BACKGROUND:Peripheral artery disease (PAD), assessed via the ankle-brachial index (ABI), is a recognized form of hypertension-mediated organ damage (HMOD). While alternative ABI calculations have shown improved sensitivity for PAD detection, their prognostic utility in hypertensive populations remains unclear. METHODS:In this prospective cohort study of 21 875 hypertensive individuals (ÉRV Study), we compared the prognostic performance of three ABI-based approaches: standard ABI using the higher ankle pressure (ABI-HIGH), ABI using the lower ankle pressure (ABI-LOW), and multivessel ABI scoring (number of vessels with ABI ≤0.90). The primary endpoint was all-cause mortality, assessed over a median follow-up of 5 years using interval-censored Cox regression. RESULTS:PAD prevalence was 14.4% using ABI-HIGH and 28.3% using ABI-LOW, with 13.9% of patients identified only by the latter. All PAD definitions were independently associated with mortality. ABI-LOW as a continuous variable demonstrated the strongest association (hazard ratio 1.87; 95% CI, 1.63-2.16). Multivessel ABI showed a dose-response relationship with mortality. However, overall discrimination was modest: time-dependent AUCs ranged from 0.608 to 0.635 for ABI-based models alone. When added to clinical predictors, ABI metrics improved the AUC to a range from 0.763 to 0.780, with added predictive value between 6 and 11%. CONCLUSION:In hypertensive individuals, ABI-LOW and multivessel scoring identify more PAD cases and are independently associated with mortality. However, their incremental value in mortality risk prediction is limited. Alternative ABI methods may assist in identifying higher risk subgroups warranting further vascular assessment.

Every second person in Hungary dies because of cardiovascular disease. Cardiovascular (CV) disease and mortality are more common in patients who have already had a CV event. Thus, secondary prevention treatment is of paramount importance in improving morbidity and mortality indicators in Hungary. One of the essential elements of secondary CV prevention is antithrombotic therapy. In addition to conventional antiplatelet treatment, dual antithrombotic treatment (low dose rivaroxaban + aspirin) has emerged as a therapeutic option in the past decade based on the results of large, international, randomized studies. Among the Hungarian scientific societies dealing with atherosclerotic vascular diseases, the experts of the Hungarian Society of Angiology and Vascular Surgery, the Hungarian Society of Cardiology and the Hungarian Society of Stroke wished to summarize in this consensus document the place and significance of double antithrombotic treatment for specialists treating atherosclerotic vascular patients.

Magyarországon minden második ember szív-ér rendszeri betegség következtében hal meg. A kardiovaszkuláris (CV) betegségek és halálozás gyakrabban fordulnak elő CV eseményt már elszenvedett betegpopulációban. Így a szekunder prevenciós kezelésnek kiemelt jelentősége van a hazai morbiditási és halálozási mutatók javításában. A szekunder CV prevenció egyik lényeges eleme az antitrombotikus terápia. A hagyományosnak mondható vérlemezkegátló-kezelés mellett az elmúlt évtizedben nagy, nemzetközi, randomizált tanulmányok eredményének ismeretében terápiás lehetőségként jelent meg a kettős antitrombotikus kezelés (kis dózisú rivaroxaban + aszpirin). Az ateroszklerotikus érbetegségekkel foglalkozó hazai tudományos társaságok közül a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság, a Magyar Kardiológusok Társasága és a Magyar Stroke Társaság szakértői ebben a konszenzusdokumentumban össze kívánták foglalni az ateroszklerotikus érbetegeket kezelő szakemberek számára a kettős antitrombotikus kezelés helyét és jelentőségét.

A 2002 óta működő Érsebészeti Regiszter kezdetben verőérműtétek adatainak gyűjtéséből és a beavatkozások eredményeinek elemzéséből állt. Nagy előrelépést jelentett 2006-ban az Európai Érsebész Társaság VASCUNET Munkacsoportjához történő csatlakozás, mely szervezet azóta globális nemzetközi tudományos együttműködéssé fejlődött. A hazai regiszter adatainak felhasználásával az elmúlt 15 évben számos nagy nemzetközi tanulmányt folytattunk le, és ezek alapján több mint 30 publikáció jelent meg, melyekben aktív szerepet vállaltak a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság Regiszter Bizottságának tagjai is. Az egyes országok vascularis ellátásának jellemzőit és eredményeit összehasonlító tanulmányok különösen hasznos következtetések levonását tették lehetővé, ami hozzájárulhat vascularis ellátórendszerünk fejlődéséhez. Az újonnan létrehozott Nemzeti Vaszkuláris Regiszter további jelentősége, hogy a tudományos elemző tevékenység mellett fontos szerepet játszhat az érgyógyászati minőségfejlesztésben is. Orv Hetil. 2024; 165(24–25): 950–954.

