Esettanulmányunkban egy rosszul kooperáló 64 éves férfi beteg hematológiai kivizsgálását, kezelését mutatjuk be, aki idegsebészeti vizsgálatot követően érkezett ambulanciánkra multiplex csigolyametastasiók miatt. A klinikai kép myeloma multiplex (MM) gyanúját vetette fel.
Pembrolizumab is approved for treatment of multiple cancers as an intravenous (IV) infusion. Subcutaneous (SC) administration offers more convenience and flexibility in the clinic. We report results of the phase 1, open-label, 3475A-C18 study (NCT05017012) of MK-3475A (pembrolizumab with berahyaluronidase alfa [MK-5180], a variant of human hyaluronidase developed and manufactured by Alteogen Inc., for SC administration; “pembro SC”). Participants (pts) with unresectable advanced melanoma, metastatic non-small cell lung cancer (NSCLC), or advanced or metastatic renal cell carcinoma (RCC) were sequentially allocated to arms 1 (pembro SC 650 mg at 165 mg/mL) and 2 (pembro SC 650 mg at 130 mg/mL). In both arms, treatment cycles alternated between pembro SC Q6W and pembro 400 mg IV Q6W for 4 cycles, followed by ≤14 cycles of pembro IV Q6W; as appropriate, pts received platinum-doublet chemo (NSCLC) or axitinib (RCC). Blood samples for pharmacokinetic (PK) analyses were collected pre (cycles 1-4) and post (cycles 1-3) dose. Primary objectives: characterize the PK profile of pembro SC and estimate its bioavailability. Secondary objectives: evaluate anti-drug antibodies (ADA) against pembro SC; assess safety and tolerability of pembro SC. Tertiary objectives: evaluate systemic concentrations of and ADA against MK-5180. 90 pts received pembro SC: 46 in arm 1, 44 in arm 2. 36% of pts had melanoma, 34% RCC, and 30% NSCLC. Median (range) PK results for pembro SC in cycle 1 were similar in arms 1 & 2: Cmax: 44.5 µg/mL (19.4-79.6) & 51.2 µg/mL (23.5-112); Ctrough: 15.1 µg/mL (3.76-36.1) & 16.0 µg/mL (0.595-44.4); AUC0-6wk: 1280 µg·day/mL (562-2382) & 1287 µg·day/mL (529-2648); Tmax: 6 days (3-10) & 5 days (2-10). Bioavailability and absorption rate were not meaningfully different between the two arms; mean estimated bioavailability of pembro SC was 61% (95% CI 58%-64%, CV 22%) and absorption rate was 0.301/day (95% CI 0.278-0.324, CV 43.7%). Pembro SC absorption phase was similar regardless of tumor type, injection site, or body weight. ADAs against pembro were detected in 2/83 (2%) evaluable pts. No pts had measurable MK-5180 concentrations after pembro SC dosing in the absence of positive predose samples. ADAs against MK-5180 were detected in 3/83 (4%) evaluable pts. On physical exam, 4 (9%) pts in arm 1 and 4 (9%) in arm 2 had injection site AEs in cycle 1; all events were nonserious and most were mild (grade 1). Pembro SC had an estimated bioavailability of 61%. Both formulation strengths (130 mg/mL and 165 mg/mL) had similar absorption PK and safety profiles. Systemic absorption of MK-5180 was negligible. Given the totality of data, pembro SC 790 mg Q6W at 165 mg/mL was selected for further clinical development, as it is expected to achieve exposures consistent with pembro IV 400 mg Q6W and allows for a smaller injection volume. Oscar Reig Torras, Graham Cohen, Byoung Chul Cho, Carlos Rojas, Cathryn Walton, Laura Medina, Richard Khanyile, Zsuzsanna Papai, Mallika Lala, Gina Song, Omobolaji Akala, Corlia Coetzee. Bioavailability of MK-3475A (pembrolizumab with berahyaluronidase alfa; “subcutaneous pembrolizumab”) in participants with advanced or metastatic solid tumors [abstract]. In: Proceedings of the American Association for Cancer Research Annual Meeting 2025; Part 2 (Late-Breaking, Clinical Trial, and Invited Abstracts); 2025 Apr 25-30; Chicago, IL. Philadelphia (PA): AACR; Cancer Res 2025;85(8_Suppl_2):Abstract nr CT036.
A közlemény megkísérli áttekinteni a vízgazdálkodás jelenlegi főbb globális kihívásait, a hazai helyzetet, a főbb eredményeket, valamint az emergens kihívásokat és a lehetséges megoldások körvonalait. Azzal érvel, hogy a népességdinamikai előrejelzések és a várható klímaváltozás tükrében a jelenlegi vízgazdálkodási gyakorlat nem tartható fenn a 21. században, ezért a víz lesz századunk egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb kihívása – globálisan és várhatóan lokálisan is. Globális változás és adaptáció szükséges a vízgazdálkodás minden szintjén, az integrált vízgazdálkodástól kezdve az intézményes felépítésen át az oktatásig és a kutatásig. Ez a megállapítás egyaránt érvényes a fejlődő és az iparosodott országokra. Különösen érvényes Magyarország vonatkozásában, ahol az elmúlt évtizedek a dezintegrált vízgazdálkodás aggodalomra okot adó példájával szolgáltak.
