Háttér és célkitűzések: A sportolók hasonló arányban tapasztalhatnak mentális problémákat, mint az átlagpopuláció, azonban a pszichológiai segítségkéréssel kapcsolatos attitűdjeikről kevés kutatási eredmény áll rendelkezésre. Vizsgálatunkban a Professzionális Pszichológiai Segítségkéréssel Kapcsolatos Attitűdök Skála rövid változatának (ATSPPH-SF) pszichometriai mutatóit és faktorszerkezetét teszteltük hazai felnőtt sportolói mintán. Módszer: 300, egyesületi igazolással rendelkező, 18 éven felüli sportoló (54% férfi, átlagéletkor = 26,90 év, szórás = 11,21) vett részt a keresztmetszeti elrendezésű kutatásban. A résztvevők a Professzionális Pszichológiai Segítségkéréssel Kapcsolatos Attitűdök Skála rövid változatát, a Depresszió, Szorongás és Stressz Kérdőív rövid verzióját, a Mentális Egészség Kontinuum Skála rövid változatát és a Sportolói Mentális Keménység Skálát töltötték ki. Eredmények: A megerősítő faktorelemzés alapján az ATSPPH-SF kétfaktoros modelljét erősítettük meg. Eredményeink szerint a két faktor a formális pszichológiai segítség felkeresésére való nyitottságra és a pszichológiai segítség szükségesként és értékesként való megítélésére vonatkozik. A kétfaktoros modell nemi invarianciáját is igazoltuk. A teljes skála a társas jólléttel pozitív irányú kapcsolatban áll, míg az ATSPPH-SF alskálái eltérő módon kapcsolódnak a mentálisbetegség-tünetek és a sportolói mentális keménység változóihoz, ami rámutat a pszichológiai segítségkéréssel kapcsolatos attitűdök komplexitására. Következtetések: Eredményeink alapján egy valid mérőeszközt tudtunk bevezetni a hazai sportpszichológiai tesztállományba, mely mindkét nem esetében megbízhatóan méri a professzionális pszichológiai segítségkéréssel kapcsolatos általános attitűdöt, valamint annak két specifikus aspektusát.
1066 Background: TKa is a proliferation biomarker measurable in blood via the DiviTum™ TKa assay. Levels of TKa before and during treatment can provide prognostic, predictive and monitoring information in MBC. The PEARL trial (NCT02028507) was a phase III, multicenter, open-label, randomized study that compared endocrine therapy (ET) + CDK4/6 inhibitor Palbociclib (Palbo) vs. Capecitabine (Cape) in aromatase inhibitor-resistant HR+/HER2- MBC patients (pts). ET + Palbo did not improve median progression-free survival (mPFS 17.8 vs. 17.3 months (m.), p = 0.9) or overall survival (mOS 31.1 vs. 32.8 m., p = 0.5) over Cape. We explored whether TKa levels could predict better response to ET + Palbo vs Cape. Methods: Plasma from 555 pts (92%) was collected at baseline (BL) and on treatment (C1D15, C2D15). 1129 samples were analyzed using the DiviTum TKa assay (FDA approved/CE labelled, Biovica, Sweden). Cutoffs: 250/400 DiviTum units of Activity (DuA) for BL, 50 DuA or fold change (C1,C2/BL) > 2 for on-treatment. The Kaplan-Meier method estimated median PFS and OS. Adjusted hazard ratio (HR) with 95% confidence interval (CI) were calculated using Cox proportional hazards regression model, considering relevant prognostic clinical variables. Results: BL TKa ≤ 250 DuA predicted better mPFS (11.4 vs. 4.04 m., aHR 2.1; 95% CI 1.7-2.6, p < 0.0001) and mOS (38.47 vs. 17.31 m., aHR 3.2; 95% CI 2.45-4.19, p < 0.0001) regardless of therapy. After starting