Background: Telemedicine is increasingly used in several fields of healthcare, including vascular medicine. This study aimed to investigate the views of experts and propose clinical practice recommendations on the possible applications of telemedicine in vascular medicine. Methods: A clinical guidance group proposed a set of 67 clinical practice recommendations based on the synthesis of current evidence and expert opinion. The Telemedicine Vascular Medicine Working Group included 32 experts from Europe evaluating the appropriateness of each clinical practice recommendation based on published RAND/UCLA methodology in two rounds. Results: In the first round, 60.9% of clinical practice recommendations were rated as appropriate, 35.9% as uncertain, and 3.1% as inappropriate. The strongest agreement (a median value of 10) was reached on statements regarding the usefulness of telemedicine during the 2019 coronavirus disease (COVID-19) pandemic, its usefulness for geographical areas that are difficult to access, and the superiority of video calls compared to phone calls only. The lowest degree of agreement (a median value of 2) was reported on statements regarding the utility of telemedicine being limited to the COVID-19 pandemic and regarding the applicability of teleconsultation in the diagnosis and management of abdominal aortic aneurysm. In the second round, 11 statements were re-evaluated to reduce variability. Conclusions: This study highlights the levels of agreement and the points that raise concern on the use of telemedicine in vascular medicine. It emphasizes the need for further clarification on various issues, including infrastructure, logistics, and legislation.

Az ateroszklerózis mint generalizált érmegbetegedés különböző mértékben érintheti az egyes érellátási területeket (carotis, koszorúerek, alsó végtagi artériák, veseartériák, aorta). A polivaszkuláris megbetegedés a több mint egy érellátási terület ateroszklerotikus megbetegedését jelenti. Szemben a kizárólag egy érterület érintettségével, a sok érterületi forma – mint változatos fenotípus – számos epidemiológiai kutatás eredménye szerint fokozott kardiovaszkuláris kockázat (megbetegedés és halálozás) hordozója. Míg a prognózis alapján a változatos megjelenés felismerése fontosnak tekinthető, az egyes érterületi szűrő jellegű vizsgáló eljárások a betegség felismerésére adottak, addig adatok arra nézve, hogy a tünetmentes állapotok szűréssel való kimutatása érdemben megváltoztathatja a kezelési startégiát, kevéssé állnak rendelkezésre. Új gyógyszerterápiás vizsgálatok alcsoportelemzése alapján a polivaszkuláris megbetegedés proaktív, intenzív kezelése (antilipaemiás, antitrombotikus), a biztonságosság figyelembevételével javasoltnak tekinthető. Nagy szükség lenne olyan terápiás klinikai vizsgálatok tervezésére, amelyek esetén a polivaszkuláris kórforma különböző fenotípusai szolgálnának vizsgálati csoportként. E fokozott kockázatnak kitett betegcsoport optimális kezelése, a betegmenedzsment több szakterület képviselőinek hathatós együttműködését igényli.

Az egészségi állapot sajátos meghatározói azok a társadalmi-gazdasági tényezők, amelyek mind a beteg, mind környezetének jellemzői. Ezek a paraméterek bonyolult kölcsönhatási rendszerben fejtik ki hatásukat. Olyan strukturális mutatók, mint a vagyoni helyzet, az iskolázottság, a foglalkoztatottság, szövevényes közvetítő (mediátor) és azok hatását befolyásoló (moderátor) tényezőkön keresztül hatnak. Mindezek a kölcsönhatások sok esetben máshogyan alakulnak, függően egyéb kritikus tényezők (életkor, biológiai nem/nemi identitás, rassz, etnikai jellemzők, kulturális tényezők, fogyatékosság, rokkantság) együttállásától. A szív- és érrendszeri megbetegedések számos vizsgálat eredményét tekintve szoros összefüggést mutatnak az érintett betegek, környezetük társadalmi-gazdasági tényezőivel. Ezen asszociáció mellett a szocioökonómiai mutatók a betegségek kimenetelét is jelentős mértékben befolyásolják. Kevesebb az adat azzal kapcsolatosan, hogy vajon a prognózis hogyan befolyásolható célzott, a társadalmi-gazdasági tényezőkre fókuszáló beavatkozásokkal.

