A dohányzás egészségre kifejtett káros hatása régóta jól ismert. Kimutatható összefüggésben áll különböző súlyos betegségek kialakulásával, napjainkban mégis nagyjából 1,3 milliárd dohányzó ember van a Földön. Fontos megjegyezni továbbá, hogy évente megközelítőleg 8 millió halálesetért tehető felelőssé ez a káros szokás. A magyar statisztikai adatok jellemzően az uniós átlagnak megfelelő mintázatot mutatnak. Az országok közötti és országon belüli eltéréseket kulturális, szociológiai okokkal lehet magyarázni. E cikk jelentőségét tovább növeli, hogy még az egészségügyi személyzet is gyakran rabjává válik ennek a szenvedélynek: világszerte az orvosok 21%-a, az ápolóhallgatók 26%-a fogyaszt rendszeresen dohánytermékeket. Ennek a látszólagos kognitív disszonanciának különböző indokai vannak. Az elmúlt évtizedben széles körben elterjedtté váltak az alternatív termékek, különösen az elektromos cigaretta és a hevített dohánytermékek. Ezeket gyakran ártalomcsökkentés céljából szokták használni, javasolni, hosszú távú hatásaik azonban még nem teljesen ismertek. Számos változatuk létezik, a megjelenés éve szerint jelenleg négy generációba sorolhatók, de más csoportosításuk is lehetséges egyéb szempontok alapján, mint például a működési mechanizmusuk szerint. Itt kiemelendők leggyakoribb verzióik: a mod, a pod, illetve a hevített dohánytermékek. Érdemes és érdekes összehasonlítani az alternatív változatok és a hagyományos felhasználási szokások egészségi állapotra kifejtett hatásait, ami meglehetősen bonyolult feladat, mivel mindkét oldalon sok különféle fogyasztási módot találunk, s emiatt az értékelés meglehetősen nehéz. A várandós nők külön említést érdemelnek, esetükben az ártalomcsökkentés kiemelten fontos. Jelenlegi tudásunk szerint az újonnan megjelent alternatív dohányzási szokások szignifikánsan kisebb kockázatot jelentenek a magzatra. Továbbra sem veszélytelenek tehát, de nagyobb biztonsággal alkalmazhatók. Orv Hetil. 2025; 166(28): 1091–1098.
Háttér és célok: Stroke-ot követően gyakran lép fel testegyensúlyzavar, melynek fejlesztésére számos terápiás eljárás létezik. Az aquaterápia stroketúlélők testegyensúlyára gyakorolt pozitív hatásáról számos tanulmány beszámolt már. Az eredmények azonban nem egyértelműek a különböző terápiás beavatkozások és vizsgálóeljárások alkalmazása tekintetében. Szakirodalmi áttekintésünkben az aquaterápia stroketúlélők testegyensúlyára gyakorolt hatását térképeztük fel különös tekintettel a vizsgálóeljárásokra. Módszer: A szakirodalmi keresést 2024 januárjában végeztük a Web of Science Core Collection, a Web of Science Medline, a PubMed és az Academic Search Complete adatbázisokban. A beválasztási kritériumoknak 175 cikk felelt meg, melyekből az irreleváns találatok kizárásával 24 tanulmányt elemeztünk az alkalmazott terápiás beavatkozás, a vizsgálómódszer és a terápiás hatás tekintetében. Eredmények: A 24 tanulmányból 19 randomizált, kontrollált kutatás, öt pedig nem kontrollált vizsgálatot mutat be. Az alkalmazott terápiás beavatkozások szerint az aquaterápiás eljárások széles spektrumát lefedik. Az alkalmazott aquaterápiás eljárások és a vizsgálatok módszertani sokszínűsége nem teszi lehetővé az eredmények magas fokú szintetizálását, ugyanakkor az eredmények alapján az aquaterápia inkább eredményesen alkalmazható a stroketúlélők testegyensúlyának fejlesztésére. Következtetések: További kutatások szükségesek a testegyensúly fejlesztésének precízebb célmeghatározásához, melyhez a funkcionális tesztek és műszeres eljárások eredményeinek összevetése és az eredmények közötti kapcsolat feltárása adhat segítséget.
