Open-source datasets of glucose monitoring play a critical role in facilitating research in diabetes management and treatment, while allowing the development of Artificial Intelligence models for blood glucose forecasting. While many efforts are spent on patients with Type 1 Diabetes with Continuous Glucose Monitoring, many patients are still relying on Multiple Daily Injection treatment due to lower cost and easier accessibility. Due to individual differences in living styles and physiological responses to various insulin treatments, more structured datasets with detailed behavioral and physiological factors in real-life living conditions are expected. Contributing to the research on Type 1 Diabetes, this study introduces the OU-DATASET, a longitudinal, multimodal resource for analyzing glycemic control within multiple daily injection treatment. The dataset includes glucose level monitoring, insulin injection, activity tracker data (heart rate, steps) records, and self-reported lifestyle events (meals, exercise, stress) collected from 22 participants on multiple daily injection therapy over an 8-week period. This descriptor details the data collection protocol, data architecture, and accessibility of the dataset. The OU-DATASET supports further development of data-driven algorithms and models for the treatment management of Type 1 diabetes.
BACKGROUND:Hypospadias is a well-known congenital malformation (approximately 18.6 new cases reported per 10 000 male newborns); however, little is known about the long-term effects of corrective surgery on patients' sex life in adulthood. AIM:Our aim was to identify how surgical outcomes contribute to patients' and partners' satisfaction with the operated penis and to the ability to have a satisfying sex life and father children, and to better understand which aspects of corrective surgery are the most important. METHODS:We analyzed the clinical data of 501 adult patients who were operated at our department (Department of Pediatric Urology, Heim Pál Children's Hospital, Budapest, Hungary) as children with hypospadias. We designed a Google Forms questionnaire containing simple questions about partnership, penile appearance and function, and patient satisfaction for them and their partners. To assess complex psychological constructs, validated questionnaires were used. We measured relationship satisfaction (the Hungarian version of the Relationship Assessment Scale), sexual distress (Short version of the Sexual Distress Scale), sexual dysfunction (Arizona Sexual Experience Scale), sexual desire (Sexual Desire Inventory), and sexual satisfaction (Global Measure of Sexual Satisfaction). OUTCOMES:Out of the 414 patients who we could reach out to, 78 patients with mean (±SD) age of 24.38 ± 5.21 years, and 12 partners filled out the forms. RESULTS:The patients' overall satisfaction with their penis was generally good and this was mostly related to satisfaction with its appearance (r = .60). The location of the meatus was not related to either patient satisfaction or the capacity of having a child. The straightness of the penis, the number and type of penile corrective surgeries, or age at the first operation did not affect patient satisfaction. Partners were mostly content with the corrected penis, and their satisfaction depended on a subjective liking. CLINICAL IMPLICATIONS:We have found that it is not necessary to achieve a completely straight penis or to extend the neourethra to the tip of the glans, nor is a one-stage surgery required for patient satisfaction. STRENGTHS & LIMITATIONS:The most significant strength of our study is its comprehensive methodological design and the use of validated questionnaires to measure psychological constructs. Its biggest limitation is the low number of participating partners. CONCLUSION:Our data show that subjective satisfaction with penile appearance is associated with higher overall satisfaction more strongly than urinary function in young adults operated for hypospadias in their childhood and also that of their partners so these observations need to be taken into account when deciding surgical strategy.
Background: Invasive fungal disease is a significant cause of morbidity and mortality in allogeneic hematopoietic stem cell transplant (alloHSCT) recipients. Posaconazole, a broad-spectrum triazole, is widely used as prophylaxis. Methods: We conducted a monocentric, retrospective study to present real-world data on posaconazole trough levels in paediatric alloHSCT patients. The main objective was to determine the required daily dose of posaconazole in paediatric patients. We analysed factors influencing posaconazole levels, and the association between posaconazole levels and breakthrough fungal infection. Results: Among 102 allogeneic HSCT recipients, we measured posaconazole plasma concentrations in 548 blood samples. The required daily doses to reach a target range of 0.7-2.0 mg/L were 15.22 (suspension), 7.52 (tablet), and 7.84 mg/kg (intravenous). Patients aged < 13 years needed higher doses to achieve the target range. The presence of enteral symptoms during prophylaxis was associated with lower plasma concentrations (p < 0.001), while co-administration of proton pump inhibitors did not (p = 0.09). Eight breakthrough infections occurred; low levels of posaconazole (<0.7 mg/L) were observed in five out of eight cases. The Cox regression model showed that higher mean plasma concentrations decreased the hazard of breakthrough infections. Conclusions: The tablet and intravenous formulations of posaconazole outperformed the suspension in terms of predictability. Our analyses on breakthrough infections and posaconazole plasma levels suggest an exposure-response relationship.