As a generalised vascular disease, atherosclerosis can affect different vascular territories (carotid, coronary, lower limb, renal, and aorta) to different degrees. Polyvascular disease refers to atherosclerotic disease in more than one vascular territory. In contrast to the involvement of only one vascular territory, the multiple vascular territory form, as a varied phenotype, has been shown in numerous epidemiological studies to carry an increased cardiovascular risk (morbidity and mortality). While the recognition of the varied presentation is considered important for prognosis, given the screening vascular tests for disease detection are available, data on whether the detection of asymptomatic conditions by screening can meaningfully alter the treatment strategy are scarce. A subgroup analysis of new drug therapy trials suggests that proactive, intensive treatment of polyvascular disease (antilipemic, antithrombotic) is recommended, taking into account safety. There is a great need to design therapeutic clinical trials using different phenotypes of polyvascular disease as a study group. Optimal management of this high-risk group of patients requires effective multidisciplinary collaboration in patient management.

The Hungarian Vascular Registry has been collecting and analyzing data of vascular procedures since 2002. Joining VASCUNET of the European Society of Vascular Surgery in 2006 was a big step forward since it has become a large global cooperation in vascular research over the past 10 years. Data collected in the Hungarian Vascular Registry has greatly contributed to large research projects over the last 15 years and resulted in more than 30 publications. The Hungarian members of VASCUNET have also taken an active role in these projects. Exploring deficiences and analyzing outcomes in studies comparing differences among participating countries may have contributed to the development of vascular service in Hungary. The recently established new National Vascular Registry has the potential to play an important role in the quality improvement of vascular service in Hungary, in addition to its beneficial scientific research activity.

Socio-economic determinants of health (SDoH) include various nonmedical factors in the socio-economic sphere with a potentially significant impact on health outcomes. Their effects manifest through several mediators/moderators (behavioral characteristics, physical environment, psychosocial circumstances, access to care, and biological factors). Various critical covariates (age, gender/sex, race/ethnicity, culture/acculturation, and disability status) also interact. Analyzing the effects of these factors is challenging due to their enormous complexity. Although the significance of SDoH for cardiovascular diseases is well documented, research regarding their impact on peripheral artery disease (PAD) occurrence and care is less well documented. This narrative review explores to what extent SDoH are multifaceted in PAD and how they are associated with its occurrence and care. Additionally, methodological issues that may hamper this effort are addressed. Finally, the most important question, whether this association may contribute to reasonable interventions aimed at SDoH, is analyzed. This endeavor requires attention to the social context, a whole systems approach, multilevel-thinking, and a broader alliance that reaches out to more stakeholders outside the medical sphere. More research is needed to justify the power in this concept to improve PAD-related outcomes like lower-extremity amputations. At the present time, some evidence, reasonable consideration, and intuitive reasoning support the implementation of various interventions in SDoH in this field.

A perifériás verőérbetegség növekvő előfordulása, következményei miatt mindinkább a közegészségügyi gondolkodás érdeklődési körébe kerül. A megbetegedéssel kapcsolatban Magyarországon és ezzel együtt Kelet-Közép-Európában epidemiológiai adat, az ellátással kapcsolatos ismeret kevéssé áll rendelkezésre. A Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság (MAÉT) 2019- ben Országjárás Programot hirdetett. Ennek egyik kitűzött célja volt megismerni az érgyógyászati ellátás területi adatait. Mindehhez adatforrásként az érgyógyászat helyi képviselőihez intézett kérdőívre adott válaszok, valamint a teljes magyar biztosított népesség biztosításai adatain alapuló kutatás (HUNVASCDATA vizsgálat) eredményei szolgáltak. Jelen összefoglaló közlemény több, az érgyógyászati ellátás minőségi indikátorának tekintett beavatkozás (alsó végtagi amputációk és érbeavatkozások) területi adatait, valamint az érspecialisták elérhetőségét mutatja be.