Bevezetés és célkitűzés: Az A-csoportú Streptococcus okozta infekciók száma 2022 óta Európa számos országában jelentősen megemelkedett. A magas esetszámokon túl a progrediáló, súlyos lefolyású, invazív esetek aránynövekedése aggasztó problémaként jelent meg. Kutatásunk célja a hazai Streptococcus pyogenes járvány jellemzőinek bemutatása a gyermek-alapellátásban, egy országos reprezentációjú gyermekpopulációban végzett adatgyűjtés alapján. Módszer: 21 tételből álló, strukturált kérdőívet küldtünk ki a házi gyermekorvosi hálózat platformján 2024 májusában országszerte, gyermekorvosi praxisban dolgozó orvosok számára. A kérdőív retrospektív jelleggel, a 2023. január 1. és december 31. között azonosított streptococcalis kórképek valós diagnosztikai és kezelési stratégiáit mérte fel. Eredmények: Összesen 72 gyermekorvosi praxisban ellátott 71 600 fős gyermekpopulációra vonatkozó adatok alapján, a vizsgált gyermekek 8,5%-ában (95% konfidenciaintervallum: 7,1–9,9%) diagnosztizáltak tonsillitist és/vagy skarlátot (n = 6110), ezen belül a fertőzöttek negyede (2,1%; 95% konfidenciaintervallum: 1,74–2,46%) mutatta a skarlát tüneteit (n = 1515). A betegek 83%-a az 5–10 éves korosztályból került ki. A páciensek 0,6%-ánál alakult ki peritonsillaris tályog (41 eset), 9 gyermeknél diagnosztizáltak invazív megbetegedést, 2 gyermeknél jelentkezett poststreptococcalis glomerulonephritis, míg reinfekciót átlagosan 15%-ban észleltek. A gyanús esetek közel felénél (47%) történt diagnosztikus mikrobiológiai vizsgálat. A terápia kapcsán a leggyakrabban használt antibiotikum az amoxicillin-klavulánsav volt (41%), azonban a szűkebb spektrumú béta-laktámok (penicillin, amoxicillin, cefprozil) együttes alkalmazása elérte az 50%-ot. Makrolidot 6%-ban, cefiximet 3%-ban alkalmaztak a gyermekorvosok. Megbeszélés: Az invazív S. pyogenes betegség korai, rendelőben történő diagnózisának és az adekvát antibiotikumválasztásnak meghatározó szerepe van mind a kimenetel, mind az antibiotikumrezisztencia alakulása szempontjából. Eredményeink alapján a gyorstesztelés nagyobb arányú alkalmazása és igazolt esetben a korai, szűk spektrumú antibiotikumkezelés propagálása szorgalmazandó. Következtetés: Közleményünk visszajelzésként szolgál az alapellátás számára az S. pyogenes járvány diagnosztikus és terápiás gyakorlatáról, hangsúlyozza az adekvát antibiotikumválasztás és az időben felismert invazív infekciók jelentőségét. Orv Hetil. 2025; 166(19): 719–727.
A tanulmány rövid bemutatásokkal áttekinti a Magyar Tudományos Akadémia 200 éves történetének azokat a tiszteleti tagjait, akik tág értelemben a pszichológiához is kapcsolódtak. A pszichológia, filozófia, biológia, nyelvészet területéről kialakult, a szakmákon belül időrendi listába az eddigi 917 tiszteleti tagból 30 került be, ami jól mutatja a pszichológia interdiszciplináris beágyazottságát. A korban előre haladva Broca, Darwin, Helmholtz, Bühler, Bruner, Dennett, Sperber, Tomasello és Dunbar mellett a lista számos Nobel-díjas nevét is tartalmazza, mint Ramón y Cajal, Kahnemann. Magyarországi fogadtatásukat hivatkozási statisztikákkal és könyveik fordításaival érzékeltetem. A lista tanulsága, hogy a magyar tudományos világ nagy korszakaiban nem zárkózott magába, hanem igen nyitott volt a nagyvilág tudományára.
A szerzők egyetemi oktatóként, a pénzügyőrök pályaszocializációs képzése során szembesültek azzal a ténnyel, hogy a rendészeti hivatások, így a pénzügyőri hivatás utánpótlásproblémái már a felsőoktatási intézményt is elérték. A feltáró kutatással azt a célt tűzték maguk elé, hogy feltérképezzék a pénzügyőr hallgatók pályaválasztási motivációt, segítve ezzel az egyetem és a munkáltató adó- és vámhatóság toborzási és megtartási stratégiájának alakítását. Arra kerestek választ, hogy milyen tényezők indítják arra a mai fiatalokat, hogy egyenruhás, rend- vagy honvédelmi pályát válasszanak. Ezen belül pedig milyen motívumok vezetnek a pénzügyőri hivatás választásához? A kutatás kérdéseinek tisztázására fókuszcsoportos interjúkat készítettek, amelyek mentén azonosították azokat az egyénhez kötődő, illetve a munkához (hivatáshoz) kapcsolódó külső és belső motívumokat, amelyek egyrészt az egyenruhás hivatás választását ösztönzik, másrészt egyértelműen elhatárolják a rend- és honvédelmi pályára, illetve a pénzügyőri pályára orientáló tényezőket.