therapy, Cape and ET + Palbo elicited distinct TKa responses due to their different mechanisms. At C1, C2, pts on Cape had higher mTKa vs ET + Palbo (448 vs. 28 DuA, p < 0.0001). In the CT arm, an increase of TKa at C1 or C2 greater than 2-fold from BL predicted for better mPFS (13.04. vs. 6.34 m., aHR 0.59; 95% CI 0.43-0.81, p = 0.0013) and mOS (39.26 vs. 23.23 m., aHR 0.31; 95% CI 0.2-0.5, p < 0.0001). In the ET + Palbo arm, a TKa at C1 or C2 > 50 DuA predicted a shorter mPFS (3.68 v 11.27 m, aHR 2.81; 95% CI 2.08-3.8, p < 0.0001) and mOS (18.73 vs. 45.11 m., aHR 3.44; 95%CI 2.34-5.06, p < 0.0001). Similar results are observed regardless of BL TKa value. Exploring a BL TKa > 400 DuA demonstrated a better response to Cape compared to ET+ Palbo, despite overall very poor outcomes: mPFS 4.04 m on Cape vs 2.01 on ET + Palbo, (aHR 1.72; 95% CI 1.14-2.59, p < 0.0096), and showed a similar trend in mOS, 15.4 m on Cape vs 14.6m on ET+Palbo, (aHR 1.29 95% CI 0.84-1.99, p = 0.24). Conclusions: These data demonstrate that CT vs a CDK4/6 inhibitor influence TKa response differently, and the direction and magnitude of the TKa response can predict for benefit to a specific therapy. The original PEARL study analysis showed no outcome differences between Cape vs ET + Palbo in HR+/HER2- MBC pts, however assessment of TKa before and during therapy identified which patients had the highest probability of responding. Utilization of TKa as a predictive biomarker may allow for better personalized treatment selection. Clinical trial information: NCT02028507 .
Bevezetés: A dohányzás lakáson belüli tiltása csökkenti a másodlagos dohányfüstnek való kitettséget, megelőzi a rászokást, és elősegíti a leszokást. Magyarországon kevés adat áll rendelkezésre a dohányfüstmentes háztartási szabályok időbeli változásáról és korrelátumairól. Célkitűzés: A hagyományos dohányzás lakáson belüli önkéntes tiltásának prevalenciáját, időbeli trendjét és szociodemográfiai korrelátumait feltáró vizsgálat. Módszer: Két 2009-ben és egy 2022-ben felvett kérdőíves kutatás adatainak másodelemzését végeztük el. Az elemzési egység a háztartás volt. Z-próbát, Cochran–Armitage-trendtesztet és binomiális logisztikus regressziót alkalmaztunk átlagos marginális hatásérték (AME) számításával. Eredmények: A dohányzás lakáson belüli teljes tiltásának aránya 2009 és 2022 között 60,6%-ról 75,1%-ra emelkedett (h = 0,3; p<0,01) Magyarországon. Ennek ellenére 2022-ben a 18 év alatti gyermekek 25,2%-a (95% CI 22,5–28,0%) továbbra is olyan háztartásban élt, ahol megengedett volt a beltéri dohányzás. A pénzügyi nehézségek (AME ≈ –0,09 – –0,01) és a legalább egy dohányzó háztartástag (AME ≈ –0,42 – –0,30) minden modellben negatív hatást mutatott. 18 éven aluli gyermek jelenléte a háztartásban enyhén növelte a teljes tiltás valószínűségét (AME ≈ 0,02–0,10). Megbeszélés: Bár a lakáson belüli tiltás terén javulás tapasztalható, a 18 éven aluliakat továbbra sem védi megfelelően a beltéri dohányfüsttől minden magyar háztartás. Következtetés: Eredményeink célzott egészségkommunikációs és intervenciós beavatkozások szükségességére hívják fel a figyelmet, különösen a hátrányos helyzetű és dohányzó taggal rendelkező gyermekes háztartások körében. Orv Hetil. 2025; 166(46): 1818–1826.