A tünetmentes célszervkárosodás kimutatása fontos része a cardiovascularis rizikóbecslésnek. A perifériás verőérbetegség (PAD) korai, tünetmentes stádiumában is diagnosztizálható egy egyszerű, noninvazív vizsgálat, a boka-kar index (BKI) meghatározása révén. A csökkent, 0,9 vagy az alatti BKI tünetmentes egyénekben is a nagy cardiovascularis rizikó elfogadott markere. A Magyar Hypertonia Társaság 2007-ben országos szűrőprogramot indított 55 centrum részvételével, amelynek célja a tünetmentes érbetegség felismerése a boka-kar index mérésével. A vizsgálat első periódusában 21 892 hypertoniás beteg (9162 férfi; átlagéletkor: 61,45 év) került beválasztásra, a prospektív szakasz 2014-ben zárult le. Minden betegnél meghatározásra került a BKI, a mortalitási adatokat ötéves megfigyelést követően értékeltük. Az ÉRV Programban a csökkent BKI (≤0,9) előfordulása 14,4% volt a teljes vizsgált populációban, magas BKI (>1,3) 9,4%-ban volt kimutatható. A vizsgált hypertoniás populációban a SCORE-becslés alapján a betegek többségének (58%) alacsony vagy enyhén emelkedett cardiovascularis kockázata volt, míg a betegek mindössze 13%-ának volt 10%-nál nagyobb kockázata. A tényleges SCORE-kategóriától függetlenül a BKI ≤0,9 jelentősen növelte a mortalitás kockázatát minden betegcsoportban. Az ÉRV Program eredményei is alátámasztották, hogy a boka-kar index meghatározása egyszerű és olcsó módszer a tünetmentes alsó végtagi verőérbetegség kimutatására, és ezáltal hatékony eszköze a cardiovascularis prevenciónak.

Az antitrombotikus (thrombocyta-gátló – TAG és antikoaguláns) szerek alkalmazása nélkülözhetetlen a szív- és érrendszeri (cardiovascularis-CV) betegségek kezelésében. Az antitrombotikus szerek alkalmazásaazonban növeli a tápcsatornai vérzések kockázatát. A megelőzés során a CV és a gasztrointesztinális (GI) kockázati tényezőket egyaránt figyelembe kell venni és hatékony gyomornyálkahártya-védelmet gasztroprotekciót) kell alkalmazni. A gasztroprotekció alapja a hatékony savszekréció-gátlás. A protonpumpagátló (PPI) szerek biztosítják a leghatékonyabb gasztroprotekciót. Az antitrombotikus kezelés során az esetek egy részében nem történik hatékony gasztroprotekció, amely a PPI elégtelen alkalmazásával magyarázható. A hatékony gasztroprotekciót illetően jelenleg nem áll rendelkezésre naprakész magyar útmutató vagy ajánlás. A közlemény a legújabb evidenciák tükrében, elismert hazai kardiológus és gasztroenterológus szakértők multidiszciplináris konszenzusa alapján összefoglalja az antitrombotikus kezelés során alkalmazandó gasztroprotekció legfontosabb gyakorlati szempontjait.

Az antitrombotikus (thrombocytaaggregáció-gátló – TAG és antikoaguláns) szerek alkalmazása nélkülözhetetlen a szív- és érrendszeri (kardiovaszkuláris – CV) betegségek kezelésében. Az antitrombotikus szerek alkalmazása azonban növeli a tápcsatornai vérzések kockázatát. A megelőzés során a CV és a gasztrointesztinális (GI) kockázati tényezőket egyaránt figyelembe kell venni és hatékony gyomornyálkahártya-védelmet (gasztroprotekciót) kell alkalmazni. A gasztroprotekció alapja a hatékony savszekréció-gátlás. A protonpumpagátló (PPI)-szerek biztosítják a leghatékonyabb gasztroprotekciót. Az antitrombotikus kezelés során az esetek egy részében nem történik hatékony gasztroprotekció, amely a PPI elégtelen alkalmazásával magyarázható. A hatékony gasztroprotekciót illetően jelenleg nem áll rendelkezésre naprakész magyar útmutató vagy ajánlás. A közlemény a legújabb evidenciák tükrében, elismert hazai kardiológus és gasztroenterológus szakértők multidiszciplináris konszenzusa alapján összefoglalja az antitrombotikus kezelés során alkalmazandó gasztroprotekció legfontosabb gyakorlati szempontjait.

