Háttér és célkitűzések Az Összehasonlító Kollektív Áldozati Vélekedés Kérdőív (ÖKÁVK) a csoport viktimizációjával kapcsolatos szubjektív konstrukciók, az összehasonlító kollektív áldozati vélekedések mérésére kidolgozott eszköz. A jelen tanulmányban a kérdőív magyar nyelvű változatainak a pszichometriai sajátosságait vizsgáljuk. Módszer A kérdőív két változatát (globális összehasonlító kollektív áldozati vélekedések; regionális összehasonlító kollektív áldozati vélekedések) teszteltük összesen hét független mintán, 1925 fő részvételével (1025 fő töltötte ki a globális verziót, 860 fő a regionális verziót). A kérdőív szerkezetét feltáró és megerősítő faktorelemzések segítségével vizsgáltuk, a kérdőív validitását pedig több releváns kimeneti változó segítségével ellenőriztük. Eredmények Az ÖKÁVK magyar változatában megjelennek és egymástól elkülönülnek a szakirodalomban korábban feltárt összehasonlító kollektív áldozati vélekedések: (1) exkluzív összehasonlítások: a saját csoport szenvedése mennyiségében és/vagy minőségében súlyosabb, mint más csoportok szenvedései; (2) inkluzív összehasonlítások: a saját csoport szenvedése mennyiségében és/vagy minőségében hasonló más csoportok szenvedéseihez; (3) lefelé összehasonlítások: más csoportok szenvedése mennyiségében és/vagy minőségében súlyosabb, mint a saját csoport szenvedései. A kérdőívben továbbá elkülöníthető a (4) saját csoport történelmi viktimizációjának személyes fontossága. Ezek a vélekedések és a saját csoport történelmi viktimizációjának személyes fontossága szignifikáns kapcsolatot mutatott releváns csoportközi kimenetekkel. Következtetések Az ÖKÁVK magyar változata alkalmas az összehasonlító kollektív áldozati vélekedések mérésére. Az összehasonlító kollektív áldozati vélekedések kapcsolatban vannak a csoportközi viszonyok szempontjából jelentős változókkal.

The moral roles assigned to nations that took part in the Second World War cast a shadow over contemporary international politics. To understand contemporary moral beliefs about the war, we took 11 mostly student samples from 9 nations that took part in the European theatre of war (total N = 1,427). We asked respondents, in free and scaled listings, to identify the war's heroes, villains, victims, and recipients of help. Nations and individuals seen as heroes, victims, and villains could be readily identified by most samples and showed both continuity and difference across nations. Most nations preferentially assigned themselves hero and victim roles, and the two were correlated positively, showing ingroup favouritism linked to victimhood. These findings show the importance of morality to contemporary views of the war and suggest further directions for studying today's political climate in Europe and elsewhere.

The Narrative Categorical Content Analysis toolkit (abbreviated as NarrCat) decomposes narratives into distinct, quantifiable psychological processes. In this study, NarrCat was applied to analyze New Zealand’s historical “Speeches from the Throne” from 1854 to 1913 (68 speeches). Specifically, NarrCat’s cognition, emotion, and intention modules were applied to analyze patterns of psychological perspective, or psychological states, attributed to various groups in the speeches (Māori, British settlers, and British governing elites). This allowed us to examine infrahumanization bias, as denoted by patterns of language, in New Zealand’s governing discourses during colonization. Results showed that Māori were infrahumanized compared with the British settlers overall. However, only British Governing elites were attributed significantly greater agency (i.e., cognition and intention) in inferences of their psychological perspective compared with other groups. Theoretical implications of these findings are discussed through the lens of infrahumanization theory, as well as colonizing discourses like the British Enlightenment and Good Māori–Bad Māori discourse.

To understand recent anti-refugee protests in Europe, we examined how different levels of inclusiveness of group identities (national, European, and global) are related to intentions to protest among native Europeans. We focused on the mediating role of autochthony (a belief that the first inhabitants of a territory are more entitled) and the moderating role of threat. Survey data from 11 European countries (N = 1,909) showed that national identification was positively associated with autochthony, and therefore, with the intention to protest against refugees. In contrast, global identification was related to lower protest intentions via lower autochthony. These paths were found only among Europeans who perceived refugees as a threat. European identification was not related to the endorsement of autochthony or to collective action. These findings indicate why and when majority members are willing to participate in collective action against refugees, and underscore the importance of global identification in the acceptance of refugees.

This paper presents the methodology and results of a project for the large-scale analysis of public messages in political discourse on Facebook, the dominant social media site in Hungary. We propose several novel social psychology- motivated dimensions for natural language processing-based text analysis that go beyond the standard sentiment-based analysis approaches. Communion describes the moral and emotional aspects of an individual’s relations to others, while agency describes individuals in terms of the efficiency of their goal- orientated behavior. We treat these by custom lexicons that identify positive and negative cues in text. We measure the level of optimism in messages by examining the ratio of events talked about in the past, present and future by looking at verb tenses and temporal expressions. For assessing the level of individualism, we build on research that correlates it to pronoun dropping. We also present re- sults that demonstrate the viability of our measures on 1.9 million downloaded public Facebook comments by examining correlation to party preferences in public opinion poll data.

