A tanulmány célja a szexuális asszertivitás jellemzőinek áttekintése, különös tekintettel a kialakulását és fejlődését befolyásoló tényezőkre, valamint a szexuális életre gyakorolt hatásaira. Az áttekintés kiterjed a szexuális asszertivitás különböző fogalmi meghatározásaira, kiemelve a három központi komponensét. A szexualitással és párkapcsolatokkal összefüggésben megállapítható pozitív hatásokkal és védőfaktorokkal szintén kiemelt kérdésként foglalkozunk. A nemi szerepek hatását vizsgálva megállapítható, hogy nők és férfiak különböző nézőponttal rendelkeznek a szexuális asszertivitásról, azonban ennek kialakulását illetően nincs konszenzus a szakirodalomban. Ezzel egyetemben a szexuális asszertivitás mérésének igénye is változatos módszerek kialakulását eredményezte. Bár a mérőeszközök az összes komponenst érintik és vizsgálják, elsősorban nők számára vannak kifejlesztve, ezzel egy hiátust hagyva a férfiakra irányuló kutatások területén.
Háttér és célkitűzések: A gyógypedagógus-pszichológus kettős végzettség sajátos látásmódja meghatározó a gyógypedagógiai pszichológiai állapotmegismerés során. Az állapotmegismerési szemlélet elsősorban a gyermekek világára irányulóan kezdett terjedni az elmúlt évtizedben: ahogy Lányiné Engelmayer (2014) fogalmaz: új szemléleti elem a diagnosztizálás helyett az assessment kifejezés használata. A jogszabályi háttér változása mentén megjelenő, a felnőttvilággal kapcsolatos állapotmegismerésre vonatkozó specifikumok újabb változásokat eredményeztek az állapotmegismerési folyamatokról való gyógypedagógiai pszichológiai gondolkodásban. A felnőtt személyek gyógypedagógiai pszichológiai állapotmegismerési folyamatai során fókuszban a köznevelés, felsőoktatás színterein zajló tanulási folyamatokkal és fogyatékossággal összefüggő diagnosztikai és támogatást előkészítő kérdések állnak. A gyógypedagógia nyolc szakirányával összefüggő szakirány-specifikus gyógypedagógiai tartalmak és a biológiai károsodástól a társadalmi részvétel akadályozottságáig vezető kontinuum mentén szintetizálni szükséges a gyógypedagógia és pszichológia ismeretrendszerének egyes módszertani elemeit. Módszer: Az áttekintés során a hazai vonatkozó szakirodalmakból indultunk ki, mivel a gyógypedagógiai pszichológiai állapotmegismerés sajátosan magyar gyökerekből táplálkozik, és az állapotmegismerési folyamat irányultságában is vannak speciálisan magyar vonatkozások (pl. ellátási kategóriák). A feldolgozás során szorosan kapcsolódtunk Lányiné Engelmayer Ágnes 2014-ben megjelent, a témában született szintetizáló tanulmányához. Eredmények és következtetések: A felnőtt életkorban keletkező fogyatékosság megállapításának kérése esetén az esetkezelés sokszor a kliens identitásának újraalakulásával, az életében jelen lévő krízissel azonos időszakban válik szükségessé. A diagnosztikus és konzultációs tevékenység ilyenkor egy nagyon szenzitív időszakban történik, a kliens-szakember kapcsolat dinamikája, a találkozás idői, tartalmi keretei sajátosak, és lényegesen térnek el a gyermekkorban, szülői jelenlét mellett végzett esetkezelésektől. Ezeknek a specifikumoknak az összefoglalása segíti az állapotmegismerés gyakorlatának teljes életívre vonatkozó átgondolását, az állapotmegismerési folyamat módszertani tervezésétől a kliensekkel közös konzultációig.
A szerzők azokra a származási családban megfigyelhető devianciákra és szociális diszfunkciókra fókuszálnak, amelyek hozzájárulnak a kapcsolati erőszak vonatkozásában megfigyelhető áldozattá váláshoz. A releváns nemzetközi szakirodalom és korábbi hazai kutatási programok áttekintése után saját empirikus adatfelvételeik eredményeit mutatják be. Először egy 2015-ös (n = 1007) és egy 2022-es (n = 1130), Magyarország lakosságára nézve reprezentatív kérdőíves adatfelvétel adatai kerülnek feldolgozásra. Ezt követően ismertetik annak a kvalitatív, félig strukturált interjúkon alapuló kutatásnak a cikk témájához kapcsolódó eredményeit, amely 2019-ben és 2024-ben valósult meg, összesen 105 áldozat bevonásával. Emellett az IMPROVE kutatási program keretében készült szakértői interjúk (n = 15 fő) fő tapasztalatait is megismerhetik az olvasók. A kutatók hangsúlyozzák, hogy az áldozatok és így a kapcsolati erőszakhoz köthető bűncselekmények száma csökkenthető a prevenció terén tett erőfeszítések fokozása révén – azaz pont azon a területen, ahol a rendőrségnek csak igen korlátozott lehetőségei vannak. A hatékony prevencióhoz elengedhetetlen a szakemberek megfelelő felkészítése, ennek keretében a cikkben is bemutatásra kerülő hajlamosító tényezőkre vonatkozó ismeretek átadása. A prevenciót segítheti a rendőrség és más alrendszerek (elsősorban a szociális ellátórendszer) közötti együttműködés erősítése.
Bevezetés: A kalcitoningénnel kapcsolatos peptid (CGRP-) útvonal gátlása új terápiás lehetőséget kínál a migrénes rohamok megelőzésében. Célkitűzés: A jelen vezérfonal célja, hogy gyakorlati útmutatást adjon az epizodikus és krónikus migrénben alkalmazható CGRP-gátlók biztonságos, hatékony és személyre szabott alkalmazásához a magyarországi klinikai gyakorlatban. Módszer: A gyakorlati útmutatások a nemzetközi irányelvek, valamint az aktuális klinikai vizsgálati eredmények alapján kerültek kidolgozásra. Az ajánlás figyelembe veszi a gyógyszerek hatásosságát, mellékhatásprofilját, kontraindikációit, valamint a speciális betegcsoportokra vonatkozó szempontokat. Eredmények és javaslatok: A CGRP-antagonisták – beleértve a monoklonális antitesteket és a gepántokat – hatásosságuk és kedvező biztonságossági profiljuk révén első vonalbeli kezelésként is alkalmazhatók a migrénroham kezelésében és megelőző kezelésében, különösen akkor, ha a beteg klinikai állapota, preferenciái vagy komorbiditásai ezt indokolják. A monoklonális antitestek és gepántok alkalmazása során a mellékhatások túlnyomórészt enyhék, a biztonságosság is kedvező. A terápiás döntést három hónapos értékelési periódusnak kell követnie, sikertelenség esetén pedig a gyógyszerváltás vagy a kombinációs kezelés esetlegesen mérlegelendő. Következtetés: A strukturált terápiás algoritmus és a betegre szabott megközelítés a nemzetközi irányelvek szerint igazoltan kedvező hatású lehet, és várhatóan hozzájárul a migrénes betegek életminőségének javulásához. Orv Hetil. 2025; 166(50): 1963–1974.