Bevezetés: Az egészségügyi dolgozók elleni erőszak a kórházak minőségbiztosítása miatt gyakran kutatott terület. A gyermekkórházakra vonatozó kutatások száma azonban kevesebb. A munkahelyi erőszak hatása csökkenti a kórházi szolgáltatás hatékonyságát. Az agresszió észlelése szociálpszichológiai folyamat, különösen érdekes akkor, ha az interakcióban beteg gyermek is jelen van. A hozzátartozók és a betegek erőszakos magatartásmintáin kívül az agresszió egyébként is jelen van az egészségügyi dolgozók munkahelyen töltött mindennapjaiban bullyng formájában. Célkitűzés: A részletes leíró statisztikán túl, kutatásunkban megvizsgáltuk a dolgozók demográfiai adatai és az észlelt munkahelyi erőszak közötti kapcsolatot. Emellett kitértünk a dolgozói helyzetértékelésre, valamint a sürgősségi ellátás jellegzetességeire. Módszer: Exploratív keresztmetszeti kutatásunkba 266 egészségügyi dolgozót vontunk be (81,2% nő, átlagéletkor 42 év). A kutatócsoportunk által összeállított online kérdőívbe a demográfiai és a munkavégzéssel kapcsolatos kérdéseken túl beépítettük a Magyarországon is már többször felhasznált Nyílt Agresszió Skála elemeit is, amelyeket a vizsgálat helyszínéül szolgáló, központi elhelyezkedésű gyermekkórház sajátosságaihoz igazítottunk. A mérőeszközbe beépítettük egy korábban a kórházban végzett, a munkahelyi erőszakra irányuló kutatás eredményeit is. A kérdőíves felmérést orientációs beszélgetések előzték meg a kórház összesen 32 szervezeti egységében. Eredmények: A nemzetközi kutatási eredményekkel összhangban azt tapasztaltuk, hogy a kórházban a leggyakrabban észlelt erőszaktípus egyéves prevalenciája a betegek részéről 60,1%, a hozzátartozók felől 78,7%, valamint a kollégák irányából 53,8%. Mind a három kategóriában a verbális megnyilvánulások voltak a leggyakoribbak. A négy leginkább észlelt magatartásminta mindhárom tanúsítói csoport vonatkozásában a kiabálás, a sértegetés, a káromkodás és a becsmérlő fenyegetés volt. A legnagyobb kockázati profilú dolgozók ápolói végzettséggel rendelkező, beosztott szakdolgozók voltak, akik állandó nappalos vagy nappali és éjszakai váltakozó beosztásban látják el feladatukat, főleg fekvőbetegekkel foglalkoznak, másodállást vállalnak, és anyanyelvükön kívül beszélik az angol nyelvet is. A helyzetértékelést tekintve a válaszolók (n = 149) 23%-a romló, 70%-a stagnáló, míg 7%-a javuló tendenciát tapasztalt a megkérdezés előtti fél évben. A sürgősségi ellátásban dolgozók 100%-a tapasztalt valamilyen verbális agressziót a hozzátartozók irányából, és ez nagyobb mértékűnek mutatkozott, mint a máshol dolgozók esetében (82%). Megbeszélés: A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetben is körülírható volt az egészségügyi dolgozók elleni erőszak észlelése és a demográfiai változók kapcsolata. Ennek tekintetében azonban külön ügyelni kell a gyermek-hozzátartozó-ellátó kommunikáció sajátosságainak értelmezésére. Következtetés: Általánosságban elmondható, hogy az alacsonyabb beosztású egészségügyi dolgozók érintkeznek gyakrabban a betegekkel és a hozzátartozókkal olyan élethelyzetben, amikor megnyilvánulhat a munkahelyi erőszak. Az interakció észlelésére különböző előjelű hatással bír a stressz, a munka megszervezése, az építészeti környezet, az agresszív magatartások jelentésének lehetősége, az esemény utáni ’debriefing’ (a tapasztalatok megbeszélése), az ’anti-bullying’ (bántalmazás elleni) protokoll megléte és a deeszkalációs technikák ismerete. Orv Hetil. 2025; 166(24): 930–941.