Twentieth century has witnessed several cases of mass traumatization when groups as wholes were ostracized even threated with annihilation. From the perspectives of identity trauma, when harms are afflicted to a group of people by other groups because of their categorical membership, ethnic and national traumas stand out. This paper aims to investigate long-term consequences of permanent traumatization on national identity with presenting a narrative social psychological study as a potential way of empirical exploration of the processes of collective traumatization and trauma elaboration. A Narrative Trauma Elaboration Model has been introduced which identifies linguistic markers of the elaboration process. Newspaper articles (word count = 203172) about a significant national trauma of the Hungarian history, Treaty of Trianon (1920), were chosen from a ninety year time span and emotional expressions of narratives were analysed with a narrative categorical content analytic tool (NarrCat). Longitudinal pattern of data show very weak emotional processing of the traumatic event. Results are discussed in terms of collective victimhood as core element of national identity and its effects on trauma elaboration.

Absztrakt Tanulmányunkban egy újfajta narratív pszichológiai eljárásmód kezdeti eredményeit ismertetjük. Az eddigi tartalomelemző eljárások az írott szöveg nyelvi jegyeit vizsgálták, még abban az esetben is, ha a vizsgált megnyilatkozás hanganyagát felvették. Módszerünk az írott szöveg nyelvi jegyeivel párhuzamosan, az elhangzott megnyilatkozás fonetikai elemeit is vizsgálja. Vizsgálatunkban Shakespeare Lear királyának első és utolsó nagymonológját, a krízishelyzet előtti és az azt követő megnyilatkozás jellemzőit vettük szemügyre. A lelkiállapot-változás, illetve a krízishelyzet nyelvi tartalmi és fonetikai jegyeit párhuzamosan vizsgáltuk. A lelkiállapot-változások feltételezett hatását a fonetikai paraméterekre részben korábbi tanulmányok (Scherer, 1989), részben saját hipotéziseink alapján tanulmányoztuk. Megállapítottuk, hogy a narratív tartalmi jegyek struktúrája és a fonetikai struktúra együttesen jelzik a lelkiállapot-változások intenzitását, minőségét. A krízishelyzetek mérésére bevezettük a magabiztosság-krízis indexet, mely a nyelvi tartalmi jegyek és a vokális paraméterek különböző elemeiből alkotott mérőszámok összesítése.

Absztrakt Kollektív érzelmek akkor keletkeznek, ha egy személy szembesül a csoportjának múltbeli pozitív vagy negatív tetteivel. Jelen kutatás a történelmi pálya kollektív emlékezeti fogalmát és a hozzá kapcsolódó érzelmi mintázatot kiegészíti a kollektív áldozati szerep hipotézisével. Azt feltételeztük, hogy a kollektív áldozati szerep érzelmi mintázata a magyar nemzeti identitás szerves részét alkotja. A jelenben élő vizsgálati személyek saját érzelmei és a magyaroknak a történelmi konfliktushelyzetekben tulajdonított érzelmek összefüggéseinek feltárása révén a történelmi konfliktusok és a kollektív áldozati szerep feldolgozásának folyamatáról kívántunk képet alkotni. Magyar kísérleti személyek (N = 155) nyolc rövid történetet kaptak a magyar történelem jelentős csoportközi konfliktusairól. Mindegyik történet más külső csoporttal (oroszok, románok, szlovákok, szerbek) való konfliktust írt le a történelem különböző korszakából. A történetek felében a magyarok áldozatok, a másikban elkövetők voltak. A történetek elolvasása után a kísérleti személyeknek két érzelmet kellett választaniuk adott érzelmek készletéből arra vonatkozóan, hogy mit érezhetett a csoportjuk abban a történelmi szituációban, kettőt pedig az alapján, hogy ők maguk mit éreznek az esemény kapcsán. A személyek nemzettel való azonosulását szintén mértük. Az átélt és tulajdonított érzelmek minőségét, korrespondenciáját és hasonlóságát elemeztük. Az eredményeket a történelmi pálya, a kollektív áldozati szerep feldolgozása, a nemzeti identitás, valamint a nemzettel való azonosulás fogalmi keretében értelmeztük.

A kutatásban a magyar nemzeti történelem segítségével vizsgáltuk a történelmi kontextus és a történelemhez kapcsolódó érzelmek szerepét a valós csoportközi konfliktusban. A vizsgálat során alkalmazott kísérleti elrendezésben hat külső csoport jelent meg (törökök, oroszok, horvátok, szerbek, szlovákok, románok). Magyar kísérleti személyeknek (N = 71) tizenkét rövid történelmi elbeszélést mutattunk be, melyek minden külső csoporttal kapcsolatban két eseményt tartalmaztak: az egyikben a külső csoportok voltak valamilyen atrocitás elkövetői, a másikban ők voltak az áldozatok. A függő változók az egyes történetekben a saját csoportnak, a külső csoportnak és a saját maguknak tulajdonított érzelmek voltak. Az eredmények támogatják hipotézisünket, miszerint a saját csoport történelmi pályája (a pozitív és negatív események, győzelmek és kudarcok szekvenciája) miként az a kollektív emlékezetben megőrzésre kerül, a csoportközi érzelmek jellegzetes készletét gerjeszti. Az a hipotézisünk, hogy a történelmi pálya érzelmek bejósolhatják a jelen korban élő kísérleti személyek által érzett kollektív érzelmeket, szintén megerősítést nyert.