BACKGROUND:In the hypertensive population, the peripheral arterial disease (PAD) is considered one of the target organ damages. Ankle Brachial Index (ABI) measurement represents the widely accepted clinical method that may objectively detect the presence of PAD. The study aimed to assess how PAD revealed by ABI predicts mortality in patients with hypertension.METHODS:In the follow-up time (5 years period) of the Hungarian ERV Study, a large scale, multicenter observational study, recruiting hypertensive subjects between 50-75 years, the association of PAD with the survival time was analysed. Several multivariate, interval-censored survival models were developed to assess this association.RESULTS:Among the 21892 enrolled hypertensive patients, the prevalence of PAD (ABI≤0.9) was 14.4%. The crude death rate was 5.44% (1190 cases) over the available observational period. In multivariate models male sex, myocardial infarction in patients' history, diabetes, renal failure, PAD and cardiovascular risk (SCORE risk) were significantly associated with mortality. Lower ABI showed a continuous, close to linear association with worse survival. PAD was predictive for mortality risk in all SCORE patient groups.CONCLUSIONS:Low ABI is a strong predictor of mortality in hypertensive patients between the age 50-75, even after adjustment for several potential confounders. The association is linear, with no apparent cut-off, suggesting that ABI should be handled as a continuous variable. The detection of PAD in hypertensives may contribute to the determination of total cardiovascular risk in hypertensive population.

A népesség öregedése, a meghatározó cardiovascularis rizikótényezők – mint a cukorbetegség – egyre nagyobb ará-nyú előfordulása, a csökkenő akut cardiovascularis halálozás az alsó végtagi verőérszűkület növekvő megjelenésével jár. Ezzel együtt szaporodnak a beavatkozást igénylő, jelentős életminőség-romlást, illetve végtag-veszélyeztetettsé-get okozó, súlyosabb esetek. Ilyenkor az alsó végtagi revascularisatio szüksége merül fel, ami az utóbbi évtizedben az endovascularis beavatkozások számának növekedéséhez vezetett. A beavatkozások technikai sikere mellett újabb szű-kületek, elzáródások veszélyével

A perifériás verőérbetegség az alsó végtagi panaszok által okozott életminőség-romlás, a végtagvesztés kockázata mellett fokozott cardiovascularis rizikót hordoz. Nemzetközi epidemiológiai adatok extrapolációjára alapozva, a magyar népességben a betegség közel 600 000 embert érinthet. Az utóbbi években két tudományos kutatás kezdődött, amely 1. célul tűzte ki egy reprezentatív, magas vérnyomásban szenvedő kohorsz vizsgálata során a perifériás verőérbetegség szűrésének elemzését (ÉRV program), és amely 2. a teljes biztosított népesség adatait használva elemezte azon betegek adatait, akik alsó végtagi amputáción estek át, vagy revascularisatióban részesültek (HUNVASCDATA vizsgálat). Jelen összefoglaló tanulmány e két vizsgálat eredményeit mutatja be. Azért kiemelt a hazai adatelemzés jelentősége, mert a magyarországi érbetegellátás javulásának feltétele a hazai helyzet részletes ismerete.

A claudicatio intermittens jelentős negatív hatással van a betegek életminőségére. A különböző revascularisatiós eljárások és a noninvazív orvosi kezelések javíthatják a betegek járását. A cilostazol I.A ajánlással rendelkezik a claudicatio intermittens kezelésére. Vizsgálatunk célja a három hónapos cilostazolkezelésnek az egészséggel kapcsolatos életminőségre és az alsó végtag funkcionális kapacitására gyakorolt hatásának értékelése a klinikai gyakorlatban, claudicatio intermittensben szenvedő nőkben (F) és férfiakban (M), valamint 65 évnél fiatalabb (Y), illetve 65 éves vagy idősebb (O) betegek körében. A tanulmány egy multicentrikus, beavatkozással nem járó vizsgálat, amelybe 812, ambuláns kezelés alatt álló alsó végtagi verőérbetegségben (LEAD) szenvedő beteg (Fontaine II. stádium, átlagéletkor: 67,17 év, férfi/nő: 58,25/41,75%, életkor ≥65 év: n=506) került beválasztásra, akik cilostazolkezelést kaptak (50 vagy 100 mg naponta kétszer) három hónapig. Az életminőséget az EQ-5D-3L kérdőívvel, a funkcionális kapacitást a WELCH kérdőívvel értékeltük. A fájdalommentes és maximális járástávolság, valamint a boka-kar index (ABI) mérése történt meg a vizsgálat indulásakor és a három hónapos kezelés után. A vizsgálat befejezése után az EQ-5D index javult (kiindulási érték: F [nők] –0,49±0,23, M [férfiak] –0,44±0,22, Y [65 évnél fiatalabb] –0,45±0,21, O [≥65 év] –0,47±0,23; harmadik hónap: –0,27±0,18, –0,25±0,18, –0,25±0,18, –0,26±0,18; p <0,0001), és a WELCH-pontszám szintén szignifikánsan nőtt (kiindulási érték: F 18±13, M 20±14, Y 21±14, O 18±13; harmadik hónap: 31±18, 32±18, 32±19, 31±17; p <0,0001) mind a négy betegcsoportban. Mind a fájdalommentes, mind a maximális járástávolság nőtt: F 60,94%, (medián: +50,26%), 49,57% (medián: +42,86%), M 50,22% (medián: +50%), 37,7% (medián: +33,33%), Y 54,35% (medián: +56,2%), 36,78% (medián: +42,86%), O 54,62% (medián: +50%), 46,29% (medián: +33,33%) (p <0,001). Három hónapos cilostazolkezelés javította az életminőséget és az alsó végtagi funkcionális kapacitást claudicatio intermittensben szenvedő betegekben, kortól és nemtől függetlenül. A WELCH kérdőív hasznos eszköznek bizonyult a klinikai gyakorlatban a claudicatio kezelése során a járóképesség értékelésére.