2641 Background: BI-1808 is an IgG1 mAb that target TNFR2 by blocking interaction of TNFR2 with ligand TNF-α, confers FcγR-dependent depletion of Treg and mediates expansion of intratumoral CD8+ T cells. Upon co-administration of murine surrogate antibodies targeting TNFR2 and anti-PD-1 to immunocompetent tumor-bearing mice with partial sensitivity to checkpoint blockade, complete cures were observed in all treated mice. Thus, targeting TNFR2 by this approach offers a promising and novel treatment of cancer paradigm for patients. Methods: Safety and tolerability profile of BI-1808 as a single agent and in combination with pembrolizumab is currently being investigated in the Phase 1/2a clinical trial 19-BI-1808-01, enrolling patients with advanced solid malignancies or T-cell lymphomas, including CTCL. The study consists of Phase 1 dose escalation of single agent and combination with pembrolizumab. Phase 2a consists of dose expansion as single agent and as combination therapy in separate cohorts for OC, NSCLC, TCL/CTCL and Melanoma. Response is assessed according to RECIST and iRECIST. Results: As of Jan 12, 2024, 31 subjects received doses of up to 1000 mg BI-1808 as single-agent Q3W and 13 subjects received BI-1808 at 225 mg or 675 mg in combination with pembrolizumab 200 mg Q3W. Across the completed monotherapy arm dose escalation covering 25 to 1000 mg dose, no Gr3/4 AEs related to BI-1808 monotherapy were observed. Number of potentially related AEs of Gr1/2 have been evenly distributed across the dose range, with no target organ class of notice identified. 5 Gr1/2 IRR were observed, and in the combination arm 1 DLT (colitis) was observed in the 225 mg cohort. Best clinical response recorded in monotherapy arm was 1 iPR out of 20 evaluable patients, and 6 patients showing SD. The iPR was observed in a metastatic GIST patient with 12 prior lines of treatment. After initial pseudo-progression, a robust and ongoing response has been observed in this patient with several target lesions non-detectable and 60% SLD reduction from baseline. In addition, one previously untreated NSCLC showed reduction in several target lesions at 3 months when treatment terminated for unrelated reasons. Interestingly, both patients showed clear signs of T-cell activation in blood and tumor, strongly suggesting that T-cell responses underlie the tumor regressions. In the combination cohort with pembrolizumab 1/4 patients showed SD at 225 mg. At doses of ≥ 675 mg Q3W, BI-1808 t½ was approximately one week leading to accumulation of drug, leading to complete receptor occupancy throughout the dosing interval, a substantial increase in sTNFR2 and a significant reduction of regulatory T-cells. Conclusions: Preliminary data from dose escalation phase is promising. BI-1808 has a favorable safety profile, with early signs of monotherapy activity, and is well tolerated when combined with pembrolizumab. Clinical trial information: NCT04752826 .
Magyarországon a gyermek- és serdülőkori figyelemzavar és hiperaktivitás (attention deficit and hyperactivity disorder – ADHD) prevalenciájáról és incidenciájáról populációs szintű felmérés még nem készült. Hazánkban az ADHD kezelésére a metilfenidát és atomoxetin hatóanyagú gyógyszerek vannak forgalomban, azonban nem ismert, hogy az ADHD-ban érintett gyermekek közül hányan jutnak el közfinanszírozott ellátás keretében szakemberhez, és mennyien részesülnek farmakoterápiában. Vizsgálatunkban célja a gyermek- és serdülőkori ADHD évenkénti prevalenciájának és incidenciájának meghatározása a hazai közfinanszírozott ellátás keretein belül 2013–2022 időszakban, valamint a gyógyszerrel kezelt gyermekek arányának azonosítása. A 0–18 éves hazai korcsoportokban megvizsgáltuk az ADHD diagnózissal megjelenők egy évre vonatkoztatott standardizált tartamprevalenciáját és incidenciáját. Korcsoportok, nemek és régiók szerint leíró elemezéseket végeztünk, továbbá felmértük az ADHD-val diagnosztizált gyermekek között a gyógyszeres kezelésben részesülők arányát, náluk az első diagnózis és a gyógyszerelés megkezdése között eltelt időt és az elsőként választott farmakoterápia típusát. Az ADHD diagnózissal a hazai közfinanszírozott ellátásban legalább egyszer megjelent gyermekek éves prevalenciája 2013-tól 2022-ig folyamatos emelkedést mutat, de a nemzetközi epidemiológiai adatok alapján várható mértéktől így is jelentősen elmarad (2022-ben 0,69%). Az incidens betegek között a fiúk és lányok aránya 4:1, a prevalens betegek között ez az arány 5:1. A regionális eltérések markánsak. A vizsgált időszakban egyre fiatalabb korban kerültek a gyermekek szakemberhez. Az ADHD-vel diagnosztizált gyermekek 21,7%-a részesült gyógyszeres kezelésben, többségüknél (65,0%) az atomoxetin volt az elsőként választott készítmény. Magyarországon egyre több ADHD-s gyermek jut diagnózishoz és ellátáshoz, de a várható esetek túlnyomó többsége továbbra sem jelenik meg a közfinanszírozott ellátásban. A farmakoterápiás gyakorlat hazánkban eltér a nemzetközi javaslatoktól.
