In our analysis, we assessed how Romania dealt with the numerous challenges presented by the COVID-19 pandemic during 2021. In that year, the government had to deal with two waves of COVID-19 pandemics caused by the new variants, the low vaccination rate of the population, the overload of the healthcare system and political instability at the same time. Based on publicly available databases and international literature, we evaluated government measures aimed at reducing the spread of the pandemic and ensure the operation of the healthcare workforce and infrastructure. In addition, we evaluated measures to provide health services effectively and the government's pandemic responses regarding excess mortality in 2021. In the absence of a complex monitoring system, limited information was available on the spread of the pandemic or the various risk factors at play. Due to incomplete and inadequate management systems, the government was unable to implement timely and adequate measures. Our analysis concludes that the management of a pandemic can only be successful if data are collected and evaluated using complex systems in a timely manner, and if members of society adhere to clearly communicated government measures due to high levels of trust in the government.

Introduction and aim: Peripheral artery disease and lower extremity artery disease occur in 4 to 6% of the population. In Hungary, the number of major amputations was 6798 in the observed period. With timely and appropriate treatment, the number of leg amputations (30-day mortality: 20%, 2-year mortality: 40-60%) can be effectively reduced. The purpose of this study is to identify the territorial differences within Hungary with regard to the care pathways of these diseases. Method: We performed a retrospective data analysis of the peripheral vascular treatment using 2015-2017 claim data of the National Health Insurance Fund of Hungary. Territorial differences in mortality rates were examined by descriptive statistics. Correlation analysis was performed to describe any relationship between mortality rates and other factors. Results: The subregional level analysis (n = 175) revealed 4 times differences across the country proving that high domestic amputation rates are partially due to the extreme amputation rates in 30 percent of the subregions. Multiple stratified regression analysis revealed that the proportion of districts where endovascular therapy is not available (n = 159), the university education level of the population (β1 = -0.13, 95% CI: -0.18 to -0.09) and the proportion of those over 65 years of age (β1 = 0.14, 95% CI: 0.03-0.24) were significantly associated with amputation rate. In districts with available endovascular therapy (n = 14), age distribution of population (β1 = 0.7, 95% CI: 0.42-0.98) was associated with the frequency of amputations. Conclusion: Regional and social disparities in incidence, prevalence and mortality rates significantly vary greatly across Hungary, but also provider capacities (with relevant competencies) influence strongly the development and progression of the disease. Orv Hetil. 2020; 161(18): 744-755.

Az internet megjelenése óta, de főleg a social media platformok megjelenése óta kifejezetten nagy hangsúly tevődik az egyén egészségét érintő döntéseire. A 2020-as év járványügyi helyzete rávilágított arra, hogy a modern kor technológiai vívmányai, valamint az információk sokasága még összetettebbé alakította az egészséges életmódot és annak fenntartási módjait. Az egészségtudatosság talán legfontosabb ismérve a jelenkorban az, hogy a túl sok információból ki tudjuk szűrni a valóban hitelt érdemlőket, és képesek legyünk az elmélet tudást a gyakorlatba, a napi rutinunk közé illeszteni. A jelen tanulmány bemutatja a modern healthy lifestyle koncepciót és annak társadalmi marketing vonatkozásait.