3512 Background: SOLSTICE, a phase 3 study, tested trifluridine/tipiracil+bevacizumab (FTD/TPI+bev) vs capecitabine+bevacizumab (cape+bev) in first-line for patients with unresectable metastaic CRC who were ineligible for intensive chemotherapy (full-dose doublet/triplet). As previously reported, the study did not meet the primary endpoint (progression-free survival (PFS): 9.4 months [95% CI, 9.1-10.9] for FTD/TPI+bev vs 9.3 months [95% CI: 8.9-9.8] for cape+bev, HR 0.87 [95% CI: 0.75-1.02]). Here we report on the key secondary endpoint – overall survival (OS) and an update of the safety data. Methods: From 21 Mar 2019 to 14 Sep 2020, 856 patients were randomized (1:1) to either FTD/TPI+bev or cape+bev. Stratification factors were: ECOG performance status (0 vs 1 vs 2), reason for non-eligibility for intensive therapy (clinical condition vs non-clinical condition) and tumor localization (right vs left). The primary endpoint was PFS based on investigator assessment according to RECIST 1.1 criteria. The key secondary endpoint was OS, defined as the time from randomization to death from any cause. Other secondary endpoints included overall response rate, disease control rate, quality of life, and safety. OS was analyzed after 578 events to detect a hazard ratio of 0.79 with 80.0% power at one-sided 2.5% level of significance. Results: 426 patients were randomly assigned to FTD/TPI+bev and 430 to cape+bev. The median OS was 19.74 months with FTD/TPI+bev and 18.59 months with cape+bev (HR, 1.06; 95% CI, 0.90, 1.25) with survival probabilies for FTD/TPI+bev vs cape+bev comparable at different timepoints. In the multivariate analysis, factors significantly associated with higher OS in the whole population were age < 70 years, left location of the primary disease, surgical resection of the primary tumor, number of metastatic sites (1-2 vs ≥3 sites), absence of liver metastasis, neutrophils lymphocyte ratio < 3, Charlson score 0 vs 1-2, and ECOG PS 1 vs 2. No significant treatment effect was observed after adjustment for the prognosis factors (HR, 1.08; 95% CI, 0.92, 1.28), which is consistent with the main OS analysis. The updated safety data was consistent with those communicated at the time of the primary PFS analysis. No new safety signal was identified. As previously reported, the most common severe emergent adverse events were neutropenia 54% vs 1%, neutrophil count decreased 19% vs 1%, anemia 16% vs 4%, hand-foot syndrome 0% vs 15%, and hypertension 9% vs 11% in FTD/TPI+bev vs cape+bev, respectively. Conclusions: This was the largest phase 3 study that explored two treatment regimens in a population ineligible for intensive therapy. FTD/TPI+bev was not superior to cape+bev in terms of PFS and OS. The risk of death was similar in both treatment arms. With a different and manageable safety profile, FTD/TPI+bev represents a feasible alternative to cape+bev in this population. Clinical trial information: NCT03869892 .
Bevezetés: A myocardialis izomhíd a koszorúereken gyakran kimutatott, jóindulatúnak tartott, veleszületett eltérés. Egyedülálló abban a tekintetben, hogy dinamikus kompressziót okoz az adott érszakaszon. Célkitűzés: A közleményben arra kerestük a választ, hogy melyek és hogyan vizsgálhatók azok a morfológiai és funkcionális jellemzők, amelyek meghatározzák a myocardialis izomhíd tünetképző voltát. Módszer: A rendelkezésre álló invazív és nem invazív vizsgálómódszerekkel a morfológiai és a funkcionalitási összefüggések ismertetésével bemutatjuk saját retrospektív kutatásunkat, amikor angina pectoris miatt végzett koronarográfia során a bal elülső leszálló coronarián kimutatott myocardialis izomhíd morfológiai jellemzőit vizsgáltuk. Összehasonlítottuk a betegek életkilátásait azoknál a betegeknél, akiknél csak myocardialis izomhíd fordult elő, azokkal, akiknél szignifikáns arteriosclerosis is jelen volt. Eredmények: Az intravascularis ultrahangvizsgálat alkalmas az eltérés vizualizálására, a kompresszió mértékének megítélésére. Már funkcionális megítélést is lehetővé tesz az intracoronariás Doppler- és a frakcionális ’flow’ rezerv vizsgálat. A nem invazív funkcionális vizsgálatok közül a leggyakrabban a terheléses echokardiográfia használatos. Saját eredményeink szerint, ahol koronarográfiával izolált myocardialis izomhidat találtunk, ott a csoport morfológiai jegyei súlyosabb jellemzőket mutattak, a myocardialis izomhíd rövidülése nagyobb volt. A hosszú távú, 10 éves utánkövetés során a mortalitás kicsi volt, és eredményeink azt mutatták, hogy a mért morfológiai paraméterek egyike sem befolyásolja a mortalitást. Következtetés: Alapvető ellentmondás az állapot gyakori előfordulása a jó prognózisa, illetve a nagyszámú esetleírás között, ahol súlyos szövődményeket mutatnak be. Ma már rendelkezésre állnak azok a nem invazív és invazív vizsgálómódszerek, amelyek segítségével egy jól tervezett prospektív tanulmány választ adhat a myocardialis izomhíd morfológiai jellemzőinek funkcionális jelentőségére. Orv Hetil. 2023; 164(15): 563–570.