Absztrakt A történelmi regények, miként a történelmi elbeszélések általában, egy nemzet identitásképzésének és az identitás fenntartásának fontos eszközei (László, 2005; Liu és László, 2007). Korábbi kutatásainkban magyar történelmi regények identitáskonstrukciós és identitásközvetítő funkcióját vizsgáltuk a pozitív identitás közvetítése (Vincze és László, 2001), az értékmintázatok (László, Vincze és Kőváriné, 2003), a megküzdési minták (Vincze és László, 2004), valamint az empátiás stratégiák (László és Somogyvári, 2008; Somogyvári és László, 2010) szempontjából. Jelen vizsgálatunk ezt a kutatási szálat folytatja, ezúttal a magyar nemzeti identitás érzelmi oldalára összpontosítva. A valós történelmi eseményekhez kapcsolódó csoportalapú érzelmekre irányuló kísérletünkben (Fülöp, 2008; László és Fülöp, 2010) a magyar csoport jellegzetes érzelmi mintázatát mutattuk ki. Történelmi konfliktushelyzetekben a magyarok jellemző érzelmei a félelem, a remény, a lelkesedés, a csalódás és a szomorúság voltak. Hasonló eredményeket kaptunk általános és középiskolás történelemtankönyvek tartalomelemzésével (Fülöp, 2008). A magyarok legjellemzőbb érzelmei a tankönyvekben a félelem, a remény, a lelkesedés és a szomorúság voltak, melyek a nekik tulajdonított összes érzelemválasznak több mint harmadát tették ki. Eredményeinket a kulturális (Markus és Kitayama, 1991; Rozin, Lowery, Imada és Haidt, 1999) és társadalmi érzelemelméletekre (de Rivera, 1992; Bar-Tal, 2001; Jarimovicz és Bar-Tal, 2006; Bar-Tal, Halperin és de Rivera, 2007) támaszkodva a történelmi pályához kapcsolódó érzelmek fogalmával magyaráztuk, vagyis azt feltételeztük, hogy az egyéni élettörténetekhez hasonlóan a nemzeti-etnikai csoportok történetének is van pályája – a kollektív emlékezetben megőrzött, pozitívan vagy negatívan értékelt eseményeknek a lefutása –, amelyhez sajátos érzelmi mintázat kapcsolódik. Az ismétlődő érzelmi élmények beépülnek a nemzeti csoport reakciókészletébe és visszatérnek, amennyiben a csoport hasonló szituációba kerül. Egy nemzet érzelmi irányultsága tehát – legalábbis a történelmileg releváns csoportközi események tekintetében – magából a nemzetnek a történelméből ered. Jelen vizsgálatban négy, a magyar nemzeti történelem alakulásában jelentős állomást elbeszélő történelmi regényt elemeztünk az érzelmi megnyilvánulások szempontjából. Arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon azok a magyar történelmi pályához kötődő érzelmi mintázatok, melyeket történelemkönyvekben és kísérletileg előállított történelmi szövegeken kaptunk, megjelennek-e történelmi témájú irodalmi alkotásokban, s vajon a műfaji sajátosságok miként befolyásolják az érzelmek megjelenését. Eredményeink részben megerősítik a történelmi pályához kapcsolódó érzelmek modelljét, ugyanakkor a regényekben hangsúlyosabb személyközi érzelmek tovább árnyalják a modellt. A történelmi pályához kapcsolódó érzelmek fogalmát Bibó István nemzeti pszichopatológiájára, illetve a modern traumaelméletekre támaszkodva egy dinamikus magyarázattal egészítjük ki.

Összefoglalónkban a csoportalapú érzelmek szociálpszichológiai kutatását kívánjuk bemutatni. Csoportalapú érzelmeknek azokat az érzelmeket nevezzük, amelyek a csoporttagként való kategorizálást követően a csoport perspektívájának átvételével keletkeznek az egyénben. A csoportalapú érzelmek két nagyobb elméleti paradigmájára térünk ki: a csoportközi érzelmek elméletére és a kollektív érzelmek kutatására. A csoportközi érzelmek elmélete az érzelmek értékelési elméleteire, valamint a társas identitás, szelfkategorizációs elméletre épít. Részletesen tárgyaljuk a csoportközi érzelmekkel kapcsolatos kutatásokat, valamint bemutatjuk az úgynevezett azonosulási paradoxont és a csoportközi érzelmek funkcionalitásával kapcsolatos problémákat. A kollektív érzelmi kutatások elsősorban az egyén és a saját csoport önmeghatározásával foglalkoznak, a múlt és a jelen közötti kapcsolatot vizsgálják. Bemutatjuk a kollektív bűntudat és a kollektív szégyen kutatását, valamint az egyes csoportok érzelmi irányultságára vonatkozó új elképzeléseket.