Összefoglaló. A népesség öregedése, a meghatározó cardiovascularis rizikótényezők - mint a cukorbetegség - egyre nagyobb arányú előfordulása, a csökkenő akut cardiovascularis halálozás az alsó végtagi verőérszűkület növekvő megjelenésével jár. Ezzel együtt szaporodnak a beavatkozást igénylő, jelentős életminőség-romlást, illetve végtag-veszélyeztetettséget okozó, súlyosabb esetek. Ilyenkor az alsó végtagi revascularisatio szüksége merül fel, ami az utóbbi évtizedben az endovascularis beavatkozások számának növekedéséhez vezetett. A beavatkozások technikai sikere mellett újabb szűkületek, elzáródások veszélyével kell számolni. Ennek hátterében az atherosclerosis progressziója mellett a beavatkozáshoz köthető, kontrollált érfalsérülés indukálta vascularis remodelling (neointima-hyperplasia), valamint thromboticus tényezők állnak. Az ér-nyitvamaradás hosszú távú biztosításának feltétele a fenti folyamatok megelőzésére alkalmazott optimális gyógyszeres kezelés. Ennek biztosítása elengedhetetlen a beavatkozást megelőzően, periprocedurálisan, majd az érintett betegkör hosszú távú gondozása során. A gyógyszeres terápiás lehetőségek közül az antithromboticus, antikoaguláns terápiának kiemelt jelentősége van. Az ezen hatású gyógyszerek alkalmazását igen nehézzé teszi (i) a thromboticus elzáródás kiújulása és a potenciális vérzés közötti dinamikusan változó egyensúly bizonytalansága, (ii) az egyéb társbetegségek kapcsán felmerülő terápiás szempontok egyidejű érvényesítése, valamint (iii) a napi ellátásban támpontot adó tudományos bizonyítékok relatív hiánya. Az összefoglaló tanulmány a fenti gyógyszerterápiás terület legújabb eredményeit kísérli meg elemezni. Orv Hetil. 2022; 163(3): 98-108. Summary. The aging of the population, the increasing prevalence of important risk factors of atherosclerosis, like diabetes, and the declining mortality of acute cardiovascular conditions lead to increased peripheral arterial disease incidence. At the same time, cases showing a severe decline in quality of life or danger of limb loss get more prevalent that demands vascular interventions. In such cases, revascularization is recommended, and consequently, in the last decade, an expansion in endovascular procedures can be seen. Considering these procedures, besides a technical success, the risk of new stenosis or occlusion may be imminent. This may be accounted for the progression of atherosclerosis and the controlled vascular injury caused by the procedure itself that induces vascular remodeling (neointima hyperplasia) and thrombotic hyperactivity. The long-term vascular patency is closely associated with the success of an optimal medical treatment strategy. Its effect is considered essential prior to the endovascular procedure, perioperatively, and in the phase of long-term follow-up of the affected patients. In this scenario, antithrombotic and anticoagulant therapy regimes bear particular relevance. The use of this kind of drugs is challenged by (i) the uncertainty of dynamic changes of balance between the thrombotic reocclusion and the risk of bleeding, (ii) the interplay of treatment strategy related to concomitant diseases, (iii) the relative lack of high-level scientific pieces of evidence guiding daily routine. The narrative review makes an effort to provide new findings and an analysis of this therapeutic field. Orv Hetil. 2022; 163(3): 98-108.