Czetter Ibolya – Hajba Renáta – Tóth Péter (szerk.): VII. Dialektológiai Szimpozion (Szombathely, 2023. augusztus 22–23.) Szombathely: Savaria University Press, 2024, 479 o.
Статтю присвячено аналізу лексичних особливостей мовостилю сучасних закарпатських письменників Мирослава Дочинця, Дмитра Кешелі та Юрія Станинця. Зазначено, що художні тексти цих авторів були предметом мовознавчих студій лише частково. Для кращого розуміння мовостилю письменників представлено основні віхи їхнього життєвого шляху, вказано на місце митців у культурному житті Закарпаття, визначено їхню роль у сучасному українському літературному дискурсі. Наголошено на тому, що художні твори Мирослава Дочинця, Дмитра Кешелі та Юрія Станинця ілюструють культурні цінності закарпатського регіону. Досліджено особливості мовостилю Мирослава Дочинця, Юрія Станинця та Дмитра Кешелі. Виявлено групи слів, що належать до архаїзмів, історизмів і територіальних діалектів у творах «Бранець Чорного лісу», «Розрада-гора» та «Світован» Мирослава Дочинця, «Сусіди» Юрія Станинця та «Політ співочого каміння» Дмитра Кешелі. Констатовано, що мовостиль Мирослава Дочинця, Юрія Станинця та Дмитра Кешелі своєрідний. Письменники використовують закарпатські діалектизми, деколи вузьколокальні, щоб якнайточніше відтворити мововживання мешканців того середовища, яке вони описують. Найчастіше їх уживають у мові персонажів. Статистичні дані свідчать про те, що аналізовані твори містять чимало говіркових лексичних елементів. Застарілу лексику автори вживають з метою відтворення особливостей епохи, про яку ідеться у творі. В аналізованих творах немає пояснень значень незрозумілих слів, зокрема авторських новотворів, вузьколокальних діалектизмів, слів, які вийшли з ужитку тощо. З огляду на це вважаємо, що результати дослідження можуть стати основою для створення словників мови письменників, що полегшить розуміння закарпатської художньої літератури і допоможе популяризувати твори закарпатських письменників серед ширшого кола читачів.
A tanulmány Kárpátalja finanszírozási forrásait és támogatási programjait vizsgálja a 2022–2024-es időszakban, a hadiállapot okozta nehéz körülmények között. A kutatás aktualitását az a kritikus szerep határozza meg, amelyet Kárpátalja tranzit-, humanitárius és gazdasági központként tölt be a belső menekültek tömeges megjelenése kapcsán, valamint a régió gazdasági fenntarthatóságának szükséges támogatása. 2022 elején a megye példátlan kihívásokkal szembesült, amelyek komplex pénzügyi forrásbevonást követeltek mind az állami költségvetésből, mind a nemzetközi donorok és szervezetek részéről. A tanulmány két fő támogatási irányt elemez részletesen: a szociális-humanitáriust (a belső menekültek támogatása, lakhatási programok finanszírozása, szociális infrastruktúra fejlesztése és a belső menekültek integrációja), valamint a gazdaságit (kis- és középvállalkozások támogatása, az agrárágazat fejlesztése, technológiai startupok és ipari parkok létrehozása). Részletesen vizsgálja a nemzetközi szervezetek (ENSZ, EU, USAID és mások), humanitárius alapok, illetve a szomszédos országok, különösen Magyarország szerepét, amely jelentős anyagi és pénzügy támogatást nyújtott ebben a nehéz időszakban, különösen az Egán Ede program révén (kis- és középvállalkozások, gazdálkodók támogatása), a Hungary Helps programmal (humanitárius segély, generátorok, iskolák és kórházak támogatása), a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (HIA), valamint az éves szociális támogatási program révén, amely a pedagógusokat, egészségügyi dolgozókat és kulturális szakembereket segíti. Külön figyelmet szentel az ukrán állami programok elemzésének, többek között a kedvezményes üzleti hitelprogram („Elérhető hitelek 5–7–9%”), a vállalkozók és gazdálkodók számára nyújtott „eMunka” támogatási program, az „eLakás” lakhatási program, a belső menekültek lakhatási költségeinek támogatását szolgáló „Menedék” program, illetve az ipari parkok létesítésének támogatása kerül bemutatásra. A tanulmány megállapítja, hogy a nemzetközi donorok és állami programok aktív támogatásának köszönhetően sikerült mérsékelni a társadalmi feszültségeket, elősegíteni a belső menekültek adaptációját, valamint megerősíteni a helyi gazdaságot. Bebizonyosodott, hogy a támogatási programok komplex megvalósítása kedvezően hatott a régió társadalmi-gazdasági stabilitására, és megteremtette a további fejlődés alapjait.
England in the 19th century, especially during the early years of Queen Victoria’s reign, stood at the very peak of social and economic development in the Western world, leading it in almost every aspect. Also, this was the age when one of the greatest and most highly controversial writers, Rudyard Kipling was born and came under fire from both critics and contemporary writers who saw in his views and works imperialist and racist motives. On the other hand, there were and still are critics and biographers who though in their assessment consider him a controversial author, see in him one of the greatest British writers. Thus, the present article is devoted to identifying the origins of the imposed image of the great poet as “imperialist” and “racist” as well as either substantiating or refuting these allegations which in turn, may contribute to a better understanding of Kipling’s literary legacy and its impact on the world of literature. The contradictory – and at times mutually exclusive – interpretations of Kipling’s work may be explained by many factors, both objective and subjective. Primarily, however, they stem from the complexity of the historical and cultural era in which he lived and developed his worldview. With this in mind, Kipling may be considered a genuine representative of his epoch: a man loyal to his nation, and a writer whose works serve as a reflection for the entire reality of the era with all its ideas, beliefs, and expectations. In terms of poetry, it is a completely different world, in which one can feel the special vision of the writer, his original talent and experience as a journalist. However, while it is acknowledged that his literary works can be perceived in different ways, the importance of the context and time in which they were written should also be emphasised. The works of Kipling, like many other authors of the past are embedded in the historical context and reflect the views and norms of their time which may not correspond to modern ideas of equality. It is quite clear that the author’s intention was to reflect the realities of his time, not to propagate certain ideologies. Consequently, despite ongoing attempts to stigmatise him as a supporter and promoter of British colonialism, Kipling’s name and works continue to hold a prominent place not only in the history of English and world literature, but also in the memory of many generations of readers.
